2012. augusztus 17., péntek

Atlantic City (6. nap)

Csütörtökön szintén nem volt ínyünkre a korán kelés, hál' istennek a fránya vírus-izé is szépen átvonult rajtam, így reggel mondhatni mindenki fitt volt. Legyűrtünk egy jó kis hazai teát, elkészültünk, majd elmentünk Evelinért, mivel a host családja megengedte, hogy velünk tartson azon a napon.

                                                                     Laura és Murhpy




Ja, mert ha akartunk volna sem nagyon tudtunk volna mit enni...


Ez már tényleg a legdurvább verzió volt, tekintve hogy vendégeim is voltak, anyuka tudta hogy nem utazom el sehova, és így volt a hűtő egész álló héten. Megfogadtam, hogy nem érdekel ha nem bejegyzéshez vág majd a téma, fel fogom tenni ezt a képet ide, talán így elhiszi mindenki mi zajlik itt. Bár már Dalma és Laura is elhiszi...oké mondjuk ez már tényleg kritikán aluli volt, azért ennyire nem szokott durva lenni. Szerdán Phillybe menet kaptam egy üzenetet anyukától, hogy "you will need to buy food" (kell, hogy vegyél majd kaját) - jaa, rendben mondom...
Ez volt így a másik vészesebb húzása, az már emellett egész elenyésző volt, hogy a nekik kirakott Boci desszertet és Győri Édes kekszet egy árva szóval nem köszönte meg, nem mondott semmit, holott még egy kedves üzenetet is írtam mellé. Most lepődjek meg? Már nem is tudok.

9 körül indultunk meg Evelinért, fél 10-kor pedig már úton voltunk Atlantic City felé. Gps barátunk alaposan elvitt a bozótba megint, így már dél volt, mire le tudtunk parkolni, majdnem az óceán mellett. Persze ez sem ment simán, ugyanis hiába ingyenes a parkolás, először menjünk be a kaszinóba egy tagsági kártyáért, majd utána térjünk azzal vissza. Megtettük, rendben volt minden.
Caesars Hotel előtt kivel volt találkozó megbeszélve? Na kivel? Hát Vivivel, akik egyenesen Ocean Cityből érkeztek komppal, még szerdán este egy másik magyar lánnyal, Adrival. Így gyűltünk össze hatan, csak magyarok és tettük le magunkat Atlantic City csodás partjára - fényképezkedtünk, lazsáltunk, lazultunk, futkároztunk és élveztük az életet.

















Vivinek és Adrinak sajnos mennie kellett, mivel indult vissza a kompjuk Ocean Citybe, elbúcsúztunk, mi még lazultunk kicsit a parton, majd megindultunk a Meki felé, élelemszerzés céljából. Én akkor még kajára sem bírtam nézni, többiek belaktak és elütöttünk ott jó egy órát.



Majd séta, bevásárlóközpont, naplemente, szuvenírek beszerzése - mivel én is utoljára voltam Atlantic Cityben - legalábbis egy időre biztosan.






                                                                      szavak nélkül







Erről a napról sok mindent nem is szerettem volna írni, abszolút a pihenésé volt a főszerep és azt hiszem, hogy az ezelőtti napok után abszolút ránk is fért. Szimplán csak élveztük a napot, nevetgéltünk, cseverésztünk és kipihentük az addigi fáradalmakat. Este fél 11 körül értünk vissza hozzánk, hazavittem Evelint, Dalma és húgom pedig akkor találkozott először anyukával. Nagy beszélgetések nem zajlottak, csak a kötelező tiszteletkörök, aztán még letusoltunk, összepakoltunk New Yorkra és éjfél körül eltettük magunkat péntekre...

8 megjegyzés:

  1. Istenkém, de gyönyörű az óceán... Holnap reggelre megint tengerrel/óceánnal álmodok vajon? :)

    VálaszTörlés
  2. Na a te host családod hűtője 10000000%osan eltér az amereki filmekben látott kajával dugigtömött hűtők képével. Én már helyetted is vissza számolok hogy haza gyere és egyél végre mert a szívem szakad emg attól hogy sose tudsz normálisat enni és már hozzá szoktál ahhoz hogy üres hassal vagy egész nap!:(((((Ez rohadtul nem oké ám!!! A host családod IDIÓTA!!!!Anyukát már nagyon szeretném felrúgni..nem is értem minek kedveskedsz még annak a bunkó picsának bármivel is...:/Mikor ő emberszámba sem vesz meg köcsögösködik veled.
    Atlantic City meg gyönyörű!!!Eltudnék lenni ott én is!:)

    VálaszTörlés
  3. akarom mondani amerikai :)

    VálaszTörlés
  4. Annyira nem vészes a helyzet csajok, én ezen már nem igazán lepődök meg. Itt is vannak ám olyan családok, ahol tényleg tele a hűtő, úgy látszik nekem itt nem jutott ki normális famíliából - semmi gond :D Anyukáról nos mit is mondhatnék, nem kommentálnám inkább azt, hogy milyen. Bő másfél hónap és megszabadulok tőlük, aztán felőlem azt csinálnak amit akarnak. Szerencsére ez sem tart örökké...és látjátok, éppen az ilyen helyek kárpótolnak mindig, mint Atlantic City! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jah, az vigasztaljon, hogy neked már csak bő 6 hétig kell elviselni őket, ők meg örökre ott lesznek egymásnak és el kell viseljék egymás(és a saját) hülyeségeit.
      Más: rengeteg mindent kihoztál ebből a 10 napból, hihetetlen, sokan példát vehetnének rólad és a szervezőkészségedről, mert te aztán nem vesztegeted az idődet sem a napjaidat. Ha egy 10 napos vakációból ennyit ki tudtál hozni, már előre várom a kaliforniás bejegyzésedet.:))

      Törlés
    2. Pontosan öt teljes hét velük, hatodikon már itt az új lány - el sem hiszem, szinte fel sem fogom. De én annyira várom már azt a lányt, mint a messiást :-)
      Azért olyan nagyon rengeteg mindent nem hoztam ki - értem úgy, hogy biztosan többet is ki lehetett volna -, de nekem ez így is a csúcs és azt hiszem nagyon büszke leszek majd magamra az évem végén. Mivel amiért jöttem, azt teljesítettem és teljesítem. A nyugati-parti "túrában" semmi ördöngősség nem lesz ám, remélhetőleg nem lesz annyira feszített a tempó sem - csak Los Angeles "szőröstül-bőröstül", Las Vegas, Grand Canyon, majd San Francisco. Oké, tény hogy összeírtam pár dolgot, amiket semmiképpen sem lehet kihagyni, de majd meglátjuk mi lesz...igyekezni fogok ;-)
      És nagyon köszönöm a kedves sorokat, aranyos vagy!

      Törlés