Hmm...

Bocsi-bocsi, hogy régóta nem írtam! A bostoniak utáni reggelen újabb család keresett meg New Jersey államból, New York-tól egy órányira. Egy 4 éves ikerpár (kislányok) és egy 6 éves kisfiú. Nagyon gyorsan lecsaptam rájuk, mondom mehet a menet. Délután anyuka írt emailt, hogy szeretnének beszélni velem, de leszögezi, hogy neki olyan au pair kell, aki nagyon jól beszél angolul (a "kicsi" gyerekek miatt)...Végülis skype-on megdicsért, hogy jó vagyok, meséltem neki a németországi életemről, a "fiaimról", mindenről. Sajnos következett az autóvezetős rész...Elmondtam neki, hogy 2 éve van jogsim, áprilisban vezettem utoljára otthon és szeptember óta nem vezetek rendszeresen. Azt hiszem itt el is lőttem a lehetőségem, mondta, hogy nagyon édes vagyok, de ez így neki nem oké...Gondolom én, hogy nem azzal van a baj, hogy nem tudok vezetni. Csak nincs rutinom, én sem biztos, hogy beültetném a 3 gyerekem egy olyan ember mögé, aki lassan egy éve nem vezet...Maximálisan megértem a döntését, csak reménykedni tudok majd abban, hogy lesz olyan család, ahol ez nem számít annyira, vagy nem kell vezetnem...
Egy hete megtalált a "soron következő" család is, Washington mellett laknak, apuka ügyvéd, anyuka stewardess (nagyon sokat van úton), két fiú van, 9 és 13 évesek, relatív nagyok... :) Gondom nem hiszem hogy sok lenne velük, de a 13 éves azért eléggé a kamaszkor küszöbén áll már...Azzal sem tudom mit kezdjek még, hogy Washington mellett élnek - oda valahogy nem vágytam...A család és az anyuka viszont iszonyatosan szimpatikus, nagyon jókat írnak, belevalóak és sportosak, vidámak. Nem tudtam velük beszélni a héten, mivel Berlinben vakációztam, de holnap délután 1-kor skype van megbeszélve, utána majd többet tudok mondani...