Au Pair leszek Chicago mellett!!

Sziasztok!

Rég nem írtam már. Jajj annyira boldog vagyok!!! Többen már facebookról értesültetek, hogy rátaláltam a megfelelő családra. Az egész egy keddi napon kezdődött, reggel újabb család Chicago mellől. Chicago mindig is tetszett (itt halkan megjegyzem, hogy amikor majdnem a Washington melletti családot választottam, már akkor mutattam egy képet apáéknak erről a városról, hogy például oda szívesen mennék). A család nagyon sok képet küldött, hosszú esszével és emaillel mellékelve. Átolvasva a soraikat felcsillant a szemem, a képekre ha ránéztem viszont nem éreztem még semmit. Aztán anyuka írta, hogy beszélhetnénk, ha én is érdeklődök - mondom miért ne, ezzel nem veszíthetek. Pénteken került sor a telefonhívásra, addig is minden nap átrágtam a soraikat és a képeiket, nézegettem Chicagot az interneten. Egyre jobban tetszettek! Nem volt megbeszélve konkrét időpont, de pénteken nagyon váratlanul hívott anyuka, éppen Münchenbe mentem, totyogtam le az S-bahnhoz esőben - viszont tudtam, hogy ezt most fel kell vennem (képzelhetitek, semmi papír meg a kérdések sem voltak nálam)... :) Nagyon jól elbeszélgettünk, azt hiszem fél órát. Az "interjú" végén mondta, hogy több lányt is felhívott már, de én vagyok a legszimpatikusabb és örülnének, ha csatlakoznék hozzájuk ősztől. Beszéltem a fiúval is, akire vigyáznom kell majd - rettentő szimpatikus volt.
Most egy kicsit a családról. Chicago mellett, pontosabban West Chicago városkában laknak, 40-50 percre a belvárostól. A közlekedés nagyon jó, vonattal mindig be tudok majd menni, de a kocsit is odaadják ha szükségem lesz rá. Az anyuka állatorvos, az apuka építész. A 18 éves lányuk augusztustól májusig egyetemen lesz és csak ünnepekkor fogok vele találkozni. A 13 éves fiú, Alexander au pair-je leszek. A munkám nagy része fuvarozgatás lesz, viccesen hangzik, de tényleg így van. Fiút hozni-vinni, különórák, baseball, amerikai foci, rendes foci, karate, kosárlabda - ennyit tudtam megjegyezni haha :) Egy macskájuk van, ezenkívül pedig egy golden retriever kutyájuk (aki ismer, az tudja, hogy megveszek ezért a kutyáért, mindig is ilyet akartam és most egy időre "kapok" egyet!!), az udvarban trambulin és medence, a ház kis aranyos, olyan tipikus amerikai. Október 24-én kelek útra, gondolom a mostani au pair-nek addig van szerződése. A családnak eddig 17 au pair-je volt a világ minden részéről, jelenleg egy új-zélandi lány van náluk, akit alaposan kifaggattam és nagyon készséges volt, örülök, hogy ott lesz még amikor megérkezem, mert majd be tud egy picit tanítani. Amint megérkezem elutazunk majd a családdal hálaadás alkalmából 2 hétre valamerre (erre majd még rákérdezek, hogy pontosan merre is...) Amint a mostani au pair elküldte nekem az emailt, már írtam is a családnak, hogy mehet a match részemről is. Ugyanis annyi szabadidőm lesz, hogy az hihetetlen. És ez az a dolog, amivel engem nagyon "el lehet csábítani". A hétvégéken akkor kell majd csak beugranom, ha anyuka és apuka színházba mennek vagy valami különleges program lesz. Hét közben pedig lesz olyan nap, amikor nem dolgozom, mivel a leendő host anyukám állatorvos, így van, hogy csak vészhelyzeteknél kell ott lennie. Curfew nincsen, csak abban az esetben, ha másnap dolgozom - meg sem fordulna a fejemben, hogy elmenjek otthonról, ha másnap munka van :) Vezetői vizsgát majd kint is kell tennem, mivel Illinois államban nem elég az  itthon beszerzett nemzetközi jogosítvány, de nem probléma, megcsinálom! Sok au pair van a környéken (anyuka elmondása szerint rengeteg német). Nem is tudom mit írhatnék még. Bemásolhatnám ide az emailjüket...de azt hiszem ennyi így elöljáróban elég. Azóta megkaptam már az emailt az ügynökségtől is, hogy gratulálnak a match-hez és 10 napon belül küldik postán a szükséges papírokat.
Még mindig nem térek magamhoz!! Október végén először New Yorkba repülök, majd részt veszek egy 4 napos stamfordi orientáción, aztán irány Chicagoba és minimum egy évig AMERIKÁBAN LESZEK AU PAIR!!! Hihetetlen!!!
És kérlek ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam, de vasárnap köszöntem el a német családomtól (ezt inkább hagyjuk is, sikerült bizonyítaniuk, hogy tényleg németek...:/), a sors különös fintora, hogy ugyanezen a napon beszéltük meg az amerikai anyukával, hogy megyek hozzájuk! :) Szuper!
Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek aki segített, szorított és végig érdeklődött! Köszönöm Nektek!
Csillinek különösképpen - megmondom őszintén, nagyon sokat számított a véleményed. Köszi Csilli!
Hamarosan írok majd többet is, jövök az új fejleményekkel, de jelenleg Bréma-Hamburg körúton vagyok unokatesómmal!! Pénteken már Magyarországon leszek.
Kis ízelítő:

Már nagyon be vagyok ám zsongva, pedig van még több, mint 2 hónapom...

Hamarosan jelentkezem! Hatalmas puszi Mindenkinek!!