A változás szele

Vagyis inkább egyszerűen azt mondanám; pörög a tavasz, de ezerrel és ez hoz egy-két változást minden téren.
Kedd:

jobb felső sarok - igen, 24 fok...még mindig nem hiszem el!

"Na ez meg már megint időmilliomos és kínjába azt sem tudja mit csináljon, hogy állandóan írogat" - gondolhatjátok ti most otthon, a képernyők előtt. Való igaz; ez a kényszerszabadság valami isteni. Egyszerűen szavakkal leírhatatlan. Boldog vagyok én akkor is, amikor dolgozni kell és Grace itthon van, de amit ezekben a napokban érzek, az az érzés visz mindent. 

Írnék most a keddről, mivel a hétfőről már írtam, méghozzá olyan részletességgel hogy húúú...Szóval, ilyen 11-ig alvásokat nem nagyon terveztem keddre sem, 9-kor ébresztőórára pattantam ki az ágyból, felkaptam a futó cuccosom, legyűrtem egy kis tejet és bagelt aztán elszáguldottam a parkig. Milyen nevetségesen hangzik igaz, hogy kocsival megyek futni?! Jézusom...viszont az ember lánya itt mást nem tehet, mivel ha normális "futásra kijelölt helyet" szeretnék, akkor bizony kell az az autó. Nem szeretek az utcákon, a házak között futkározni. Gyorsan leróttam köreimet, de már a második után azt hittem rögtön összeesek - baromi melegem volt! Miután hazaértem még "gyakorlatoztam" kicsit, kinyújtóztattam megfáradt végtagjaimat, gyors zuhany és bevágódtam a kocsiba, beprogramoztam a gps-be a fodrász címét és útnak eredtem. Előzőleg neten csekkoltam hogy fél órás az út, amelyből végül 50 perc lett. Mindig rá kell számolni minimum 20 percet a borzalmas forgalom miatt - 20 méterenként stop-tábla van és 30 méterenként lámpák. Zseniális. Útközben viszont gyönyörű helyeken haladtam keresztül, többek között egy parkon is, szerpentines utakkal, folyóval - meseszép volt. Közbe-közbe már láttam egy-egy cseresznyefát is, talpig rózsaszínben - tényleg ideért a tavasz. Jobban mondva szerintem a tavaszt ki is hagyjuk idén, mint ahogy a telet is kihagytuk - hó és mínuszok nélkül telt ugyebár. Szerintem megjött a nyár, de komolyan beszélek. A fodrásztól visszafele valósággal ráolvadtam a kocsi ülésére, mert ugye itt minden kocsiban bőrülések vannak (az okos aki ezt kitalálta). Már a legalsó értéken pörgött a légkondi, már fújta a szél az új séróm a hátsó ablakig is talán, két ablak volt letekerve de azt hittem ott kapok hőgutát, borzasztóan meleg volt!!

Már megint előreszaladtam egy csöppet...szóval a fodrász. Freja barátnőm ajánlotta őket, mindent csekkoltam a neten, árakat, fodrászokat, mindent. Jók lesznek, bár bevallom őszintén félve léptem be a fogorvosos élmények után már ugye mit várjon az ember... :D 40 perc alatt végzett velem a csaj és olyan frizurával léptem ki a szalonból, mint amilyet vártam. Ja, vittem képet. Ez a mániám, inkább viszek mintát és tudják hogy mi a dolguk, mint sem hogy magyaráznom kelljen, ráadásul angolul. Sokat nem kellett vágni belőle hál' istennek, sőt a csaj kétszer is megkérdezte hogy mi a fenét művelek a hajammal hogy ennyire egészséges és szép (hee??). Hát mondtam neki hogy azonkívül hogy mosom, elhiheti semmi mást. Semmi balzsam, semmi rákenés, Ámerikában még ugye Gliss Kurt sem lehet kapni úgyhogy azzal sem "roncsolom" úgyhogy ez van. Oké, ez mind semmi. A titok kulcsa talán az, hogy lassan két éve nem ér hozzá sem hajszárító, sem hajvasaló a hajamhoz és ennek köszönhetően eléggé megerősödött és meg is vagyok vele elégedve na. Vágás után adom a bankkártyám, csaj kérdezi hogy tanuló vagyok e - "sure!!" - feleltem hangosan és nagyon érthetően, így 30 dollárt kértek szépen. Na igen, fifikás voltam ám. Előzőleg itthon csekkoltam neten, hogy tanulóknak 30 dollár de amúgy mindenkinek 45 dollártól kezdődnek. Potom 15 dollárt spóroltam az egészen, de úgy gondolom hogy Amerika annyi mindennel lehúzott már engem anyagilag és mindenhogy hogy valahogy muszáj törleszteni... :) Igazolót, kártyát, semmit nem kértek úgyhogy akkora tanuló vagyok mint a pinty, kicsengettem a 30 dollárt és arrivederci.

Elégedetten autókáztam haza, fél 3 körül begurultam a ház elé majd skypeoltam egy kicsit a szülőegységekkel.  Aztán nekiláttam az ebédnek (estebédnek?), mustáros-fokhagymás csirkemellet sütöttem ki lesz ami lesz alapon, mellé szórtam a tányérkámra egy kis zöldséget iszonyat erős öntettel és jó étvágyat. Hát étvágy volt is bőven, a kaja sem lett olyan egetrengetően rossz, úgyhogy nyugtával dicsértem a napot.

Háhh, aztán kiültem a teraszra egy fél órácskára és magamba szippantottam eme "forróságot" ami mostanság kint uralkodik - hogy én mennyire komálom ezt.

Anyuka fél 7 körül ért haza, kínált cézársalival direkt nekem hozta, de mondtam neki hogy az imént ettem, így jó lesz másnapra jeee. 

Aztán estefelé még akadt egy skypebeszélgetésem németfölddel, ráadásul németül! A kint kötött barátságaim nagy része magyar, de rengeteg embert ismertem meg, velük dobunk is pár üzenetet néha-néha egymásnak, de most életemben először skypeoltam németül. És hát fantasztikus volt, úgy ahogy volt az egész. És nagyon meg lettem dicsérve, hogy még mindig jó a németem és miért olyan felkapott ez Magyarországon, hogy sokan németet tanulnak és ennyire jól. A beszélgetőpartnerem azt is megjegyezte, hogy ritka hogy ennyire jól is írok németül. És tudjátok most életemben először, de tényleg legelőször hogy már fél éve lassan hogy nem napi szinten és intenzíven használom a germánt, most jutott el a tudatomig hogy tényleg mim van, hogy basszus tényleg erre az egy dologra nagyon büszke vagyok, nem érdekel ki mit mond meg hogy kérdőjelezi meg és ki tart éppen "furának" azért hogy ennyire dicsérgetem magam, de igen, tényleg tudok németül és ezt az egy dolgot soha senki nem veheti el tőlem. Hülyén hangzik, de "megdolgoztam" érte, tanultam és időt fektettem rá, nem is keveset. Ezúton is szeretném nagyon megköszönni a volt német tanárjaimnak és volt osztályfőnökömnek azt a tudást, amit átadtak. Mert igaz hogy a nyelv nagy részét tavaly sajátítottam el, de az a 11-12 év mialatt otthon tanultam csak a nyelvet, annak most nagyon érzem hogy megérett a gyümölcse. Őszintén remélem, hogy az évem után az angollal kapcsolatban is kijelenthetek majd hasonló mondatokat. Rajta vagyok az ügyön és hál' istennek érzem is, hogy fejlődök. Napról-napra többet tudok, és igenis ilyenkor örülök hogy a szabadidőm nagy részét tényleg külföldi barátokkal tölthetem el. Mivel ezért jöttem; angolt tanulni. Nagyon szeretnék még két minimum két nyelvet ilyen jól megtanulni, komolyan (...)

Uh, fél 10...azt hiszem elnyúlok valami film előtt. A hét további terveit nem ismertetném még, csak a szombat és a vasárnap a biztos, de mindennek eljön az ideje. Annyira tudtam, hogy amint kitavaszodik minden megváltozik majd és néha-néha unalmasabbnak ható kis életem is beindul végre...

                                   az új séró, bár sok változás nincs, de legalább végre rendben van

                                                                     alagsori barátommal ;)

 hétfői ebéd - valami indiai rizs, fűszernövényekkel meg mindenféle ismeretlen dologgal

Csókoltatok mindenkit!!