"What a lovely week!"

Nem szeretek angol címet adni a bejegyzéseknek, de most így esett. Ez így angolosan mutat jól és így tudnám jellemezni a hetem is, nagyon sok jó dolog történt és történik velem ezekben a napokban.
Hétfőn kényelmesen megünnepeltem a "munkát" - sokáig aludtam, délután pedig begubóztam a szobámba, mivel szinte egész nap szakadt az eső. Véleményem szerint minden hétnek a keddel kellene kezdődnie, mennyivel más lenne minden. Megoldható lenne ez, hogy valamilyen módon bevezessük? Sokkal gyorsabban telnek a napok és az embernek még az életkedve is több, ha nem a hétfővel szenvedünk egyből.
Keddtől aztán megállás nem volt, elég sűrűek és hosszúak a napok. Igaz még nem voltunk suliban, de reggel 9-kor Princetonban kezdtünk, Gracenek ilyen csoportos futás van két órán keresztül. Utána felvettem, majd el kellett vinnem egy írószerboltba bevásárolni a sulira. Ezt letudva irány a lovarda, délután 1-kor volt az órája. Fél 4 körül indultunk el haza, de anyuka folyamatosan írta az üzeneteket, hogy mit és hogy csináljak azonnal (?!), miután hazaértünk. Minden legyen kész másnapra a csajnak, minden cipője legyen tiszta, ruhák kikészítve, ceruzák kifaragva és a többi. Ez még rendben is van, de először is letisztáztam vele, hogy miután hazaértünk, nem ez lesz az első, ugyanis enni fogunk. Mivel én reggel 6-kor reggeliztem, a csaj a kocsiban Princeton felé és most délután 4 óra...nem ettünk semmit azóta, bocsássa meg, de előbb enni fogunk. Így is lett, hazaértünk és összedobtam a csajnak salátát csirkével, én még találtam pizza maradékot, de mindet nem ehettem ám meg, mert hogy neki kell majd még...holott anyuka világosan megmondta, hogy nem ehet pizzát. Elmajszoltam még egy almát meg egy banánt aztán viszontlátásra. Mióta anyuka húga itt van, azóta van itthon többféle joghurt és túrókrémek is, egyikből sem ehetek, mivel ráírták, hogy "Only for Pam and Grace" (Csak Pam és Grace számára). Egyik reggel a rádióban arról volt szó, hogy mennyire szeretik az amerikaiak az 'organic' (bio) termékeket. Erre a csaj megkérdezett engem, hogy én mennyire szeretem - mondom nekem tök mindegy, sosem figyeltem erre, lényeg hogy szeressem amit eszek. Erre elkezdett rákontrázni, hogy ugyan már ne mondjam, hogy nem csak az 'organic'-ot szeretem, mivel amikor még annó csak olyan joghurtot vettek, mindig ettem is. Hát nem akartam hozzátenni, hogy az akkor volt, de mivel azóta semmiféle joghurtot nem vesznek, így nincs is mit ennem. Majd elkezdte ecsetelni, hogy ő csak az 'organic'-ot eszi meg és csak minőségi ételeket vesznek mindig (hol? mit?), neki nagyon fontos, hogy drága legyen az az alapanyag. Meg hogy akármilyen narancslevet sem iszik meg, mert darabok úszkálnak benne és milyen műanyag íze van mindennek (ezzel újat nem mondott). Egyszerűen rosszul voltam attól, ahogy előadta magát...majd említettem neki, hogy mi Magyarországon feleekkora hangsúlyt nem fordítunk arra, hogy ilyen 'bio' cuccokat fogyasszunk és érdekes így is megvagyunk - erre azt mondta, hogy nagyon sajnál minket. Mondom nem kell, mi ezeknél sokkal finomabbakat eszünk, egészen nyugodt lehet efelől. De kiakasztott ezzel... :-)
Na de kedd...hazaértünk, kaja, cipők pucolása, szemetes konténereket húzzam be de most azonnal (éppen ettem), ezt csináljak, azt csináljak, közben anyuka nem száll le rólam és folyamatosan írogat, hogy "most mit csináltok? most hol vagytok? Grace miért nem veszi fel a telefont?" - a fejem azt sem tudtam hol áll már. Kiganéztam a kocsit is persze, mivel a leányzó a kisujját sem hajlandó mozdítani - üres joghurtos poharak, beleszáradt kanállal, vizes flakonok, papírtörlők meg ilyen kis finomságok vártak a kocsiban. Számtalanszor megkértem már, hogy erre figyeljen oda, mivel nem a rabszolgája vagyok, de úgy látszik nem képes felfogni. Megváltás volt, amikor anyuka este 6-kor hazaért, végre elmehettem futni és passziváltattam magam.

Szerdán szintén hosszú nap, de a végén tudtam, hogy valami nagyon jó dolog fog történni, ezért nem is szaladok ennyire előre az időben...Első nap volt a suliban, végre 8-ra mentünk Princetonba, majd elütöttem egy jó négy szabad órát még itt-ott. Haza sajnos nem sűrűn fogok menni ezeken a sulis napokon, mivel anyuka nem akarja pazarolni a benzint, valamilyen szinten ez érthető is. Alaposan megterveztem a san franciscoi négy napunkat, nagyon képben vagyok ám már hehe...Fél 2-kor kellett felvennem Gracet, majd süvítettünk a lovardába. Akkor tudtam meg, hogy az órája csak 3-kor kezdődik...ami azt jelenti, hogy fél 5-nél előbb biztosan nem tudunk haza indulni. Türelmes voltam, de magamban számoltam már az esti programváltoztatásokkal...Végül 5-kor tudtunk elindulni haza, én pedig ismét versenyt futottam az idővel. 6.48-as vonatot már előzetesen kinéztem, hogy azzal szeretnék bemenni este Philadelphiába. Nos, 6 óra 5 perckor léptük át a ház küszöbét, majd 25 percem volt, hogy puccba vágjam magam és lemenjek a vasútállomásra - sikerült végül is. De nagyon necces volt, nem szeretem az ilyen szituációkat.
Ahogy látjátok, a szerda estét a belvárosban töltöttem egy nagyon kedves ismerőssel, Dáviddal. Őrület ez is, hogy mi itt tudtunk találkozni. Azt kell róla tudni, hogy középiskolában osztálytársak voltunk öt éven keresztül, együtt ballagtunk és együtt keringőztünk a szalagavatón is (úgy értem ő volt a párom), most pedig Amerikában dolgozott a nyáron, egy táborban, van két utazós hete és jövő héten megy haza. Philadelphiai programjába szerencsére engem és egy gyors találkát is be tudott iktatni. Úgy izgultam a találkozás előtt, mint egy félbolond...valószínűleg így leszek majd mindenki mással is, amikor hazatérek. Hatalmas ölelés - iszonyatosan jó volt látni, a Love Parkban találkoztunk...

Jajj, egyszerűen csúcs volt az egész, olyan jó volt látni, hogy azt el sem tudom mondani! Elsétáltunk az első Wendy's-ig ami útba akadt, majd beültünk egyet limonádézni - mondanom sem kell, hogy egymás szavába vágva, 3 órán keresztül szinte be sem állt a szánk. Mesélt a nyárról, az élményekről, sztorizott, én is meséltem, elláttam még jó tanáccsal, Wendy's után visszamentünk még a Love Parkba és leültünk a szökőkút mellé is trécselni, a fél 11-es vonattal mentem haza. Ha egy-egy estét töltök Phillyben, mindig beleszeretek. Este valahogy egészen más, ezerszer szebb. Amikor megláttam, hogy az amúgy mindig kék vizet "átfestették" zöldre, szinte földbe gyökerezett a lábam - lélegzetelállító volt. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a kék. (Ilyet egyébként Chicagoban a folyóval is szoktak csinálni...). Dávid szép kis nyarat tudhat maga mögött, rengeteg élménnyel, de nagyon kemény munkával. Csak annyit mondok, hogy ő itt most körülbelül a két hét alatt és három hónap munka után viszi azt végbe, amihez nekem háromnegyed év kellett - voltak Bostonban, Philadelphiában, éppen úton vannak Washington DC felé, onnan elrepülnek három napra Miamiba, majd további öt nap New Yorkban. Szép kis teljesítmény én azt mondom.

Jól esett ez a kis este, habár még csak szerda volt, de alaposan feltette a 'koronát' a hetemre.

Ám aminek még rettenet módon örültem a szerdai nap folyamán, az egy kis csomag volt drága keresztanyáméktól:

A Wafelini sajnos a kézhezkapás utáni ötödik percet már nem érte meg, a többit egyelőre még csak nézegetem, de gyanítom hogy hamarosan ismét hűlt helye lesz mindennek. Nagyon hálás vagyok az ilyen kis apróságokért, örömömben ott ugráltam a szobámban - nagyon szépen köszönöm nekik még egyszer!!! A Balatonos képeslapok láttán még a könnyem is majd' kicsordult - többször említettem már, hogy idén nekem a balatoni mókák kimaradtak és nagyon furcsa ez, mivel az minden évben kihagyhatatlan. Nem vitás az sem, hogy számomra Magyarországon a Balaton a leggyönyörűbb és legszuperebb hely, úgy ahogy van, az összes várossal (oké, természetesen Balatonfüred elsőbbséget élvez), a hangulatos kis helyekkel, mindennel együtt. Egyszerűen imádom!...

Így hajtottam álomra a fejem szerdán, éjfél körül. Boldogan, elégedetten, ilyen kis apró örömökkel az életben.

Csütörtökön még a felkelés is baromi könnyen ment, 5.30-kor szinte mint akit puskából lőttek, ugrottam ki az ágyból, tettem rendbe magam és irány Princeton. Voltam futni - végre megint a princetoni terepen, amit sokkal jobban szeretek, most pedig itt ülök a könyvesboltban ismét. És még egy jó pár óráig itt is maradok...mivel Gracet csak délután fél 4 körül kell felvennem, majd lovarda (5-kor van órája) és örülök ha fél 8-ra hazaérünk. No igen, éles váltások ezek az eddigi semmittevéssel párhuzamban, de már most érzem, hogy sokkal jobban megy az idő, mivel van mit csinálni. Csak tényleg ez, hogy fél 7-kor elhagyom a házat és tizenkét órán keresztül minimum haza sem megyek...na de már csak két hétig űzöm ezt, utána kapok társaságot.

A hétvégén előreláthatólag nem lesz semmi, ténylegesen is utolsó 'otthonülős' hétvégém. Jó hír azonban, hogy pénteken nem kell 24 óráznom, mivel Grace elmegy a kórussal 3 teljes napra valamerre, így holnap délután 5 körül leadom a busznál és megkezdem a hétvégét. 

Kívánom, hogy teljen kellemesen Mindenkinek... ;-)