Hófehér, vadász és csatahajó

Hétfőn délután el kellett vinnünk anyuka kocsiját a Toyota szervizbe - szintén csak átnézetni. Mint múlt héten a kutyát például. Had ne mondjam mekkora összeget írt rá Grace a papirosra, amit odaadtunk az ablaknál ülő hölgynek (...) Heti zsebpénzem sokszorosa...
Amíg az autót bütykölték, addig átfáradtunk a szemben lévő moziba (jééé, hogy itt valamit gyalogosan is meg lehet közelíteni? :) és megnéztük a Hófehér és a vadász című filmet. Jóllehet magamtól valószínűleg eszembe sem jutott volna megnézni, de "nem én vagyok a főnök" alapon sikerült meggyőznie a leányzónak, hogy jó muri lesz. Eredeti terv A diktátor című film lett volna (ez nálam még úgyis pótlásra kerül majd), de anyuka mondott egy ácsit, mert hogy az megállítja a gyerekeket a normális fejlődésben (magyarul nem nézhet korhatáros filmet a csaj). De akkor azt nem értem, hogy A bárányok hallgatnak első, második része miért nem számít korhatárosnak?! Inkább nézetek a gyerekkel egy vicces, néha kicsit "túl sok" kategóriájú filmet, mint egy Hannibal Lecter tartalmút, amely hemzseg a "pillangóktól"...
No de kanyarodjunk vissza Hófehérhez meg a vadászhoz, azt kell mondjam egész nagyot csalódtam pozitívan a filmben. Mint azt már említettem, magamtól nem biztos hogy megnéztem volna, de ha már így hozta az élet, hát vígan. És tetszett. Egyszer-kétszer bőven nézhető alkotás.

Késő délután értünk már haza, sajnos egy nagyon nem tetsző email fogadott, miszerint törölték az olasz osztályt, nem indul az alacsony létszám miatt. Így hát nem fogok csütörtöktől suliba járni, most még nem fogok olaszt tanulni. Írtam a cc-nek, hogy mi a teendő és mi történik ha nem tudom összekaparni a 6 kreditet, mire válaszolt, hogy semmi az égvilágon, csak nem kapom meg az évem végén járó 200 dollár bónuszt. Ő mégis azt ajánlotta nekem, hogy próbáljak jelentkezni online kurzusra, talán azt könnyebb lenne elvégeznem, mert akárhogyan is nézzük ez a 4 hónap már nem túl sok idő arra, hogy most újra jelentkezzek valamire és időm is legyen az elvégézésére. Szóval most online kurzusok után kutatok és nagyon remélem, hogy találok valami nyelvekkel kapcsolatosat.

A hétköznapokkal nem is tudom mennyire untassalak titeket - olyan unalmasak a napok, hogy ti azt elképzelni sem tudjátok. Másrészről azt sem tudjátok elképzelni, mennyire imádom én ezeket a rettentő unalmas napokat. Napi két-három óra munka, megszakadni nem fogok a nyár folyamán sem. Elviszem, majd hazahozom Gracet a lovardából és egész nap tesszük a nagy semmit. Ő elvonulva a szobájában, én elvonulva a lakrészemben és relaxálok ötezerrel. Ha óhajt valamit úgyis szól, de legtöbbször ki tudja szolgálni magát. Napi 12 óráim azért megvannak hehe - viccesen hangzik ez, mert tényleg annyit "dolgozom" mivel reggel fél 7-kor kezdek és anyuka általában este fél 7 körül ér haza. Viszont ezt, amit űzök ezt korántsem lehet munkának nevezni. Nem tudom létezik e még hasonló au pair, akinek hasonlóan nagy piszok mázlija van a nyári szünettel. A csajszi június végén visszamegy a suliba - de csak fél napokra -, majd július végén szabadul ismét. Várom már, hogy ismét Princetonba járjunk minden nap - nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fog. Valamint megtudtam azt is, hogy anyuka szíve valamelyest meglágyult, ugyanis megkérdezte egyetlen lányát, hogy meg szeretné e látogatni az unokatestvéreit Denverben - a válasz természetesen határozott igen volt, mivel így is jó ha évente egyszer találkoznak. Azt is mondta Grace, hogy bár nagyon nem szereti Texast mivel forróság van nyáron, de szívesen látogatná meg a nagyszülőket is, mivel lett két macskájuk és őt csak a cicusok érdekelnék...szóval lehet, hogy csurran-cseppen majd még pár szabadnap, esetleg szabad hét a nyáron, a második vakációs hetem leszámítva is. De gondolom majd "időben" (remélem érzitek az iróniát:) közlik, mint mindig mindent...

Szerdán reggel ismét komótosan felkelek és életet lehelek magamba, teszek-veszek a szobámban (reggel 5:40 körül járunk), amikor Grace lekiabál, hogy feküdjek vissza aludni, mert anyuka viszi a lovardába. Ejj a hétszentségét neki, ezt velem miért nem lehetett mondjuk előző este közölni? Sokat nem pörögtem a témán és nem szégyelltem visszafeküdni sem, hajnalok hajnalán úgysincs mit csinálni, főleg ha mindenki elhagyja a házat. Valamikor fél 9 körül aztán kitápászkodtam az ágyból - napsütés, madárcsicsergés, mérés nélkül is kellemes 20 fok, kitárom a terasz ajtaját, csinálom a kis reggelim. Öröm és boldogság volt, előző este bevásárolt anyuka, így eme csodás reggelen majdnem hogy fullon lévő hűtőre keltem. A löketet a napnak az adta meg, hogy találtam kakaót! Mióta kijöttem Amerikába, szinte nem is ittam kakaót, mivel eddig egyik családnál sem volt, itt valahogy nem olyan nagy divat, hogy a gyerekek ezen nőnek fel - inkább lefőzik maguknak az eszpresszót haha. Jó hát ez sem egy Nesquik, de a célnak megfelelt és szinte levegővétel nélkül döntöttem magamba a habos csodát. Igen, ez egy másik szenvedélyem. Bele tudnék fulladni a kakaóba - innen izenem az otthoniaknak, hogy tesóm bőröndjét alaposan pakolják majd meg, ugyanis Pennsylvaniaban nem látok és kapok sehol Nesquik kakaóport. Mindig elcsodálkozom azon, hogy tényleg egy-egy állam olyan, mintha szinte egy másik bolygóra lépnék, ha átlépem az államhatárt. Olyannyira más minden.
Kiültem hát a teraszra, élveztem a csendet és elfogyasztottam reggelimet. Utána edzettem kicsit (mennyire jó már, hogy nem kell gym-re költenem, mivel az alagsoromban itt ez a gép és néhány súlyzó is, így feltalálom magam), majd kimentem futni. Borzasztóan meleg volt, nem is esett annyira jól a futás, mint egyébként este szokott...utána lefürödtem, majd haza is ért a család. Sok dolgom megint nem volt, délután elvittem Gracet a dokihoz, hazahoztam aztán "kezitcsókolom".
Futás után beiktattam még egy plusz kör sétát is és készítettem nektek pár képet arról, hogy hol is lakom. Ha jól megnézem, egész szép kis környék még akkor is ha a "világ végén túl van egyel". A családom háza egy "Drive"-ban van, ami azt jelenti, hogy innen kocsi nélkül tényleg ne indulj el sehova se. Ez egy kör alakú utca, jó hosszú és ugye ugyanaz az eleje, mint a vége. Na de nem is lököm itt a rizsát, jöjjön pár kép:

                    Katica! Nem is lehet olyan rossz hely az a Vermont, ha ilyen jó kakaót gyártanak ;-)

 Az utcánkról pár részélet:

                                         ez a furcsa valami a "körutcánk" közepén található meg

                                    drága Amerika, ahol még a pázsit is milliméterre van nyírva...

                                                           bal oldali házikóban éldegélünk

Találtam egy nagyon vicces és találó fotót Philadelphiáról:

Angolul nem tudók számára:
1. kép: "A társadalom azt gondolja, hogy egész nap cheesesteak-et zabálunk..." (Philly cheesesteak: szendvics, steak hússal és rengeteg sajttal. Nem kóstoltam még, a többség azt mondja nem nagy durranás, de valószínű kipróbálom majd, mielőtt hazamegyek.)
2. kép: "A külvárosokban élők ezt gondolják..."
3. kép: "Rick Santorum azt gondolja, hogy..." (Rick Santorum amerikai politikus volt, elítélte a homoszexualitást, ellenezte az azonos neműek házasságkötését.)
4. kép: "Amit az ESPN gondol..." (ESPN: amerikai sportcsatorna)
5. kép: "Mi azt gondoljuk, hogy ezt csináljuk..." (Rocky-t játszunk úton, útfélen)
6. kép: "Amit ténylegesen csinálunk/űzünk..." (Wawa: kisbolt-lánc, csak néhány államban lelhető fel, a cég központja Pennsylvania államban van, számomra ez az egyik legnagyszerűbb hely és találmány itt Amerikában - és ezt most mindenféle túlzás nélkül mondom. Ha egyszer hazamegyek, ez a dolog borzasztóan fog hiányozni - iszonyat jó dolgaik vannak és baromi olcsó minden. Egy komplett ebédem megvan 6-7 dollárból - főtt étel, üdítő és gyümölcs. Mindenki imádja!)

Visszakanyar a szerdai délutánhoz - viszem Gracet a dokihoz. Ott ácsingózunk már jó húsz perce, írok anyukának, hogy érdeklődjek tuti fél 3-ra szól e az az időpont - jön a válasz: "yes". Ugyanabban a pillanatban pötyögött a csaj telefonjára is annyit, hogy menjünk haza, ma nem lesz óra, mivel a doki fiának valamilyen sulis rendezvénye van, de ezt anyuka totál elfelejtette. Ilyenkor már csak az első két percben önt el a méreg, utána jót mosolygok az egészen és csak felteszem magamnak a kérdést, hogy lehet ennyire szétszórtan élni? Nekem mondjuk nem probléma, hogy anyuka megkocsikáztatott minket - napi adagom megvolt legalább. Benzinje neki fogy, a csaj ideje megy, én a fizetésem ugyanúgy kapom. Az, hogy oda-és visszafele is 40 perces az út és irtó sokat állok a dugóban (jelenleg 30 fokban), az engem egy cseppet sem zavar - de komolyan nem. Azért valamit csak meg kelljen már szenvednem azért a párszáz dollárért na :)
Szinte egy időben értünk haza anyukával - mondanom sem kell mi következett ezután...ők lázasan elkezdtek készülődni valamerre, majd fél órán belül kiürült a ház. Ahh azért, ilyenkor így eszembe jut, hogy nálam jobb dolga tényleg nem sok mindenkinek van hehe. Lezavartam egy laza csevejt a családdal, aztán puccba vágtam magam és 7:15-re jött értem az egyik svéd lány, Rebecca. Róla azt kell tudni, hogy ő lakik a legközelebb hozzám az összes többi au pair közül, szintén Wyndmoor-ban. Tavaly szeptemberben jött és amikor megérkeztem ehhez a családhoz, emlékezhettek hogy említettem már, írogattunk egymásnak, online pedig nagyon gyorsan meg is találtuk a közös hangot (amúgy is köztudott, hogy szeretem a skandinávokat). Valamiért úgy hozta az élet, hogy most sikerült tényleg valami normális programot összehozni és végre nem csak az internetnek köszönhetően cseverésztünk egymással. Szinte hihetetlen tényleg...de egyszerűen mindig valamelyikőnknek valami közbejött. Szóval jött értem, majd elmentünk a moziba. Egyébként meg élőben is ugyanolyan normális, mint amilyenre számítottam. Mondta ezt már nekem valaki (Kriszti, tudom hogy te voltál), hogy igyekezzek sok időt azokkal tölteni akikkel jól érzem magam, mert amikor majd mindenki hazamegy és nekem is mennem kell, akkor bánni fogjuk, hogy nem spanoltunk egymással előbb...ez is furcsán hangzik, de így van. No de nem csak ketten voltunk ám, jött még egy újabb lány, Katarina, ráadásul szomszédból, pontosabban Horvátországból. Na végre valaki onnan is. A csaj 26 éves, dettó majdnem olyan mint a spanyol barátosném, olyan pozitív értelemben őrült. Rematch miatt került ide 3 hónapja (előtte Michigan államban volt), de ő is a harmadik családját fogyasztja már. Úgy látszik ez nálunk, kelet-európaiaknál elég "menő" haha (Adrijana is szintén rematch miatt van itt, szintén Michigan államból és ugye macedón származású). Sok időnk már nem volt a film előtt - ja hogy mi volt a film? Hát a Csatahajó (Battleship). Amire magamtól valószínűleg megint csak nem ültem volna be...Nem tudom, ha filmekről van szó akkor én nagyon földhözragadt tudok lenni a témában. Értem ezt úgy, hogy filmbuzi vagyok - de ezt szerintem ti is észrevettétek már -, viszont szeretek megmaradni a valóság szilárd talaján és nem bírom a "földönkívülis, orrbaszájba lövöldözős, isten tudja ki kivel van és miért meg hogyan, váltsuk meg a világot, robotok, szörnyek és ismeretlen lények vagyunk és azt sem tudjuk mi van"-filmeket - ez hasonló volt. Kibírtam, nem arról van szó. És még csak nem is éreztem úgy magam mintha a fogam húznák, néha pedig én is engedhetek más kedvéért, de nem nekem való az ilyen téma na. Én imádom ha egy filmen lehet agyalni, ha van mondanivalója vagy éppen a végén az állam úgy kell felszedni a földről, akkorát ütött. Szóval na, én ilyen vagyok. Ezen a mozin lehetett nagyokat nevetgélni néha, de semmi több. A horvát csaj le nem szakadt a telefonjáról, a svéd pedig mellettem áradozott hogy mennyire jó ez a film - szóval igyekeztem vele örülni. Ha nem jelenik meg a filmben a világ legjobb színésze (igen, Liam Neeson-ról beszélek!), akkor lehet hogy értelme sem sok lett volna...nem tudom miért, de a film úgy háromnegyed részére ki is iktatták szegényt, aztán átvette a helyét Rihanna, aki szerintem jobban járna ha továbbra is inkább csak énekelne...na mindegy is, egyszer megnéztem és kellemes estét töltöttem két szuper jó emberrel. Mozi után Rebecca hazahozott, fél 11 körül estem ágyba.

Baromi jónak ígérkezik a hétvége, a legvalószínűbb az, hogy majd csak a hét legvégén jelentkezem...
Szép napokat mindenkinek!
:)