Pénteki sofőrködés, szombati Philadelphia és húsvét vasárnap

Tudnám mi történt csütörtökön ugye?!...Ha ennyire nem bírok visszaemlékezni a napra, akkor valószínűleg semmi. Grace hosszúnapos volt, ami azt jelenti hogy délután 4-re mentem csak vissza érte Princetonba, majd suhantunk haza. Be sem léptünk az ajtón, anyuka már karon is ragadta és elmentek a lovardába.
Már csütörtökön délután megtudtam, hogy pénteken és hétfőn bizony zárva lesz a suli. Annyira nem aggódtam, meg valahol ugye számított is rá az ember. Így hát pénteken reggel 7-re jött a leányzó személyi edzője, majd tornáztak és gyakorlatoztak egyet. 8-kor már úton voltunk a pacikhoz. Gyönyörűséges, napsütéses idő volt - kicsit sátálgattam a környéken, kiszellőztettem a fejem meg minden ilyesmi. Nem, most nem dobáltam üres kakaós dobozokat a toitoi-ba...
Délben elhagytuk a helyszínt, de még rengeteg tennivalónk volt ám. Anyuka tíz percenként ránk csörgött, hogy még ezt, még azt is el kellene intézni. Először megálltunk az 1 dolláros boltnál, aztán sorban szépen Hallmark, Genuardis (ott megebédeltünk), kisállat kereskedés, élelem beszerzése az állomány részére, majd irány Jenkintown (egyszerűen imádom ennek a városnak a nevét!). Jenkintown-ban lakik a hegedűtanár is, a kedvenc hegedűtanár, avagy a román néni. A másikat nem szeressem...
Na de lényeg hogy bírom ezt a Jenkintown-t (de amit még jobban bírok, az a Betlehem Pike meg a Germantown Pike haha)...na szóval, a következő állomás valamilyen "táncos" bolt volt, ahol mindenféle ruha és cipő található balerináknak, néptáncolóknak (ha van itt ilyen egyáltalán), hip-hoposoknak, kis színészpalántáknak meg mindenkinek. Persze az üzlet közelében meg se próbálj leparkolni, úgyis esélytelen vagy fizetned kell akár 2 percért is. Pengő meg ugye sosincs nálam, mármint cent na...így hát 500 métert kénytelenek voltunk gyalogolni, amit én imádok, az amerikaiaknak ez már kicsit sok :) Komolyan, ezen mindig mosolygok. Mesélek valamit, hogy mettől meddig gyalogoltam vagy sétáltam és hüledeznek hogy "Te jó isten, az nagyon sok! Hogy lehet annyit menni?..."
Érdekes hely ez a Jenkintown. Két métert nem tud úgy menni az ember, hogy ne dudáljanak rá, ne köszönjenek utána, ne köszönjenek előre, ne kiabáljanak valamit a túloldalról vagy akármi - tök vicces volt, Grace azt hitte hogy én mindenkit ismerek és azért történik mindez. Néztem rá bambán, majd hozzátettem hogy Magyarországon is elég jó szokás ez (jó persze talán itt azért, mert már megint mi voltunk a két "magányos" fehér ember az utcán).
Grace felpróbált pár ruhát, én addig szétnéztem. Fizetett, majd távoztunk. Aztán már csak haza kellett jönni, ez volt délután fél 5 körül. Anyuka megkért minket, hogy kicsit takarítsuk ki a házat - nem kell nagy dolgokra gondolni -, porszívóztunk, letörölgettünk egy kicsit és kiürítettük a szemetest. Mint tudjátok, a 13 éves lány már igazán nem vágyik a társaságomra, így hát hiába kell itt lennem és úgy csinálnom mint aki dolgozik, semmi szükség nincs rám. Este 6 körül el is vonult, tévézett, számítógépezett, én pedig szintén kiiktattam magam aznap estére.

Szombaton reggel még meló lett volna, ilyenkor mindig kelnem kell 7-kor és vinnem kellene a csajszit hegedűre, de anyuka eddig szinte mindig abban a pillanatban ért haza a munkából, amikor mi már indulásra készen álltunk. Ergó átvette az ügyet. Ami engem illet, gyorsan összekaptam magam és elviharzottam itthonról. Két hete már, hogy nem volt egy olyan napom ami teljesen szabad lett volna - itt aztán pörög az élet, mindig akad valami. Szükségem volt már egy kis levegőváltozásra, tudjátok akárhova, bárhova csak ki a házból... :)
Philadelphiát vettem célba, tökegyedül. Nem is hívtam senkit sem, nem is akartam, nem is igazán tudtam volna. "Spring break" (tavaszi szünet)-őrület van, így az au pairek többsége vakációzik, ki-ki elröppent Miamiba, Arizonaba vagy éppen Mexikóba - csak hogy a legjobbakat említsem -, rengeteg au pairnek jött látogatóba ezen a héten a családja, barátai vagy éppen tesója és ilyenkor mindenki New Yorkban időzik.
Na szóval Philly - nem volt terv miért megyek, nem volt konkrétum csak mentem. 20 fok, már reggel 9-kor kellemes idő és napsütés - mi kell még?! Csak jártam a várost, megpihentem egy-egy parkban vagy téren, fotóztam egy keveset (nem volt sajnos sok kedvem hozzá), megebédeltem egy csúcsszuper helyen (Applebees, ahol az osztrák csaj búcsúvacsorája is volt).

                                               háromsajtos, csirkemelles, paradicsomos penne

Őszintén szólva remekül elütöttem az időt egyedül is, olyannyira hogy este 6 körül értem haza. A nap legszebb percei azok voltak, amikor csak leültem a City Hall előtti téren, élveztem a napsütést és bámultam az embereket.

Mint minden nagyvárosban, Phillyben is imádom ezt a sokszínűséget. Ez az a dolog, amivel abszolút tudok azonosulni bárhol is járok. Jelen volt Münchenben, Berlinben, Hamburgban, Chicagoban, New Yorkban és Miamiban aztán pláne, de nincs ez másképp Philadelphiában sem. Egyszerűen imádom! Amikor nem tudod megmondani, hogy ki amerikai és ki nem. Balra nézel, feketék (ők sem biztos, hogy mind amerikaiak), jobbra nézel kínaiak (nekem minden ferdeszemű kínai:)), hátad mögött talán oroszul beszélnek, előtted meg mondjuk arabul - isteni! Megmondom őszintén, igazából mostanában kapott el az érzés igazán, hogy kezdem jobban megszeretni ezt a várost is. Mióta múlt héten megnéztem a Törvénytisztelő polgár című filmet, azóta valahogy másképpen látom az egészet. A film ugyanis Philadelphiában játszódik és amikor láttam az első filmkockákat, akkor valami különöset éreztem. Mondom basszus, ez hihetetelen - ott állnak a színészek a City Hallnál, ahol még a múlt héten én is álltam, ugyanazon a szent helyen. Azokon a hidakon kocsikáznak, amiken 2-3 héttel ezelőtt én is, amikor a nagyszülőkért mentünk a repülőtérre. Tudjátok hogy filmmániás vagyok, iszonyú nagy hatással tud rám lenni egy ilyen dolog.
No, kicsit elkanyarodtam...Miután hazaértem, egyből a postaláda felé vettem az irányt - mint minden nap, ez már megszokott. Az első lapocskán ami kezembe hullot, először csak a nevem és ismerős írást véltem felfedezni, majd megfordítottam...

...és végem lett! A nap megkoronázása, boldogságom tetőzése - egy képeslap az imádott városomból, keresztanyáméktól. Leírhatatlan az is, amit akkor érzek, amikor egy ilyen lapot szorongatok. Aztán nézegetem pár percig, vizslatom hogy változott e valami...és megállapítom, hogy sikerült megtalálniuk a legesleggyönyörűbb lapot, amit eddig Münchenről láttam. Kétségkívül ezen a "papírlapon" minden rajta van. Azóta kecsesen áll a szoba legláthatóbb pontján és talán nincs is olyan pillanat, hogy ne vessek rá egy-egy pillantást. Nagyon szépen köszönöm, hihetetlenül nagy örömet szereztetek vele!
Aztán még feldobta az estém drága Móni barátnőm, majd 9 körül hazaért a család is. Kicsit átrágtuk a napot, majd elvonultam. Amikor elmentem fürdeni vettem észre a fürdőkádamban (!) az én húsvéti nyulam ajándékát:

...jobban mondva a családét, amit nekem szántak. Hihetetlen mekkora mákom van velük. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem éppen mindig kedves hangnemben beszélek/írok róluk, de ismét ki kell hangsúlyoznom, hogy náluk jobb családom itt nekem nem is lehetne. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. A kosárka tartalmazott csokit (Lindt-nyamm!), zoknit, fürdőolajat, szájfényt és egy üdvözlőlapot is.
Édes istenem, mennyire édesek. És ilyenkor újra meg újra rájövök, hogy tényleg mennyire szeretnek és gondolnak rám. Még ha nekem néha máshogy jön le a szitu, akkor is. Ezek a szavak mindent elárulnak. Szeretem ezt a családot.

Ezt muszáj megosztanom veletek:

Tavaly Németországban vettem ezt a táskát. Összesen két darab volt belőle az üzletben, soha nem láttam még szembejönni ugyanezt a példányt, nem tudom kinél van a párja. DE! Itt, Amerikában, amikor ezt a táskát használtam és használom, NEM VOLT MÉG olyan ember, aki ne jegyezte volna meg, hogy mennyire szuper és hogy tetszik neki. Már csak mosolygok, amikor valaki leszólít a vonaton vagy akárhol, hogy mennyire jó a táskám és merre vettem... :)

Vasárnap reggel fél 9 tájékában törtet le a leányzó, hogy ébren vagyok e már. Igen, a pillanat hevében megint kicsit elkapott az ideg - nem értettem minek felkelteni olyan korán az egyetlen szabadnapomon is? Aztán kinéztem az ablakon és csodálatos húsvét reggel fogadott, egyből megjött a kedvem mindenhez. Röpke tojásvadászatot is tartottunk, kaptam még egy kosarat, aztán szégyen vagy nem szégyen de visszafeküdtem még egy órácskára haha. Hát itt nem divat az igazi tojás befestése, tipikus húsvéti reggelit pedig szintén nem ettünk (mondjuk ez a család sosem reggelizik), de valahogy azért túléltem a napot. Ha jól számolom több ilyen ünnepet már nem kell itt "átvészelnem" mindenféle nélkülözések nélkül... :)

Dél körül fogtam magam, kocsiba pattantam és elhajtottam a King of Prussia-ig. Most csak Mekis ebédhez volt kedvem, nagyon nem szeretem ezt a helyet, de olcsó és ezt láttam a legegyszerűbb megoldásnak. Meg így néha rámjön hogy "jajj de ennék kis csibefalatkákat!". Aztán találkoztam Mariaval (német au pair a volt körzetemből)  és célba vettük a mozit.
Tisztán emlékszem az egész szituációra, amikor novemberben odakerültem a második családomhoz, nem volt se kutyám se macskám, barátokat szerettem volna szerezni és körülbelül a körzetben létező összes au pairnek írtam emailt, hogy kinek van kedve megnézni velem a Twilight nem is tudom hányadik részét (nem túlzottan szeretem a filmet, de tudom hogy a többség igen, így muszáj volt olyat keresnem ami másnak is imponálhat). És hát drága Freja barátnőm az elsők között volt, aki jelentkezett hogy jönne...és mentünk, és megnéztük. És akkor láttam először moziban az előzetesek között, hogy jön a Titanic, ráadásul nem is akárhogyan, 3D-ben...majd 2o12 áprilisában...
Ohh mondom, novembert írunk hol van még az az április, sok víz lefolyik még addig a Dunán...hát kéremszépen itt az április, és annyira gyorsan megérkezett vele a Titanic is, hogy mondom uccu neki, nézzük mit hoznak ki az egészből.

A sztorit már nem is kell senkinek elmesélnem, a 3D hatásból nekem nem sok minden jött át, de ezt a filmet ha egy telefon kijelzőjén kellene végignéznem, még akkor is nagy hatással lenne rám. Remek volt, mint mindig. Kicsi bonyodalom igaz akadt a film elején. Hozzá kell tennem, tömve volt a terem. Aztán kezdődött a film és mindenki pakolászta fel fejecskéjére a citromsárga szemüvegeket. Így tettünk mi is. Aztán nem láttunk az égvilágon semmi változást, sőt még zavaró is volt a kép - ki tudja mit műveltek vele. Aztán csak arra lettünk figyelmesek, hogy a teremben mindenki nézegeti a szemüveget, próbálgatja így meg úgy, többen kimentek reklamálni is, majd visszajöttek és még hangosabban reklamáltak, aztán Bábeli zűrzavar kerekedett - mi csak röhögtünk magunkban. Persze engem is idegesített hogy mi az isten van és miért nem látom úgy a filmet ahogy kellene, de egyszerűen nagyon nem akart működni a dolog. Aztán bejött egy mozis néni és közölte, hogy a filmmel van gond, várjunk még pár percet, igyekeznek orvosolni a hibát. Az a pár perc pár 10 perc lett, mi meg csak vártunk. Végül közölték velünk, hogy ez nem fog menni és sajnos meg sem tudják mondani mennyi ideig tart, mire újra működni fog majd a rendszer. Így osztogattak nekünk egy "ingyen jegyet", amit azonnal átváltottunk és átültünk egy másik terembe a szimpla Real 3D-s előadásra. Ja, mert mi az Imax 3D-ben kezdtünk, ott más a mozivászon, több az extra, szebb lett volna a látvány is, de sajnos így jártunk. Cserébe végignézhettük ugyanazokat az előzeteseket még egyszer, így esett az, hogy a 3:15-ös kezdés helyett valamikor 4:45-kor elkezdődött végre a film. Kicsit leszerepelt a mozi, volt nagy fejetlenség, de hogy őszinte legyek engem annyira nem zavart. Egyszerűen jó volt minden úgy ahogy volt, élveztük az előadást és boldogság volt. Este negyed 9 körül értem haza.

Most pedig bevetődök a fürdőszobába, majd az ágyba. Holnap munka van, mert még nincs iskola.
Remélem kellemesen telt a húsvét, roskadoztak azok az asztalok a sonkától és le-lecsusszant egy-egy jófajta hazai is. Sok locsolót mára! :)

Puszi!