Pénteken reggel 5 órás alvás után megriadtam, majd puccba vágtam magam, nagypapa levitt a vonathoz, Philly-ben buszra pattantam, 2 és fél órás zötykölődés után pedig megérkeztem a fővárosba, Washington DC-be.
Hál' istennek drága sorstársaim ideje úgy engedte, hogy meg tudtunk ejteni egy villámtalálkozót a kínai negyedben, ahol a busz letett. Juditot és Orsit is ennek az au pairkedésnek köszönhetően ismertem meg, de most először volt alkalmunk személyesen is találkozni. Jött Tamás is (szintén au pair), valamint Orsi fogadott kislánya. Nagy városnézést nem terveztünk, mivel amint leszálltam a buszról azt hittem hőgutát kapok. Tuti biztos, hogy DC-ben pénteken 30 fok körül volt a hőmérséklet, lesült rólam minden és szerintem még a bugyimban is folyt a víz. Ennek függvényében utunk az Air and Space múzeumba vezetett, annak is az étterem részlegébe, ahol végre jéghideg nedűhöz és némi kajához jutottunk. A többiek iszonyatosan kedvesek és jó fejek, már megint csak azt sajnálhatom hogy nem volt alkalmunk előbb találkozni és hogy némileg messze lakunk egymástól. Ez esetben viszont nagyra becsülöm a keveset is, hogy legalább arra a pár órára össze tudtuk hozni a találkát. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, mígnem leszólított minket egy fiatalember hogy azt hitte már-már nagyot hall, de a magyar hangokat azért még ő is megismeri, majd hozzánk csapódott. Magyar pilóta, Katarban lakik és egyenesen onnan repült DC-be egy napra és gondolta beiktat egy kis városnézést. Meséltünk neki, majd mesélt ő is. Említette hogy néhány nappal ezelőtt még Pekingben, Szingapúrban járt, most pedig DC-ben állomásozik egy napot. Ezt nevezem. Nem először kacérkodok a gondolattal, hogy valamiféle légiutas kísérőnek kellene állni, ezért kapva kaptunk a remek alkalmon és elérhetőséget cseréltünk vele - "sosem tudhatod mit hoz még az élet" - alapon. Hát alaposan megörvendeztünk a magyar szónak, de szerintem ő is. Kicsi a világ, erre megint rá kellett jönnünk.
A többiek is lassacskán sajnos búcsút intettek, mivel mindegyikőjüknek dolgozni kellett még. Őszintén remélem hogy valahol, valamikor találkozunk még majd. Ha máshol nem, akkor Magyarországon. Viszont Philadelphiában is szívesen látnám őket, akár csak egy nap erejéig is. No majd meglátjuk.
A délutánt egyedül töltöttem, mivel vendéglátóm, Ildi szintén estig dolgozott így hát beiktattam egy kis magányos városnézést, természetesen a gurulós kis bőröndömmel, 30 fokban. Nem panaszkodom, élmény volt és örültem, hogy legalább jó időben is meg tudtam nézni mindent. DC-ben National Mall-nak nevezik azt a részt, ahol körülbelül az összes nevezetesség megtalálható. Így körülbelül egy pár mérföldes szakaszon kellett csak mozognom és esélyem sem volt arra, hogy eltévedjek. Megnéztem a fontosabb nevezetességeket, majd beültem egy Starbucksba lehűlni. Este 6 körül az Union Station felé vettem az irányt, majd busszal mentem el Baltimore-ba, ahol Ildi vett fel este fél 8 körül. Megörültünk egymásnak, majd 20-25 perces autóút következett Ellicott City-ig, a lakhelyéig. Kicsit körbemutatta a környéket, lepakoltunk náluk, majd elmentünk egy bárba, ahol találkozunk két német, egy svéd és egy osztrák au pairrel is. Bulit nem terveztünk aznap estére, ittam egy sört, éjjel 1 óra körül pedig már otthon is voltunk. Na persze elaludni csak 3 körül sikerült, ahogy ez lenni szokott, amikor két magyar au pair összejön.
Képek a pénteki napról:
Szombaton korán kellett kelnünk, mivel egész napos városnézés volt betervezve DC-ben. Az időjárás nem éppen nekünk játszott; 20 fok és esőre álló idő fogadott minket reggel, amikor kiléptünk az ajtón és elindultunk a városba. Persze, ahogy a nagy könyvben meg van írva - amikor az ember dolgozik hét közben, akkor tombol a nyár, de amint kiszabadulhat szakad az eső. Eleinte nem szegte kedvünket az idő, délre már DC-ben voltunk az Union Station-ön. Ildi kinézett egy roppant jó buszos túrát, így nem nekünk kellett mindent megtervezni és megszervezni, ráadásul egész nap gyalogolni sem kellett. A "hop on hop off" városnéző társaság busza piros színű, az ára pedig alaposan megéri azt, amit végül kaptunk. Befizettünk 40 dollárt és ezt egész nap használhattuk úgy, hogy a túrának húsz állomása van, mindegyiknél leszállhatsz, körülnézhetsz, fényképezhetsz, majd megvárod a következő buszt, ami minden 10 percenként jár, felpattansz rá és mész a következő állomásra. Szerintünk baromira megérte ez így. No persze nem mondom, hogy az összes létező múzeumnál leszálltunk és bementünk, maradtak ki helyek, de a legfontosabb nevezetességeket bőven megnéztük. Gyalogoltunk is egy keveset, hol az eső is rázendített mert úgy volt kedve, de összességében nagyon elégedettek voltunk az egésszel. Az első állomásunk a Capitolium volt, amint leszálltunk a buszról bőrig áztunk, de ezt most szó szerint kell érteni. Eleinte még zavart is a dolog - vagy úgy 2 percig - aztán mondom úgysem tudok mit csinálni, esernyőt persze nem vittünk magunkkal, aztán egyre mókásabbnak találtuk a dolgot és a végén már majdnem hogy fetrengtünk a röhögéstől, hogy mit szerencsétlenkedünk ott a Capitolium előtt mint két ázott veréb egy-egy használható fénykép elkészítése miatt. No igen, a képek. Majd biztosan feltűnik nektek is, hogy nem éppen a legjobb formánkat sikerült hozni, a hajunk szinte csurom víz volt egész nap, vagy éppen kisebb-nagyobb megszakításokkal. Szóval Capitolium után végig az egész "Mall-on" - Air and Space múzeum ismét, Washington Monument, Cherry Blossom, Jefferson Memorial, Lincoln Memorial, második világháborús emlékmű és végül a Fehér Ház került terítékre. Persze több olyan hely is akadt, ahol jócskán elidőztünk és elszórakoztattuk magunkat, a "cerkánál" mondjuk...aztán a végére már annyira tele volt a hócipőnk az esővel, hogy leszálltunk a buszról három darab fénykép erejéig és a következő busszal (ami ugye 10 perc múlva jött) suhantunk is tovább. Este 6 körül végeztünk az egész túrával, a busz pedig visszavitt minket az Union Station-höz. Vacsora, vonatra fel, majd irány haza.
Képek a szombati napról:
lehet hogy nem látszik, de hajam itt már olyan mint aki most lépett ki a zuhany alól..
Este 8 körül értünk haza, Ellicott City-be. Természetesen buli volt betervezve, így 1 óránk maradt, hogy összeszedjük magunkat és elmenjünk az egyik német au pairhez, majd onnan tovább egy klubba, Washingtonba. Végül 10-re értünk Lenahoz (német), a negyedik tag pedig egy mexikói au pair volt. Ők még készülődtek, mi addig szájtátva nézelődtünk a csaj lakosztályában, amely az egész alagsor - saját nappalival, konyhával, hűtővel, szobával, fürdővel, kondigépekkel meg mindennel amit csak el tudok képzelni. Oké, tudom hogy az enyém is egy "meseország" itt lent, de higgyétek el semmit sem használok és szinte minden érintetlen, mivel ha idelent vagyok akkor mindig a szobámban. No de az a hely, atyaúristen!...Tudom, hogy nem a témához vág de érdekességként megmutatom mekkora tv-je volt a csajnak:
:D
11 körül indultunk el DC-be, a mexikói lány volt a sofőr. Mi már fogyasztottunk egy kis rumkólát az úton, kapcsoltunk egy kis "lájtos" zenét, majd irány a buli. A hangulat már a kocsiban is nagyon szuper volt, a két lány hatalmas arc és nem értem, hogy az én clusteremben miért nincsenek ilyen normális német lányok?!...
Éjfél körül érhettünk a helyre, viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet is, aztán egyből a táncparkettre penderültünk egy long island ice tee társaságában. Találkoztunk a csajok ismerőseivel, két brazil sráccal, ők is nagyon barátságosak voltak. Megállás nélkül táncoltunk, őrületesen jól éreztem magam és jó volt már megint kicsit bulizni és megőrülni. Aztán pontban hajnali 2-kor felkapcsolták a fényeket, elhalkult a zene és a viszontlátásra. No hát én ilyet még nem láttam. Miamiban a klubok általában reggelig voltak nyitva, Biussal anno New Yorkban szintén sokáig maradtunk, persze hallottam már hogy itt Amerikában tényleg vége a bulinak 2-kor, de elég pocsékul érintett a dolog. Tudod, amikor a legjobban érzed magad és amikor a buli a tetőfokán van, akkor bemondják az unalmast...és te csak állsz, nincs más választásod mint hazamenni...illetve, az egyik brazil srác meghívta magához az egész bandát, hogy ott még iszogassunk és beszélgessünk egy keveset. Így esett, hogy a 2 órás zárás ellenére mi reggel fél 7 körül értünk haza. Pazar. Rettenetesen jól éreztem magam, szuper emberekkel, kiváló helyen. Kár, hogy ennyire ritkák az ilyen alkalmak.
Vasárnap reggel persze nem nagyon akaródzott felkelni, így délután fél 1 körül kecmeregtünk ki az ágyból. Baltimore-túrát elhalasztottuk, tudom hogy azt mondtam megnézzük azt is, de az idő sem volt valami fényes és nem szerettem volna nagyon későn sem hazaérni. Na és persze gondolom azzal sem mondok újat, ha azt mondom fáradtak voltunk azért. Ildi bevitt Baltimore-ba a buszhoz, este 7-re pedig már itthon is voltam, Wyndmoor-ban. Baltimore-ban kellett taxiznom egy picit és amikor elköszöntünk egymástól Ildivel, akkor a taxis persze ezt hallotta. Amint beszálltam a kocsiba, a következő párbeszéd zajlott le:
taxis: ez milyen nyelv volt? orosz?
én: magyar...
taxis: beautiful (gyönyörű), a legszebb nyelv amit valaha hallottam...
...egyből jobban éreztem magam én is... :)
Összességében pedig amit elmondhatok - megint csak csodálatos hétvége áll mögöttem, elmondhatatlanul jól éreztem magam először a többiekkel pénteken, aztán Ildinél és Washingtonban is. Nagyon szépen köszönök mindent, mindegyikőtöknek!
Újabb várost pipálhatok ki a bakancslistámon. Megmondom őszintén, nem olyan izgalmakkal mentem a fővárosba, mint amilyennel egyébként New Yorkba szoktam vagy Chicagoba mennék...Talán a többiekkel való találkozást sokkal jobban vártam, de aztán pozitívan kellett csalódnom. Washington nagyon szép és tiszta város. Amikor megérkeztünk - magam sem tudom megmondani miért -, de végig olyan érzésem volt mintha egy európai városban lennék. Érdekes. Hogy is mondjam - nekem Chicago, New York és Miami után kicsit "unalmasnak" hat, de talán nem is ez a megfelelő szó rá. Egyszerűen csak más, mint az általam eddig már látott városok. Szép és gyönyörű, rendezett és természetesen ennek a városnak is megvan a maga varázsa, de mást így nem nagyon érzek. Megnéztem, tetszett - sőt, amint azt már mondtam pozitívan csalódtam -, de körülbelül erre számítottam, hogy érzéseket nem biztos hogy kivált belőlem.
De! Nagyon tetszett, a társaságom remek volt, az eső nem szegte kedvem, megismertem sok új embert ismét és pompás 3 napot tudhatok magam mögött. Aki Amerikában jár, azért ne hagyja ki a fővárost sem!
Most pedig megyek és elteszem magam reggelre...éjfél múlt...
Háromszoros hurrá, hogy holnaptól végre minden visszaáll a rendes kerékvágásba - suli, különórák, sok szabadidő. Na nem mintha ebben a két hétben nem lettem volna elhalmozva (...)
Puszi!
Remek, szuper minden. Kép, bejegyzés. :) Akkor most jól feltöltődtél a kedves emberektől, még ha Washington más is, mint az említett városok. :)
VálaszTörlésPuszi! Szép hetet!
Nagyon jók a képek és tök jó, hogymegint eljutottál egy helyre!! Én már követni sem tudom, hogy ki kicsoda, eszméletlen, hogy mennyi sok embert ismersz meg és még képes vagy minddel fentartani a kapcsolatot is!!?? :-)
VálaszTörlésNagyon csini voltál a buliban:) Az egyik brazil fiú pedig szerintem kifejezetten aranyos..:D Csak úgy sugárzik a boldogság a bejegyzéseidből...:)
VálaszTörlésKöszönöm mindegyikőtöknek! :)
VálaszTörlésLassan egyébként már én sem tudom követni ki kicsoda, csak sodródom és ismerkedek aztán alakulnak a kapcsolatok, olyan aranyos mindenki hogy az hihetetlen, kár hogy "messze" laknak tőlem...
Igen, kipipáltam a fővárost, de higgyétek el még van pár hely a listán, haladjunk csak szépen sorban :)
Lili! Nagyon szépen köszönöm a dicséretet. No igen, ha már napközben bőrig áztunk és nem a legjobb formánkat hoztuk, akkor mondom legalább a bulinak adjuk meg a módját hahahaha na jó csak viccelek :D
És igen, boldog vagyok!
Puszillak titeket!
Nagyon jó kis kiruccanásod lehetett :))
VálaszTörlésKépzled, már én is gondolkodtam légi kísérős dolgon, és találtam már 2, még aktuális blogot :) (magyarul .... :) ha gondolod, elküldöm majd neked a linkeket :)
óóóóó Viviiii cseresznyevirááág!! Imádom a képeket!! :D és baromi jó olvasni a soraid, tuti szuper minden és a host családod is szuper (még az előző bejegyzésből) :)
VálaszTörlésu.i. a minap hazafelé eszembe jutottál, láttam egy tagnál vapianos szatyrot :D