?

Tudom, kicsit semmitmondó a cím, de körülbelül ezernyi ilyen kis kérdőjel cikázik most a fejemben...
Kezdem az elejéről. Múlt héten csütörtökön újabb jelentkezőre lettem figyelmes. A család Stamfordban lakik, New York mellett. Három lányuk van, akik 16, 14 és 7 évesek - ergo, nagyon nem kellene megszakadnom a munkában. Anyuka valami tévétársaságnál dolgozik New Yorkban, apuka pedig az FBI különleges osztályán - érdekes :) A képek alapján hihetetlenül szimpatikus a család, ezt még tetőzte a baromi hosszú esszé is, amit anyuka mellékelt az emailhez. Egyből megdobbant a kicsi szívem, jelenleg (és egész héten) úgy álltam a dologhoz, hogy olyannyira tökéletesek, hogy szinte nem tudnak olyat mondani, ami ne tetszene. Lányokról is jó sokat írtak, mit szeretnek és mit nem. Nagyon sokat kellene vezetnem - ami nem gond - és eddig a családnak sem szúrt szemet, hogy a mostani au pair-kedésem alatt nem vittem (nem vihettem) túlzásba ezt a dolgot. Szóval öröm volt és boldogság, talán most érzem először, hogy ők lehetnek az igaziak. Az a helyzet, hogy már most úgy tekintek erre a dologra, hogy nem gond a két tinilány, mivel szerintem aligha érezném magam au pair-nek, sokkal inkább barátnőnek vagy tesónak, olyan jó lehet! :) Anyuka írta a levél végére, hogy ha érdekelnek, akkor várják a válaszom. Rögvest írtam nekik, nem habozok. És képzeljétek el, hogy azóta semmi. Az oké, hogy azt is írták, hogy rettenetesen elfoglaltak...de ennyire?! Tényleg nagyon türelmes vagyok, az érdeklődő családoknál még mindig ott vannak, de semmi hír - azért is nem írtam eddig, múlt héten azt hittem, hogy mostanra már rég túl leszek velük egy beszélgetésen hehe :) Nyaralnak? Nem nézik az emailjeiket (egy hétig)? Valami gond van velem? - bár akkor már visszautasítottak volna...Vagy nem kapták meg az emailem? Hát én másra már nem tudok gondolni. És tenni sem nagyon tudok sok mindent. Csak várok és várok...De egyszerűen annyira nagyon jók, hogy el tudnám képzelni magam köztük... :) Hmm...
Amint van fejlemény, írok!
Puszi