gondolkodási idő

Szóval, ma beszéltem a Washington melletti családdal skype-on, szegényeknek jó korán kellett kelni. Anyuka és apuka borzasztóan szimpatikusak, végig anyukával beszéltem, lassan és totál érthetően beszélt, tekintettel volt rá, hogy nem biztos, hogy mindent megértek...Nagyon sokat mesélt a családról, aktívak és sportosak. Fiúk kosaraznak, fociznak, baseball-oznak, az egész család fut. Vezetnem nagyon sokat kell, de szóvá sem tették, hogy baj lenne, hogy lassan egy éve nincs rutinom. Pontosabban Washington mellett élnek, Oaktonban:

Meséltem nekik én is, kérdezték milyen volt a vakációm Berlinben, anyuka mondta, hogy egyszer voltak egy európai körúton és megnézték Münchent is! :)

Nagyon sokat utaznak, sok szabadidőt biztosítanak, a kocsit bármikor elvihetem. Eddig hat au pair-jük volt, jelenleg egy horvát lány van náluk. Húúú...és engem akarnak. Kérdezték, hogy mennyi időre van szükségem, amíg döntök, egy hetet mondtam. Lényegében tökéletesek és minden elvárásomnak megfelelnek. Washington nem rossz hely, sok az au pair és bárhova könnyen el lehet jutni. Szóval ebben az egy hétben alaposan körüljárom a témát, igyekszem minél több embert megkérdezni, de a végén úgyis az én döntésem lesz. Most olvasom, éppen anyuka írt emailt, miután beszéltünk, hogy a skype után már biztosak benne, hogy engem akarnak, tetszik nekik, hogy ilyen aktív vagyok és van tapasztalatom is...Meglátjuk mi lesz majd. De eddig azt mondom, hogy ebből lehet match lesz... :)