Six Flags - vidámpark és vad szafari (4. nap)

Keddre a híres Six Flags Great Adventure park volt betervezve, régóta vágytam már oda is. Mivel iszonyatosan drága a jegy, nem akartam eddig elmenni másokkal, húgomra vártam mivel tudtam, hogy ő is ugyanúgy odavan az ilyen dolgokért mint én. Tapasztalatból tudom, hogy nem jó olyan emberrel menni, aki nem partner az egészben...
Anyukának köszönhetően olcsóbban hozzájutottam egy kombinált jegyhez, amely magában foglalta a vidámparkba való bejutást (olcsóbban), valamint a Wild Safari-s részt is. Ez volt az utolsó előtti alkalom, hogy hosszabb távolságra elvihettem a kocsit, mivel ez a park New Jersey-ben, pontosabban Jackson-ban található, egy órányi autóútra Philadelphiától. Szóval, emiatt a dolog miatt most kétszeresen is hálás lehettem anyukának.
Nem keltünk korán, 9 körül indultunk el itthonról. Gyors stop a Wawa-ban, reggeli, majd irány Jackson. Fél 11-re értünk oda, már a távolból látni lehetett a hatalmas hullámvasutakat. Úgy döntöttünk, hogy a vad szafaris részen kezdünk - borzasztóan kíváncsiak voltunk, hogy ez vajon mit is foglal magában. Hatalmasat csalódtunk pozitív irányban; a saját kocsinkkal lehetett végigvezetni a parkon és mellettünk szabadon voltak az állatok. Eszméletlen jó volt az egész, ha nem amerikai kocsikat láttam volna mellettünk elhaladni, akkor az ember azt hihette volna, hogy tényleg Afrikában van egy szafarin. Sajnos olyanhoz még nem volt szerencsém, de azt hiszem egy csöppnyi fogalmam már van, hogy milyen lehet. Tök szuper és vicces volt az egész, ahogy a kis kacsák át totyogtak előttünk az úton, majd mindenki megállt...

No de inkább mutatom még, hogy milyen állatokba botlottunk:

A zsiráfokon pedig nem tértünk napirendre. Ott szakadtunk a röhögéstől. Úgy képzeljétek el, hogy ott mászkáltak a kocsik között, bekukkantottak az ablakokon és sétafikáltak, mintha nem is tudom legalább hol lennének. Nagyon kész volt...

Tesómmal végig azon röhögtünk, hogy anyuka mennyire félti a kocsit...pedig ha tudná hogy a 'vadonban', zsiráfok és elefántok között szambázunk éppen, akkor nem is tudom mit szólna...

Az állatosdi után jött a keddi nap csúcspontja, közeledtünk az igazi móka, a vidámpark felé. Már messziről feltűnt eme "furcsa" tákolmány:

...akarom mondani a Kingda Ka névre hallgató hullámvasút. Hogy erről mit kell tudni? 

A Kingda Ka egy 139 méter magas hullámvasút, mely a Six Flags Great Adventure vidámparkban található Jacksonban (New Jersey, USA).

Ez a világ legmagasabb hullámvasútja, és 2010 novemberéig a világ leggyorsabb hullámvasútja is volt (ekkor nyílt meg a Formula Rossa Abu-Dzabiban), hidraulikus kilövő szerkezetének segítségével 3,5 másodperc alatt éri el a 206 km/h sebességet. A gyorsító szakasz végén kocsijai a hullámvasút tetejéig, 139 méter magasságig mennek fel.

A rövidke ismertetőt wikipédiáról szedtem, de akit érdekel úgyis jobban utána néz majd. Hál' istennek mi nem néztünk utána hogy mi is ez, mielőtt a parkba mentünk, mert ha utána néztünk volna, akkor nem valószínű hogy bevállalom, mivel körülbelül háromszor csapott bele már 'élete során' a villám és többször volt karbantartva is, veszélyesnek nyilvánították és a többi (jajj, még a hideg is kiráz...)

Úgy voltunk vele, hogy "jó, majd meggondoljuk" (de képzelhetitek mekkora presztízst csináltunk ebből és mi játszódott le bennünk, amikor megláttuk hogy mégis hogy néz ki egy menet). Itt meg lehet tekinteni http://www.youtube.com/watch?v=AfBBq04ZScE

Amint látjátok, egy lazább dolgon, az óriáskeréken kezdtünk. Ez nálam amolyan bevett szokás - először felülnézetből megcsodálom a dolgokat, majd eldöntöm hogy mire érdemes felülni és mit nem szabadna kihagyni. Ennél még nem kellett sokáig sorban állni. Odafentről pedig kinéztük az úgynevezett Nitro-t, mondván hogy ez nagyon "lájtos", egyből megcéloztuk azt:

Aztán persze kiderült, hogy annyira ez a Nitro sem laza...izé...én már a sorban állásnál rosszul voltam, főleg amikor megláttam, hogy nem ilyen "nyakbarántós" rendszer van (ez azt jelenti, hogy hogy csatolják rád a szerkezetet, felülről tart valami vagy csak elég csapódik valami). Egy életem, egy halálom - induljunk meg, íme a 'ride': http://www.youtube.com/watch?v=89XkXOlPZdY

Volt minden bajom, alig vártam hogy leszálljunk, de esküszöm jól esett. Nekem szükségem van néha egy kis adrenalin löketre. Ezután ténylegesen is célba vettünk egy nagyon kis aranyos dolgot, ezt:

Aztán szépen, sorban minden - fedett hullámvasút, részt vettünk egy rövidke fókás-shown is, mentünk mindenen ami csak utunkba akadt és megtetszett. Rengeteget kellett sorban állni több helyen is, a napunk fele tuti azzal ment el, de hát ezzel egy ilyen helyen számol az ember. Az étkezés baromi drága volt és normális kaját nem is nagyon találtunk sehol sem, viszont éhesek sem igazán voltunk.

És mi már nagyon-nagyon közeledtünk a Kingda Ka felé...

Tesóm valahogyan egy perc alatt meggyőzött, hogy nekünk azon mennünk kell, úgyhogy szedjem össze magam, mert onnan ő nem tágít. Nagy sóhajtozások és levegővételek közepette, de beálltunk a sorba. Másfél órát állhattunk sorban, mivel ennek a hullámvasútnak nagyon rövid a kocsija és csak kétszemélyesek az ülések. Úgy voltam a dologgal, hogy most vagyok ott, máshol nincs meg ugyanez a hullámvasút, egyszer élünk, egyszer őrüljünk meg és különben is, inkább tegyél meg valamit és bánd meg, mint hogy azt bánd meg hogy nem tetted meg...na! Mindezek függvényében, ezeket latba vetve, összeadva csak beálltam abba a sorba ugyebár, de azokat a kínkeserves perceket senkinek sem kívánom...tudjátok, amikor még lehetne visszaút, de te valamiért mégsem akarsz meghátrálni. Mert milyen jó az már, ha majd utána elmondhatod milyen érzés volt és elmondhatod, hogy ültél a világ legmagasabb hullámvasútján...Ránk került a sor, beültünk a kocsikba. Közben mi már láttuk elsuhanni a meneteket mellettünk, félelmetes volt az egész (most is a hideg futkos rajtam, ahogy írom). A menetet mindenképpen nézzétek meg youtubeon, direkt azért linkeltem be. Higgyétek el nekem is többször meg kellett néznem, hogy felfogjam min ültem, mivel bevallom nőiesen, a menet háromnegyed részében valamiért (haha) csukva volt a szemem.

A kocsit megindították egy ilyen "kilövős" szakaszra. Ott vártunk egy jó fél percet...azokat a másodperceket, amiket az indulás előtt átéltem azt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám soha az életben! Rettenetes volt. Laura próbált hozzám beszélni, egy árva hang nem jött ki a torkomon, reszkettem és annyira féltem, hogy mi fog történni, hogy azt elmondani sem tudom. Nem attól féltem, hogy lezuhan vagy ilyesmi...hanem az érzéstől...meg nem állt össze nálam eleve a kép...ha látjátok a hullámvasút képét, akkor azt látjátok, hogy tök egyenes szakaszon megy fel és le is...úristen, most akkor mi lesz?! Aztán persze rájöttünk; a kocsit tényleg úgy indítják meg, mintha kilőnének minket, 3,5 másodperc alatt felgyorsultunk 200 km/h-ra és az adja az egész löketét, nekem már a második másodpercben csukva volt a szemem - nem bírtam volna. Maga a menet körülbelül fél perc volt - azt sem tudtam hol vagyok vagy mi zajlik, csak az érzés volt meg és sikítottam a végén mint az őrültek. És tudjátok mit sikítottam és sikítottunk? Hogy ha nem lenne olyan hosszú a sor, akkor mennénk még egy kört. Annyira hihetetlenül szuper volt, hogy azt elmondani is képtelenség, át kell élni. Csúcs az egész, ezt soha nem fogom megbánni! Eszelősen jó volt!

Ezután mondom Laurának, hogy akkor most vegyük célba a jó öreg, klasszikus fából készült hullámvasutat, amely az 'El Toro', avagy a Bika névre hallgat. Nem kellett olyan sokat sorba állni, vártam is - tudtam, hogy ha a világ legmagasabb vasútján ültem, akkor már nagy meglepetések nem érhetnek. De ugye Amerika ért ahhoz, hogy meglepetéseket okozzon, így esett az, hogy nekem ez a 'Bika' barátunk annyira betette a kaput, hogy a menet végén megszólalni is alig tudtam. Te szent isten mondom valahogy a budapesti és a Hershey parkos nem ilyen volt... :D

Utolsó attrakció gyanánt - és mert már este 8 körül jártunk, célba vettük a 'Superman'-t. Hát nem volt túl bizalomgerjesztő, ugyanis úgy van megoldva eme szerkezet, hogy az embereket bele ültetik az ülésbe, majd elveszik a lábuk alól a talajt és lefordítják őket, fejjel lefelé, a föld felé néznek. A járgány pedig nem a sínen közlekedik, hanem a sín alatt...nem tudom ezt mennyire tudjátok elképzelni, íme itt a videó erről is: 

http://www.youtube.com/watch?v=apbCxUbO2xs

Itt még egy "gyors" sorban állás, aztán már bámultam is a földet. Különösképpen ennél sem izgultam, egészen addig, amíg fel nem vittek minket magasságokba és magam alatt semmi mást nem láttam, csak a füvet és a szerkezet hatalmas csöveit. Talán soha az életben nem éreztem még magam olyan kiszolgáltatottnak, mint akkor. Csak rád húzzák a "biztonsági övet" és lógsz, fejjel lefelé lógsz. A lábad is tartja egy kis szerkezet, de akkor is lógsz és nagyon durva az egész...ez azért már nekem is sok volt, valószínűleg ezen nem mennék még egyszer, borzalmas volt...te úristen, de örülök hogy élek. Minden pillanatban azt hittem, hogy súrolni fogjuk a csöveket. Amikor átfordult, azt teljesen máshogy érzékeled, mint egy normális átfordulósnál - ez esetben azt sem tudtam merre vagyok arccal, melyik végtagom merre áll éppen. Alig vártam hogy vége legyen. Valószínűleg ez azért volt rám ilyen rossz hatással, mert amúgy is tériszonyos vagyok és ez nálam nagyon betette a kaput. Superman után gyorsan haraptunk még egy kis eledelt, fagyiztunk egyet, majd szinte este fél 10-kor már velünk söpörtek ki a parkból - 10-kor van zárás, mi is hazafelé vettük az irányt.

Szuper nap volt, semmit sem bánok, minden fillért megért és iszonyúan jól éreztük magunkat!