Fél lábbal még New Yorkban, másikkal már Floridában

Tőlem nem megszokott módon - most nézem - hogy kedd óta nem írtam, ne haragudjatok de nem volt miről. A hétköznapok a szokásos kis mederben folynak, csütörtök körül vettem észre hogy valaki mintha megállította volna az időt és nem akarnak pörögni a percek (ez valószínű a várakozás miatt volt).
No de csapjunk a lovak közé, kezdjük a beszámolót a hét közepétől...


Szerda: délelőtt Princeton, fél 12-kor Grace felvétele a sulinál, majd onnan egyből irány a lovarda. Nem volt hideg aznap sem, de 2 órát ülni egy helyben amíg a csaj órát vesz, nos igen...A tanárát nagyon bírom amúgy, és mivel elhozta az 5 éves kislányát is, így nagyon sokat beszéltek előttünk oroszul - imádom azt a nyelvet, jó lenne megtanulni...Egy óra után eluntam magam és a kocsiban unatkoztam tovább, nem volt nálam semmi az mp3-lejátszómon kívül, így vagy háromszor meghallgattam minden számot. Lovarda után nyomás haza, volt röpke 10 percünk hogy összeszedjük magunkat és elmenjünk a román származású, idős hegedűtanárnéniért akit szintén mi vittünk el egy gyerekek által adott szerda esti koncertre. Mivel nem ismertem a címet, beütöttem a gps-be és már száguldottunk is, de a néni iszonyúan beszédes és néha alig hallottam a gps-es nőcit. Egyik percről a másikra megkérdezte hogy beszélek e németül (mintha ez ilyen nagyon természetes lenne) - mondom igen, beszélek hála a magasságosnak - majd elkezdett németül kommunikálni - "ich habe nur Deutsch gelernt" haha, tök aranyosan mondta. Aztán elbeszélgettünk egy picit németül is ja klar, majd a megadott helyen kitettem a leányzót és a nénit és hazajöttem. Utána már szabad voltam, mivel anyuka hozta el a csajszit olyan este 8 körül.
Már a múltkori bejegyzésben is szólni szerettem volna erről pár szót, hogy mit tapasztalok akkor amikor a külföldiekkel beszélek a nyelvekről és arról hogy ki honnan jött, mit csinált/tanult. Aztán mindenki nagyon meglepődik amikor mesélem, hogy Európában (Magyarországon) bizony nem ritka hogy az emberek három-négy nyelven is beszélnek - mivel az angolt és németet majdnem alapszinten tanítják mindenhol, ezek után még elkezdtem sorolni hogy mely nyelvek tanulására van még lehetőség. A legtöbben - halvány lila gőzöm sincs hogy miért - azt hiszik hogy Magyarországon a német a hivatalos nyelv. Talán mert Ausztriát általában mindenki ismeri (?) és azt hiszik hogy mivel szomszédunk, nekünk is a német az anyanyelvünk vagy nem is tudom. És akkor mondom hogy a magyar az anyanyelvünk, de beszélek németül ezért meg azért...és ugye az angol...No ilyet még nem pipáltatok, de ekkor mindenkinek kikerekedik a szeme hogy nálunk mekkora zseni mindenki és milyen fantasztikus hogy három nyelven beszélek. Említeni már nem is merem nekik, hogy ez nagyjából semmi - sok olyan ember van, aki 6-7 nyelven beszél. Annyira érdekesnek találom ezt az egészet, és ilyenkor adok hálát az égnek hogy tényleg nálunk otthon azért a lehetőségek megvannak. Csak élni kell velük.

Múltkor említettem már a brazil srácot, a takarítóbrigádunk tagját. Szombat óta nem száll le rólam, de már-már idegesítően nyomul, teljesen kivagyok tőle. Kerek-perec megmondtam neki hogy köszönöm nincs szükségem boyfriend-re, sem zöldkártyára, jelenleg élek-halok a szingli életért, de nem igazán érti. Naponta ír hogy mikor megyek vele vacsorázni vagy ebédelni, ez hihetetlen...

Csütörtök rövid nap volt; nem maradtam Princetonban mivel csak 4-kor kell elhoznom a csajszit. Miután hazajöttem indítottam mosást, szárítást, kicsit rendbe tettem a szobám majd órákig nyúló szkájpolást tartottam. Aztán nyomás vissza Jerseybe, kiscsaj hazaszállítása. Anyuka már itthon volt és isteni fűszeres csirkével, krumplipürével, kukoricasalátával várt minket. Na nem ő készítette, hozatta - de akkor is nagyon finom volt.

Pénteken nem volt suli a csajszinak, így reggel 9-től dolgoztam. Egy 13 évessel ugye sok munka nincsen, nem kell vele játszótérre menni, de még csak el sem vonulni vele a játszószobába (ilyenkor jövök rá mindig, hogy nekem tényleg erre volt szükségem). Délelőtt anyuka kérésére picit puccba vágtuk a házat - porszívóztunk és pakolásztunk, dél körül pedig elvittem a leányzót egy új lovardába hogy beiratkozhasson. A hajcihő után átvittem a régi lovardájába, ahol 3 órát töltött. Én addig elvonultam egy Starbucksba, elmentem a bankba és megtankoltam a kocsit. Rettenetesen gyönyörű nap volt a péntek - ragyogó napsütés és 10 fok - száguldoztunk a kis utakon és zenét hallgattunk, nagyon gyorsan elment a délután. Éppen hogy csak délután 4-re hazaértünk, majd vittem is tovább a hegedűtanárhoz, ahol jó egy órát töltöttünk. Otthon vacsi, fürdés. Ugye írtam már, hogy minden pénteken 24 órázok - ami igazából sohasem lesz 24 óra - de anyuka ápolónő és szombatonként csak reggel 8 körül ér haza, így a péntek estéimet "munkával" fogom tölteni. Mivel mindketten fáradtak voltunk, filmezés mellett döntöttünk - A bárányok hallgatnak című film volt terítéken. Alaposan meg is lepődtem amikor a csajszi felvetette az ötletet, meg sem fordult a fejemben hogy egy 13 évesnek már szabad itt ilyeneket néznie, de mivel imádom azt a filmet, így annyira nem volt ellenemre a dolog. A filmnek fél 10 körül vége lett, Grace elment aludni, én pedig kockultam még egy keveset Biussal és Évivel.

Hirtelen ötlettől vezérelve - mert miért ne? - a szombati napom a "Nagy Almában" töltöttem. Nagyon szerettem volna már találkozni a csajokkal és egyszerűen nem bírtam várni hétfőig. Szombaton még reggel úgy volt hogy dolgoznom kell, de amint kiléptünk az ajtón hogy a csajszit elvigyem énekórára, anyuka megjelent, én bepattantam a kocsiba és lehajtottam a vonathoz. Kínai társaságos kis buszomat választottam persze, imádom őket :) Fél 12-re értem New Yorkba és úgy döntöttem nem fogok metrózni, Kínai negyedtől egészen a Times Square-ig sétáltam. Tudom, ez most nem mond sokat annak, aki nincs képben New Yorkban, de másfél órányi séta volt, a manhattan-i sziget csücskétől a szívéig. Csodás idő volt, Manhattan-hídtól kezdtem a sétám, egészen a Hudson folyó mentén. Filmes jelenetek jutottak eszembe, amikor megláttam a kosárlabda pályákat és füvesített részeket a part mentén - eszméletlen látvány volt. Nagyon sok fiatal futott, kosarazott, baseballozott meg minden ilyesmi. Mentem mendegéltem, közben már sms-eztünk Évivel (egyenesen Los Angelesből érkezett szombaton reggel) hogy merre tudnánk találkozni...
A sors úgy hozta, hogy a Times Square kellős közepén találkoztunk, egy méterrel sem odébb. Iszonyú aranyos a csaj, akárcsak Bius. Nagyon sokat beszélgettünk, Starbuckoztunk egyet, majd elsétáltunk az Empire State Building épületéig, onnan pedig a "vasaló" (Flatiron) épületéhez. Közben persze turistáskodtunk, elkészültek a fényképek, majd leültünk megpihenni a Harald Squaren. Biusnak fogorvoshoz volt időpontja, ezrét nem tudott velünk lenni az elején, de aztán délután 4 körül találkoztunk vele is. Együtt a csapat, vakációnk már New Yorkban megkezdődött. Mi Évivel szerettünk volna felmenni a Rockefeller Centerbe, mivel én az orientáción csak sötétben láttam, Évi pedig még sehogy. Bius nem tartott velünk, neki még lesz elég alkalma felmenni. Direkt úgy terveztük, hogy még világosban is lássunk mindent, majd megvárjuk fent a "naplementét". A Top of the Rockon teljes extázis volt - először a Central Park tárult lábaink elé teljes egészében, majd szépen körbejártuk fent az egészet és következett az Empire State Building - nem bírtunk betelni a látvánnyal. Ami az internetről, filmekből, képeslapokról visszaköszön kép, azt mi ott élőben láttuk - hihetetlen ez az egész, szavakkal leírhatatlan! A teljes sötétedésre majdnem 2 órát kellett odafent várnunk, de megérte. Főleg mert az Empire-nek még sohasem láttam ilyen színekben pompázni a tetejét, lélegzetelállító volt. Szegény Bia már lehet megfagyott odalent, 6 óra után leértünk és egyből megrohamoztunk egy kajáldát. Végül is ez egy élelmiszerbolt, amelynek a közepén meleg ételek sorakoznak különböző tálcákon. Te csak megpakolod a kis műanyag tálad, és azután fizetsz miután lemérik neked hogy mennyi az annyi. Minden van ami szem-szájnak ingere - töménytelen mennyiségű zöldség és gyümölcs, különböző húsok, tészták, leves, kaszinótojás, saláták, krumplipüré, rizs és még sorolhatnám. No én akkor már olyan éhes voltam a napi két bagel után hogy alaposan megpúpoztam egy műanyag tálat főtt étellel, a másikat pedig rengeteg gyümölccsel. Az ilyen hely szerintem abszolút megéri az árát, mivel nem muszáj egy ételt választanod, azt pakolsz a tálkádba amit csak szeretnél és degeszre eheted magad. Nagyon remélem hogy itt Phillyben is fel tudok kutatni ilyen helyet, mert az éhségem abszolút enyhítette és rettenetesen finom volt minden. Fél 8 körül végeztünk, elköszöntem a csajoktól és a Kínai negyed felé vettem az irányt, nyomás haza. 11-re értem Phillybe, majd egy órát kellett várnom a vonatra - éljen a tömegközlekedés ugye hehe - hajnali 1 óra körül már ágyba is estem.

                                                                Top of the Rock Évivel

                                                                   Manhattan Bridge

                                                                        tipikus filmes... :)

                                                               Empire State Building

                                                                      Flatiron Building

                                                                    Rockefeller Center

                                                                    Top of the Rock

Megmondom őszintén imádom itt az életet, szombaton még New York forgatagát élvezem, ma pedig már a holnaptól kezdődő, őrült nyaralásunkra pakolok össze. Nagyon vágyom már egy kis nyárra, egy kis melegre. Éppen a KOP-ban ülök és írom a blogot, mivel este 1OO% hogy nem lesz rá időm. Frejat várom, ebédelünk és már megyek is haza, mert lázasan pakolni kell, beszélni még a szülőegységekkel hogy nem kell engem félteni, minden rendben lesz. Iszonyú idegesség és "drukk" van bennem - ezt máshogy nem tudom mondani - de persze teljesen pozitívan. Pár óra, még pár óra és a philadelphiai reptéren fogok toporogni, a miami-i járatra való beszállásra várva. Csak annyit tudok mondani, hogy nem hiszem el! Egyszerűen képtelen vagyok még felfogni az egészet, a teljes extázis persze majd csak holnap ér el. A terv - csomagok leadása a szálláson, óceánpart megrohamozása, este természetesen valami buli. No de ne szaladjunk ennyire előre, miután hazaértem olyan beszámolót kaptok hogy ihajj - no és akkor még nem is beszéltem a képekről.
Most ennyi voltam, legyen csodás hetetek! Azért remélem valamicskét tudok majd aludni ma éjszaka, nem ártana... :)
Ez nem is kérdés - csodálatos hetem lesz, csodálatos helyen, két csodálatos emberrel!

Ölelek mindenkit, nyaralás után jelentkezem!
Most ezekkel a képekkel köszönök el...
:D