Az összes létező időm ott ütöttem el egészen negyed 3-ig és bár nem csináltam semmi eget rengető dolgot, iszonyúan jól éreztem magam. Lekapkodtam pár könyvet a polcról, leginkább a Bahamákról, Nassauról jegyzeteltem ki dolgokat - mit, hol és miért érdemes tenni, venni, enni, inni és nézni. Ha álmomból felkeltenének is valószínűleg kívülről fújnám a város térképét, a mellékszigeteket és a legmenőbb strandokat - fel kell készülni na. Szeretek ilyen szervezésbe nagyon belemélyedni, öröm az egész. A csajjal olyan 4 körül értünk haza, egyből nekiesett a házi feladatoknak, anyuka pedig 5 előtt nem sokkal már itthon is volt. Még mindig klasszak és jófejek, szinte alig engednek segíteni valamit, konyhában pakolni, vacsora után összetakarítani - én pedig sokkal szívesebben segítek így, hogy nem kényszer, hanem szívességet tehetek vele. Anyuka azt mondta ne akarjam elkényeztetni... :) Megdicsérték az angolom, azt hittem rosszul hallok. A régi családom szinte minden nap azt szajkózta, hogy nem valami jó az angolom és nem tudok a gyerekekhez beszélni, nem tudom lefordítani a játékok instrukcióit, stb. Jééé, érdekes itt mindenkivel tudok beszélni. Hozzá kell tennem, hogy tényleg rettenetnek érzem az angolom, minimális szókinccsel és megannyi nyelvtani hibával, de jól esett hogy ők meg vannak vele elégedve. Azt is mondták, hogy az előttem lévő bolíviai és brazil lányhoz képest és nagyon rendszerető és már-már tisztaság mániás vagyok, nem hagyom szanaszét a cuccaimat és minden úgy áll a lakosztályomban mint a ráma hehe. Annyira édesek, szeretek velük lenni. Talán jobb így is, egy apuka nélkül. Soha nem érzem feszélyezve magam, otthonosan mozgok és tényleg boldog vagyok. Minden reggel 5:45-kor úgy kelek fel, hogy szeretem csinálni amit csinálok, imádok vezetni és nem az van, hogy a hátam közepére sem kívánom az egész napot. Feltölt a futás vagy csak lazsálás egész nap a városban, szeretek a leányzóval lenni és érzem hogy ő is szeret. Kedvesek velem és szinte második lányként kezelnek - most tényleg azt mondhatom hogy ez az amire vágytam. Hihetetlenül jól érzem magam itt!
Kedd: összesen 1 órát dolgoztam - a napi 2-3 óra helyett hehe :), amíg elvittem Gracet a suliba. Már reggel 6-kor felvillanyozódott kedvem, majd kis híján elvitt egy enyhe szívroham amikor realizáltam hogy nincs meg a nemzetközi jogsim. Kerestem égen-földön, nem vagyok az a rendetlen fajta, pontosan tudom hova tettem és hol láttam utoljára. Csak egy kicsit szétszórt vagyok néha...Mese nincs, mennünk kellett. Rettegtem, olyan "szerencsés" ugyanis csak is én lehetek, akit akkor csíp meg a sherif amikor nincs nálam jogsi, ráadásul két órás kocsikázás állt előttem. Egy életem egy halálom, talán nem lesz gond. Hibát hibára halmoztam és vagy háromszor mentem le a fals kijáratnál az autópályán, de minden gondolatom arra kalandozott hogy mi lesz most, ha nem lesz meg a jogsi. Kidobtam a kiscsajt a sulinál, majd visszamentem az összes létező helyre ahol hétfőn megfordultam, hogy megkérdezzem nem találtak e valamit. Közben rájöttem, hogy azok a jegyzeteim sincsenek meg, amiket a vakációnkra készítettem...ez már több volt mint gyanús. Gyorsan hazajöttem és már az első utam a szemeteshez vezetett volna (gondoltam biztos kidobtam mindent) amikor is megpillantottam a bejárat melletti asztalon egy papírkupac alatt a jogsim. Természetesen a papírkupac is az enyém volt. Oké, belátom már túl rég óta mennek simán az ügyeim, ennyi igazán kellett.
Gyorsan lerendeztem egy mosást-szárítást, tartottam egy kis traccspartit a családdal, majd elmentem futni a közeli parkba. Imádom azt a helyet, sokkal szebb mint a princetoni, időben pedig ugyanannyi az öt kör. Íme:
...aztán itthon fürdés, relax, teraszon szürcsöltem egy kis teát a 10 fokba (!!!), hesszeltem egész nap. Olvasgattam a floridás könyvet, pakolásztam a szobámban - el lehet ám ütni az időt rendesen. Azt hittem anyuka és a leányzó már 4 körül itthon lesznek (tanárok és szülők konferenciája volt), de fél 7 körül értek haza. Mesés nap volt, még sok ilyet.
Szerda: elég hosszú napunk volt, este 7-kor léptünk be a leányzóval a ház ajtaján úgy, hogy már sehova sem kellett menni. Szerdán a csajszi mindig félnapos a suliban, azaz fél 12-re kell érte mennem. Szerdán sem fogok hazajönni soha. Reggel 8 órakor már a köreimet futottam Princetonban,
megtankoltam a kocsit (bizonyára észrevettétek hogy 2-3 naponta tankolni kell) és beültem a Barnes and Noble könyvesboltjába.
Csípős hideg volt kint, jobbnak láttam nem az utcákon kóvályogni. El kell mondjam mióta itt vagyok egyszer esett hó, még aznap el is olvadt, valami iszonyatosan csekély mennyiség. Rettegek attól hogy kapunk egy nagyobb adagot. Egyrészt nem is szeretem a havat, másrészt itt akkor megáll az élet. Megkérdeztem a kiscsajt hogy miért félnek itt ennyire a hótól és miért van "hószünet" (snowday), amire az volt a válasza hogy nincsenek rá felkészülve, mint pl. más országokban. Hát ezen lestem egy nagyot; mondjuk fel kellene rá készülni és minden rendben lenne. Lényeg a lényeg, nem szeretnék sok ilyen "hószünetes" napot megérni, bár szerdán kaptunk egy keveset - na kellett nekem mondanom, hogy mennyire enyhe tél van itt. Egyébként tényleg enyhe, mindig csodálkozom mikor írjátok hogy Európa megfagy és mindenhol tombol a tél, sok a hó - itt a napi átlaghőmérséklet 7-8 fok (nem kamuzok) és futni is olyan ruházatban járok mint tavasszal vagy ősszel, hihetetlen.
No de ott tartottam hogy fél 12-re elmentem Gracért, majd hazajövetel nélkül 2 órát levezettem és a lovardába mentünk, ahol másfél órát lovagolt, egy orosz tanár segítségével. Ő Maria, nem tudom mióta van itt de imádom hallgatni ahogy beszéli az angolt, ha Grace nem mondta volna hogy orosz, akkor is simán megállapítom. Aranyos csaj amúgy, de az oroszokat mindig is bírtam. Németországban is oroszokkal voltam jóban még a kezdetekkor. Nagyon elhúzódott az órája, próbáltam hazafelé sietni a kocsival, de az amerikaiak még úgy sem tudnak vezetni a hóban, mint ahogy sima utakon sem tudnak. Hú hányszor átkozom el őket, egyszerűen hihetetlenek az utakon. Elhiszem én hogy nagyon könnyű itt megkapni a jogsit, de hogy mindenkinek a két szép szeméért adják oda az is biztos. Írtam már erről - az indexet nem ismerik, töketlenkednek az utakon, mindenhol betartanak minden árva mérföldet és simán kikanyarodnak akárki elé. Bár nem voltam rutinos vezető otthon sem, azt kell mondjam hozzájuk képest nagy ász vagyok és ezzel valószínűleg minden európai így van. Miért nem lehet használni azt a drága jó indexet könyörgöm? Most a vezetésükről ennyit, nem is ez a lényeg.
Nagy kapkodásban voltunk, itthon gyorsan megettük a maradék mexikói levest, amit hétfőn anyuka csinált vacsira (hasonló a chilis babhoz csak leves állagú, csirke is van benne, tejföllel, guacomole-val, reszelt sajttal és tortilla chipsszel lehet megbolondítani - az összhatás mennyei!!!), aztán száguldottunk is tovább a következő helyszínre, a hegedű tanár házához. Hittem én, hogy a házához...az idős néni egy elit kórház-szerűség tetején lakik, majdnem hogy luxuskörülmények között. Román származású, egyből megszeretett mikor mondtam honnan jövök csak annyit mondott hogy "ohh, next door" haha - amúgy járókeretes és a család mondta hogy a szívével is gond van sajnos. De, fiatalosan öltözik, ilyen nagyon mély hangja van, vörös rúzs és egyfolytában kínálgat valamivel. Olyan hegedűórát adott, hogy csak lestem - imádtam és mondtam is a leányzónak hogy szeretnék mindig ott lenni. Hú de jó volt, le a kalappal mindkettőjük előtt komolyan. Egyfolytában azzal vicceltünk, hogy otthon most mennyi hó van és ami itt esett mennyiség arra mi csak legyintünk, jajj nagyon jó arc volt. És szintén imádtam hallgatni az akcentusát, sokkal jobb volt mint az orosz lovas csajé. Ittam a szavait. Később a család mondta hogy az előző bolíviai és brazil csaj sem értette meg soha mit mond; én megértettem. Valószínű hasonló lehet a kiejtésünk, bár anyuka azt mondta hogy az én angol kiejtésem olyan mint az orosz csajszié, Mariaé. Hát nem tudom, mindenesetre most már meghallgatnám magam kívülállóként is, érdekes lehet.
7-kor értünk haza és kiiktattam magam estére. A szerda - bár Grace félnapos a suliban - az egyik leghosszabb nap, ennél már csak a csütörtök rosszabb szegénynek. Szusszanásnyi ideje nincsen. Én élvezem a dolgot, szinte egész nap a kocsiban ülök és mondhatni ott élem az életem.
Kis meglepetés is fogadott amikor hazaértünk, képeslapom érkezett az egyik kolleginától, Ohioból. És mivel Szilvi már megjárta Arizonát is, gondolta fájdítja vele kicsit az én szívem is:
Múltkor írtam, hogy kaptam au pair listát az új tanácsadómtól. Írtam vagy hét-nyolc lánynak, de ilyesfajta közönnyel ritkán találkozom. Itt hiába teper az ember, sokszor le van ejtve. Néha rossz tényleg így egyedüli magyarként és irigykedve nézem a többiek képeit a kis magyaros összeröffenésekről de nekem ezt hozta a gép. Nagyszerű barátaim vannak Dániából és Kínából, a szaúdi srácok is minden nap írnak mióta befalták múlt pénteken a rakott krumplim, de tisztában vagyok azzal is, hogy mindenki inkább a saját nemzetiségéhez húzna és húz is. Három leányzó írt vissza - egy osztrák, aki nemrég érkezett (bár nem találkoztunk még, de én a sorok mögé is látok, meglesz ő nélkülem is), egy spanyol (aranyos amit visszaírt, de néztem a képeit és csak spanyolokkal, mexikóiakkal lóg) és egy svéd lány. Nekem a Skandináv országok szülötteivel nagyon jó tapasztalataim vannak, Németországban is volt svéd és dán barátom, azt hiszem itt csak követem a hagyományokat. A csaj őrült és iszonyat jó fej, egyik nap két órát dumáltunk. Élőben sajnos még nem tudtunk találkozni, de nem lakik messze tőlem. Eléggé egy rugóra jár az agyunk és sok a közös téma, valószínű pénteken a kosármeccsen fogunk először találkozni majd. Az anyukája magyar egyébként, de nem beszélik a nyelvet. Szerintem vele jóban leszek és tényleg nekem ennyi elég is. Nem kell hogy százan körülvegyenek, de legyenek egypáran akik normálisak és akikre mindig számíthatok. Freja barátnőmért is naponta hálát adok, hogy ismerhetem és rá mindig lehet számítani. Nehéz ám ez, nem is hinnétek mennyire. Mint már írtam, én nagyon nyitott és könnyen barátkozós embernek tartom magam, de az au pairek többsége elég érdekes/furcsa. Hiányoznak azok a lányok is, akikkel az orientáción voltam jóban. Annyira messze kerültünk egymástól és érdekes, velük még mai napig is sokat beszélek... :)
Holnap már csütörtök, nem maradok Princetonban mivel csak 4-re kell mennem a csajsziért, így hazajövök lazsálni. Este két helyre kell vinnem, ezt már fél lábbal is túléljük. Pénteken szintén nagyon elfoglalt, de este irány Philly, a Wells Fargo Center - Philly 76ers és Los Angeles Clippers fergeteges kosármeccs! Iszonyúan várom már.
Addig már nem valószínű hogy jövök, majd utána a beszámolóval és a képekkel. Szombaton délelőtt két helyre el kell vinnem Gracet, utána szabad leszek. Van már pár tervünk - hmm lehet hogy majd csak vasárnap jövök...Puszi! :)
p.S.: Az autópályán ahol minden nap járok, sok ilyen kis "elhagyatott" motelt látni, nálam abszolút horrorfilm-jellege van az ilyeneknek (Elhagyott szoba című film...) és annyira tetszenek, hogy muszáj lesz megállnom és lefotóznom majd, de egyelőre neten találtam nektek egy kis ízelítőt:
(forrás: google)
Szia! Most láttalak a feliratkozók között! Ki vagy, kék szemű lány? ^^
VálaszTörlésHa válaszolsz a blogomhoz írj mert lehet nem veszem észre XD
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÉn mindig azt mondom magamban - tekintve, hogy kivel vagy, mit intézel stb. - hogy nagyon tuti lehet az angolod. :) Úgyhogy higgy a családnak és akkor Te is jónak fogod látni. :)
Nem semmi Grace! Én is imádnám. :) Le a kalappal előtte, hogy ennyi mindent csinál. Tényleg Rory jut róla eszembe. :)
Nagyon szép környéken laksz. A kutyus is aranyos. :)
Évi
Szia Vivi!
VálaszTörlésÖröm olvasni a soraidat!! Mindig felvillanyoz a jókedved :)))
xx
szerintem is jó az angolod Vivi(olvastam már a facebook-on egy kommentedben és még nyelvtani hibákat se fedeztem fel benne, nekem amúgy erős középfokú, úgyhogy talán meg tudom ítélni:-) és szerintem te is vagy ezen a szinten kb. mindig szapulod az angolod, ne tedd, nem is tudom elképzelni, hogy akkor milyen lehet a németed, ha az angolod ilyen jó:-) mondjuk azt is nehezen képzelem el, hogy hasonlít a kiejtésed az oroszok általi kiejtésre, mert én is hallottam oroszokat angolt beszélni, hát ők aztán olyan egyedi szinten(mondhatni aranyosan gagyin:) művelik, hogy azt még, ha akarnánk se tudnánk utánozni:-) és amúgyis állítólag mi magyarok nagyon ügyesen ejtük az angolt, legalábbis gondolom a többi külföldihez viszonyítva:-) én mondjuk nem szoktam túlzásba vinni, pergetem az "r"-eket rendesen, de az amcsiknál és az íreknél ez nem probléma,(ezt egy ír mondta nekem amúgy:-) mert ők is hasonlóan pergetik:-) az angoloknál már ugye más a helyzet, a standard, angol english totál más:-)szal jó vagy nah, meg ne halljuk még1x, hogy szapulod az angolodat:-)
VálaszTörlésamúgy a motelek képeit nézve egyből nekem is horrorfilm-feelingem lett:-))gondoltam meg is jegyzem itt hozzászólásban, aztán láttam, hogy írod és te is erre asszociálsz, ha látod őket:-)
Vivi! Ne parázz az angol miatt! Ha megértenek az a lényeg, és én sem gondolnám, hogy olyan gyatra az ha még dicsérik is! Don't panic! :) Amúgy a képek isteniek, a kutya hát az kész én csak Lessienek fogom hívni :D És a sárga iskola buszok tök édesek ahogy sorakoznak! Na és az a könyves bolt, tiszta Alexandra könyvesház! :D Imádom! :) Mint mindig ezt a bejegyzést is imádtam, bevallom először a címben azt olvastam hogy lázadó au pair.. mondom mi? aztán elolvastam még egyszer hát ez van amikor az ember öregszik és már nem lát rendesen :D
VálaszTörlésTovábbra is csak ilyen jó napokat kívánok! Have a goooood daaay! :)
puszi
Szia Vivi!
VálaszTörlésMost is nagy lelkesedéssel nyitottam meg a blogod, már vártam az új bejegyzést, csak így tovább, minden információ érdekes számunkra! :))
Reméljük kapsz Starbucks karit következő hónapra is, biztos tudják, hogy 50 dollárból nem tudod túl sokáig élvezni a népszerű kávézó örömeit.
Egyébként szerintem nagyon ügyesen megállod a helyed a sok külföldi barát között is, gondolj arra, hogy mind Isten/Föld - ki miben hisz - gyermekei vagyunk.:))Tudom, tudom, az emberekben erős a nemzetiségi öntudat, de az au pairkedés épp egy remek alkalom arra, hogy felfedezzük a filantrópia örömeit bárkivel szemben, függetlenül attól, hogy melyik ország zászlaja alól érkezett az illető. Te pedig igencsak élen jársz ebben! :))
A "kis"leányod pedig igazán imádnivalónak tűnik, anyuval együtt! Biztos, hogy továbbra is ilyenek maradnak.
Végezetül: Az illusztráción szereplő motelekben én sem vállalnám be a megszállást semmilyen körülmények között, már a vacancy kiírástól is a hideg futkosna a hátamon :D
Teljesen egyetertek ezek tenyleg nem tujak hasznalni az indexet....:) Nagyon szep a park is ahol futsz...:) Angol miatt ne aggodj egy cseppet se! Puszi.
VálaszTörlés