Evelinnél - buli, mozi és Cheesecake Factory

Ne haragudjatok, ha privát üzenetekre, emailekre és akármire nem válaszolok most azonnal, de mióta Evelinéknél lakom, eléggé el voltunk/vagyunk havazva és szinte alig voltam online. Most is csak gondoltam megfirkantom ezt a bejegyzést, különben iszonyúan lemaradok majd, de sokan már jeleztek, hogy letűntem a térképről. Jelzem; ilyenről szó sincs, csak volt jobb dolgunk is, tulajdonképpen meg csodálkozva nézem hogy folyik az élet egy teljesen más családdal.

Szombaton érkeztem, dél körül. Nagy, könnyes összeborulásokat nem rendeztünk a családdal, elköszöntem, megköszöntem mindent, kedvesek voltak és minden jót kívántak, majd magam mögött hagytam végre az amerikai au pair életet. Evelinéknél éppen nem volt itthon senki, ezt kihasználva megcsináltuk magunknak a zacskós paprikás csirkét és elfogyasztottuk az étket. A délután további részében még elugrottunk a mallba ilyen-olyan ügyeket elintézni, majd 5-re haza kellett érnünk, mert Evelinnek itthon kellett lennie a gyerekek miatt. Nem igazán kellett dolgoznia, csak 'itt lenni' - ez a legegyszerűbb. Közben már készülődtünk az esti bulira, megnéztük a host lányának és az ő barátnőjének táncos kis előadását itt az alagsorban, 9 után nem sokkal befutottak a szülők és szabadultunk. Csak hogy képben legyetek - van apuka, aki igazából egész nap itthon van, de nem nagyon látni, legtöbbször elvonul dolgozni (?). Olasz egyébként. Anyuka svéd és általában hétfőtől péntekig más városban (általában Chicagoban) dolgozik, így vele szinte nem is találkozom. A legidősebb fiú 13 éves, Evelinnek vele szinte nem is kell foglalkoznia. Középső kiscsaj 11 éves, szintén nem igényel sok munkát. Legkisebb fiú 6 éves, ő itt az energiaforrás, vele kapcsolatban akad azért tennivaló, de megszakadni szintén nem kell. 
Szombaton este szintén a PJ's-be mentünk, ott voltunk pár hete is, Evelin születésnapját ünnepelni. Nagyon megszerettük azt a helyet, de mivel most jó későn, 10 után értünk oda, így kezdett beindulni az élet is. Felszedtük Katarinát (horvát), Evelin felszedte Lilyt (mexikói), majd a pubban csatlakozott hozzánk Sara (perui) és Laura (német) - ahhoz képest végül is, hogy este 7-kor még senki sem mondta biztosra hogy jön, egész szép számmal összegyűltünk. Hangulat és társaság abszolút kifogásolhatatlan volt, 11 körül "eltakarították" a székeket és asztalokat a táncparkettről, megjelent a Dj a pult mögött és elkezdődött a móka. Elfogyasztottunk egy-két sört, mindenki jól érezte magát. Én személy  szerint azt vallom, hogy iszonyú jó buli volt - az utolsó egy-két órában már szinte totál megőrülve táncolt mindenki. Olyan volt az egész, mint az igazi amerikai filmekben - körbe álltunk és mindig egy valaki ment be a kör közepére ropni a táncot, többiek tapsoltak és az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy jól táncolsz e vagy sem. Őrületesen jó volt, szuper zene és szuper hangulat.

                                                       magyar, horvát, mexikói és német

                                                                   Evelin és Katarina

                                                        Evelin és Laura

Sajnos a bulinak háromnegyed 2 körül lett vége (mostanában még a 2 órát sem várják meg) - mondanom sem kell, hogy akkor körülbelül már csak mi táncoltunk és velünk akarták kisöpörni a helyet. De miért kell akkor abbahagyni, amikor mindenki a legjobban érzi magát? Sosem fogom ezt itt megérteni. Lehet, hogy valaki hozzá tud szokni, én nem tudnék, sajnálom. Kint beszélgettünk még pár egyeddel, természetesen a lányok ismerkedtek ezerrel, így meghívást kaptunk egy "házibuliba", amitől azt hiszem egyikőnk sem várt túl sok mindent. Többiek lemorzsolódtak és hazamentek, Evelinnel és a mexikói lánnyal, Lilyvel maradtam. Így mentünk pár félig olasz srác rezidenciájára, gondolván hogy ott majd folytatódik a buli. Hát nem így lett - körbeültünk egy asztalt, majd közölték velünk, hogy ez tulajdonképpen egy 'ismerjük meg jobban egymást'-dolog akar lenni. Evelin iszogatott még, dumáltunk a három sráccal, tulajdonképpen egész jól éreztük magunkat, de lényegében nem erre számítottunk. Végül annyira elhúzódott a 'buli', hogy reggel 5 órára sikerült is hazakeveredni és ágyba esni.

Fel sem keltünk vasárnap délután 1-ig - borzasztóan szégyellem is a pofám, mert soha nem szoktam eddig aludni és marhára csodálkoztam is, hogy Evelinnél sikerült, mivel mióta itt vagyok, állandóan megébredtem a délelőtt folyamán és visszaaludni sem mindig sikerül. Evelin az alagsorban lakik és mivel itt a házakat papírból meg műanyagból szokás építeni, így minden az égvilágon lehallatszik - gyerekek és apuka egyszerre visítanak és ordítva beszélgetnek egymással, az óriás méretű kutya megállás nélkül trappol és futkos, mint a mérgezett egér, egyébként nagyon aranyos, sokkal jobban tetszik, mint a volt host családom kutyája, talán lefotózom majd és megmutatom nektek.
Ezeket a dolgokat leszámítva én egész fitten és üdén keltem, rendbe szedtük magunkat és elindultunk a King of Prussia-ba, azaz a mallba - a kedvencembe. Evelinnek találkozója volt egy német lánnyal, akivel az első vakációs hetük tervén dolgoznak, nekem csak annyi volt a kívánságom, hogy dobjon ki a mozinál, ugyanis volt egy fogadalmam még arra az időre amíg Amerikában vagyok. 
Mindenki tudja, hogy filmmániás vagyok és talán túl sok mozira mondtam már, hogy kedvencem és a világ legjobb filmje, de kétség sem fér hozzá, hogy az abszolút kedvencem és tényleg a világ legjobb filmje az Elrabolva (Taken) című film, amiért megveszek és akármikor, akárhányszor meg tudnám nézni. Az a film, amit mindenki imád és egyszerűen én (még) nem tudok olyan emberről, aki ne lenne oda érte.
Na már most, az év elején tudtam, hogy eme filmnek október ötödikén jön ki a második része és már akkor elhatároztam, hogy nekem itt Amerikában az lesz az utolsó mozis élményem; megnézni a kedvenc filmem második részét.

http://www.youtube.com/watch?v=SBZ5sl2-bgU

Igazából abszolút nem bántam, hogy egyedül kellett beülnöm a filmre - valószínűleg otthon sosem tettem volna ilyet, de itt nem ez volt az első eset és hát nem bántam meg. Köztudott, hogy a második részek általában már korántsem olyan jók, mint az első, de ez esetben kellemesen kellett csalódnom. Iszonyú jóra sikerült az Elrabolva 2.
Számomra végig olyan "körömlerágós", végig izgalmas és hát Liam Neeson sem változott semmit sem; szilárd meggyőződésem, hogy ez a pasi tud valamit!

Mozinak olyan 6 körül lett vége, Evelin felkapott, utána ugyanis születésnapi vacsorára voltam hivatalos a Cheesecake Factory-be. Oksana írt még a pénteki nap folyamán, hogy születésnapja lesz és szeretne pár lányt meginvitálni egy kis bűnözésre. Evelinnek már előzetesen egyeztetett programja volt, szintén moziba ment egy ismerősével, szintén megnézni ugyanezt a filmet hehe...Viszont én a Cheesecake Factory előtt találkoztam Oksanaval, Marjoleinnel és egy magyar lánnyal, Szabinával! Mivel Oksana csoportos üzenetet küldött facebookon, így láttam már hogy van egy magyar lány is a meghívottak között, de én őt nem ismertem. Nos, míg vártuk a holland és ukrán lányt, Szabina ért oda először, így jót beszélgettünk vele, lassan 3 éve van itt és 1 év au pairkedés után vízumot váltott, most tanul. Hát nem fogjátok elhinni, de a régi körzetemben lakik, tőlem körülbelül fél órányira...és nem tudtam róla...Emlékszem még amikor először találkoztam Oksanaval, említette hogy van egy nagyon jó magyar barátnője itt, de sosem beszéltünk erről többet. Hát így ismertem meg most szombaton Szabinát, aki nagyon jó fej és kedves lány, de nekem meg ugye éppen haza kell mennem lassan...
A Cheesecake Factory mindig tele van, talán ha a Wawa után mondanom kellene egy olyan helyet, ahol ettem már jóízűt és normális kaját, akkor az ez a hely lenne (bár hozzá kell tennem, ott is sikerült már rossz fogást választanom). Elég drága és nívós hely, nem mondom hogy minden héten oda járnék, de pár havonta egyszer, jeles alkalmakkor igazán ki lehet bírni. Különben is, egy másik kívánságom az lett volna, hogy mielőtt hazamegyek, el szerettem volna menni Evelinnel oda, de nem fogást enni, csak cheesecake-et, de így még jobban sült el a dolog.
Sajnos egy órát kellett asztalra várni, mivel előző nap Oksanaval közölték, hogy itt nincs telefonos asztalfoglalás, ráadásul a nő is nagyon bunkó volt vele. Akkor mi már elég éhesek voltunk, ahogy beszabadultunk már rendeltünk is - Szabina ajánlására Tex Mex Eggrolls-okat kértem, ami amolyan mexikói, elég csípős étel, csak előétel, de ez az étterem éppen az a hely, ahol már az előétellel is jól laksz. A kajában nem csalódtam, isteni volt. És hát hogy ha már ott vagyunk, csak ennénk egy cheesecake-t is - alig bírtunk választani a körülbelül harmincas listáról, szemezgettem a sokak által emlegetett Oreo cheesecake-kel, de végül nem amellett döntöttem (talán majd máskor, máshol). Fehér csokis - málnásat kértem végül és nem bántam meg, mert egyszerűen mennyei volt!

                                                                Marjolein és Oksana

                                                          magyarok mindenhol - Szabinával

                                                                      szülinapos :-)

                                              pumpkin cheesecake (kóstoltam; oltári jó ez is)

fehér csokis-málnás cheesecake (az összes tejszínhabot lekotortam róla és nem   értettem miért kell fél tubussal rányomni grr)

A kiszolgálás elég lassú volt és el is beszélgettük az időt, volt már este 10 óra is, mire kikeveredtünk a helyről, Evelin felkapott engem és már süvítettünk is haza. Ha jól emlékszem azonnal eltettük magunkat hétfőre...

Szerencsére Evelinnek nem kellett reggel dolgoznia, csak délelőtt 10-től, így ráértünk húzni a lóbőrt. A család összes létező tagja itthon volt, a két kisebbik gyereknek pedig nem volt suli, így fogtuk a 6 éves srácot és elvittük egy játszóházba, ahol gyerekeknek való játékgépek vannak, asztalok ahol a szülők (au pairek) unatkozhatnak egy sort. Én személyt szerint elvagyok a kissráccal, gondolkodtam is, hogy haza kellene vinnem magammal és megint rájöttem, hogy mennyivel jobban preferálom én a fiúkat. Fele annyi gond nincs velük, mint a lányokkal. Meg sokkal jobban bejönnek a dolgaik is - a játszóházban én például minden szívbaj nélkül elgépeztem vele és még csak nem is volt borzalmas. Hazaérve aztán Wii-t kellett játszani vele (még szerencse hogy a német gyerekeim miatt volt gyakorlatom ebben is hehe), utána gyurmáztunk (köszönhetően az előző családom 3 évesének, ebben is volt gyakorlatom), majd táncmutatványokat kellett levideóznunk, azután pedig elkezdtünk nézni egy filmet. Apuka fél 6 körül vitte el úszni a srácot, Evelin pedig off lett, megvacsiztunk, majd utána kockoltunk egy sort. Estére kiötöltük, hogy el kellene lesni valamerre (na jó, igazából Evelinnek nem nagyon van maradása itthon:), szóval fél 10 körül felkaptuk Lilyt és elszáguldottunk a PJ's-be, ami hétfő miatt majdnem csutkó üres volt és akik voltak, azok is amerikai focit bámultak a tévében. Kinek-kinek azért lecsúszott egy sör vagy üdítő, de fél 12 körül szedtük a sátorfánkat és elindultunk haza. A mexikói lány igazából három hete érkezett és nem túl jó az angolja, iszonyúan kell koncentrálni, hogy megértsem mit szeretne. Tudom én, hogy lesz ez még majd jobb is, szinte én is így kezdtem annó. A legjobban mégis ez tetszett tőle, amit muszáj megosztanom veletek. Kérdeztük tőle, hogy szokott e alkoholt inni és ha igen, akkor mit. Majd elkezdte sorolni, hogy a tequilát nagyon szeretik és a só-citrom kombó nélkül simán isszák. Majd mondta, hogy a whiskyt is szereti, mire én megkérdeztem mivel isszák:
Lily: "whisky...whisky alone" (mármint whiskyt iszik magában, mindenféle kóla nélkül...de ugye ezt így mi szó szerint úgy fordítanánk, hogy egyedül whiskyzik, egymagában).
Meg hát ezen kívül is vannak még érdekes mondatszerkezetei, de eszemben sincs bántani emiatt, szerintem inkább tök tuti és abszolút nem zavar, ha a kezdetekkor valaki ilyen kis 'suta'. Különben meg imádom az akcentusát, mérföldekről le lehet szűrni, hogy a spanyol az anyanyelve.
Nos tehát, hétfőn éjfélkor értünk haza, de úgy gondoltuk nem vagyunk még elég álmosak, ezért bedobtuk a Szex és New York második részét és elkezdtük nézni, de 1 óránál tovább nem bírtuk már.

Nagyon szuperül érzem itt magam, ez a család pedig teljesen más, mint akármelyik másik, akiknél eddig megfordultam. Tulajdonképpen sokat nem is találkozom velük, csak kicsit furcsán érzem még magam, hogy szinte ingyenélőként teszek-veszek itt és semmit sem kell csinálnom. Próbálok segíteni Evelinnek, de nem nagyon szorgalmazza sajnos. Oké, tegnap vasaltam picit...ja és nem eszem fel a család kajakészletét sem, hoztam még egy csomó zacskós levest és főfogást is. Holott itt azért van eledel - Evelin szerint semmi sincs, nem lehet gyártani egy tök egyszerű fogást sem, de ami az utolsó családomnál volt, ahhoz képest nekem ez itt ugye kánaán. Elvagyok és jól vagyok, örülök hogy nem vagyok már au pair és ezt büszkén hangoztatom is akárhol. 
Őszintén szólva azonban már rettenetesen várom, hogy szombaton elrepüljek Los Angelesbe és végre kezdetét vehesse a Nagy Utazás. Itt egyik napról a másikra borzasztó módon lehűlt a levegő és szinte téliesen hideg van, röpködnek a 9-10 fokok és nekem ez most elég nagy váltás. Meleget akarok, nem akarok kabátot venni állandóan, flip-flop papucsban akarok még mászkálni - na jó igazából levésem az ábrát; menni akarok már Kaliforniába, egy szál semmiben fetrengeni Malibu beachen és rövidnadrágban várost nézni. Akár megsülni a nevadai melegben és nem azon aggódni, hogy milyen kabátot vagy csizmát vegyek fel. No de már csak 4 nap...

Ma délután Philadelphiába megyek, most Evelin éppen suliban van, amint végez kidob majd a vasútállomásra. Nem fogjátok elhinni, de unokatesómmal és a barátjával fogok találkozni, akik a múlt héten érkeztek Amerikába, egyenesen Brémából. Lilla az unokatesóm, Brémában lakik és nála tettem látogatást a német évem végén, valamint vele töltöttem el két napot Hamburgban is. Álmomban sem gondoltam volna, hogy legközelebb majd itt, Phillyben fogunk találkozni; izgatott vagyok és nagyon várom már. Azt hiszem kénytelen leszek előrántani német tudásom, mivel a barátja lengyel-német, gyanítom magyarul nem sok mindent ért. Lilla amúgy az egyik olyan rokonom, akire nagyon-nagyon büszke vagyok - a magyaron kívül három nyelven beszél folyékonyan és ért latinul is, szuper munkája van és mondhatni ő a főnök jobb keze, most pedig eljött Amerikába szinte egy hónapra - a múlt héten még Miamiban és Key Westen süttette a hasát, tegnap érkeztek Philadelphiába, hamarosan mennek tovább New Yorkba, majd a végső állomás Montreal lesz (Kanada), ahol egy két hetes francia nyelvtanfolyamon fog részt venni - hát nem semmi na, így kell ezt csinálni!

Most megyek, mert ami kupit Evelin szobájában művelek, azt bárki megirigyelhetné. Legalább egy hangyabokányit megpróbálom rendszerezni a dolgaimat. Amint tudok, ismét jelentkezek, de az is lehet, hogy már csak szombaton, az utazás előtt, a reptérről.
Még egyszer kérek mindenkit, hogy a privát üzenetes válaszokkal legyetek türelmesek, mert nem nagyon volt időm most ilyenekre, de azt előre kell, hogy mondjam; a következő három hétben (amíg haza nem érek) valószínűleg nem is lesz. Élek és virulok, klafa minden és ha úgy alakul, akkor úgyis írok. 

Otthoniak! Három hét és találkozunk! ;-)