Egy hatalmas lépéssel előbbre - vízumkérelem elfogadva!

Megvolt ma a vízuminterjú. A vízumkérelmem pedig jóváhagyva. Elmondhatatlanul boldog vagyok, most már tényleg 1OO%-osan tervezgethetem a következő egy évem. Október végén megkezdődik a nagy kaland. Szuper!! :) Mondhatni zökkenőmentesen ment minden, egy balatoni hétvége és néhány órás alvások után is elég fitten keltem ma reggel - inkább hajnalban - 4 óra előtt...Egyedül mentem, a vonaton pedig szinte végig aludtam. Nem sokkal reggel 8 előtt már az amerikai nagykövetség előtt toporogtam, időpontom pedig fél 10-re volt csak. Így hát sétálgattam még, reggeliztem, ücsörögtem és hipp-hopp 9 óra lett. A biztonsági emberkék be is engedtek egyből, táska átvilágítása, sorszám kihúzásá - majd az örökkévalóságnak tűnő várakozás következett.
Nem tehetek róla, de olyan ember vagyok, aki minden kis hülyeségen képes izgulni és görcsölni a dolgokon - hiába mondta mindenki, hogy ne parázzam túl az egészet, de ezt sajnos nem tudom szabályozni. Minden bajom volt már, azt hittem menten elájulok, holott azzal is tisztában voltam, hogy a nagy semmin izgulom éppen szét az agyam...csodás volt...Először a hármas számú pulthoz szólítottak (erre csak negyed órát kellett várnom), ott kitöltöttem egy szállítólevelet, a nénike alkotott még a papírjaimmal valamit, de mindent rendben talált. Majd mondta, hogy foglaljak helyet, a konzul majd szólítani fog. Ott kezdődött igazán a várakozás, a kijelző csak nem akarta kimutatni azt a 121-es sorszámot, minden egyes "interjúnak" fültanúja voltam - olyan hangosan beszélt mindenki :) -, majd fél 11 körül sorra kerültem én is. Titkon reménykedtem, hogy a magyar nyelvet kicsit érdekesen beszélő amerikai hölgyemény fog szólítani, de nem így történt. Egy másik kedves amerikai hölgyhöz kerültem, szóval az interjú angolul zajlott. Az ujjlenyomat levétellel akadtak kisebb problémáim, már-már én éreztem magam hülyén a ferde kisujjam miatt. A masina ötszöri próbálkozás után sem akarta érzékelni az enyhén ferde ujjam, tényleg kiborítóan ferde, de aztán sikerült a dolog hehe :)...A konzulnak összesen négy kérdése volt - miért megyek, hova megyek, mennyi ideig maradok és mit fogok csinálni, miután hazajöttem - rendben ment minden, még az angolom is meg lett dicsérve haha -, majd kaptam egy pecsétet és egy kis "cetlit", hogy a vízumkérelmem jóváhagyva, valószínűleg szerdán küldik is a vízumot. Nagy örömömben, nagy hévvel "rohantam" is ki az épületből - olyannyira nagy hévvel, hogy pár fontosabb papírom ott hagytam az 5-ös számú pultnál, ahol az interjú zajlott...puff! Még jó, hogy idejében megtettem ezt a felfedezést, így a követségtől kb. 50 méterre vissza kellett fordulnom. Szóltam kint a kapunál a biztonsági emberkéknek, hogy segítsenek rajtam valahogy, még röpke 3/4 óra várakozás következett és már kezemben is tarthattam az irományokat. Hozzáteszem nem is én lennék, ha valamit nem bénázok el még a végén - még a kisujjas ujjlenyomat-vételes sztorimat is leszámítva :)...Amúgy ezek a biztonsági emberkék hihetetlenül kedvesek és udvariasak, mindenhol "hölgyem"-eznek, ajtót nyitnak előttem-mögöttem, ha kell ha nem - kifejezetten jól éreztem magam na! :)
Pestből viszont elég volt pár óra, olyan "élményekben" volt részem, hogy az életkedvem elment körülbelül... :) Na jó, csak viccelek, de hihetetlen milyen emberek vannak. Muszáj ezt leírnom, de éppen bementem az egyik  bevásárlóközpontba, mondom veszek magamnak elemózsiát a hazaútra és egészen véletlenül nekilendítettem a bevásárló kosaram (nem kocsim!) egy fiatalembernek. Elnézést kértem, ne haragudjon, bocsánat, majd megindultam tovább, a gyerek visszafordul és ennyit mond: "Nem tudsz jobban odafigyelni b*****g!!?? Heee?? Én úgy állhattam ott, mint egy hülyegyerek, totál kész voltam, hogy ettől ekkora baja lett, még szerencse, hogy nem jött nekem. Úristen! Aztán ez még semmi nem volt, valahogy arrafelé senki nem bír köszönni (a követségen kívül sehol), hatalmas nagy búbánata lehet az egész városnak, húú nem éreztem jól magam - nagyon nem - mondom irány haza!! Ne haragudjatok, hogy ezt így leírtam, tudom, hogy nem ide vág, de még mindig nem térek napirendre a dolgok felett. Semmiség, semmiség tudom én persze, de most komolyan, ti mondanátok ilyet valakinek, csak mert hozzátok lendített egy bevásárlókosarat?! Túlzás szerintem, de mindegy. Ebben mondjuk valószínűleg az is közrejátszik, hogy az elmúlt egy évben nem ehhez szoktam, kint még a másik ember kérne elnézést...na jó mindegy hagyom is ezt már :D
Nos, ennyit a vízuminterjúról. Szép volt, jó volt, megvan! Most már csak olyan "apróbb" dolgaim lesznek, hogy nemzetközi jogosítvány kiváltása, október elején a programdíj befizetése, valamint ajándékok a családnak - no de ezekkel ráérek még.

Még ami újdonságnak számít, hogy szombaton kaptam egy emailt anyukától, miszerint lefoglalták nekem a New York-Chicago járatra a repülőjegyem. Október 27-én, a 3 napos orientáció után ottani idő szerint este fél 7-kor indulok hozzájuk a new yorki LaGuardia repülőtérről, 8 óra után pedig landolok a chicagoi Midway repülőtéren. Ennyit tudok, ennyi ami biztos! Örülök, hogy ezzel is tisztában vagyok már.

A közeljövőben valószínűleg nem jövök bejegyzéssel - hacsak nem történik valami roppant érdekes dolog - idővel jelentkezem majd! Jók legyetek addig is, köszönöm a sok-sok üzenetet és drukkot, kedves Tőletek!!

Puszi!!
:)

Vízuminterjú

Ma befizettem a vízumdíjat és kértem egy időpontot a nagykövetségre. Nem gondoltam volna, hogy ilyen közeli találkám lesz a konzullal - hétfőn délelőtt 9.30-kor van jelenésem - holott több, mint 2 hónapom van még a kiutazásig. Cseppet sem bánom, legalább gyorsan (?) letudom az egészet és ezen nem kell már izgulnom majd. :) Kedden jövök a fejleményekkel, nagyon remélem, hogy minden rendben lesz!! Most pedig előttem van még egy balatoni hétvége a barátnőimmel. Igyekszem összekaparni magam hétfőre... :)

Puszilok Mindenkit

Bővebben

Sziasztok!!

Pénteken érkeztem haza Németországból. Azóta próbálom hasznosan eltölteni az időt - már amennyire lehet, de az az igazság, hogy Németország egyelőre még "nem enged". Még furcsa minden, nem találom a helyem és sokszor unatkozom - na igen, nem szeretem a semmittevést. De nem is ez a lényeg, az az igazság, hogy eszméletlen jó mindenkit újra látni, a megérkezésem napján kisebb meglepetés fogadott a szobámba lépve - barátok és ismerősök egy kupacon - még egyszer nagyon szépen köszönöm! 

Ennyit most az itteni dolgokról, a nyavalygás helyett inkább kihasználok minden egyes pillanatot a nyárból, majd az előttem álló, itthon eltöltendő két hónapból még. 

Hétfőn megkaptam a vízumos "kis csomagom". Azt ugye sejthettük, hogy minden angolul lesz, de a rám zúduló információ hirtelen nagyon sok volt. Elkezdtem kitöltögetni az online kitöltendő "cuccost" (beletelt vagy 2 órába), gyors fényképkészítés, hipp-hopp készen is lettem. Hamarosan befizetem az MKB Bankban a vízumdíjat, majd hívom a nagykövetséget az időpont miatt.

Most pedig jöjjenek bővebb infók a helyről és a családról, az októbertől kezdődő mindennapjaimról.

Sok mindent már lehet, hogy írtam, de most kicsit részletesebben (a "bemelegítő" bejegyzést még unokatesómtól írtam, kicsit összecsapva a dolgokat nagy örömömben).

Szóval október végétől a Novak családnál leszek au pair, Chicago mellett, pontosabban West Chicago városában. Itt:

A profilom jelentősen megváltozott, mióta megbeszéltük a családdal a match-et. Apuka egy mérnöki cégnek az igazgatója (elég sokat dolgozik), anyuka pedig állatorvos. A lány Raquel (18 éves), augusztustól májusig egyetemen van és csak ünnepekkor jön haza, így sokat nem fogok vele találkozni (csak nyáron majd). A fiú Alexander (13 éves), vele fogok dolgozni hehe :) Reggeltől délután 3-ig minden nap suliban lesz, utána házi feladat, különórák és edzések. Tulajdonképpen tényleg sofőr leszek, a srác jár kosarazni, amerikai focira, rendes focira, karatézni és röplabdázni. A heti beosztásom is felkerült a profilomra (bevallom, nem tudtam, hogy ez így megy), de majdnem lementem hídba, amikor megláttam. Heti 3 napot fogok dolgozni (hétfő, kedd és péntek), néha be kell majd ugranom szombaton is (ez havonta egyszer fordul majd elő), így a heti ledolgozandó óráim száma 28-ra jött ki. Elhiszitek ezt!? :) Lehet, hogy még jobb sorom lesz, mint a németeknél volt. Ezt említettem már, hogy amint Caran (a mostani au pair) írta, hogy nagyon sok lesz a szabadidőm, abban a pillanatban vissza is írtam a családnak, hogy mehet a match. Na ezzel nagyon le lehet kapni a lábamról... :) A vezetés miatt kint is kell vizsgáznom majd, de ez nem jelenthet problémát, amúgy is imádok vezetni, remélem gyerekjáték lesz. A kocsit használhatom a szabadidőmben is, de azt hiszem ha a városba utazom, akkor inkább a vonatot fogom előnyben részesíteni (elmondásuk szerint az eddigi au paireknek is így volt könnyebb, bent nem könnyű közlekedni, én pedig nem bonyolítom túl az életem).

A család most eléggé elfoglalt, intézik a két gyerkőc beiskoláztatását és költöztetik a csajszit az egyetemre. A mostani au pair írta, hogy nagyon sok helyre eljutott a családdal és önerőből is, a barátaival. Chicagoban rengeteg program van, nem fogok unatkozni. Az első 2 hétben még ő is ott lesz, amikor én beköltözöm és segít majd nekem mindenben és megmutatja a fontosabb dolgokat. Ennek nagyon örülök.

Minden nap tájékozódok és megnézem a környéket, a család képeit és Chicagot - már most nem tudok betelni az egésszel, várom! :) Igaz, hogy van még több, mint 2 hónapom itthon, de előre érzem, hogy nagyon jó helyem lesz ott a messzeségben. Chicago már így, a képek alapján is lenyűgöz, imádni fogom.

Megmutatom nektek apa kedvenc képét, mindig ezt a tornyot emlegeti :):

Sears Tower (azt hiszem, ma már Willis Tower)

Majd jövök...

Legyetek jók!

Puszi

Au Pair leszek Chicago mellett!!

Sziasztok!

Rég nem írtam már. Jajj annyira boldog vagyok!!! Többen már facebookról értesültetek, hogy rátaláltam a megfelelő családra. Az egész egy keddi napon kezdődött, reggel újabb család Chicago mellől. Chicago mindig is tetszett (itt halkan megjegyzem, hogy amikor majdnem a Washington melletti családot választottam, már akkor mutattam egy képet apáéknak erről a városról, hogy például oda szívesen mennék). A család nagyon sok képet küldött, hosszú esszével és emaillel mellékelve. Átolvasva a soraikat felcsillant a szemem, a képekre ha ránéztem viszont nem éreztem még semmit. Aztán anyuka írta, hogy beszélhetnénk, ha én is érdeklődök - mondom miért ne, ezzel nem veszíthetek. Pénteken került sor a telefonhívásra, addig is minden nap átrágtam a soraikat és a képeiket, nézegettem Chicagot az interneten. Egyre jobban tetszettek! Nem volt megbeszélve konkrét időpont, de pénteken nagyon váratlanul hívott anyuka, éppen Münchenbe mentem, totyogtam le az S-bahnhoz esőben - viszont tudtam, hogy ezt most fel kell vennem (képzelhetitek, semmi papír meg a kérdések sem voltak nálam)... :) Nagyon jól elbeszélgettünk, azt hiszem fél órát. Az "interjú" végén mondta, hogy több lányt is felhívott már, de én vagyok a legszimpatikusabb és örülnének, ha csatlakoznék hozzájuk ősztől. Beszéltem a fiúval is, akire vigyáznom kell majd - rettentő szimpatikus volt.
Most egy kicsit a családról. Chicago mellett, pontosabban West Chicago városkában laknak, 40-50 percre a belvárostól. A közlekedés nagyon jó, vonattal mindig be tudok majd menni, de a kocsit is odaadják ha szükségem lesz rá. Az anyuka állatorvos, az apuka építész. A 18 éves lányuk augusztustól májusig egyetemen lesz és csak ünnepekkor fogok vele találkozni. A 13 éves fiú, Alexander au pair-je leszek. A munkám nagy része fuvarozgatás lesz, viccesen hangzik, de tényleg így van. Fiút hozni-vinni, különórák, baseball, amerikai foci, rendes foci, karate, kosárlabda - ennyit tudtam megjegyezni haha :) Egy macskájuk van, ezenkívül pedig egy golden retriever kutyájuk (aki ismer, az tudja, hogy megveszek ezért a kutyáért, mindig is ilyet akartam és most egy időre "kapok" egyet!!), az udvarban trambulin és medence, a ház kis aranyos, olyan tipikus amerikai. Október 24-én kelek útra, gondolom a mostani au pair-nek addig van szerződése. A családnak eddig 17 au pair-je volt a világ minden részéről, jelenleg egy új-zélandi lány van náluk, akit alaposan kifaggattam és nagyon készséges volt, örülök, hogy ott lesz még amikor megérkezem, mert majd be tud egy picit tanítani. Amint megérkezem elutazunk majd a családdal hálaadás alkalmából 2 hétre valamerre (erre majd még rákérdezek, hogy pontosan merre is...) Amint a mostani au pair elküldte nekem az emailt, már írtam is a családnak, hogy mehet a match részemről is. Ugyanis annyi szabadidőm lesz, hogy az hihetetlen. És ez az a dolog, amivel engem nagyon "el lehet csábítani". A hétvégéken akkor kell majd csak beugranom, ha anyuka és apuka színházba mennek vagy valami különleges program lesz. Hét közben pedig lesz olyan nap, amikor nem dolgozom, mivel a leendő host anyukám állatorvos, így van, hogy csak vészhelyzeteknél kell ott lennie. Curfew nincsen, csak abban az esetben, ha másnap dolgozom - meg sem fordulna a fejemben, hogy elmenjek otthonról, ha másnap munka van :) Vezetői vizsgát majd kint is kell tennem, mivel Illinois államban nem elég az  itthon beszerzett nemzetközi jogosítvány, de nem probléma, megcsinálom! Sok au pair van a környéken (anyuka elmondása szerint rengeteg német). Nem is tudom mit írhatnék még. Bemásolhatnám ide az emailjüket...de azt hiszem ennyi így elöljáróban elég. Azóta megkaptam már az emailt az ügynökségtől is, hogy gratulálnak a match-hez és 10 napon belül küldik postán a szükséges papírokat.
Még mindig nem térek magamhoz!! Október végén először New Yorkba repülök, majd részt veszek egy 4 napos stamfordi orientáción, aztán irány Chicagoba és minimum egy évig AMERIKÁBAN LESZEK AU PAIR!!! Hihetetlen!!!
És kérlek ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam, de vasárnap köszöntem el a német családomtól (ezt inkább hagyjuk is, sikerült bizonyítaniuk, hogy tényleg németek...:/), a sors különös fintora, hogy ugyanezen a napon beszéltük meg az amerikai anyukával, hogy megyek hozzájuk! :) Szuper!
Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek aki segített, szorított és végig érdeklődött! Köszönöm Nektek!
Csillinek különösképpen - megmondom őszintén, nagyon sokat számított a véleményed. Köszi Csilli!
Hamarosan írok majd többet is, jövök az új fejleményekkel, de jelenleg Bréma-Hamburg körúton vagyok unokatesómmal!! Pénteken már Magyarországon leszek.
Kis ízelítő:

Már nagyon be vagyok ám zsongva, pedig van még több, mint 2 hónapom...

Hamarosan jelentkezem! Hatalmas puszi Mindenkinek!!

Kitartó maradok...

Hát így jártam...Az elmúlt másfél hétben még két további emailt küldtem a stamfordi családnak, tényleg irdatlan módon szerettem volna őket, szimpatikusak voltak képek és az esszé alapján is. Legalább egyetlen esélyt adtak volna. Nem értettem miért nem írnak vissza, valószínű nyaraltak vagy már volt kiszemeltjük és őt választották - hozzáteszem úgy, hogy engem meg sem akartak jobban ismerni. Mivel ma reggel kelek fel, egyből ugrok az au pair in america-s profilomra és a család sehol. Eltűntek a profilomról. Nézem a citromailt, se egy árva email vagy visszajelzés, hogy köszi nem kellesz...Heee?! Meglepődtem kicsit, képek alapján sem ilyen hanyagnak tűntek, de számomra ez hihetetlen, hogy annyit sem érdemlek, hogy pötyögjenek pár sort. Oké, mert nem húzom fel magam, biztos előfordul ilyen, de amikor már két hete csak reménykedik és vár az ember lánya, akkor ilyenkor igazán ki tudok bukni...Jó, nem számít. Tényleg elszontyolodtam kicsit, főleg hogy olvasom mennyien utaznak ki augusztusban, mindenkinek összejön mostanában minden...lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen haha?! :) Nyugalmam végülis megőriztem még - anya és apa már kevésbé, amivel rendszeresen ki is akasztanak, de nem probléma :) -, várok tovább, átírtam egy kicsit az adatlapom is, valamint a host family-s levelet szépítettem picit. Ja és társult még két fénykép, amin gyerekekkel vagyok.
Ugye a remény hal meg utoljára. Valamint eddig mindenkinek összejött, vagy így vagy úgy, akár hónapok vagy csak hetek teltek el, de előbb utóbb mindenkinek teljesül az álma. Nagyon köszönöm a sok kommentet biztatást és tanácsot, el sem hiszitek milyen jól jönnek! Ezentúl nem fogok minden egyes mozzanatról írni, mert akkor ezzel lenne tele a blog. A fontosabb dolgokkal jövök ezután csak, ha már konkrétat tudok telefonos beszélgetésről, extra szimpi családról, akármiről. Akivel facebookon tartom a kapcsolatot és érdeklődik, az úgyis tudni fog mindenről, igyekszem majd... :) Remélem hamarosan jó hírekkel szolgálhatok.
Puszilok Mindenkit!
:)