Bővebben

Sziasztok!!

Pénteken érkeztem haza Németországból. Azóta próbálom hasznosan eltölteni az időt - már amennyire lehet, de az az igazság, hogy Németország egyelőre még "nem enged". Még furcsa minden, nem találom a helyem és sokszor unatkozom - na igen, nem szeretem a semmittevést. De nem is ez a lényeg, az az igazság, hogy eszméletlen jó mindenkit újra látni, a megérkezésem napján kisebb meglepetés fogadott a szobámba lépve - barátok és ismerősök egy kupacon - még egyszer nagyon szépen köszönöm! 

Ennyit most az itteni dolgokról, a nyavalygás helyett inkább kihasználok minden egyes pillanatot a nyárból, majd az előttem álló, itthon eltöltendő két hónapból még. 

Hétfőn megkaptam a vízumos "kis csomagom". Azt ugye sejthettük, hogy minden angolul lesz, de a rám zúduló információ hirtelen nagyon sok volt. Elkezdtem kitöltögetni az online kitöltendő "cuccost" (beletelt vagy 2 órába), gyors fényképkészítés, hipp-hopp készen is lettem. Hamarosan befizetem az MKB Bankban a vízumdíjat, majd hívom a nagykövetséget az időpont miatt.

Most pedig jöjjenek bővebb infók a helyről és a családról, az októbertől kezdődő mindennapjaimról.

Sok mindent már lehet, hogy írtam, de most kicsit részletesebben (a "bemelegítő" bejegyzést még unokatesómtól írtam, kicsit összecsapva a dolgokat nagy örömömben).

Szóval október végétől a Novak családnál leszek au pair, Chicago mellett, pontosabban West Chicago városában. Itt:

A profilom jelentősen megváltozott, mióta megbeszéltük a családdal a match-et. Apuka egy mérnöki cégnek az igazgatója (elég sokat dolgozik), anyuka pedig állatorvos. A lány Raquel (18 éves), augusztustól májusig egyetemen van és csak ünnepekkor jön haza, így sokat nem fogok vele találkozni (csak nyáron majd). A fiú Alexander (13 éves), vele fogok dolgozni hehe :) Reggeltől délután 3-ig minden nap suliban lesz, utána házi feladat, különórák és edzések. Tulajdonképpen tényleg sofőr leszek, a srác jár kosarazni, amerikai focira, rendes focira, karatézni és röplabdázni. A heti beosztásom is felkerült a profilomra (bevallom, nem tudtam, hogy ez így megy), de majdnem lementem hídba, amikor megláttam. Heti 3 napot fogok dolgozni (hétfő, kedd és péntek), néha be kell majd ugranom szombaton is (ez havonta egyszer fordul majd elő), így a heti ledolgozandó óráim száma 28-ra jött ki. Elhiszitek ezt!? :) Lehet, hogy még jobb sorom lesz, mint a németeknél volt. Ezt említettem már, hogy amint Caran (a mostani au pair) írta, hogy nagyon sok lesz a szabadidőm, abban a pillanatban vissza is írtam a családnak, hogy mehet a match. Na ezzel nagyon le lehet kapni a lábamról... :) A vezetés miatt kint is kell vizsgáznom majd, de ez nem jelenthet problémát, amúgy is imádok vezetni, remélem gyerekjáték lesz. A kocsit használhatom a szabadidőmben is, de azt hiszem ha a városba utazom, akkor inkább a vonatot fogom előnyben részesíteni (elmondásuk szerint az eddigi au paireknek is így volt könnyebb, bent nem könnyű közlekedni, én pedig nem bonyolítom túl az életem).

A család most eléggé elfoglalt, intézik a két gyerkőc beiskoláztatását és költöztetik a csajszit az egyetemre. A mostani au pair írta, hogy nagyon sok helyre eljutott a családdal és önerőből is, a barátaival. Chicagoban rengeteg program van, nem fogok unatkozni. Az első 2 hétben még ő is ott lesz, amikor én beköltözöm és segít majd nekem mindenben és megmutatja a fontosabb dolgokat. Ennek nagyon örülök.

Minden nap tájékozódok és megnézem a környéket, a család képeit és Chicagot - már most nem tudok betelni az egésszel, várom! :) Igaz, hogy van még több, mint 2 hónapom itthon, de előre érzem, hogy nagyon jó helyem lesz ott a messzeségben. Chicago már így, a képek alapján is lenyűgöz, imádni fogom.

Megmutatom nektek apa kedvenc képét, mindig ezt a tornyot emlegeti :):

Sears Tower (azt hiszem, ma már Willis Tower)

Majd jövök...

Legyetek jók!

Puszi