Hú...hát hogy én mit 'lót futottam' egész nap - 10-kor lovarda, hazaértünk és összedobtam egy lájtos salátát, utána letakarítottam mindkét teraszt, kitakarítottam a fürdőszobám, felporszívóztam mindenhol, kisuvickoltam a szobám és elpakolásztam az egész alagsorban. Három óra előtt nem sokkal elindultunk itthonról az autómosóba - tütüm kis csinos lett öt perc alatt, akár mint új korában. Majd száguldás a hegedűtanárhoz, a román nénihez. Akinél valószínűleg utoljára ültem végig azt az egy órát, mivel Gracenek új tanárja van. Soha többet nem megyünk sem a román nénihez, sem az utálatoshoz. Esküszöm Dolly (román) nagyon fog hiányozni, oda mindig nagyobb örömmel mentem. Annyira aranyos, kedves és jó fej, hogy az valami hihetetlen. Lehet, hogy már csak én vagyok túlzottan is kiélevze az ilyenekre, de messziről süt róla, hogy nem amerikai. Állandóan kérdezget (de úgy, hogy közben látom az értelmet és érdeklődést is rajta), mindenre kíváncsi és mindent tudni akar rólam. Egyébként öt nyelven beszél - magyarul csak annyit tud, hogy 'vizet' és 'köszönöm szépen' - de ezeket gyönyörűséges kiejtéssel. Akkor pénteken éppen ecseteltem neki, hogy másnap érkezik húgom - azzal kapcsolatban is mindenre kíváncsi volt. Elvörösödtem, amikor megkérdezte hogy "ugyanolyan szép a tesód, mint te?" - hát mondom, én nem vagyok az, ő szép igen, köszönöm a kérdést. Erre azt mondta, hogy az csak egy dolog hogy én ezt mondom...hehe tök aranyos volt, egyem meg. Tényleg fog hiányozni!
Hazaértünk és egyből kontaktoltam tesómmal egy keveset, aki akkor már Kijev vendégszeretetét élvezte. Hát nem szolgált valami jó hírekkel - azt mondta minden olyan, mint a filmekben. A repülőn egyfolytában kacsintgatott rá a pasi sztyuvi, a reptéren is kinézték vagy hatan, aztán valamit róla sutyorogtak amikor megnézték az útlevelét. Szerencsére belebotlott magyarokba, akik szintén azzal a géppel jöttek másnap New Yorkba és volt Ukrajnában tranzitszállásuk is. Segítettek tesómnak fekhelyet szerezni - utólag így már én is sokkal nyugodtabb voltam, mivel elmondásuk szerint sok a kétes alak azon a reptéren. Szent isten mondom, az igen...Aztán otthoni idő szerint éjfél körül nyugovóra is tért, immár biztonságban.
Íme egy kép a kijevi reptérről, erre keltem fel szombaton reggel és egyből ki is pattantam az ágyból:
Rendeltünk pizzát, majd elvégeztem még az utolsó simításokat a szobámon. El sem tudom mondani mekkora izgalomban voltam. Este átjött még Evelin, megbeszéltünk és átrágtunk pár dolgot, valamikor éjfél körül ment haza. Rám várt még egy gyors zuhany és hajmosás kombó, de fél 1 után nem sokkal már ágyban is voltam.
Szombaton reggel volt még egy körünk a kettes számú hegedűtanárnál - talán mondanom sem kell, hogy én akkor már nem is bírtam magammal. Ráadásul anyuka rám ijesztett egy üzenettel még előző este, hogy délelőtt 10 előtt ne várjuk haza, mert van két fontos elintéznivalója reggel. Mindennek tetejében a hegedűtanár úgy gondolta, ráhúz még egy fél órát az órára is - nekem 10.30-kor már a vasútállomáson kellett volna toporognom...
Jelentem - bár nagy tenyérdörzsölgetések közepette, de minden rendben ment, fél 12-kor már a New Yorkba tartó buszon ültem.
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése