Már csak a szárnyak hiányoznak

Esküszöm, minimum olyan boldog vagyok mint egy-egy út előtt, vagy amikor a magyar barátokkal összejövök valahol. Izgatott, felszabadult, boldog és kiegyensúlyozott. A család legapróbb hülyeségei sem tudják elrontani a kedvem, reggel 4-kor nyüszögök két sort magamban, hogy mennyire marha korán van, aztán 6 órára rendszerint feleszmélek már. Iszonyú rossz olyan korán kelni, hétfőn reggel azt hittem elsírom magam, 4 óra alvás után. Nem kávézok, reggelizni szoktam, vezetés közben pedig csak arra gondolok, hogy érjünk már a lovardához és aludhassak. A kocsiban szoktam maradni, ülés hátradönt és alszom egy jó órát. Hál' istennek reggel 5-kor még nincs forgalom, így olyan 50 perc alatt New Jersey-be szoktunk érni, viszont szurok sötét van és rengeteg őz, még szerencse hogy világít a szemük. Sokszor érzem, hogy menten leragadnak a szemeim és ez nagyon pocsék érzés, ha hosszútávon tényleg ezt csinálnánk, akkor tuti kénytelen lennék szólni emiatt anyukának.
Párbeszéd a kocsiban Grace és köztem:
V: Nagyon remélem, hogy jövő héten nem ilyen korán reggel kell jönnünk a lovardába...
G: Nagyon sajnálom, nem tudom mi lesz még jövő héten. De különben sem a te gondod, már itt lesz nagypapa és az új au pair is, aki brazil (!!!)
V: Tudom hogy brazil, de ezt most miért mondod? Ez azt jelenti, hogy ő majd imádni fogja a hajnali 4 órai kelést? Vagy a brazilok általában mindent és mindenkit imádnak? Remélem szeret korán kelni, mert ha nem akkor lehetnek problémái...
G: Nem tudom a brazilok szeretnek e korán kelni, a németek szeretnek.
V: (Ez most hogy jön ide?) - Jaja, nekem ott fél 7 után kellett kelnem, nézzék már el, hogy ez most elég éles váltás azok után.

A lényeg, hogy lövésem sem volt, hogy jött a dologhoz az, hogy az új lány brazil (kihangsúlyozva, mintha én ezt nem tudnám). Esküszöm sokkal kíváncsibb vagyok az új csajra, mint ők. Nem tudom az előző lány milyen volt, nem tudom hogy az új milyen lesz, de ennek a családnak meggyőződése, hogy az összes brazil ember és hogy egyáltalán az összes au pair egyforma, csak én vagyok különböző tőlük. Említettem is Gracenek, hogy nagyon remélem jól fogja érezni magát T-vel (új lány), de el kell áruljam, hogy minden ember különböző és nincs két egyforma ember sem. Ugyanis szentül hiszik, hogy ha az első bevált, akkor ez ugyanolyan lesz - no csütörtökön minden kiderül majd. Azért megnézem majd a lány arcát, ha anyuka benyögi neki, hogy pénteken reggel 4-kor kelni kell és irány a lovarda - feltételezem, hogy aznap még nem tart velem az utód, az kicsit érdekes lenne, a megérkezése utáni napon bedobni a mélyvízbe. Jövő szerdán pedig itt  a nagypapa már.

Másik érdekesebb párbeszéd hétfőn délután, amikor Gracet és osztálytársát sportkörre vittem Princetonban. Vagy nagyon nyíltak ezek a mai fiatalok itt, vagy elfelejtik hogy "kicsit" értek angolul és mindent hallok is. Pasiügyeket beszéltek ki éppen, A (Grace barátnője) szerintem már a negyedik egyedet "fogyasztja", alig tudtam követni az eseményeket. Éppen valami szakítás kellős közepén áll, a host lányom pedg próbálta tanácsokkal ellátni. Egyszercsak - témába totál nem vágóan - hozzám szegezték a kérdést:
G: Vivien! Hollandia Svédországban van, ugye?!
V: ??????? :O - őőő, izé...nem lányok, nem ott van. Hollandia egy ország, Svédország pedig egy másik. Miért kérdezitek?
G: Ja, csak A-nak tetszik egy új svéd fiú aki most jött.
V: (Éppen azon gondolkodik, hogy itt hogyan és milyen formában oktatják a földrajzot - te jóisten! El tudom képzelni...) Hát lányok, Hollandia akkor sem Svédországban van (Hollandiának csak azért volt jelentősége, mert anyuka és a lány oda akarnak majd menni új lovat venni). Miért talán New Jersey állam például Pennsylvaniaban van? Hahahaha...na jó csak viccelek ám.

Reakció nem volt, de kapok néha ilyen érdekes kérdéseket, amelyek színt visznek a napjaimba. Vagy a földrajz oktatása túl jó nálunk vagy mi vagyunk túl okosak arra a tengerentúlon, de ha nekem valaki 13-14 évesen mondja, hogy Kolumbia és Brazília, akkor tuti nem teszem őket "egy országba". Néha így szívesen leejteném őket Európa (de akár más földrész) kellős közepén és garantálom, hogy vagy pár nap alatt megtudnák hányadikán van elseje vagy ordítva úsznák át az Atlanti-óceánt.

Jah, amiket még viccesnek találok - és nehogy azt higgyétek, hogy azért mert nem tudok 'jelolvasni' vagy nem értek a szép szóból. De ugye itt üzeneteken keresztül kommunikálok mindenkivel, egyébként ebből is nagyon sokat tanultam, mivel leírva teljesen máshogy jönnek le ugye a dolgok. A legjobbak talán ezek voltak a héten:
Anyuka: You can stop @ Starbucks 4 a drink = You can stop at Starbucks for a drink (természetesen nem én, a lánya - megállhattok a Starbucksnál egy italra)
G: No school. I ride @ 10, need 2 b there @ 9 = No school. I ride at 10am, need to be there at 9am (nincs suli, 10-kor lovagolok, 9-re kell ott lenni)
No, én nem tehetek róla - bocsássa meg és nézze el mindenki, de ezektől a falnak megyek :D Miért nem lehet normálisan írni? Oké igen, néha a 'hogy' helyett én is bökök egy 'h'-t és a 'szerintem'-ből is néha 'sztem' lesz, de ennyi bűnöm legyen. Ezeknél már csak az jobb, hogy 'Where r u?' Hahaha :D El nem hiszem hogy pl. az 'at' helyett könnyebb egy '@' jelet tenni...na jól van már leszállok erről a témáról, csak gondoltam megosztom magasröptű, érdekfeszítő gondolataimat is.

A szívem szakad meg kicsit ezekben a napokban és hetekben, ugyanis javában zajlik Münchenben a 2012-es Oktoberfest. Sajnos tavaly sem volt már lehetőségem visszamenni, idén Amerika állt az útunkba, de a nyakamat letenném bármire, hogy jövőre ott leszek ismét. Hihetetlen, hogy ennek is már két éve és még mindig azt mondom, hogy az nekem legalább akkora hatalmas élmény volt, mint Amerikába megérkezni, ott lenni a Times Squaren vagy éppen meglátni a Bahamákon a tengert. Rettenetes, hogy megint nem lehetek ott, de most másfajta kalandok várnak rám/ránk. Nézegetem a barátnőim képeit, hallgatom a sztorikat és ámulok meg bámulok, emiatt kicsit szomorkás vagyok. Ráadásul olasz legénybúcsúsokkal mulatoznak és szerb fenegyerekekkel virítanak a képeken. Istenem Európa, de mennyire hiányzol már! :) De ugye túlélem, mint eddig mindent már. Ennek örömére nosztalgiáznék is egy csöppet:

                             Egyébként a sörös krigli tényleg baromi nehéz és lehetetlenség egy kézzel tartani.
                                 Aggodalomra azonban semmi ok, már most gyúrok a jövő évre! ;-)

                                                              Ez őrületesen jó volt!

                                                           Délelőtt 10 óra magasságában...

Pár internetes kép:

Na jól van már elég lesz, csak elkapott a hév... :-)
Sosem hittem el senkinek milyen is valójában, amíg oda nem csöppentem én sem. Valamint azt sem hittem el soha senkinek, hogy én majd az asztal tetején fogok táncolni, sörös kriglivel a kezemben, bajor muzsikára - hát erre sem kellett sokáig kérlelni. Felejthetetlen élmény marad, az egyszer biztos!

Szerdán nem volt iskola valamiféle zsidó ünnep miatt, ami fogalmam sincs miért érinti a princetoni magánsulit és a nem zsidó tanulókat. Azt el kell mondjam, hogy négy hete tart az iskola, de teljes hetük még nem volt - úgy értem még nem történt olyan, hogy a csaj hétfőtől péntekig normálisan suliba ment volna. Fene a jó dolgukat... :)
Reggel 7-kor úgy keltem fel, mint aki legalább 12 órát aludt - kipihent és kisimult voltam. 8 körül elindultunk a lovardába, ahonnan délután 1 körül szabadultunk. Menet közben kiderült, hogy aznap két leckét is vesz a csaj, oké. Hazafele úton egész aranyosan elbeszélgettünk - au pairkedésről, várakozásról, nagyjából mindenről (még csodálkoztam is - néha egész jó kedvében sikerül "elkapnom"). Beugrottunk egy gyorsétterembe, amelynek a pontos neve 'Healthy natural fast food' volt - röhögtem egy sort (magyarra lefordítva kb. annyit tesz a dolog, hogy marha egészséges gyorsétterem). Csaj kérdezte mit kérek, majd gyorsan hozzá is tette, hogy ha eszem valamit nekem kell fizetnem - komolyan?! Nem is hittem volna. Majd közöltem vele, hogy amint hazaértünk zacskós levest fogok kifőzni, amit otthonról kaptam - Grace: "Hamarosan úgyis otthon vagy, minek az? Különben is itt minden harmadik órában kellene enned és te sosem eszel." Édes, drága barátom meg ne mondd már nekem mikor eszek és mit, annyi volt a válaszom, hogy "tudod, én általában akkor eszem ha éhes vagyok, és nem akkor amikor muszáj". Szócsatázásunk ennél a pontnál kezdődött, majd akkor folytatódott, amikor az étteremből hazafele nem követtem az utasításait és a gps-re hallgattam, úgy kívántam hazajönni. Utasításai szerint ugyanis rövidebb lett volna a hazafele út, viszont a gps segítségével hosszabb (nem igaz, van szemem és látok!), majd elkezdte fújni a magáét, hogy már megint pazarolom a gázt...Majd így folytatta: "Nem te fizetsz a benzinért, mindig csak akkor ha neked kell valahova menned hétvégén (azt hittem ez alap) és mégis pazarolsz."
V: "Minden áldott hétvégén fizetek ha kimegyek, nem volt ez másképp most sem. Sőt tudod mit? Sosem vezetek le annyit amennyiért megtankolok és nagyon sokszor fordult elő az, hogy a saját pénzemből furikáztalak ide-oda. Most szombaton is tankoltam."
G: "Ja igen, ha előbb írod anyunak hogy Bethlehembe mész szülinapi bulira, akkor nemet mondott volna, nekem mondta. Mivel olyan messzire nem is viheted el a kocsit. De te direkt mindig akkor írsz neki, amikor már odaérsz valahova. Túl későn."
V: "Tudd, mindig akkor írok neki amikor elhagyni készülök a házat - mi gond van ebből?"
G: "Az, hogy itt a host anyud olyan mintha rendes anyud lenne, ő mondja meg mikor és hova mehetsz, meddig és mivel. A szerződésben benne van és az a szabály, hogy minimum 2 nappal a terveid előtt közölnöd kell azokat anyuval." 
V: ??? "Na akkor édes fiam itt és most álljon meg a nászmenet (persze ha lenne olyan marhajó a szókincsem angolból, akkor nem fogalmaztam volna ilyen szabatosan)! Érzem már magam annyira felnőttnek, hogy tudjam mikor, hova, kivel és miért. Mindig írok sms-t merre megyek, de ne kelljen már előre bejelentenem mindent - ti szintén nem ezt teszitek azt hiszem."
G: "Jó. Igazából engem nem érdekel hol van ez a Bethlehem, hol volt a buli, de anyu tuti nem engedett volna el, mert nem vezethetsz ha iszol, ez egyszerűen tilos."
Itt jött el a pont, hogy közöltem vele; nálunk nem divat inni és vezetni, lehet hogy itt az (sőt tuti! mivel akárhol vagyok, az összes ember minden szívbaj nélkül kikéri a kis itókáját és köztudott, hogy itt mindig mindenki vezet), majd kinevettem és pofijára csaptam a kocsi ajtaját. Az eszem megáll komolyan. De már csak nevetni tudok ezen is - egyébként meg biztos vagyok benne, hogy a gyerek nem magától találja ki ezt a sok maszlagot. Bár értenének magyarul és megmondhatnám nekik a magamét, de úgy nagyon-nagyon. Az angolom sajnos nem elég magas szintű az ilyesmihez.

Ahogy mondottam volt, tűzhely mellé álltam és 10 perc alatt elkészítettem a Knorr marhahúslevesem, majd tálaltam magamnak. Négy főre szólt az étek, hát nem voltam rest mind a négy fő helyett enni és öt perc alatt elpusztítani a gőzölgő, isteni-mennyei leveskét. Utána akadt pár dolgom - ki volt írva porszívózás, székek-fotelek helyretétele, szobámból végleges kiköltözés, új ágyneműt húzni az új lánynak, alagsorban kicsit rendet tenni, teraszom lesöpörni - szóval megállás nem nagyon volt na. Anyuka fél 7 körül ért haza, azzal a lendülettel indultam meg futni. Ma már nem ágyikóban alszom, hanem ilyen matrac-szerűségen, a bőröndjeim mellett. Sajnos még egy hónapig ez így is lesz - itt-ott-amott, összeszámoltam és pontosan hat helyen fogom még magam meghúzni az elkövetkezendő egy hónapban hehe.

Sajnos nem érzem magam valami fényesen - kicsit ráz a hideg és rosszalkodik a torkom is, érzi ezt az ember. Valószínűleg futás után fáztam meg, mert általában kora reggel vagy este sötétedéskor megyek, amikor már csípősebb az idő errefelé - kimelegszem és ez betette a kaput. Hál' istennek jön a hétvége, lesz időm és alkalmam kialudni/kipihenni magam.

Ma este pedig kiderül, hogy a brazil lánynak sikerül e itt 'világot váltania' - este hozza el anyuka és Grace Philadelphiában a vasútállomásról, gondolom nélkülem. Majdnem 100%-ig biztos vagyok benne, hogy eme lány érkezését jelen esetben én várom a legjobban. Hamarosan kiderül mi lesz... ;-)

Már réges-rég meg szerettem volna mutatni nektek Amerika egyik legszuperebb helyét, amely nem más, mint az iszonyatosan fantasztikus és baromi olcsó:

Wawa - kicsit úgy nézhet ki a hely, mint az otthoni 'késdobálók', de nem az...

Annyira sajnálom, hogy csak itt keleten van néhány államban és Pennsylvaniaban a legtöbb - au pairek akik máshol laktok, bánhatjátok ha ez kimarad! Mennyei hely. Konkrétan 1 dollár 50 centért kapok sima bagelt isteni csípős krémsajttal, uborkával és paradicsommal. Egy ötvenért például a Starbucksban esetleg leveszik neked a pultról azt a bagelt és félbe vágják...

Tamara barátnőm őrületesen szuper ajándékot küldött nekem Münchenből a héten, még a születésnapomra.

Tudja mennyire imádom a focit és szerzett nekem egy ilyen sálat, amely megjárta azt a bizonyos májusi döntőt, és bár nem örömkönnyek cseppentek rá, de számomra hatalmas értékkel bír és otthon fogja díszíteni a gyönyörűséges sötétzöld falam.

Búcsúzom, szép napokat!