MIAMI 1. rész

Furcsa volt vasárnap este pakolászni a bőröndbe a nyári holmikat, tudva hogy odakint hideg van - ilyet sem csináltam még soha, de jó érzés volt. Egyszerre voltam izgatott és ideges, enni is alig tudam már aznap. Szerencsére vasárnap éjfél körül már el tudtam aludni, de reggel fél 9 körül meg is ébredtem - "megyek Miamiba!" - ez volt a legelső gondolatom. Gyorsan összeszedtem magam, felöltöttem a nyári ruhám, majd nagypapa és Grace vitt ki a reptérre délelőtt 10-kor. 11 órakor már a terminálban toporogtam - becsekkolva, csomagjaim leadva, gépre várakozva. Nagy meglepetésemre még ingyen wifi is volt, gyorsan beszéltem még az otthoniakkal és várakoztam. Hihetetlen izgalom volt bennem, kint hétágra sütött a nap - egyszerűen boldog voltam. A terminál tele volt nyugdíjassal, nem is értettem hogy mi történik, de aztán megjelent a fiatalabb generáció is. A bőröndre sajnos 25 dollárt ki kellett fizetnem, ha valaki az Államok területén repül akkor minden esetben 25 dollárba kerül a bőrönd feladása - ha nem túlsúlyos, akkor is (zárójelben megjegyezném, hogy ez zsebmetszés a javából). Az American Airlines-szal repültem és egy fél pohár vizet kaptam az egész út alatt. Viszont az ablaknál ültem és egyedül ültem a sorban, úgyhogy semmi okom nem volt a panaszra. Fél 4 körül aztán megpillantottam Miami partjait - azt az érzést szavakba foglalni sem tudom. Kristálytiszta víz és fehér homok, ameddig csak a szem ellát. Felhőkarcolók, hotelek és luxusházak hatalmas medencékkel. És rengeteg pálmafa. A reptér csodálatos és óriási, 1 órába telt amíg a csajokkal megtaláltuk egymást. Kiléptem a reptérről és megcsapott a 30 fok - "nyár van!" kezdetű mondattal köszöntöttem Biust és Évit, megörültünk egymásnak és azonnal, a reptér előtt közvetlenül átvedlettünk nyári ruhákra, a tornacipőt pedig felváltotta a tangapapucs. Képtelenség leírni mit éreztünk és egyáltalán hogy éreztük magunkat. Úgy döntöttünk hogy nem taxizunk a szállásig, spórolunk amin csak lehet. Busszal mentünk egészen a South Beachig, 2 dollár volt az út. A szállásunk a South Beachen volt - 5 perc sétára a parttól és ugyanennyire az Ocean Drive-tól, ahol az éjszakai élet zajlik. Már kívülről is tetszett a hostel hangulata - színes, fiataloknak berendezett és szólt a zene. Becsekkoltunk, lepakoltunk a szobában és megrohamoztuk a partot. Hat ágyas szobát foglaltunk egyébként, szobatársaink nem voltak túlzottan barátságosak (franciák voltak). A szoba pici, de volt hozzá külön fürdő - a csajokkal éppen azt nevettük, hogy szinte csak fürdeni jártunk haza, szóval a célnak abszolút megfelelt. Mivel hétfőn már későn érkeztünk a szállásra, így nem sok mindent láttunk sötétben az óceánból mire lejutottunk a partra. Közben vacsira ettünk egy pizzát és élveztük az estét. Az óceán még így sötétben is megtette a hatását, egyfolytában azt mondogattuk hogy nem hisszük el hogy ott vagyunk. Utána sétáltunk az Ocean Drive-on - klubok, éttermek, diszkók mindenhol. Mindenhonnan szól a zene, luxuskocsik ameddig a szem ellát. Tökéletes pasik és topmodell lányok - welcome to Miami! Beültünk a Mango klubba, ahol táncosok adtak showt a pulton és egy szál semmiben rohangáló hölgyemények szolgáltak ki minket. Koktélt kértünk, természetesen. Kihoztak valami marha finom lötyit és megállapítottuk hogy itt bizony nem spórolják ki az alkoholt a koktélokból. Elbeszélgettünk, élveztük a showt, majd olyan 2-3 körül visszamentünk a szállásra aludni.

                                                                  szerelem első látásra...

                                                                             hostel

                                                                  Biussal a hostel előtt

                                                                 Mango's Tropical Cafe

KEDD:
Korán keltünk mivel 8 órától volt reggeli, megtömtük a hasunkat majd megrohamoztuk a partot. Gyönyörű volt ami a szemünk elé tárult, nem hittünk a szemünknek és kisgyerekek módjára vetettük magunkat bele az Atlanti-óceánba. Egész délelőtt a parton hesszeltünk, majd megindultunk szuvenírvadászatra mivel ebédre szerettünk volna visszaérni a hostelbe. Beszereztük a pólókat, hűtőmágneseket, sapkákat és képeslapokat, majd visszamentünk a szállásra. Sajnos kicsit megcsúsztunk, így az ebédet elkapkodták előlünk. A délután további része azzal telt el, hogy kis utazási irodákba futkostunk és Nassauba (Bahamákra) való átjutási opció után keresgéltünk. Nem szerveztük le a dolgot előre, azt gondoltuk hogy gyerekjáték lesz az egész, de sajnos tévedtünk. Körülbelül már kedden realizálódott bennünk, hogy kevés az esély rá, hogy Nassau vendégszeretetét élvezzük péntektől így kicsit el is kezdtünk aggódni. Felajánlottak több lehetőséget is, de vagy a dátumok nem stimmeltek volna, vagy az ár, vagy a kikötőbe jutással volt gond. Így esett, hogy még aznap este kénytelen voltam emailben visszamondani a bahamai szállásunkat. Elkeseredve annyira nem voltunk, biztosak voltunk benne hogy találni fogunk másik lehetőséget átjutni legalább az egyik szigetre. Kedden, késő délután még busszal bementünk a városba, sétáltunk kicsit majd visszamentünk South Beachre, hátha elcsípjük a naplementét. A part nyugodt volt és csodaszép, egy álom az egész. Az óceán mentén egészen lesétáltunk a sziget (South Beach) végéig, a Nikki Beachig - égig érő szállodák, parton heverésző fiatalok, hullámzó óceán, luxushajó, majd egy pálmákkal terített parkban kötöttünk ki és megpillantottuk a lemenő napot is. Leírhatatlan érzés volt az egész, Collins Avenue-en végig sétáltunk vissza a szállásig és egyfolytában azt mondogattuk, hogy hihetetlen hogy eljutottunk ide együtt, megszerveztük az egészet és micsoda pillanatokat élünk meg.
Amint visszaértünk a szállásra, feliratkoztunk egy listára, amit a hostel kínál és megszervezik az esti bulinkat. Elkészültünk, partiképesre rittyentettük magunkat, mivel 9 körül volt találkozó a hostel lobbyjában. Annyira bejött nekünk ez a hostel-élet, hogy az fantasztikus. Akárki menne Miamiba nyaralni, csak is ezt a helyet ajánlanám neki. Sok fiatal, mindenki barátságos és közvetlen, a recepciósok ultra rendesek és segítőkészek - iszonyat jól éreztük magunkat. A buliról annyit kell tudni, hogy először egy iszogatós, biliárdozós, táncolós helyre mentünk (ez inkább volt egy bár), közben összeismerkedtünk Kanadában lakó, olasz srácokkal és velük lógtunk. Meghívtak minket biliárdozni és bár Biussal először nem remekeltünk annyira, a végére egész belejöttünk a játékba. Közben persze folyt a sör, vodkanarancs, ment a zene - rettenetesen jó volt. És még csak ezek után jött a java - éjfél körül megjelent értünk egy partibusz, amely olyan 40 személyes, hatalmas kivetítő van benne és ordít a zene - mindenki táncol és mókázik. Úgy kell elképzelni, mint egy limuzint, csak buszos kiadásban. Azt hittem dobok egy hátast amikor megláttam, soha az életben nem ültem még ilyenben és őrületeset buliztunk abban a rövid 15 percben, míg oda nem értünk a másik buli helyszínére. Nos a másik buli helyszíne egy nagyon elit hotel volt, biztonságiakkal, ellenőrzéssel és pompával. Bent sok ember, alig lehetett megmoccanni, de mi végigtáncoltuk az éjszakát. Reggel taxival mentünk haza, két angol sráccal próbáltunk egyezkedni, de amikor a hostel elé értünk azt mondták hagyjuk csak, ők fizetik az egészet. Nem tértem magamhoz mennyire jó buli volt, rég éreztem már magam ennyire jól (talán nyáron még...). Eléggé elemünkben voltunk ennek köszönhetően még reggel is, aludni azt hiszem 2 órát sikerült csak.

South Beach

                                                                    a hostelünk utcája

                                                                         Ocean Drive

SZERDA:
Kevés alvásunk oka nem más, mint az Everglades Nemzeti Park, ami szerdára volt betervezve. Interneten foglaltuk a kis kirándulást, busz vett fel minket egy megadott helyen és 40 perces út után megérkeztünk a parkhoz. Útközben Miami belvárosán mentünk keresztül - ismét luxusvillák, pálmafák, jachtok, drága hotelek és felhőkarcolók ameddig csak a szem ellát. Szuper volt az út, de majdnem hőgutát kaptunk olyan meleg volt. A Nemzeti Parknak is a mocsaras, aligátoros, "szafaris" részét vettük célba, bepattantunk ilyen kis mocsáron süvítő "ladikba" és sebesen száguldottunk keresztbe-kasba. A sofőr közben beszámolót tartott arról, amit tudnunk érdemes és mindig szólt merre nézzünk, hogy aligátort láthassunk. És mi ott ültünk a fedélzeten, de kinéztünk és mellettünk a parton kis krokodilok sütkéreztek vagy éppen úszkáltak. Ez is ilyen életreszóló élmény azt hiszem, nagyon élveztük az egész utat. Ezután aligátor-show következett. Egy pasi elmondott mindent, amit ezekről a lényekről tudni érdemes, mit (kit) szeretnek és mit nem, majd bement 4-5 nagyobb dög közé és megetette őket. Bátor, nem mondom. A krokik csak úgy ácsingóztak a snackre várva, tátott szájjal. Iszonyat volt az egész, csak lestünk mint Jani a moziban. A kis műsor után pár dollárért kézbe lehetett venni egy igazi kis krokodilt, naná hogy nem hagyjuk ki mi sem ha már ott vagyunk. Én picit féltem, mert nem nagyon szeretem a hüllőket, de valószínűleg egy életen át bánnám ha én nem álltam volna sorban. A pici kroki meg sem mozdult, de a pasi végig azt mondogatta hogy óvatosan fogjam, furcsa anyaga volt egyébként, de utána tök jó érzés volt az egész, hogy ezt is meg mertem/mertük tenni. Sok időnk nem volt már sétálgatni a parkban, mivel a busz indult vissza Miamiba, de összességében szuperül éreztük magunkat.
A délutáni program egy kis városnézés volt. A busz kitett minket a központban, onnan mi egyből a kikötő felé vettük az irányt és egy óceánparti kis iszogatós helyen jéghideg mojitoval csillapítottuk szomjunkat. Esküszöm itt az emberek aztán nem spórolják ki az alkoholt az ilyen koktélokból, egyet megittunk és hát megmondom őszintén meg is éreztem. Persze ez lehet a nagy meleg miatt is volt.
Koktélozás után pár perces séta következett, míg nem odaértünk a miamii magasvasútig. Ez a kis 2-3 kocsis szerkezet teljesen ingyenes, nincs sofőrje és éjjel-nappal közlekedik a "város felett". A chicagoi magasvasúthoz tudnám hasonlítani, ugyanis a házak között tekereg. Pompás, hogy nem kell érte fizetni, városnézésre kifejezetten alkalmas és több útvonalon közlekedik. Volt egy-két eltévedés persze, de végül sikeresen odataláltunk Little Havanna városrészig, ami azt hiszem nem három fiatal lánynak való, de még világos nappal sem. Mindenhol spanyolok és mexikóiak, az utcák érdekesek és az embernek végig olyan érzése van, hogy valamit mindjárt kikapnak a kezéből, vagy éppen le a válláról. Na ehhez mondjuk hozzá kell tennem hogy mi egész héten nagyon paranoiásak voltunk emiatt és mindenhol úgy szorítottam a táskám mintha legalább aranytömbbök lennének benne.
Kicsit kóvályogtunk ott, majd magasvasúttal visszamentünk a buszpályaudvarig, ahonnan a busz visszavitt minket South Beachre, a szállásunkig. Rohamléptekben elkészülés, likőr sztór meglátogatása, majd várakozás a hostel előtt az újabb éjszakai járatra, avagy a partibuszra. Ugyanazt a bulit játszottuk be mint kedden este. Ezekért a bulikért 15 dollárt kellett fizetni, amely magába foglalta a partibuszt és a két bulihelyre való belépőt. Szerintem megéri. Ezúttal a Nikki beachre vitt minket először a busz, egy borzasztóan elit, inkább iszogatós helyre. Közvetlenül a parton, a fehér homokban és a szállodák tövében függönnyel behúzott ágyak vártak minket, süppedős fotelek és székek, a hely közepén pedig lapos, párnákkal díszített ágyak, hastáncosok meg minden ami kell. 10 dollárért 2 koktélt kapsz akciót igen gyorsan ki is használtuk, az italok bár nagyon finomak, de majdnem ihatatlanul erősek voltak. A poharakat félig töltik alkohollal, majd megspékelik még egy kis gyömölccsel vagy akármivel, de rendesen jól éreztük magunkat az elfogyasztásuk után.
És megint megérkezett a buszunk, a zene bömbölt, mi pedig végigtomboltuk az utat. És kinéztem a busz tetején, a kis vészkijáraton, éppen ugyanúgy mint ahogy a filmekben szoktak kiintegetni onnan. Elmondhatatlan volt az egész! Integettem Miaminak és olyannyira jól éreztem magam, hogy azt szavakba foglalni nem lehet.
A bulit egy őrületesen jó helyen folytattuk, a Mansion nevű diszkóban, 5 percnyi sétára a szállásunktól. Bent óriási termek, VIP részleg, kádban, kötélen és pulton táncoló fiúk és lányok, eszméletlen jó zene, néha füst és konfettiáradat, kellemes légkondi és szuper hangulat. Mondanom sem kell, hogy reggelig le sem álltunk - ez a buli vitt mindent. És hihetetlen, hogy kedden, szerdán mekkorákat buliztunk, atyaúristen...Valamikor reggel battyogtunk haza, hesszeltünk még a többiekkel egy kicsit a lobbyban és zéró alvás után lefürödtünk, átöltöztünk, majd 7 körül felszálltunk a Key Westre tartó buszra. Azt hittem ott a vég, hullák voltunk mindhárman és le-leesett a fejünk úton-útfélen.