Búcsú

Csütörtöki nap jó gyorsan eltelt - délelőtt lovarda, délután énektanár (Grace hozta a formáját: "Miért kell nekem itt lennem!?" - édes gyermekem, ezt most tőlem kérdezed? - gondoltam magamban ugye).
Megkaptam az első levelet az Au Pair in America-tól, ami a hosszabbítással kapcsolatos. Nekem ezzel egyelőre nem sok teendőm van, július 18.-a a legvégső határidő amíg vissza kell küldeni, hogy nem hosszabbítok. Anyuka már pénteken megkapta, azon mód ott hever a konyhaasztalon, kibontatlanul. Lehet abban a hitben vannak, hogy maradok?...
Nem is fogom tagadni - örültem a levélnek. Ezzel is egy lépéssel előbbre vagyok.
Csütörtökön este sikerült rátalálnom egy iszonyatosan nevetséges filmre - a végén nem tudtam eldönteni, hogy jó volt e vagy rossz. Piranha 3D - aki vevő az ilyen nagyon tipikus, hibbant, túlpaprikázott amerikai tinifilmekre az nézze meg! Megmondom őszintén, én nem vagyok rá vevő, de néha belefér. Szakadtam a röhögéstől - erre is csak a "jenkik" képesek, hogy ilyen filmet összehozzanak - édes jó istenem :D

Megkaptam az ukázt is, miszerint nem kell fél 6-kor kelnem, elég a fél 7 is - később megyünk a lovardába pénteken reggel. Örültem a fejemnek, pénteken lazán fél 7-kor keltem, dúdolgattam, csinálom a kakaóm (most minden áldott nap az a reggelim, sajnos hamarosan elfogy haha), jön le a csaj és vigyorogva közli, hogy nem megyünk ám ma sehova, nincs semmi program. Vágtam egy nemtetsző fejet - azért pénteken reggel ez engedtessék már meg, amikor zsinórban harmadszorra szívatnak be a héten - majd megkérdeztem a csajt, hogy akkor miért kellett korán kelnünk?
Grace: "Egyáltalán nincs korán..."
Vivi: "Amikor én gyerek voltam és nyári szünetünk volt, akkor 10-11-ig fel sem keltem. Hiszen ilyenkor semmi dolgod, csak relaxálni kell."
Grace: "Ti őrültek vagytok."
Vivi (gondolja magában): "Igen persze, mi vagyunk az őrültek. Az a hatalmas szerencse, hogy itt meg mindenki normális."

Csak délutánra volt program - hegedűtanár, 5 körül. Anyuka megkért minket, hogy takarítsunk össze a házban. Mindig megkér és nem vagyok benne biztos, hogy ez az én dolgom lenne, de szívesen megcsinálom mert nem nagy ügy. A nagyobbik ügy az, hogy amíg a csaj nekem ledarálta miket kell csinálni, addig ő visszafeküdt az ágyba tévézni és ki sem mozdult a szobából úgy délelőtt 11-ig. Csak is magamat okolhatom, én mondtam hogy ilyenkor csak az a dolga hogy tegye a semmit...
Anyuka rászokott mostanában arra, hogy már nem is kedden fizet hanem egyre csak tolódik az időpont, amikor az elmúlt hetemért odaadja a csekket. Ezt is hogy lehet elfelejteni? Annyira kínos mindig szólni neki - most két heti fizummal lóg éppen.
A másik dolog az volt, hogy Adrijana-nak sem fizetett és azt is elfelejtette. A csaj nekem tette szóvá és megígértem neki, hogy szólni fogok anyukának. Másnap mondja Adrijana, hogy majd inkább ő ír neki egy smst, mert nem szeretné, hogy emiatt én kerüljek kellemetlen helyzetbe (de végül is nekem segített aznap, naná hogy szólok az érdekében). Az ügy aztán végül megoldódott, pénteken anyuka a konyhában hagyott egy kis cetlit "Andrea"-nak címezve, mellette 20 dollár...A történethez hozzátartozik, hogy körülbelül tízszer kérdezett vissza host mami hogy mi a neve a macedón csajnak, még betűztem és le is írtam neki, de úgy látszik ez sem bizonyult elegendőnek :)
Megkíséreltem továbbá a lehetetlent is - elvihetem e a kocsit vasárnap Atlantic Citybe? Ugye a Prius továbbra sincs kész, anyuka kocsiját csak hét közben használom és hétvégén mindig a többiek jönnek értem, de olyan hosszú távra jobb lenne a mi autónkkal menni, mivel a csajoknak 8 személyes kocsiik vannak, amik baromi sokat fogyasztanak. Hát a válasz egy határozott "nem" volt, mondván hogy kölcsönözzünk valamit, vagy menjünk majd máskor...eddig úgy néz ki, hogy vonattal megyünk majd, de erről utólag majd úgyis olvashattok, akár lejutunk, akár nem... :)

Pénteken délben rámjött a süthetnék-főzhetnék is, nem volt egyszerű a művelet. A végeredmény egész jó lett - de csak a szokásos csirke, az mindig van itthon. De hozzáteszem, csak az.

Egyik szemem a sütőn volt, hogy oda ne kapassam a pipicicit, másik szememet pedig a gépem monitorjára tapasztottam ötezerrel, mivel megkezdődött az EB. Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni mindenkinek a tippeket, javaslatokat, hogy hol tudom nyomon követni az eseményeket. Sikerült nagyon jó oldalakat találnom - mondom majd a sokból összegyúrok egyet, de erre semmi szükség. Magyarul nézhetem, online az összes meccset, szóval olyan öröm és boldogság van mintha csak otthon lennék. Na persze ott máshogy nézne ki a dolog, de jobb híján ez itt most nekem a minden. Odajött mellém Grace is kérdezte, hogy megtaláltam e amit tegnap akartam (amikor kérdeztem a személyi edzőjétől hol tudom nézni a meccseket), aztán meglátta hogy "soccer"-t nézek (a "football" az nem a foci, a "soccer" a foci haha) és csodálkozva annyit mondott, hogy "én pedig azt hittem, hogy a világon csak a brazilok szeretik és nézik a focit"... kicsit felháborodtam na :D (csak viccelek ám), aztán felvilágosítottam mekkora esemény folyik most Európában és igen is élünk meg halunk a fociért otthon (a többség legalábbis). Aztán persze mondta, hogy itt az emberek azt sem tudják mi ez a sport és nem is nagyon érdekli őket - mondtam neki, hogy hát azt észrevettem. De ez engem hidegen hagy.
No de nem fogok itt mindig még külön közvetíteni én is - akit érdekel a foci, az úgyis nézi és szívesen olvas erről nálam is, akit nem érdekel az pedig valószínűleg átugorja ezt a részt és ilyenkor el tudom képzelni hova kíván engem.
Természetesen Németországnak szurkolok - körülbelül mióta az eszemet tudom - akiket még szeretek, az Hollandia és talán Olaszország válogatottja.

Délután aztán vendéget kaptunk, Grace barátnőjének személyében. Megtudtam továbbá azt is, hogy szombaton reggel nem kell korán kelnünk és hegedűre menni - de (most figyeljetek, itt majdnem dobtam egy hátast), Gracenek így is fel kell kelnie reggel fél 7-kor, mivel ha az anyuka hazaér és ő még alszik, akkor elkezd vele kiabálni, hogy miért nem kelt még fel. Tessék? Most ez egy rossz vicc ugye? - körülbelüli reakcióm ez volt. Majd hozzátette a csaj, hogy azt hiszi nekem nem kell korán kelnem, mert velem nem kiabálna az anyuka, mert amúgy is off vagyok. "Excuse me?" Majdnem hangos nevetésben törtem ki - még szerencse, hogy nem kiabál velem amiért nem kelek fel reggel fél 7-kor és még dolgoznom sem kell. Úristen, komolyan mondom nem tudom milyen ember lesz ebből a lányból, nem vagyok egy zseni gyereknevelésben, de anyukával így el bírnék beszélgetni párszor.

Rossz hírek érkeztek szintén a pénteki nap folyamán. Elisa már előzetesen írta, hogy a host anyukája beszélni szeretne vele (az ilyen már mindig rosszul kezdődik) és erre még aznap sor is került. Aztán kapom az üzenetet később, hogy a család rematchelni akar, de amint lehet. És tudjátok miért? A benzin miatt. Ugyanis volt nekünk egy bowling au pair találkozónk még májusban és a tanácsadó beszélt Elisaval a benzinről, mivel a család panaszkodott, hogy túl sok pénz megy el rá. És Elisa mondott egy olyat a tanácsadónak, hogy így is nagyon sokszor ő tankol (hozzáteszem jó drágán) a kocsiba és nem fogja érdekelni ha üres lesz a tank, de a gyerekeket nem a saját pénzéből fogja fuvarozgatni ide-oda. Amúgy igaza is van, nálam is fordult már elő olyan, hogy megtankoltam hétvégén a kocsit, de simán kitartott még hétfőn és kedden. Szerintetek ki adta nekem vissza azt a pénzt? Naná hogy senki. És az van, hogy a tanácsadó képes volt visszamondani Elisa host családjának ezt az egészet, a lényeg gondolom ez volt: "nem fog érdekelni, ha üres lesz a tank..." - emiatt akarnak váltani, nevetséges az egész. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kiszúrtak így a csajjal, mivel éppen két hét múlva megy haza Spanyolországba vakációzni, lefoglalt jegye van már. Így a tanácsadó lelkiismeret furdalás nélkül kevert be, a családot szintén nem érdekli ha a csaj nem talál másik családot, tudva azt, hogy már úgyis megy haza. Szóval mától rematchben van, van két hete, de a legvalószínűbb hogy nem fog visszajönni ide. Elég kicsi az esély arra, hogy így kelljen egy családnak, hogy a küszöbön a vakációja is (hasonló a szitu ahhoz, ami nekem volt télen). Nem is kommentálnám ezt az egészet most (csak zárójelben jegyzem meg, hogy néha szabályosan rosszul vagyok attól ami itt megy és ahogyan az emberek viselkednek egymással...)
Most találtam egy jó barátot, aki nagyon hasonló mint én és két hét múlva hazamegy. A legvalószínűbb, hogy vissza sem jön...tanácsadó azt mondta neki, ha talál is családot, akkor az nem Pennsylvaniaban lesz, mivel itt kevés az esély rá. De hát mit tehet az ember?...

Olyan 4 körül meg is indultunk itthonról - akkor már furcsán éreztem magam, hogy előző este óta nem vezettem. De komolyan így van ez, ha fél nap eltelik már kocsikázás nélkül, akkor kezd hiányérzetem lenni. Első körben felvettük Grace barátnőjét, majd eltöltöttünk egy kellemes órát, víg hegedűszó mellett a román tanárnéninél. Lazulgatni is kell valahol.
Következő állomás az élelmiszer bolt volt - mexikói vacsihoz gyűjtöttünk be hozzávalókat. Furcsán éreztem magam és eszembe jutottak Adrijana szavai, hogy amikor erre a két leányzóra vigyázott, úgy érezte magát, mint egy nagyon gazdag gyerek sofőrje, aki a hátsó ülésről parancsolgat, hogy éppen hova kell szállítani. Totál ilyen volt ez is. Amikor egyedül vagyok a csajjal, akkor nem ilyen a helyzet, de most hogy itt van a barátnője, szintén úgy érzem magam én is. A gond az, hogy a szótárában bizony nem létezik a "köszönöm" vagy a "kérem szépen" szócska, így körülbelül úgy feszítek az első ülésben mint egy kisinas. Addig nincs gond, amíg élvezem a szerepet hehe.
Boltolás után sem jöttünk még haza, emlegettek valami karnevált még előző nap, hogy oda talán elnézhetnénk. Tőlünk öt percre van kocsival, egy parkosított részen. Hát elképzelésem van, hogy a karnevál szó hallatán kinek mi jut eszébe. A karnevál az karnevál, ezen nincs is mit szépíteni. Amikor odaértünk, akkor azonban ez fogadott:

Szóval, szerintem ez inkább búcsú volt kéremszépen. Falun élőknek talán ez többet mond, imádtam az egészet és nagyon sok emlék feljött. Volt dodzsem, különböző ringlisek meg mini óriáskerék is. Odavoltunk "gyerekkorunkban" ezekért a falusi búcsúkért - dodzsem, lánchinta, haligali, break dance, körhinta, vattacukor meg minden ami kell. Aztán ahogy nagyobbak lettünk már máshogy láttuk ezt az egészet - nem hintázunk már egész nap és eltűnt a vattacukor is. Késő délután "mentünk fel" a búcsúba, összetalálkoztunk az ismerősökkel, majd hazamentünk készülni az esti bálra - hmmm... - na jó oké, egy kicsit elragadtattam most magam (...) Olyan jó, hogy falun nőttem fel, esküszöm. Semmiért sem cserélném az ott töltött 20 évet.

A csajok mentek pár kört a lájtosabb ringliseken, én megkérdeztem merre találom a veszélyesebb hullámvasutakat, de felvilágosítottak, hogy ha olyanra van szükségem akkor nem jó helyen járok... :)

Bohóckodtak, én bámultam a jónépet, lemenőben volt már a nap is, este fél 8 körül értünk haza. Rittyentettem nekik taccot, puccba vágtam a konyhát, most pedig a szobámban ülök, végre azzal a tudattal, hogy holnap szombat, aludhatok ameddig csak akarok és két gyönyörűséges nap áll előttem. 

Legyen szép hétvégétek, nézzétek a meccseket!