Kitartó maradok...

Hát így jártam...Az elmúlt másfél hétben még két további emailt küldtem a stamfordi családnak, tényleg irdatlan módon szerettem volna őket, szimpatikusak voltak képek és az esszé alapján is. Legalább egyetlen esélyt adtak volna. Nem értettem miért nem írnak vissza, valószínű nyaraltak vagy már volt kiszemeltjük és őt választották - hozzáteszem úgy, hogy engem meg sem akartak jobban ismerni. Mivel ma reggel kelek fel, egyből ugrok az au pair in america-s profilomra és a család sehol. Eltűntek a profilomról. Nézem a citromailt, se egy árva email vagy visszajelzés, hogy köszi nem kellesz...Heee?! Meglepődtem kicsit, képek alapján sem ilyen hanyagnak tűntek, de számomra ez hihetetlen, hogy annyit sem érdemlek, hogy pötyögjenek pár sort. Oké, mert nem húzom fel magam, biztos előfordul ilyen, de amikor már két hete csak reménykedik és vár az ember lánya, akkor ilyenkor igazán ki tudok bukni...Jó, nem számít. Tényleg elszontyolodtam kicsit, főleg hogy olvasom mennyien utaznak ki augusztusban, mindenkinek összejön mostanában minden...lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen haha?! :) Nyugalmam végülis megőriztem még - anya és apa már kevésbé, amivel rendszeresen ki is akasztanak, de nem probléma :) -, várok tovább, átírtam egy kicsit az adatlapom is, valamint a host family-s levelet szépítettem picit. Ja és társult még két fénykép, amin gyerekekkel vagyok.
Ugye a remény hal meg utoljára. Valamint eddig mindenkinek összejött, vagy így vagy úgy, akár hónapok vagy csak hetek teltek el, de előbb utóbb mindenkinek teljesül az álma. Nagyon köszönöm a sok kommentet biztatást és tanácsot, el sem hiszitek milyen jól jönnek! Ezentúl nem fogok minden egyes mozzanatról írni, mert akkor ezzel lenne tele a blog. A fontosabb dolgokkal jövök ezután csak, ha már konkrétat tudok telefonos beszélgetésről, extra szimpi családról, akármiről. Akivel facebookon tartom a kapcsolatot és érdeklődik, az úgyis tudni fog mindenről, igyekszem majd... :) Remélem hamarosan jó hírekkel szolgálhatok.
Puszilok Mindenkit!
:)