Bius látogatóban

Itt volt Bius a hétvégén - jött, látott, majd visszament Jersey-be. Hosszúra nem is húznám ezt a beszámolót, meséljenek majd inkább a képek. Na de azért szó nélkül mégsem hagyhatom így az eseményeket, vannak dolgok amelyek némi magyarázatra szorulnak.
Szombaton reggel dolgoztam még egy kicsit - igazából annyi volt az egész, hogy elvittem Gracet hegedűre, ott már várt ránk anyuka, elszáguldottam a Dunkin-ba reggeliért ahol egy sötét színű hölgy "megcsinálta a napom" (ahogy az amerikai mondaná: "it made my day"). Ugyanis rendelésem leadása után megkérdezte honnan jövök, amire büszkén feleltem hogy Magyarországról, majd annyit mondott hogy egyszerűen gyönyörű az akcentusom - a "gyönyörű"-t háromszor elismételve. Tisztában vagyok vele, hogy borzalmas az angol kiejtésem, de nem gondolnám hogy ennyire érződik is rajta a kis magyarom - mit számít, tök jól esett hogy ezt mondta :)
Rohantam haza, majd gyors készülés után be Philadelphiába, ezúttal kocsival. Most először kellett nekem megtankolnom, ugyanis saját célokra használtam a kocsit és ugye mostantól ilyen játékot játszunk. Ha így áll a helyzet, akkor meg kihasználom és nem fogok még tömegközlekedésre is költeni. Biussal pont délben találkoztam Philadelphiában, majd elkezdtünk szépen túristáskodni. Mentünk-mendegéltünk, készítettünk fotókat, megebédeltünk, fagyiztunk, sétáltunk, Starbucksoztunk és este 7 körül hazafelé vettük az irányt. Erről most azért nem írok több dolgot, mivel a napunkat körülbelül úgyis el tudjátok képzelni - csúcsszuper volt! Vendégemnek tetszett a város, és némileg az én szememben is megszépült - tényleg gyönyörű hely mellett lakom. Könnyed nyárias időjárást volt, szuperül éreztük magunkat.

Itthon aztán gyors bemutatkozás, meg a kötelező tiszteletkörök anyukával (a leányzó nem volt itthon, mivel ezen a hétvégén itt volt az apja látogatóban). Elkészültünk, majd bulizni indultunk Philadelphiába. Végre buli, végre itt, sofőr vagyok/én vezetek de semmi gond, bevállalom mert a jó cél érdekében bármit. Az eső itthon már elkezdett esni, de mire Phillybe értünk elállt. Azt hiszem ez volt életem első és egyben utolsó philadelphia "bulis" élménye. Kicsit megint csalódnom kellett. Én naiv nem is értem hogy hihettem, hogy majd minden simán és gördülékenyen megy még akkor is ha kocsival tudunk menni. Ugyanis itt meg se próbálj bárhol is ingyen parkolni, vagy esetlegesen leparkolni az úticélod közelében. Igen, mindenhol fizetni kell (16-20 dolláros parkológarázsok, egész napra vagy éjszakára). Mentünk jó pár kört - közben a buli helyet, amit kinéztünk már megtaláltuk, de a kocsit ugye le kellett tenni. Végre ráakadtunk egy olyan út menti parkolási lehetőségre, hogy 1 óra 2,50 dollár - oké, ez így már nem hangzik olyan rosszul. Viszont a gép, amiből a jegyet meg tudtuk volna venni, folyamatosan visszaszórta a pénzünket vagy el sem fogadta. Oké, akkor jöjjön a bankkártya, de úgy is maximum 7 dollár volt a limit, amit fizethettünk és ameddig ott maradhattunk - ez azt hiszem olyan 2 és fél órára volt elég. Akkor már a kedvem is kezdett elmenni az egésztől - tudtam, hogy a klubba való bejutás sem lesz olcsó mulatság. Ezzel nagy gondunk végül aztán nem is lett, mivel gyalogosan már nem volt olyan egyszerű megtalálni. El is vetettük az ötletet nyomban, majd egy némileg jól kinéző, kis beülős helyektől hemzsegő utcán találtuk magunkat. Akkor már úgy voltam a dologgal, hogy bármi jó, csak menjünk be valahova. Első választásunk egy ír pubra esett. Vagy 10 percet töltöttünk bent, nem nyerte el a tetszésünket. Másodkörben irány a következő beülős hely - zene semmi, az átlagéletkort olyan 30-40 év közöttire saccolnám, a viszontlátásra. Na akkor már úgy voltam, hogy szívesen ittam volna valamit, de ugye a jó sofőr nem iszik ha vezet - Biusnak természetesen egyedül nem volt kedve hozzá. Aztán feltaláltuk ám magunkat - először beültünk egy Wendy's-be pár kalóriabombáért, ott elszórakoztattuk magunkat, majd egy kis éjjeli sétára adtuk még a fejünket és végül hajnali 1 körül már itthon is voltunk. "Jó buli volt", ugyebár. Mindegy, a lényeg hogy a társaságom rettenetesen jó volt és annyit nevettünk, hogy azt elmondani sem tudom. Így alakult és talán jobb is. Itthon még bevetettük magunkat a tigrisek, párnák és lovak közé az alagsori rezidenciámban, bepusziltam a maradék borom, ellőttünk még pár fotót is, hajnali 2 körül pedig álomba szenderültünk.

Vasárnap locsogó esőre és 12-13 fokra ébredtünk (olyan dél körül), amely remeknek ígérkezett arra hogy ismét autóba pattanjunk és meg se álljunk mondjuk a King of Prussia-ig. Célba vettük a mozit és megnéztük a The cabin in the woods című horror mozit (magyar címe nem tudom mi lesz).

Nagy várakozásokkal beültünk a terembe, az előzetes is jónak ígérkezett - a sztori sablonos, pár fiatal az isten háta mögé indul vakációzni az erdő kellős közepére, majd valaki/k levadásszák őket. Ezt hittük mi is, hogy ez lesz. Aztán a film végére voltak nagy meglepetések, illetve már a röpke másfél óra alatt is világosabbá váltak dolgok. De nem húznám itt az idegeket, akit érdekel az úgyis megnézi majd - annyit elmondhatok hogy mi elég sokat nevettünk rajta, egyszer mindenképpen nézhető alkotás. Volt egy kellemes másfél óránk, utána pedig maradt még három további. Ez elég volt arra, hogy beüljünk a Ruby's-ba és megtömjük magunkat, majd bevigyem Biust Philadelphiába a buszhoz.

Vasárnap este 7-re estem haza, nem vagyok annyira a topon de holnap ugye újabb hét és ismét munka. Zseniális hétvégén vagyok túl, minden percét élveztem, rengeteget nevettünk és boldogság volt - Bius, nagyon köszönöm hogy eljöttél!!

Puszi!