Utazás előtt - búcsú a többiektől

Nagyon jól telt a pénteki napom Evelinéknél - amíg nem kellett dolgoznia elmentünk egy-két mallba - ő átmeneti kabátot hajkurászott, nekem még másféle elintéznivalóim voltak. Viszonylag gyorsan lezavartuk az egészet, fél 4-kor már együtt mentünk Evelin host kisfia elé. Közben apuka megkért, hogy ha nem jelent gondot maradjak ott a kissráccal, amíg Evelin elviszi fogorvoshoz a középső kiscsajt. E (host gyerek) eléggé megkedvelt azt hiszem - csütörtökön szinte felszólított, hogy ennem kell abból a levesből, ami az ő kedvence is és meg is ölelt, pénteken pedig megállapítottuk, hogy az ő kedvenc fagyija is a mentás-csokis, és az enyém is. Így esett, hogy abból is megkínált - olyan édes volt, azt hittem megeszem. Egy fél órát voltam vele, majd hazaértek Evelinék, de kissrác lerángatott engem az alagsorba és eszeveszett játékba kezdtünk, majd Wii-ztünk. Közben Evelinnek el kellett mennie bevásárolni és bár apuka otthon volt, én továbbra is elvoltam lent E-vel és megépítettem neki egy lovagi kastélyt hehehe :D
Később aztán ettünk pizzát vacsorára, Evelinnek még vasalnia kellett, én pedig elkezdtem készülődni az esti bulira, az utolsóra, amit a többiekkel a PJ's-ben töltöttünk.
Kisebb-nagyobb bonyodalmak árán, de fél 11 körül megérkeztünk a helyre - én elhívtam a régi körzetem-beli csajokat - jött Marjolein, Oksana és Jessy (német), közben befutott Adrijana is az új francia au pairrel, aki csak csütörtök este érkezett hozzájuk. A helyen eleinte nem voltak túl sokan, letelepedtünk egy asztalhoz, ki-ki iszogatott vagy sört, vagy bort. Elég vegyes volt a társaság és sokan nem is ismerték egymást, akkor találkoztak először. Befutott aztán Lily (mexikói), Katarina (horvát), Lidia (cseh) és Marketa (cseh) is, szóval elég szépen összegyűltünk. Én akkor találkoztam utoljára mindenkivel, így igyekeztem mindenkivel beszélgetni. Adrijana hétfőn megy Miamiba, ahol egy hetet fog tölteni, majd ő is repül haza. Az utódja, a francia lány nem volt túl beszédes - de hát francia. Kérdezgettem tőle dolgokat, de úgy vettem észre az angolja sem volt túl jó, egyébként nem volt vele probléma, de a buliból nem nagyon vette ki a részét. Mondjuk valószínűleg én is így lettem volna, ha csak előző este érkeztem volna meg, szóval abszolút megértem, hogy sok volt a rázúduló információ és embertömeg. Iszogattunk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. A buli sajnos csak fél 1 körül kezdett beindulni, totálisan megtelt a táncparkett és persze mi is oda penderültünk. Iszonyú jót táncoltunk és buliztunk, nem tudom a többiek hogy álltak a dologgal, de én nagyon jól éreztem magam. Mostanában azonban már a hajnali 2 órát sem várják meg, háromnegyed 2 körül felkapcsolják a lámpákat, le a zenét és mindenki megindul haza. Őrület - egyszerűen elmondani sem tudom, mennyire nem szeretem ezt itt. Amikor a legjobban érzi magát az ember, fogják magukat és mindenkit kitessékelnek. (Olyankor szoktam elkezdeni kiabálni, hogy merre van az afterparti?...)

                                                           Adrijana, az utódja és én

                                                               Jessy, Marjolein és Oksana

                                                                         Lidia és Evelin

                                                                       Evelin, én és Lily

                                               Katarina, Marjolein, Adrijana, én és Evelin

Elköszöntem a többiektől és Adrijanatól is - hiszen Elisa után majdnem, hogy ő állt hozzám a legközelebb. Annyira sírt és el sem akart engedni - nem számoltam pontosan, de húsznál többször biztosan megölelt, annyira szeretem ezt a lányt, tiszta csupaszív és annyira jó ember. Buli után még volt pár nagyon felesleges körünk - afterparti után kutatva, természetesen nem jártunk sikerrel, így fél 4 körül már otthon is voltunk és beájultam az ágyba. 

Itt is szeretném megköszönni Evelinnek ezt a csodálatos utolsó hetet - imádtam az egészet! Szebbé tette nekem az itt töltött utolsó napjaimat és ezért nagyon hálás vagyok neki. Lehet, hogy tényleg megérdemeltem ezt a 'plusz vakációs hetet'?! :-)

9 óra előtt keltem fel, gyorsan ráncba szedtem magam, majd keltettem Evelint, hogy vigyen ki a vasútállomásra. Először Philadelphiába volt egy utam, majd vártam fél órát és jelenleg már a reptéren ülök, bal oldalamon Vivi, egyelőre még csak kockulunk és mindenképpen szerettem volna megírni még ezt a bejegyzést az utazás előtt. Volt egy félelmem, hogy a bőröndöm jóval meghaladta a 23 kg-ot és ez a félelmem be is igazolódott, ugyanis majdnem 5 kg feleslegem volt - azt hittem rosszul látok, amikor lemértük a cuccost. Gyorsan átpakoltuk a cipőimet egy második kézitáskába, mivel az nem esett le, hogy két kézipoggyászunk is lehet. Ja és jelenleg se tusfürdőm, se samponom, se testápolóm nincs, mivel azok is nagyon sokat nyomtak és muszáj volt kiszórnom őket - nagyon remek, de hát ez legyen a legnagyobb gondom most. 

Még nem igazán fogom fel, hogy alig fél óra múlva becsekkolunk és elindulunk Los Angelesbe, hamarosan pedig újra láthatom Évit is. Phillyben most egész napos idő van, de hideg. A napfényes Kaliforniában azonban 30 fokos nyár vár minket és az előrejelzéseket csekkolva nem lesz ez másképp jövő héten sem. Boldogok vagyunk, iszonyú jó újra látni Vivit és együtt megkezdeni a kalandot.
Becsekkoltunk, átestünk az ellenőrzésen, most már csak várakozunk. A bőrönd leadásánál majdnem enyhe szívroham vitt el, amikor a cókmókom majdnem elküldték Los Angeles helyett Las Vegasba! Ha a pult másik felén álló fiatalember nem kérdez vissza (fogalmam sincs miért tette), hogy Las Vegasba megyek e, akkor a csomagom bizony nem érkezett volna meg Los Angelesbe. Már a futószalagon hevert a bőröndöm, rajta a LAS (Las Vegas) címkével, a mellettem álló nyugdíjas házaspár pedig kiáltott egyet, hogy ők mennek Vegasba. Megállították a futószalagot, letépték róla a rossz címkét és addig el nem mozdultam onnan, amíg rá nem került a LAX (Los Angeles). Levert a víz rendesen, azt hittem megüt a guta - basszus ennyin múlt volna az egész, még szerencse hogy ott elszórakoztam az E-Ticketemmel, különben ha a pasi visszakérdezett volna, én már nem lettem volna ott...

No de ezt leszámítva minden tökéletes és pazar. Most elköszönök és 2-3 hétig nem hiszem, hogy hallani fogtok rólam. Üzenetekre, emailekre, kommentárokra válaszolni nem igen tudok és nem is ezzel akarom tölteni az időm. Ha nyaralok, akkor nyaralok, majd azután jöhet a többi dolog. Sok képet viszont ígérhetek és folyamatosan jegyzetelni is fogok, hogy szuper bejegyzéseket tudjak majd hozni.
Eredeti terv az volt, hogy még az utazás előtt közzéteszem a záró bejegyzést, de úgy döntöttem, hogy mégsem teszem. Még nem ide vág és még alakítani is fogok rajta (csak jelzem, hogy július óta írom hehe). Amint visszatértem, megmutatom nektek is. 

Vigyázzatok magatokra, legyetek jók, gyönyörű napokat mindenkinek! 

Mi most útra kelünk, életünk talán legnagyobb kalandjára, legszuperebb utazására.

;-)