A harmadik "lehetséges" család

Hétfőn újabb család jelentkezett. Nem küldtek bemutatkozó e-mailt, annyit tudtam róluk, hogy Boston mellett élnek, 3 kislányuk van (4-6-8 évesek) és egy kutyájuk. Este egyből írta is anyuka az e-mailt, hogy szeretnének beszélni velem. Rögtön válaszoltam, hogy mehet a menet. Először skype randi volt megbeszélve, szerda (ma) este 7 óra...de jött egy üzenet, hogy csődöt mondott a skype-juk és legyen a telefonos verzió. Pontban 7-kor hívtak is, eleinte elég nehézkesen ment, megszakadt, akadozott a vonal, majd 20 percet beszéltünk. Elmondhatatlanul, baromira gyorsan beszélt az anyuka, nekem pedig irtó furcsa volt a sok németül és gyorsan beszélő emberke után egyből angolul érteni és gondolkodni. Levágta gondolom, hogy nem vagyok pro, viszont még magam is meglepődtem, hogy szinte mindent megértettem és ő is megértette, amit én akartam. Végülis szimpik, a kislányok aranyosak, amiket mondott, mind szépen hangzott, de Boston nekem nagyon hideg és nem vonz...Most nehogy azt higgyétek, hogy ilyen válogatós leszek végig, de ez az én egy évem és életem lesz egy ideig és azért sok szempont nem mindegy...Abban maradtunk, hogy majd ír, ha döntenek vagy beszélni szeretnének velem megint, de tudom, hogy nem őket választanám...Viszont nagyon örülök, hogy tudtam beszélni velük, legalább kicsit belekóstoltam, hogy milyen is ez.

Ha lesz újabb fejlemény, mindenképpen írok!
:)