italiano, espanol

Hogy hogyan is zajlik a hetem?

Hétfő reggel: szemétkirakás miatt fél 7-kor felbaktatok a konyhába, sötétben tapogatózok a garázsban a villanykapcsoló után, miközben mondom Gracenek, hogy kiviszem a szemetet. Jön a válasz hogy nem kell, ő már elintézte. Majd beáll az ajtóba, felkapcsolja a garázsban a villanyt és mutogat a két üres konténer helyére, hogy ugyan nem látok a szememtől, hogy azok már nincsenek ott? Állok ott mint a faszent, hogy most ezzel mégis mire akar kilyukadni, én ugyan semmi rosszat nem akartam, csak kivinni a szemetet, de ő csak mutogat tovább, hogy látom e az üres helyet...Ejj a betyár mindenét neki naná hogy látom, de eleinte sötétben nem láttam. Válasz: "akkor kapcsolj villanyt!" - szerintem egyszerűen csak bal lábbal kelt.
Öntöm a reggeli kis tejecském - miközben a csaj már megindult a konyhaajtó felé, de visszafordul és rángatja a vállát, nézegeti hogy mit csinálok/eszek/iszok. Mondom Grace, valami gond van? - "nem nincs semmi" - majd vág egyfajta fejet és elviharzik. Kellemes hétfő reggelt mindenkinek ugye. Délelőtt folyamán még volt vele egy parázs vitám, ugyanis ki volt adva az ukáz - futás, hegedű, stb. -, de ő reggel fél 8-kor már a tévé képernyője előtt ült és lövöldözte a mérges madarakat. Eleinte csak szépen, finoman és nőiesen szóltam neki, hogy mennie kellene futni, majd utána játszhat csak...természetesen teljesen ignorált, mintha ott sem lennék. Írok anyukának, hogy a kedves lánya már hajnalok hajnalán "függ" és nem hajlandó futni menni. Választ nem kaptam, sem felhatalmazást egy pofonra hehe...rászóltam ismét, mire jött a válasz hogy ezt a játékot még befejezi (mindig, mindegyik ezt mondja!), azon a ponton "elszakadt a cérnám", kikapcsoltam a tévét és elvettem a távirányítót, majd utasítottam hogy irány a természet, van 20 percre, öt köre - kinek ahogy tetszik. Ez legalább hatásos volt.
9.30-kor volt egy felesleges útunk a személyi edzőhöz, ugyanis anyuka elnézte a dátumokat és kedd helyett hétfőn küldött oda minket. Nem számít, már nem igazán lepődök meg az ilyesmin.
Amint hazaért anyuka, mondom itt a jó alkalom lefixálni az októberi terveket - ki, mikor, hogyan, merre és miért. Elég bambán állt kérdésem előtt, holott én csak arra voltam kíváncs, hogy előreláthatólag szüksége lesz e rám az egész utolsó hetemen, vagy mehetek isten hírével már kedden (október 9.-e, kedd - utolsó munkanapom). Mondtam neki, hogy mivel a hazautazásom dátumjai nem igazán jönnek ki szuperül, így szívesen maradok még arra a hétre, segítek az új lánynak vagy akármi. Azt mondta, hogy az rettenetesen jó lenne...de még nincs új lány. Hát mondom, az engem annyira már nem érint, addigra csak lesz. Hogy őszinte legyek, nem igazán kapkodják el ezt sem, ugyanis az ügynökségtől küldött két levél is kibontatlanul hever a konyhaasztalon. Azt mondták korai még a keresgélés...talán megkérdezik majd a tanácsadót, hogy nincs e olyan lány, aki hosszabbítás után tudna hozzájuk jönni. Ők szeretnek személyesen találkozni a leendő au pairrel, ezért pecáztak ki engem is a rematchesek közül. Hogy is mondjam...ahogy látom - és ami szerintem az igazság -, szerintem nekik édes mindegy ki jön ide. Egy a lényeg, vezetni tudjon és lehetőleg nézze el néha a "hülyeségeiket" is. Ez is csak egy munka, a családoknak au pair kell, aki vigyáz a gyerekre. A mendemondákkal ellentétben nem ötödik meg hatodik gyerekre és további családtagra vágynak.
A lényeg viszont annyi, hogy én megtudtam amire vágytam - október 12-én pénteken még (valószínűleg a következő au pairrel) lehúzok itt egy 24 órásat, majd 13-án szombaton szedem a sátorfámat, kis "hátizsákomat" és elmegyek világot látni. Az ügynökségnek ma küldtem vissza a papírokat, benne az 50 dolláros csekkel, amiért lesznek szívesek szállíttatásom megoldani Bécsig, október 30-án pedig búcsút veszek az Államoktól.
Akárhogy is nézem, én szeretek tudatában lenni dolgoknak. Egyrészt persze, vonz az ismeretlen, a bizonytalan. De ha konkrétumokról van szó, akkor legyünk már képben na, csak egy kicsikét.

No kedden már lovardáztunk, majd itthon tengődtünk egész nap. Az a szép ebben a szünetben, hogy a meccseket legalább tudom nézni. Várom már a jövő hetet, elméletileg csütörtökön kezdődik Gracenek újra a suli, egy hónapon keresztül fogunk ismét Princetonba járni. Kedden elmondhatatlanul finom és eszelősen jó ebédünk volt. Mondtam már, hogy ez a végletek országa, nem?! Valami vagy marha jó, valami pedig nagyon rossz. Középút - nálam legalábbis - nem igazán volt eddig. Ez itt így néz ki. Barbecue-s (BBQ), csirkés salátát ettünk és Grace mutatta meg, hogyan kell elkészíteni. Csak salátalevél kell hozzá, kaliforniai paprika, paradicsom, főtt kukorica, csirkemell darabkák és a szósz. Tíz percet vesz igénybe az elkészítése és megfogadtam, hogy ha legközelebb vendégségem lesz vagy én megyek valahova, akkor ezt fogom elkészíteni. Rég ettem itt már ennyire jót. Amint látjátok, bejött a "salátaszezon", magyarra fordítva ismét diéta van. Gondolom ez mindenkinek feltűnt, miután elolvasta az előző bejegyzésem végén anyuka sms-ét, miszerint a lány most körülbelül semmit sem ehet gyümölcsökön és zöldségeken kívül. Értetlenül álltam az események előtt, meg is kérdeztem a csajt, hogy mi történt. Hát az történt, hogy a hétvégén egyöntetűen megszavazták/eldöntötték, hogy mindketten (anyuka és Grace is) túlsúlyosak és ezentúl drasztikusabb módszerekhez kell folyamodni. Ezzel semmi gond nincs, de sajnos ilyenkor elfelejtik számításba venni, hogy nekem eszembe ágában sincs diétázni meg egész nap növényzeten élni. Szerintem meg körülbelül baj van az "emeleten", mert egyikőjükön sem látok semmiféle felesleget, az agyam azt hittem háromfelé szórom megint...Kuncogtam egy sort, majd pirítottam brokkolit és karfiolt a csajnak, miután kész lett közölte velem, hogy nem fogja megenni, ezután 5 perccel hívott anyuka is, hogy nem jó amit csináltam, mivel vajon pároltam meg a zöldségeket és vajat sem ehet a "gyerek". Nem tudom mi lesz, fogalmam sincs meddig akarják ezt a diéta-játékot űzni, de már most elegem van belőle. Csak olyan ételeket vettek itthonra, amit a csaj ehet. Megint nincs kenyér, nincs tej és telepakolták a hűtőt magokkal és zöldségekkel. Csak remélni tudom, hogy ráunnak majd erre, mint a legutóbb is. Amúgy most ezt viccen kívül mondom, tényleg nincsenek elhízva. Abba a 20%-ba tartoznak, akik (még) nincsenek elhízva...

Még kedden este megkérdeztem sms-ben anyukát, hogy lesz e szerdán lovarda. Mivel nem jött válasz, elkönyveltem magamnak egy igenlő választ, de szerdán reggel 5.25-kor három darab sms-re keltem, amik a fölöttem lévő emeletről érkeztek. Miszerint nem lesz lovarda. Nem voltam boldog. És nem értem, miért nem lehetett ezt közölni még előző este. Visszafeküdtem egy keveset bóbiskolni, majd fél 7 körül lekiabáltak, hogy eldarálják a napi teendőket. Még a nap közepén volt több afférom a csajjal is (szóra sem érdemesek), valamint anyukának is sikerült egy kissé elkapatottabban válaszolnom, mivel olyasfajta üzenettel jött nekem, hogy legyek szívesen csináljam meg amire kér, mivel Grace még gyerek és a szokásos blabla...és fogalma sincs mit kell tenni, hogy kell tenni, hasonlók. Szerintem kezdenek rájönni, hogy nekem meg kezd kinyílni a bicska úgymond a zsebemben, mivel néha már azon kapom magam, hogy talán egy-egy mondatra nem is kellene reagálnom, de tény hogy elszalad velük a ló. Nem értem minek a hatására, én semmi rosszat nem tettem, dolgozni jöttem, ők a főnökök és a munkámért fizetnek nekem, de nem vagyok köteles eltűrni, hogy körülbelül emberszámba se vegyenek és úgy beszéljenek velem ahogy éppen nem kellene. Mindent azért én sem nyelek le és higgyétek el minden egyes kiejtett mondatom előtt háromszor meggondolom, hogy kimondjam e, mert tisztában vagyok vele, hogy akár következményei is lehetnek. Hihetetlen önkontrollra teszek szert. Soha nem fordult még elő olyan, hogy valamire megkértek és ne végeztem volna el a munkám. Igazság szerint rájöttem, hogy anyukának gondolom nincs ínyére a dolog, miszerint a lánya egész nap semmit sem hajlandó csinálni, amelynek következményeként nekem körülbelül heti 10 órás munkámért fizet. Erről meg nem én tehetek. Így esett, hogy szerdán például parancsot kaptunk, hogy az összes törölközőt hajtogassuk szét, ami a szekrényben van, majd hajtogassuk össze azokat másfajta szisztéma szerint. Aztán valami online kitöltős lapot segítettem Gracenek megcsinálni - azt is tök feleslegesen, csak hogy csináljunk valamit. A reggeli három darab sms egyike arról szólt, hogy déltől délután 5-ig ne használjunk semmiféle elektromos berendezést és kütyüt, mivel óriási hőség lesz és így kívánnak takarékoskodni. De az ilyesmire én már csak megforgatom egyszer szemgolyóimat, aztán abszolválom az egészet. A légkondi őrült módon megy az egész házban - igaz hogy tikkadunk, tudom -, de pulóverben kell lenni, mivel szabályosan megfagyok. Ha kiteszem a lábam a házból, akkor simán úgy érzem mintha sivatagi meleg csapna meg. Az alagsori ajtóm nem nyithatom ki, nem szellőztethetek, mivel jön Grace és becsukja. Ha kell, akkor napi tízszer is, mivel az állatok elkezdenék kaparni a szúnyoghálót és akkor rosszban leszünk. Az alsó szinten lévő terasz ajtaját eddig mindig kinyithattam és inkább kint ücsörgök, mint a 15 fokos házban, de mostantól legyek olyan kedves és azt se nyissam ki, mivel kimennek az állatok és melegük lesz. Nem bírják a hőséget...ehhez képest nyitva hagytam magam mögött az ajtót, kifáradt az összes állat és boldogan heverésztek az árnyékos teraszon. Jött a csaj és nyomatékosította, hogy tényleg ne nyissam ki - "de hát ha annyira nem szeretnék a meleget, akkor nem lennének idekint" - mondom én. Grace: "ők nem tudják mit szeretnek és mit nem, nem tudják mi a jó nekik". Rendben van, akkor költöztess be mindenkit, had futkározzanak anyuka ágyában, olyan mindegy.
De most komolyan spanoljam fel magam ezeken? Azt mondták ezekről inkább említést se tegyek a blogban, mert semmiség az egész és már sokat sopánkodtam így is... :D Nem sopánkodok, továbbra is pirisztikus minden, csupán csak darálom a hét eseményeit. És ha ezek voltak az események, akkor ezek kerülnek "papírra".
Szerdán délután meguntam a bezártságot, majd egy röpke tesós skype után meglátogattam a fagyizót Chestnuthill-ben, ahova pénteken vittem a lányokat. Kint megmaradni enyhe túlzással is képtelenség. Hihetetlen hőség és forróság, meg tikkasztó idő van. A fagyim körülbelül öt másodperc alatt folyékonnyá változott, hamar kikanalaztam, majd megindultam haza.
Habár már 7 óra is elmúlt, de az időjárás jelzőm még mindig 35 fokot mutat - pedig ilyenkor már róni szoktam köreimet odakint. Eszméletlen ami van. Egy medence mellett most nagyon kibírnám...várok még egy kicsit, aztán megindulok futkosni, de a napokban nem is esett annyira jól a meleg miatt, úgy izzadok mint egy ló...

Ó, igen...elkezdődött az online olasz és spanyol kurzusom. Ma dél körül kaptam az emailt, majd el is kezdtem mindkettőt. Az olasszal kezdtem, jó másfél órát vett igénybe, utána volt egy röpke teszt, amelynek eredménye itt megtekinthető:

Roppant módon büszke voltam magamra és annyira nagyon élvezem az egészet, hogy azt elmondani sem tudom. Tök lelkes vagyok és alig várom már a következő kört. Minden szerdán és pénteken jutok majd anyaghoz (na nem olyanhoz...), ugyanez vonatkozik a spanyolra is, párhuzamosan csinálom a kettőt. Augusztus 10-én ér majd véget mindkettő, lesz valami online vizsga féleség is, de semmi komoly. Egy pasi tanár van, sokáig dolgozott Olaszországban, látszik hogy érti a dolgát, pedig szerintem nagyon nehéz lehet tudást átadni így az interneten keresztül. Nagyon jól felépített és kidolgozott az egész, alapokkal kezdünk, majd fontos kifejezések, számok, szavak, fonetika és minden ami kell. Az olasszal maximálisan meg vagyok elégedve és nagyokat passogtam az eredményen is. Megkérem Adrijanat, hogy segítsen majd néha, mivel az angolon kívül beszél olaszul, franciául, a saját anyanyelvén ugye macedónul, megérti az oroszt és kicsit a németet is. 
A spanyolt szintén egy pasi tanítja, de nekem olyan kuszának tűnik az egész. Meg is látszik az első tesztes eredményemen is:

Iszonyatosan elképedtem, amikor megláttam hogy a spanyolom rosszabb lett mint az olasz. És az olasznál valahogy könnyebben jöttek a kifejezések is, meg amikor ismételni kellett valamit. Nem hittem volna, hogy majd ez lesz. A pasi szerintem kicsit olyan szétszórtabb (amilyenek általában a spanyolt beszélők hehe), és nekem úgy tűnik nincs felépítve az egész, egyszerűen olyan "in medias res" megkezdtük és csak kapkodtam a fejem, hogy a második pontnál már azt kérte tőlem, hogy rakjak össze egy épkézláb mondatot. No mindegy, a teszt 60-as lett, lesz ez majd még jobb is. Elhatároztam, hogy nagyon nekifekszek ezeknek a kurzusoknak most, tudom hogy így online és röpke másfél hónap alatt nem fogom teljesen és totálisan elsajátítani őket, de azért alapokat jó lenne felszedegetni és akárhol lennék, megérteni. Szabadidőmben mostantól legalább lesz mit csinálnom és folyamatosan írogatom ki a kifejezéseket is, sokkal jobban memorizálom így azokat. Közben pörög a német, majdnem minden este németül nézek filmet, beszélek az ottani barátokkal és német családom előttem lévő orosz au pairjével is folyamatosan tartom a kapcsolatot.
Jut eszembe, szerdán reggel a nagy fejetlenségben ért egy apró öröm is, Katja (a volt orosz au pair) küldte Münchenből:

Család reggeli cirkusza ide vagy oda, nekem ez a kis ajándék már bearanyozta a napom. 2013-mas naptár, minden hónapra valami bölcsességgel és egy tök jópofa képeslap. Szépen megköszöntem, de novemberben úgyis találkozom majd vele is.


Most pedig futócipő felhúz, zene a fülbe, nyomás futni!


További kellemes hetet! ;-)