Születésnapozás brazil módra és Valentin-nap

Hát itt eléggé felpörgött az élet ahhoz képest hogy hétfőn történt minden...Nem sok mindent dolgoztam aznap; reggel elvittem a suliba a leányzót, lefutottam a köreimet és már rohantam is haza - fürdés, ebéd, majd irány Philly, a drága jó Temple Egyetem, annak is a fogorvosi része. Iszonyú undort érzek az iránt a hely iránt, sajnos nem tehetek róla. Nem tetszik a környék, parkolni alig tudtam és végig attól féltem hogy majd ki töri fel a kocsit vagy csinál vele valami mást.
A fogorvosi eljárás itt még mindig nem a szívem csücske, többször hangoztattam már hogy persze ki jár szívesen fogorvoshoz, de otthon nekem semmi bajom ha fogorvoshoz kell mennem - nem félek és néha még kedvem is van hehe. Most egy fiatal, szőke csajhoz kerültem (szerintem körülbelül előtte 2 nappal került oda gyakorlatra), kedves volt és aranyos, beszélgettünk és tette a dolgát. Fél 2-től fél 5-ig ültem a székében - nem hazudok - tátott szájjal, mocorogva és arra várva hogy mikor fejezi már be. Elképzelésem sincs mi a jó istent alkotott a fogammal 3 órán keresztül, de nekem már minden bajom volt. Otthoni dokim ezt fél óra alatt lerendezné. Négy injekciót adott - nem akartam neki mondani, hogy már az egész fejem zsibbad, nem csak az arcom, csinált vagy hatféle tesztet a fogaimmal, röntgent meg még ki tudja miket, majd nekilátott a munkának. A vicc az egészben az, hogy még mindig nem végzett, mivel kérnem kell egy utolsó időpontot is, amikor a koronát kell megcsinálni a fogamra. Szóval lesz még egy köröm és a mostani kis beavatkozásért egy petákot sem kellett fizetnem, a csaj azt mondta hogy majd legközelebb rendezzük. Csak hogy tudjátok miről van szó - 500 dolláros munkát végzett hétfőn és úgy hazaengedett hogy majd legközelebb rendezzük. Hát most vagy nagyon könnyelműek vagy ennyire semmilyen módon megy itt minden, de ennyi erővel nem hívom fel, nem megyek többet, csinált valamit a fogammal ami most oké aztán még a pénzem is megmaradt - hmm nem tudom mi folyik itt, mindenesetre elégedetten léptem ki az épületből.
És még a kocsim is épségben volt, szinte hihetetlen. Olyan helyen voltam kénytelen leparkolni hogy ne tudjátok meg. Nagyon nem szeretem azt a részét a városnak, undorító és koszos minden és tényleg az ember alig mer gyalogolni vagy egyszerűen csak felemelni a tekintetét a földről (én mindig az utat bámulom, hogy véletlenül se szóljon utánam senki).
Siettem haza - már késésben voltam, de útközben még beugrottam egy ajándékboltba mivel vasárnap este meghívást kaptam az egyik körzet-beli brazil lánytól a születésnapi bulijára. Bea az előttem lévő szintén brazil lánynak volt jó barátnője és annak ellenére invitált meg a partira, hogy még nem is találkoztunk. Nagyon csodálkoztam, de természetesen elfogadtam a meghívást mert miért ne. Gyorsan összekaptam magam itthon, majd fél 7 körül útnak is eredtem az innen fél órára található helyre, North Wales-be. A "zsúr" egy templomi kis összejövetelen kezdődött, mivel ezek a dél-amerikai emberek iszonyú módon vallásosak és nagyon sokat jelent ez nekik, de szívesen vettem részt ezen is. Ez végül is nem mise és vallási hovatartozástól eltekintve bárki részt vehet rajta, mivel ilyen úgynevezett fiatalokat segítő szerviz, volt egy együttes - gitároztak, zenéltek, énekeltek és inkább volt mókás hangulata az egésznek. Ennek olyan fél 10 körül lett vége, majd utána szépen sorjában megismertem Bea (Bia-nak ejtjük) összes barátját, ismerősét és egy seregnyi másik au pairt. A buli a templom melletti kis kultúrház szerűségben volt (falusiaknak talán ez mond valamit) - volt konyha, ping-pong asztal, darts meg minden földi jó. Jött a jó nép szép számmal, negyvenen lehettünk. Nagyon sok amerikai volt, de inkább kerestük mi au pairek egymás társaságát. Bea iszonyatosan jó fej, bár most találkoztam vele először, de komolyan mondom lekenyerezett. Árad belőle a kedvesség és a jóindulat, mindenki imádja. Eleinte egy kolumbiai lánnyal, Natalie-vel voltam aki 1 hónapja van még csak itt. Aztán sorban jöttek a brazilok, még több brazil és még egy kolumbiai lány is - akkor már alig bírtam követni ki honnan van, miért és kivel, a nevekkel abszolút gondban voltam. Jó nagy hangúak ezek a dél-amerikaiak... :) Aztán a bal oldalamra odacsapódott egy spanyol és egy német lány is, velük szóba is elegyedtem. Mindenkinek érdekes lettem, amikor megtudták hogy Karine (előző au pair) utódja vagyok, faggattak és jöttek oda hogy milyen a család és hogy mennyire irigyek rám, mert tudják hogy milyen jó helyen vagyok. A kérdésre hogy honnan jöttem, érdekes arcokat vágtak (Hungary-t nem tudták hova tenni), majd megcsillogtattam spanyol nyelvtudásom amit még Celia barátnőm tanított nekem tavaly, hogy spanyolul Hungría szerény országunk neve, no utána láttam némi megvilágosodást az arcokon. Érkezett két torta és megannyi nyalánkság, perec, tortilla chips, üdítő és sör. Iszonyatosan jó hangulat kerekedett, mindenki jól érezte magát. Spanyol csajjal egyből megtaláltam a közös hangot, számot cseréltünk, tőlem 10 percre lakik csak és azt mondta mostantól mindig szólni fognak ha csinálnak vagy terveznek valamit és szívesen látnak engem is. Hozzám csapódott egy argentin srác is, aki többször volt már Európában és végig nagyon érdeklődő volt. Azt hitte hogy Magyarországon is németül beszélünk - annyit tudott mondani hogy "nicht so gut" beszél németül hehe -, azt viszont kétszer kihangsúlyozta hogy Európa sokkal jobban tetszik neki mint Amerika - hízott a májam megint :) Ettem-ittam, beszélgettem sokat, ismerkedtem, jókat derültünk a többiekkel, elénekeltük a boldog születésnapot kezdetű nótát angolul, aztán a brazil csajok rázendítettek portugálul is, elég nagy beleéléssel. Három srác gitározott valami spanyol nótát és Maider (a már említett spanyol lány) elkezdett utánozni valami flamenco lépéseket, de szuper jól - hatalmas hangulatot csinált, mindenki tapsolt. 11 körül arra jutottam, hogy lépni kellene, fél 6 után nekem valahogy fel kell kelnem reggel.
Hazafele úton a kocsiban is végig jó kedvem volt, maxon ment a zene és boldog voltam hogy ilyen remek estét tudhatok magam mögött, sok új ismeretséggel, tapasztalatokkal és élményekkel.

                                                                kiscsapat egy része...

                          tőlem jobbra - Maider (spanyol), Stefanie (német), középen Bea - az ünnepelt

                                                kolumbiai lányokkal - Anne, Tereza és Natalie

Itthon pedig folytatódott eme csodálatos hétfő; az ágyamon kis meglepetés várt a drága host családomtól - csoki, csokiba mártott eper, üdvözlőlap, Valentin-napi cukorka és az idei Grammy díjátadó cd-je. Ejj, mondom erre én sem számítottam, sőt titkon reménykedtem hogy nem kapok semmit, mivel én sem vettem semmit. Nem győztem hálálkodni, majd nyugtával dicsérve a napot éjfél körül eltettem magam keddre.

Reggel a konyhában és az étkezőben a következő dolgokat találtam:

Bebe a kutyasétáltató néni a szomszédból. Igen, még neki is jár egy kis csekélység. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ekkora ügyet csinálnak itt ebből a napból, de tévedtem. Majdnem hogy üti a karácsony szintjét itt, ez itt ugyanis nem csak a szerelmesekről szól, hanem a szeretet ünnepe. Mindenki jóban van mindenkivel és mindenki szeret mindenkit. Bevallom őszintén, megtetszett. Bár kicsit túlreagálják ezt is, de végül is szép gesztus hogy ennyire kifejezik az érzéseiket itt az emberek - bár ezt inkább nem ajándékokkal kellene érzékeltetni, de ám legyen. Nagyon sok kedves üzenetet és sms-t kaptam én is, amelyek óriási ívet adtak az egész napomnak. Még a csapból is a Valentin-nap folyt - szívecskék, sütik, torták, ajándékok, rózsaszín és piros dolgok mindenhol - őrület. 

Gondoltam én is meglepem a családot egy kis aprósággal - leányzónak Pink legújabb cd-jét vettem meg, anyukának vaníliás illatos gyertyákat, üdvözlőlapot és csokit pedig mindkettejüknek. 

Nem sokat dolgoztam kedden sem - reggel elvittem csajszit suliba, napközben elvoltam Princetonban, majd mire hazaértünk már itthon volt anyuka és szabad lettem. Ennyi meg egy bambi.

Remélem mindenkinek kellemesen telt a Valentin-nap, bár a szinglik víg életét élem, nekem ez volt az egyik legjobb! ;)