Éljen a JFK

Nos, gondoltam felvázolom a helyzetet: a vihart sikeresen túléltük - mondhatni semmit nem érzékeltünk belőle, azon kívül hogy elment az áram hétfő este fél 8 körül. New York más részein és több államban azonban hatalmas károk vannak, komoly dolog volt ez azért, de korántsem világvége, meg NY eltemetése - ahogyan ez már a hírekben hangzott. Senkinek nem kívánom ezt a 2 napot, amit a kanapés srácnál áram nélkül töltöttünk - nem tudtuk tölteni a telefonokat, nem volt térerő, nem tudtunk semmit a hírek hiánya miatt és két napig jéghideg vízben fürödtünk. A járatom természetesen törölték, így a nagy tudatlanságban töltöttük a hétfő estét és kedd délelőttöt is, mígnem megelégeltem a dolgot és felkerekedtünk áramot/internetet lopni. Csaknem 4 millió ember van NY-ban állam nélkül és ez így is marad még vagy 3-4 napig - bezzeg a Times Square-t világítani kell, mert ugye az fontos. El sem tudjátok képzelni mi folyik itt - kígyózó sorok minden bolt előtt, alig lehet kajáldát találni, mindenki áramot lop és ha beülünk egy-egy helyre, több elosztóra van csatlakoztatva vagy száz darab mobiltelefon. Sokan katasztrófa-fényképeznek, rengeteg a kidőlt fa és tábla (a többit a hírekből már úgyis tudjátok). Egyik ismerősöm kiírta tegnap a közösségi oldalra, hogy "civilizált/normális országoknak a föld alatt vannak a kábeleik" - jót nevettem ezen, de hatalmas igazság. Ez azért durva, hogy egy ekkora világvárost több napig áram nélkül hagynak, több millió ember költözött el. A keddem pokol volt; szakadó esőben róttuk az utcákat a szállásadómmal, hogy áramot találjunk és kajálni tudjunk valahol, talán akkor hagyta el életemben először olyan mondat a számat hogy "utálom New Yorkot..."
A pasi már kezdett idegesíteni, állandóan csak nyugtatni akart és mindenből viccet csinált. Amit megspóroltam pénzt nyugaton, az most szépen megcsappant, mivel a taxisok és éttermesek a háromszorosára emeltek mindent - vészhelyzet van, az embereknek enniük kell, így lesz haszon dögivel.

Most már szerda van. A szállásadóm tegnap este elköltözött olyan haverjához, ahol van áram, a másik brit csaj szintén. Én egyedül aludtam a lakásban és már tegnap megrendeltem a shuttle-t a reptérre. Muszáj volt eljönnöm onnan, több lehetőségem nem is nagyon lett volna. Mivel nem volt áram, nem tudtam volna másik "kanapét" találni, arról nem is beszélve, hogy most inkább mindenki a saját kis életével van elfoglalva, nem pont azzal hogy másokon segítsen. Kijöttem a reptérre, mivel így több esélyét láttam annak, hogy lecsapok egy korai járatra és hazajutok végre. Értesíteni alig tudtam valakit, a mobilom mától nem él, mivel a prepaid kártya amit még október elején vettem, az csak egy hónapra szól. (Megint csak azt tudom hangsúlyozni, hogy ezt nem kívánom senkinek!)
A drága légitársaságom (Delta) legkorábban péntekre tudott nekem pótjegyet adni - pénteken délután 4-kor irány Boston, onnan Amszterdam, végül pedig Bécs. Én eleinte ezzel nem akartam megelégedni, mert a fene sem akar péntekig itt csövezni, így megpróbáltam alkotni valamit, de nem sok sikerrel. Körülbelül fél órája még nagyon magam alatt voltam - tudom, hogy nem ez a világ vége, de már iszonyatosan elegem van itt mindenből. A pult mögött állók annyit tudtak mondani, hogy sajnálják de nem tudnak segíteni, sem szállást adni péntekig, mivel nincs biztosítás a jegyemen (miért is lenne ugye...).
Lett volna egy opció ma estére - Boston, ott éjszakázás, holnap Párizs, onnan Bécs. Első osztályon. Végső elkeseredésemben kérdezem a "segítőkész" hölgyet, hogy mennyi lenne - 6831 dollár. Nem tudom elképzelni sem, hogy annyi pénzért mi a jó istent szolgáltatnak, de majd talán egyszer kipróbálom, most inkább udvariasan nemet mondtam.
Írtam a volt tanácsadómnak és az ügynökségnek is - mindkét félről azt a választ kaptam, hogy megpróbálnak tenni valamit, de hogy őszinte legyek sok esélyt nem látok a dologra. Most délután fél 3 van, szerda. A gépem pénteken délután 4 órakor megy Bostonba, szóval van most itt a reptéren időm bőven. Kezdek megnyugodni már, szombaton elméletileg hazaérek végre. Ennyire soha nem akartam még elhagyni ezt az országot, ennyire soha nem utáltam még Amerikát sem...de ez majd elmúlik. A gond annyi, hogy meg kellene oldanom valahogy, hogy behemessek a terminálba, mert egyelőre a légitársaság bejáratában ülök, vadászok áramra ismét, a netért is fizetnem kellett és nagyon nem kényelmes ez így - arról nem is beszélve, hogy idekint nincsenek étkezdék sem. Aludni még nem tudom hol fogok, esti órákban tervezek becsekkolni, mert elvileg két nappal a járat előtt be lehet, de ki tudja beengednek e majd...?

Végül is, lehetne rosszabb is a helyzet. Már mondhatni a legjobb helyen vagyok - ahonnan a gépem indul. Csak ez a 2 napos várakozás ne lenne, nem gond elleszek valahogy. Ha beengednek a terminál részre, akkor már elvegetálok és remélhetőleg szombaton otthon nagyon jót nevetek ezen az egészen...

Még egyszer köszönöm mindenkinek az aggódó üzeneteket, rendben van minden és hamarosan találkozunk!

;-)