MIAMI 2. rész

CSÜTÖRTÖK:
Mint már említettem, a csütörtöki program Key West volt. Ez a városka az USA legdélebbi pontja, Florida legdélebbi részén fekvő város. Az út 4 órás volt, de maga a paradicsom, a mennyország. Apró szigeteken haladtunk végig, nagyon hosszú hidakon és nem volt mellettünk más csak az óceán. Meseszép volt az egész, mintha egy teljesen más dimenzióba csöppentünk volna. Az út első negyedében sajnos nem igazán tudtam élvezni az egészet, mivel percenként csukódott le a szemem, de útközben Mekiben feltankoltunk egy kis koffeinbombát és utána olyanok voltunk, mint aki újjászületett. Az út hátralévő részét már tátott szájjal ültük végig, mígnem dél körül megérkeztünk Key Westre. A busz telis-tele volt olasz és spanyol emberekkel, abszolút külföldinek éreztük magunkat még akkor is ha tudtuk hogy valóban azok vagyunk. A key westi városnézést a híres Mallory Squaren kezdtük - színes épületek, hatalmas szuvenírboltok mindenütt. Kedves emberek, egyszerűség. Beszereztük az ottani szuveníreket is, majd kimentünk a partra, a kikötőbe és megpillantottunk egy hatalmas óceánjárót.
Ezután várt ránk a feladat, hogy a sziget egyik feléből átgyalogoljunk a másikba, mivel ott voltak a látnivalók amiket én szépen itthon kiírtam már, hogy mindenképpen meg kell nézni. A Duval Street-en sétáltunk végig, ez Key West leghíresebb utcája bárokkal, éttermekkel, boltokkal, pálmafákkal - el tudjátok képzelni azt hiszem. Nekem fel volt írva egy étterem neve, amely a Sloppy Joe's névre hallgat. Ernest Hemingway kedvenc helye volt, gyakran evett itt ő is. Gondoltunk egyet és ha már itt vagyunk csináljunk valami nagyon key west-eset, beültünk és megebédeltünk az étteremben. Volt élő zene, kedves kiszolgálás és rengeteg ember - a kaja pedig kifogásolhatatlan. Jóllakottak álltunk tovább és meg sem álltunk a Southernmost Point-ig, amely ténylegesen is az USA legdélebbi pontja. Kubától 90 mérföldre található, erről a "buckáról" híres Key West városa. Elkészültek a kötelező képek, majd a Higgs Beach felé vettük az irányt. Interneten csekkoltam és mindenhol azt írták, hogy az a legszebb és a legfelkapottabb is. Kristálytiszta víz tárult elénk, fehér homok és strandhangulat. Gyorsan átvedlettünk fürdőruhákra, majd élveztük a 30 fokot és az óceánt. Két órát töltöttünk ott, majd indulnunk kellett vissza a Mallory Square-re (ugyanott vett fel minket a busz, mint ahol letett). Persze útközben megkóstoltuk az állítólag kihagyhatatlan Key Lime Pie-t is, de nekünk annyira nem nyerte el az íze a tetszésünket. No de ha már ott vagyunk ugye azt sem hagyjuk ki. Key Westen iszonyatosan olcsó volt minden, nagyon sok helyen csak tátottuk a szánkat hogy mi mennyi. Jól éreztük magunkat és remek napot tudtunk magunk mögött. A visszafele úton kicsit megszenvedtünk, azt hiszem kezdett kijönni rajtunk a három nap alatt három óra alvás, végigszenvedtük a 4 órás utat míg Miamiba értünk. Hál istennek időben eszméltünk fel és volt szerencsénk látni Miamit éjszakai fényekben is. Sajnos képeket nem volt alkalmam csinálni - teszem hozzá buszból, sötétben amúgy is katasztrófa lenne a képek minősége - de a látvány az valami fenomenális volt.
Amint a hostelbe értünk, hullaként pottyantunk az ágyba és péntek reggel 9-ig aludtunk.

PÉNTEK:
A bahamai szállásunk lemondása miatt akadt egy kis incidensünk, ugyanis még csütörtök este lefoglaltunk egy egynapos cruise-t (hajókázást) szintén a Bahamákra, Freeport városába mert mindenképpen szerettük volna látni a szigetet is. Így esett, hogy bár a cruise-t szombatra foglaltuk egész napra, de péntekre és szombat éjjelre még nem volt szállásunk és péntek reggel a hostel recepciójában szembesültünk azzal a ténnyel hogy nincs kiadó hely, tovább kell állnunk. Öt perc leforgása alatt interneten rákerestünk a Deco Art hostelre, amely az Ocean Drive kellős közepén (igen, a központok központjában) található, lefoglaltuk a szállást 2 éjszakára és 3 főre, kicsekkoltunk a régi hostelből és áthúztuk a bőröndjeinket, a tőlünk 100 méterre lévő másik hostelbe. Hehe, ezen máig is nevetek - szinte negyed óra alatt elintézünk mindent és nem is akármilyen helyre kerültünk át. Nyolc ágyas szobába kerültünk - egy ukrán lány és fiú, valamint 3 megtermett, amerikai pasi volt a szobatársunk. Már tavaly berlini kiruccanásom után megfogadtam hogy többet ilyen koedukált hostelbe nem megyek, de most kényszerhelyzet volt. Mivel a szobánkat csak délután 3 után foglalhattuk el, ledobtuk a megőrzőbe a csomagjainkat és megrohamoztuk a strandot. A víz és a part ezerszer gyönyörűbb volt mint kedden reggel, egész délután csak lazsáltunk a parton és süttettük a hasunkat. Ezt az életérzést kívánom mindenkinek hogy egyszer az életben minimum élje át! Totálisan feltöltődtünk, mivel aznap nagyon meleg is volt.
Később megnéztük a híres Miami Ink tetoválószalont is - mindenki eszeveszettül varratta magát, a hely nagyon jól nézett ki belülről, no legalább ezt is láttuk. Miamiban egyébként minden második hely tetoválószalon. Estefelé mentünk vissza és befoglaltuk a szobát, spanoltunk kicsit a szobatársakkal akik elég jó fejnek bizonyultak és bevettük az Ocean Drive-ot, ha már ugye az lett az új lakhelyünk pár napra. "Ha lúd legyen kövér" alapon beültünk az első módosabb helyre, vacsorázás és koktélozás céljából. Évi steaket evett, mi Biussal pedig grillezett lazacot - mindemellé óriási koktélt szürcsölgettünk. Életemben nem láttam még koktélt ekkora kiadásbab. És ott ültünk az óceán mellett, az Ocean Driveon, a pálmafák és a luxuskocsik között, mindenhonnan más zene szólt és úristen...ezt képtelenség leírni, amit akkor ott éreztünk. Négy hónapja vagyunk itt Amerikában és egy ilyen utat így megengedhettünk magunknak, szinte még mindig nem fogom fel. És nem szűkölködtünk semmiben, nem kellett nézni az árakat és dőzsöltünk amikor csak lehetett. Az étteremben kapott számla végösszegét itt most nem írnám le, halovány sejtése talán mindenkinek van hogy nem a legolcsóbb hely volt. Vacsi után visszabattyogtunk a szállásra és készülődésbe kezdtünk az esti buli miatt, ismét felirattuk magunkat a hostel partilistájára. Fél 12 körül promoterrel megint csak a Club Mansion felé vettük az irányt, a bejáratnál iszonyatosan nagy tömeg volt - engem beengedtek, Évi és Bius viszont kint maradt. A promoter eltűnt, én bent 1 órát vártam hátha mégis bejutnak valahogy, de aztán feladták a próbálkozást. Szobatársainkkal találkoztunk és mondták hogy a Clevelander tetején ingyenes buli van, rálátni majdnem az egész Ocean Drivera, és hát mégis csak egy tetőn bulizunk az mekkora szuper már. Éjjel 1 körül már sok választásunk nem nagyon volt, felmentünk a Clevelander tetejére, rábámultunk a városra ami gyönyörű volt onnan fentről. Picit ücsörögtünk a süppedős ágyakon, székekben de olyan 3 körül visszamentünk a szállásra aludni. Pénteki buli elmaradt, de én így is nagyon szuperül éreztem magam - legalább ráláttunk kicsit a városra és azért olyan helyen sem sok mindenki jár.

                                                                       Miami Ink

                                                                       South Beach

                                                                        Ocean Drive

                                                                      Clevelander rooftop

SZOMBAT:
Még majdnem hogy szerencsések is voltunk, mivel jó 2 órát tudtunk aludni a bahamai hajókázás előtt. Én szombaton reggel azt hittem meghalok, kész, nincs tovább...nekem a 2 órás alvás még többet ártott mint használt, kár volt lefeküdnöm. Gyorsan tankoltunk egy kis elemózsiát, kakaót, kávét, majd a busz olyan 7 körül fel is vett minket a régi hostelünk előtt. 40 perces volt az út Fort Lauderdale-ig, de én nem láttam és érzékeltem ebből semmit, mivel végigaludtam az egészet. A hajókázás előtt körülbelül 2 órát kellett várni, iszonyú nagy ellenőrzés volt, mivel a Bahamák ugye már nem tartozik az Amerikai Egyesült Államokhoz, így teljesen úgy éreztük magunkat mint egy reptéri ellenőrzésnél. "Terminálban" megpihentünk még egy kicsit, majd mindenki szép sorjában felszállt a hajóra. Egy fenti helyen helyet foglaltunk, 4 órás út várt ránk. Útközben nem sokat mozgolódtunk - ettünk és ittunk, de az út nagy részét végigaludtuk ismét. Sok minden látnivaló nem is lett volna, akármerre nézel előtted a végtelen óceán és semmi más. Délután 1 körül megpillantottuk a Bahamák partjait, Freeport városkát. Kikötöttünk, majd ismét ellenőrzések sora várt ránk - azt hittem sosem jutunk már ki onnan. A kikötő előtt taxit fogtunk pár jóemberrel, akikkel együtt utaztunk a hajón és 20 perc alatt átvittek minket a sziget (város) túlsó oldalára - a szuvenírboltok és a strand közelébe. Sok időnk nem volt, körülbelül 3 óránk maradt a busz visszaindulásáig, így rohamléptekben megrohamoztuk a strandot. Az a látvány amit megpillantottunk az mindent felülmúl! Amikor interneten beírod mondjuk a keresőbe hogy "Bahamák" és eléd tárul a kristálytiszta óceán, a fehér homokos part és te annyit mondasz, hogy ez az a hely amit soha nem fogok élőben látni és ilyen talán nem is létezik - de mi ott álltunk, láttuk, fürödtünk benne és tanúsíthatom; igenis létezik. Meseszép és álom volt az egész, Évi bement jó sokáig a vízben és mondta hogy lenézett és tisztán látni lehetett mindent. Teljes bódulatba estünk, extázis volt a javából. Nem is tudom képeken mennyire jön át az egész, de remélem valamelyest igen mert szavakba foglalni megint csak képtelenség - én ehhez kevés vagyok. Megpihentünk a parton, segítőkész muki csinált rólunk egy rakat képet, írkáltunk a homokba és élveztük a Paradicsomi környezetet.
Késő délután visszasétáltunk a szuvenírboltokhoz, vettünk ezt-azt, ettünk és ittunk, majd a busz visszavitt minket a kikötőbe, ahonnan este 7 körül indult vissza a hajónk Fort Lauderdale-be. Borzalmas volt a visszafele út - a hajó össze-vissza hánykolódott az óceánon, nagyon szeles időt fogtunk ki. Szerencsére tudtam aludni, különben biztos vagyok benne hogy rosszul lettem volna. A wc-re 2 percenként rohangált be a jónép, elereszteni pár rókát - egy "álom" volt az egész. A csajokkal már nagyon kínban voltunk, minden bajunk volt és alig vártuk hogy végre kikössünk már és szárazföldre tehessük a lábunkat. Épen megúsztuk az utat, a buszon Miami-ig magunkhoz sem tértünk, aludtunk természetesen. Mikor megriadtam azt sem tudtam hol vagyok - South Beach közelében jártunk már, hajnali 1-re értünk vissza a szállásra és úgy pottyantunk ágyba mint akit fejbe vertek.

                                                                  felszállás a hajóra...

VASÁRNAP:
Reggel 9 körül mondhatni kipihenten ébredtünk, gyors fürdés és pakolás, kicsekkolás a hostelből, csomagok leadása a megőrzőben és megindultunk levadászni valami kiadós reggelit. Mentünk-mendegéltünk, utunkba akadt a Starbucks és hát abba ugye még sosem csalódtunk, megtömtük a bendőt és jóllakottan visszacammogtunk a szállásra. Felvettük a csomagjainkat és megindultunk a reptér fele. Kezünk-lábunk leszakadt, irtó nehezek voltak a bőröndjeink magam sem értem hogy miért - vagy talán bennünk volt már túl kevés az erő? - ki tudja :)...Busszal utaztunk a reptérig, majd ott legelőször Évitől búcsúztunk el. Biussal letelepedtünk pár konnektor mellé és kockultunk egy picit. No de a miami-i reptéren ne reménykedjünk ám ingyen wifi használatában, ááá dehogy. Egy jó oldala volt a dolognak, nem összecsapott és normálisabb bejegyzésekkel tudok nektek itt most szolgálni.
Délután 5 körül elbúcsúztam Biustól is, átmentem az ellenőrző kapukon és 2 órát termináloztam még. Dögunalom volt az egész és a kedvem is egyre rosszabb lett csak, hogy ott kell hagyni az imádott várost. 7-kor aztán megkezdtük a beszállást, fél 8-kor pedig már a levegőben voltunk, útban Philly felé. Kiszaladtak a könnyeim, igen. Pontosan úgy, mint amikor Chicagot kellett otthagynom. Nem tehetek róla. Aztán azonnal álomba is szenderültem és 1 órával landolás előtt arra keltem, hogy rettenetesen fáj a fogam (amelyikkel gond van) és rögvest leszakad a bal fülem is, annyira fáj. Nem értettem mi a gond, sohasem szokott ilyesfajta gondom lenni a repülőkön, teljesen új volt a helyzet, de vissza tudtam aludni és amint landoltunk megszűnt minden bajom. Phillyben kicsit várni kellett a bőröndömre, majd anyukára és a leányzóra és körülbelül éjfél előtt pár perccel érhettünk haza.

p.S.: A vakáció összegzése hamarosan következik, azt hiszem ez így ennyivel nem érhet véget... ;)