Családi programok és búcsúvacsora

Szerdán nem dolgoztam. Mivel a nagyszülők átvették az irányítást a dolgok felett, így délelőtt fél 10 körül fel is tápászkodtam, majd realizáltam hogy üres a ház. Anyuka szabadnapos volt aznap, a lovardába mentek - nagyszülők szintén velük. Délután 2 körül érhettek haza, majd mindenki elkezdett készülődni. Grace "konfirmációját" tartották aznap egy templomban. Igazából még nem nagyon tudom összerakni a dolgot - az egész család katolikus, de mégis "konfirmálkodnak". Én evangélikus vallású vagyok és nekem volt otthon konfirmációm, de ha emlékeim nem csalnak akkor a katolikusok elsőáldoznak. Ahh mindegy is, ez senkit sem érdekel.
Meg vagyok lepődve, hogy az amerikaiak többsége tényleg mennyire vallásos, kitüntetett figyelmet szentelnek az egésznek. Eldönthettem részt kívánok e venni az eseményen, természetesen velük tartottam. Arra nem számítottam, hogy az egész művelet 2 órás lesz, de túlélhető volt. Nem igazán vagyok vallásos, otthon is egy évben egyszer-kétszer megyek csak templomba, de most nem esett nehezemre. Teljesen máshogy zajlik itt egy "mise", mint otthon. A templomoknak pedig semmiféle templom formájuk nincs (legalábbis itt, Pennsylvaniaban biztosan nem). Modernek, üvegezettek, hol fából készültek és a berendezésük is inkább hasonlít egy mai világban már luxusnak számító éttereméhez. A padok szörnyen kényelmetlenek voltak és ötpercenként fel kellett állni valamilyen ének vagy ima miatt. Aztán a "lurkók" szépen, sorban odajárultak a pap elé, mindenki kapott a homlokára "kenetet", osztogattak ostyát, mondtak valamit egymásnak és örömködve helyet foglaltak. Úgy vettem észre, hogy elég nagy eseménynek számít ez itt. Mondjuk a konfirmáció otthon nálunk is az, de amikor mondták hova megyünk, akkor én valami zenés előadásra számítottam csak. Oké, ez vagyok én.
A "mise" végén lehetett fényképezkedni a pappal, családtagokkal. Kocsiba ültünk és a Cheesecake Factory felé vettük az irányt. Nem hittem volna, hogy vacsorára is sor kerül aznap, ráadásul az egyik "legjobb" helyen. De mivel csak reggelit ettem olyan délelőtt 10 körül, eléggé megörültem a dolognak. No meg megszoktam már, ha nagypapa itt van akkor állandóan menni kell. Mármint enni.
A hangulat remek volt - imádom a nagyszülőket, anyukát és Gracet is. Számomra tényleg ők a legtökéletesebb család. Meglepődtem, amikor már arról esett szó, hogy majdnem "halftime"-nál vagyok és nagyon nem szeretnék ha októberben hazamennék. A nagymama két napja ismer és egyfolytában ezzel jön, hogy ő mennyire sajnálja hogy ősszel hazamegyek. Könyörgöm, hol van az még?! Anyuka pedig azt mondta, hogy már most hiányzik neki az állandóan mosolygós arcom/pofim - kinek ahogy tetszik. Annyira aranyosak voltak, szerencsére a Cheesecake Factory elég sötét helyiség, így nem látszott hogy rákvörös lettem és ismét az asztal alá tudtam volna süllyedni. A nagymama mellé kerültem, egész idő alatt be nem állt a szája - tényleg hihetetlen egy nőszemély, iszonyatosan megkedveltem. Sok a közös témánk és elég nagyhangú mami, szórakoztató jelenség. Ki-ki megrendelte az étket - én csirkés-gombás-hagymás penne tésztát kértem, ami valamiféle spanyol borral meglocsolt szószban "csücsült" - ha már lúd, akkor legyen kövér. Nem ez volt álmaim tésztája, de elfogyasztottam mivel farkaséhes voltam. A Cheesecake Factory-s kaja amúgy nem tartozik a kedvenceim közé, erre rájöttem. Ott is van több lehetőség mit választasz - steak, szendvicsek, hamburgerek, tenger gyümölcsei, pizzák és tészták. Vannak még az előételek is, én rendszerint onnan választok mivel a mexikóit nagyon szeretem és az mindig isteni. Pizzához nem volt kedvem, de a pizzával meg legalább úgy vagyok hogy azt nem nagyon lehet elrontani. Szendvics és hamburger kizárva, marad a tészta. Bár nem szeretek kísérletezni, de jól hangzott ahogy le volt írva...aztán kicsit csalódtam, ettem már jobbat is. A hely oltári drága - nem au pairek pénztárcájának való! - egy szelet cheesecake pedig 6-7 dollár körül van. Persze ezt is kaphatsz mindenféle ízesítéssel. A család rendelt sima csokisat, meggyeset és málnás-csokisat. Mindegyiket megkóstoltam, de ha még egy falatot le kellett volna gyűrnöm akármiből is, akkor tuti ott helyben kipukkadtam volna. Ez az az étterem ahol púposra eszed magad, majd utána két napig garantáltan nem bírsz megmozdulni sem. Amerikában nagyon nívós helynek számít - csak tudnám mit esznek rajta ennyire? Jó hely persze, vannak finom dolgaik, de nekem túl sok a "pucc". Egy egyszerű Five Guys-nak lehet jobban örültem volna, ahol kikérhettem volna a kis quesadilla-m guacomole-val hehe. Esetleg zöldségekkel megpakolt sonkás szendvics egy Subway-ben haha.

                                                                         Grace és én

                                                                        Grace és anyuka

                                                            nagypapával és a leányzóval

                                                                  Grace és a nagyi

Csütörtökre volt újabb időpontom a fogorvoshoz és végre most jelenthetem ki, hogy készen vannak vele. No még jönne a korona, de az a jelenlegi érzésem, hogy nem megyek vissza feltetetni azt is. Most még rendben van a fog, nincsenek benne idegek és szépen le van fedve a teteje is - csak hogy szakszavakkal éljek haha -, és nagyon bízom benne hogy kibírhat még fél évet, hogy aztán majd akkor megcsináltassam ha már otthon leszek. Igyekszem védeni, meg nem nagyon rágni azon a felén...aztán ha elkezd majd fájni persze visszamegyek, de egyelőre hagyom lógni a dolgot. Így is kínkeserves volt a másodperc, amikor a bankkártyám lehúzták és tudtam hányszáz dollárral csappan meg éppen az egyenlegem (...)
Amúgy meg most, utolsó alkalommal nem is kínoztak meg annyira - csupán másfél órát vett igénybe az egész és elég jól tűrtem már a megpróbáltatásokat. Aztán búcsút intettem a csajnak, anyuka pedig felvett az egyetem előtt és együtt jöttünk haza. Aznap csak délig dolgozott. Miután hazaértünk beszélgettünk kicsit, majd fél órás csendespihenő után elvittem Gracet abba a parkba futni, amiről az egyik előző bejegyzésben már említést tettem, hogy egészen Philadelphiáig, a Fairmount Parkig elér és még anyuka mutatta, amikor Grace távol volt.
Hát elhiszem már, hogy miért sokkal jobb abban a parkban futni - a 25-26 fokos meleg mellé gyönyörű panoráma társult. Hidak, kis patak és folyó, sziklák, hatalmas kövek, nagyon jól járható út - ezt láttuk, ott futottunk. Őrületesen jó volt, ezentúl sűrűbben fogok én is inkább oda járni futkározni, valahogy érdekesebb az egész és nem olyan monoton. Egyszerűen megint olyan jól éreztem magam csütörtökön - biztosan veletek is szokott ilyen előfordulni - csak szimplán jól érzed magad a bőrödben és ennyi. Semmi csicsa. 4 körül hazaértünk a leányzóval, utána természetesen szabad voltam - ugyan miért kellenék, amikor anyuka és két darab nagyszülő lesi a csaj minden kívánságát?! Elvonultam skypeolni egy kicsit, majd lázas készülődésbe kezdtem, mivel este 8-kor jelenésem volt az osztrák csaj, Nathalie búcsúvacsoráján a következő helyen:

Senkit sem ismertem Nathalien kívül - jött egy svéd és egy német au pair, valamint egy amerikai srác, akit a suliból ismer az osztrák lány. Isteni finom tésztát rendeltünk, valamint a svéd lánnyal feleztem előételt is, mozzarella rudacskákat. A tészta pedig penne, tetején olvasztott sajttal, paradicsomdarabkákkal, grillezett csirkével és parmezánnal. Oltári jó volt, életemben nem ettem még tésztát ilyen jó változatban. Megjegyzem magamnak ezt a helyet. Nos ugye 8-ra mentünk, én naiv azt hittem hogy maximum 10-re itthon is leszek majd - hát naná hogy nem. Kedves kis társaság volt, a német lány nem sokat beszélt és nem is volt annyira szimpatikus, a svéd lány vele ellentétben nagyon sokat beszélt, sőt nekem egész idő alatt úgy tűnt, hogy ő van a középpontban és nem is az "ünnepelt". Az amerikai srác nagyon szimpatikus, sokat kérdezett és minden érdekelte. Volt Sopronban és mennyei gulyást evett, tíz percen keresztül csak ezt ecsetelte. Az este folyamán szinte mindenről szó volt, ugye amerikai lévén elég nagy érdeklődést mutatott afelé hogy élünk mi itt, hogy tetszik, mit nem szeretünk vagy éppenséggel mi hiányzik. Sokszor szóba jött Európa is - nagyon szeretek amúgy ilyen környezetben diskurálni, mivel sok különböző emberke álláspontjával találom magam szemben, ami néha abszolút érdekes is tud lenni. Kellemes este volt, de oltári későn értem haza - már fél 12 is elmúlt. Azt sem tudtam akkor hirtelen hol áll a fejem, 5 perc alatt összeszórtam pár cuccom amit DC-be kívánkoztam vinni, fürödtem és hajat mostam, majd 1 óra körül ágyba is kerültem. 

Rettenetesen sajnálom, hogy Nathalie hazament. Jól kijöttünk, mindig számíthattam rá és belevaló lány, sok a közös bennünk. De hát megszoktam már; emberek jönnek és mennek. Annyi a gond, hogy rendszerint azok mennek, akik közel is állnak hozzám...

A következő bejegyzés Washington DC-ről. Már dolgozom az ügyön.