Egy hatalmas lépéssel előbbre - vízumkérelem elfogadva!

Megvolt ma a vízuminterjú. A vízumkérelmem pedig jóváhagyva. Elmondhatatlanul boldog vagyok, most már tényleg 1OO%-osan tervezgethetem a következő egy évem. Október végén megkezdődik a nagy kaland. Szuper!! :) Mondhatni zökkenőmentesen ment minden, egy balatoni hétvége és néhány órás alvások után is elég fitten keltem ma reggel - inkább hajnalban - 4 óra előtt...Egyedül mentem, a vonaton pedig szinte végig aludtam. Nem sokkal reggel 8 előtt már az amerikai nagykövetség előtt toporogtam, időpontom pedig fél 10-re volt csak. Így hát sétálgattam még, reggeliztem, ücsörögtem és hipp-hopp 9 óra lett. A biztonsági emberkék be is engedtek egyből, táska átvilágítása, sorszám kihúzásá - majd az örökkévalóságnak tűnő várakozás következett.
Nem tehetek róla, de olyan ember vagyok, aki minden kis hülyeségen képes izgulni és görcsölni a dolgokon - hiába mondta mindenki, hogy ne parázzam túl az egészet, de ezt sajnos nem tudom szabályozni. Minden bajom volt már, azt hittem menten elájulok, holott azzal is tisztában voltam, hogy a nagy semmin izgulom éppen szét az agyam...csodás volt...Először a hármas számú pulthoz szólítottak (erre csak negyed órát kellett várnom), ott kitöltöttem egy szállítólevelet, a nénike alkotott még a papírjaimmal valamit, de mindent rendben talált. Majd mondta, hogy foglaljak helyet, a konzul majd szólítani fog. Ott kezdődött igazán a várakozás, a kijelző csak nem akarta kimutatni azt a 121-es sorszámot, minden egyes "interjúnak" fültanúja voltam - olyan hangosan beszélt mindenki :) -, majd fél 11 körül sorra kerültem én is. Titkon reménykedtem, hogy a magyar nyelvet kicsit érdekesen beszélő amerikai hölgyemény fog szólítani, de nem így történt. Egy másik kedves amerikai hölgyhöz kerültem, szóval az interjú angolul zajlott. Az ujjlenyomat levétellel akadtak kisebb problémáim, már-már én éreztem magam hülyén a ferde kisujjam miatt. A masina ötszöri próbálkozás után sem akarta érzékelni az enyhén ferde ujjam, tényleg kiborítóan ferde, de aztán sikerült a dolog hehe :)...A konzulnak összesen négy kérdése volt - miért megyek, hova megyek, mennyi ideig maradok és mit fogok csinálni, miután hazajöttem - rendben ment minden, még az angolom is meg lett dicsérve haha -, majd kaptam egy pecsétet és egy kis "cetlit", hogy a vízumkérelmem jóváhagyva, valószínűleg szerdán küldik is a vízumot. Nagy örömömben, nagy hévvel "rohantam" is ki az épületből - olyannyira nagy hévvel, hogy pár fontosabb papírom ott hagytam az 5-ös számú pultnál, ahol az interjú zajlott...puff! Még jó, hogy idejében megtettem ezt a felfedezést, így a követségtől kb. 50 méterre vissza kellett fordulnom. Szóltam kint a kapunál a biztonsági emberkéknek, hogy segítsenek rajtam valahogy, még röpke 3/4 óra várakozás következett és már kezemben is tarthattam az irományokat. Hozzáteszem nem is én lennék, ha valamit nem bénázok el még a végén - még a kisujjas ujjlenyomat-vételes sztorimat is leszámítva :)...Amúgy ezek a biztonsági emberkék hihetetlenül kedvesek és udvariasak, mindenhol "hölgyem"-eznek, ajtót nyitnak előttem-mögöttem, ha kell ha nem - kifejezetten jól éreztem magam na! :)
Pestből viszont elég volt pár óra, olyan "élményekben" volt részem, hogy az életkedvem elment körülbelül... :) Na jó, csak viccelek, de hihetetlen milyen emberek vannak. Muszáj ezt leírnom, de éppen bementem az egyik  bevásárlóközpontba, mondom veszek magamnak elemózsiát a hazaútra és egészen véletlenül nekilendítettem a bevásárló kosaram (nem kocsim!) egy fiatalembernek. Elnézést kértem, ne haragudjon, bocsánat, majd megindultam tovább, a gyerek visszafordul és ennyit mond: "Nem tudsz jobban odafigyelni b*****g!!?? Heee?? Én úgy állhattam ott, mint egy hülyegyerek, totál kész voltam, hogy ettől ekkora baja lett, még szerencse, hogy nem jött nekem. Úristen! Aztán ez még semmi nem volt, valahogy arrafelé senki nem bír köszönni (a követségen kívül sehol), hatalmas nagy búbánata lehet az egész városnak, húú nem éreztem jól magam - nagyon nem - mondom irány haza!! Ne haragudjatok, hogy ezt így leírtam, tudom, hogy nem ide vág, de még mindig nem térek napirendre a dolgok felett. Semmiség, semmiség tudom én persze, de most komolyan, ti mondanátok ilyet valakinek, csak mert hozzátok lendített egy bevásárlókosarat?! Túlzás szerintem, de mindegy. Ebben mondjuk valószínűleg az is közrejátszik, hogy az elmúlt egy évben nem ehhez szoktam, kint még a másik ember kérne elnézést...na jó mindegy hagyom is ezt már :D
Nos, ennyit a vízuminterjúról. Szép volt, jó volt, megvan! Most már csak olyan "apróbb" dolgaim lesznek, hogy nemzetközi jogosítvány kiváltása, október elején a programdíj befizetése, valamint ajándékok a családnak - no de ezekkel ráérek még.

Még ami újdonságnak számít, hogy szombaton kaptam egy emailt anyukától, miszerint lefoglalták nekem a New York-Chicago járatra a repülőjegyem. Október 27-én, a 3 napos orientáció után ottani idő szerint este fél 7-kor indulok hozzájuk a new yorki LaGuardia repülőtérről, 8 óra után pedig landolok a chicagoi Midway repülőtéren. Ennyit tudok, ennyi ami biztos! Örülök, hogy ezzel is tisztában vagyok már.

A közeljövőben valószínűleg nem jövök bejegyzéssel - hacsak nem történik valami roppant érdekes dolog - idővel jelentkezem majd! Jók legyetek addig is, köszönöm a sok-sok üzenetet és drukkot, kedves Tőletek!!

Puszi!!
:)