Mozgalmas hétköznapok Evelinnel

Ahogyan azt már kedden délelőtt említettem, a délutánt Philadelphiában terveztem tölteni, rég nem látott unokatesóm és lengyel-német barátja társaságában. Evelin fél 1 után ért haza a suliból, egyből kivitt a vasútállomásra és már úton is voltam a belváros felé. Volt még elintéznivalóm a bankban, majd vettem magamnak egy sós-karamellás forró csokit a Starbucksban, mert azt hittem menten lefagynak az ujjbegyeim. Iszonyú hideg lett itt, egyik napról a másikra. A találka a Love jelhez volt megbeszélve, Lilla és Mareck azonban jó háromnegyed órát késtek, mert a Miamiból Philadelphiáig való eljutásuk egy kis atlantai kitérővel nem volt éppen zökkenőmentes, így amint megérkeztek ide, azonnal ledőltek aludni. Amíg vártam őket figyelmes lettem egy, a Love jelnél ücsörgő nőre és pasira, akik csak az 'áldozatokra' vártak, hogy lehúzhassák őket pénzzel. Amikor júliusban Vivivel jártam a várost, ugyanezt csinálta egy pasi a Rocky szobornál és a múzeumnál is - kinézik a "hibbant" turistákat és szinte erőszakosan lerohanják őket, hogy készíthetnek e róluk fotósorozatot vagy szükségük van e képre. Persze előzetesen elfelejtik azt közölni, hogy a fotósorozat 5 dollár lesz...Legtöbben úgy vettem észre már ismerik a trükköt és udvariasan nemet mondtak eme "szép" gesztusra - az ember ugye azt hinné, hogy önzetlenül akarnak segíteni és képet készíteni, de szó sincs ilyenről. Hozzám személy szerint háromszor szólt oda a pasi, hogy tuti nincs e szükségem képre, de a harmadik próbálkozása után már vágtam a fejeket és kedvem lett volna úgy igazából beszólni neki. Undorítónak éreztem az egész viselkedést, főleg az után, hogy elhaladt arra egy fiatalabb csaj, megörült hogy lesz képe és még csak megkérnie sem kellett senkit, majd a pasi - nem tudom miért - benyögte neki még az elején, hogy ő pénzért űzi ám ezt a mesterséget. Nem hallottam pontosan miről beszéltek, de elkezdtek veszekedni és vitatkozni, aminek az lett az eredménye, hogy a fiatal csaj faképnél hagyta az ürgét, majd megkért egy járókelőt, hogy lőjön róla egy képet, ingyen és bérmentve. Én legszívesebben kiálltam volna a Love elé egy táblával a kezemben, hogy senki ne csináltasson azzal a két félnótással képet, mert nem kedveskedni akarnak.

Délután 3 után nem sokkal aztán befutott Lilla és a barátja, nagy öleléssel üdvözöltük egymást, hiszen több mint egy éve nem láttam. Őszintén szólva nem is hittem, hogy majd Philadelphiában fogunk újra találkozni...Azért ha így jobban belegondolok, sok érdekes találkozással is megajándékozott engem ez a város. Bevetettük magunkat ismét egy Starbucksba, mivel sürgősen életmentő kávéra volt szükségük, ott el is beszélgettünk jó másfél órát. Mivel én is hülyén érezném magam, ha két azonos nyelvű személy között csak bámulnék mint Jani a moziban, így németül kellett beszélnünk, hogy a barátja is megértsen mindent. Angol is lehetett volna, de miért beszélnék angolul ha itt egy éven keresztül úgyis angolul beszéltem?! Mareck már a második mondhatom után megjegyezte, hogy milyen érdekes akcentusom van hehe...Lillánál talán ilyet soha nem is hallott, mivel a drága unokatesóm úgy beszéli a nyelvet, mintha az anyanyelve lenne, mindenféle akcentus nélkül. És most nem túlzok! Őszintén szólva sokkal jobban ment így élesben és élőben is a német, mint amilyenre számítottam és őrületesen jó volt németül beszélni egész idő alatt. Nem tehetek róla, nálam még mindig az a nyelv a favorit. Másrészt furcsa is volt, mivel itt volt az unokatesóm akit több mint egy éve nem láttam és az ügyes-bajos dolgaink egy részét nem az anyanyelvünkön beszélgettük meg - ez számomra mindig nagyon érdekes (pl. amikor Evelinnel kell a többiek miatt angolul beszélnem). Starbucks után elmentünk egy kis városnézésre - City Hall, Market Street, Liberty Bell és Independence Hall, majd elköszöntünk egymástól, én elmentem még a kedvenc frozen joghurtos helyemre és megleptem magam ezzel:

Alul eper, fehér csoki és áfonya joghurt...és nem kell aggódni, az Oreo, M&M és apró csokik alatt ananász, kiwi és áfonya van ;-)

Lilla barátja rengeteg képet csinált rólunk, csak sajnos nem az én gépemmel, így beletelik majd egy kis időbe mire mindent megszerzek, de rajta leszek az ügyön és pótolni fogok, ígérem.

Este 9 óra körül indultam haza, Evelin felvett a vasútállomáson és száguldottunk hozzájuk. Aznap este nem mentünk sehova, mindketten internetes ügyeinket intéztük, közben zenét hallgattunk és megkezdtünk egy jófajta portugál bort is, amelynek százalékát igencsak felvitték és fél pohárka után mi is kicsit feltűnőbben vigyorogtunk. Végül hajnali fél 2-ig sikerült elszórakoznunk az alagsorban - Evelinnek általában fél 6-6 körül kelnie kell minden reggel.

Szerdán délelőtt Princetonba mentünk - igen, már megint. Igazából nem hittem volna, hogy ilyen rövid időn belül megint ott lehetek majd - Evelin mindenképpen el szeretett volna menni az egyik mallba, ahol van pár olyan üzlet, amelyek ezen a környéken nincsenek. Elütöttük ott a napot, fél 4 körül értünk haza, utána nem sokkal már haza is ért Evelin legkisebb host gyereke, a 6 éves fiúcska. Megetettük a gyereket egy kis zacskós levessel, én utána skypeoltam egyet a szülőegységekkel, majd uszodába kellett vinnünk a kisfiút és a lányt is, aki éppen akkor ért haza apukával. Tök szuper sportkomplexumhoz mentünk - volt mindenféle edzés, mindenféle korosztályú gyerek - örültem volna annak idején, ha én is ilyen helyekre járhattam volna "edzeni" és "mókázni". Beültünk a kisfiú órájára - úsztak, bár sok mindent sajnos nem láttunk, ilyen lelátón kellett helyet foglalni. Csupán egy órát vett igénybe az egész, aztán már indulhattunk is haza. Otthon vacsi a kissrácnak, én pedig nekiálltam vasalni - hogy én azt mennyire imádom még mindig! Közben Evelin hétországraszóló, mennyei évfordulós vacsorát rittyentett nekünk, ugyanis szerdán volt pontosan egy éve, hogy letettem a lábam Amerika földjén. A vacsora mennyei volt - sok zöldség, brokkoli, bébirépa, krumplipüré és csirke:

                                                Nagyon szépen köszönöm még egyszer! <3

Evelinnek el kellett ugrani a csajsziért az uszodába (ő több ideig marad mindig), addig engem megbíztak, hogy maradjak a kissráccal, ha ez nekem nem jelent gondot - naná hogy nem jelent, azt hiszem ez a legkevesebb amit megteszek, még talán kérés nélkül is. Vagy ötször kellett neki elmondanom, hogy talán le kellene lassan feküdni - eleinte nem sok sikerrel. Egy idő után aztán magától megszólalt, hogy most már mehetünk aludni, megmutatta a szobáját, felolvastam neki az esti mesét és pár perc erejéig ismét au pairnek éreztem magam. Ez a kiskölök egyébként nagyon aranyos, emlékeztet kicsit a német 6 évesemre, csak feleannyi hangot nem ad ki magából. Evelin mesélte, hogy amikor kedden egész reggel és napközben, majd este sem látott, érdeklődött merre vagyok és meddig maradok náluk hehe...mindig tudtam én, hogy megvesznek értem a kölkök, ehhez kétség sem fér. Na jó csak viccelek...megint felmerült, hogy mennyire klassz lenne, ha minden családnál két au pair lehetne ugyanabban az időben. Álmodj királylány...

Este természetesen nem akartunk otthon ülni, elvégre meg kell ünnepelni az évfordulóm - ja szerda van? Evelinnél nem számít, nekem pedig már pláne nem. Fél 11 körül felkaptuk Lilyt (mexikói lány), majd egy, a régi környékem beli helyre mentünk bulizni, a Lancaster Anevue-ra. A hely neve Brownies volt, 5 dollár fejében be is jutottunk és egész kellemes kis este kerekedett az egészből. A zenétől nem voltam elragadtatva, mivel élőben játszott egy banda, kicsit rockosabb stílusú muzsikát, amikor ők szüneteltek, akkor pedig Dj gondoskodott a jó hangulatról, de mivel többségben voltak sötétebb bőrű embertársaink, így a legtöbb zene rap stílusú volt, amelyeknek többségéről mi azt sem tudtuk eszik e vagy isszák. Azért ellötyögtünk, jól éreztük magunkat és sokat nevettünk. Találkoztunk egy brazil és még egy mexikói lánnyal, akiket Evelin már hetekkel ezelőttről ismert - a brazil nekem iszonyúan unszimpatikus volt, a mexikói pedig nagyon aranyos. Én időközben odacsapódtam a pulthoz két sörért, majd amikor fizettem volna, nem értettem miért mutogat a pultos csaj a mellettem lévő fiatalemberre és miért nem veszi már el tőlem a pénzt - hát a drága jó emberünk tőlem balra, megajándékozott minket egy-egy sörrel, szóval legalább erre nem voltunk gondunk. Örültem, vittem Evelinnek a nedűt, elfogyasztottuk, aztán boldogság volt. Meg-megszólítottak minket érdekes figurák, volt kin mosolyogni is néha és amikor valakivel váltok egy-két szót, majd ordítja nekem, hogy "Ohh my God, you have an amazing accent, where are you from?!" (Úristen, döbbenetesen jó akcentusod van, honnan jöttél?!), akkor már csak egymásra nézünk a többi csajjal és nem hisszük el, hogy itt minden szent helyen mindenki ezzel jön és valószínűleg már a bemutatkozásomból leszűrhető, hogy nem idevalósi vagyok.

brazil, mexikói, magyar, magyar, mexikói

Fél 2 körül indultunk haza, fél 3-ra ágyba is kerültünk. Meglehetősen korán - Evelinnek fél 6 körül - kellett kelnünk, 9-kor ugyanis megjött a takarítóbrigád, két latin-amerikai hölgyemény személyében, úgyhogy mi jobbnak láttuk menekülőre fogni a dolgot. Evelinnek ismét suliba kellett mennie csütörtökön délelőtt, így én jó három órát a Montgomery Community College várakozójában töltöttem el - ezúttal egyedül. Kissé sietni kellett reggel, így egy szál leggingben, egy tangapapucsban és egy bőrdzsekiben képes voltam kitenni a lábam otthonról, majd beülni egy ilyen komoly 'college' várakozójába - az eszem megáll, ha ezt otthon csinálnám az ismerőseim tuti nem hinnének a szemüknek, de hát itt mindenki ezt csinálja, még így is majdnem hogy túlöltöztem.

Suli után hazajöttünk, ebédeltünk, majd csendes pihenőt tartottunk. Fél 4 körül hazaért a kissrác és Evelin beállt dolgozni, 5-kor uszodába mentünk a gyerkőccel, 7 körül értünk haza - vacsora, rendrakás és számomra csendes pihenő. Nem igazán szoktam hozzá, hogy hét közben is szinte naponta kijárok, időbe telne, míg átállnék erre. Összepakolásztam nagyjából a nyaralásra és úgy döntöttem megosztom veletek a hét eseményeit. Evelin az imént hagyott magamra és találkozott pár itteni amerikai arccal, akiket nem rég ismert meg. Nekem sem kedvem, sem energiám nem volt. Lassan elteszem magam holnapra - este búcsúbulink lesz a PJ's-ben, jön Adrijana is és a többiek a régi körzetemből. Nekem nem is marad más hátra majd, mint hogy leírjam a pénteki napom eseményeit és végre megmutathassam az évem összefoglaló bejegyzését. Azt hiszem lett olyan terjedelmű, hogy ennek "emésztésével" mindenki ellesz, amíg én elleszek arra nyugaton...

;-)

p.S.: Halom kép készült a héten mindenféléről, de az internet folyamatosan megtréfál és nem a legjobb a kapcsolat itt Evelinéknél, szóval ezt legközelebb pótolni fogom.