Újra New Yorkban (7-9. nap)

Szemtelenül korán kellett kelnünk pénteken reggel, fél 6 körül. Amint megszólalt a telefonom ébresztője, kipattantam az ágyból és elkiáltottam magam, hogy "csajok, kelnünk kell!". Jó fél óra alatt mindegyikőnk összekapta magát, anyukától már elköszönni sem tudtunk, kocsiba pattantunk a csomagokkal és lehajtottunk a vasútállomásra. Írtam anyukának egy sms-t, hogy vendégeink köszönnek mindent (mi mindent?), és hogy indulunk New Yorkba, vasárnap este jövök majd haza, szép hétvégét. Válasz persze nem jött, nem is nagyon vártam. Buszt időben elcsíptük Philadelphiában és hatalmas meglepetésünkre időben el is indult - Dalma végigaludta az utat, húgom netezett, én pedig passogtam. Az út gyorsan eltelt, leszálltunk a buszról, rövid séta után pedig megtaláltuk a metrót is, ami kivitt minket Astoria-ba, New York Queens negyedének egyik részébe. Nem volt sok időm a kanapészörfön keresgélni újabb áldozatot akinél megszállhatunk, az előző heti srác éppen péntek reggel írt vissza, hogy úgy volt elmegy otthonról a hétvégén, aztán mégsem, szóval mehetünk hozzá ha még nincs helyünk. Közben írt egy másik srác is, hogy ő is otthon marad, oda is mehetünk, de addigra Dalma már lezsírozta nekünk az addigi vendéglátójával, hogy nála maradhatunk arra a három napra. Egy ecuadori srácról van szó, Astoriaban lakik, ahogy már említettem, 2 percre a metró megállójától. Iszonyatosan kedves és rendes srácról beszélek, nem is számítottam rá hogy vannak még ennyire normális emberek is. Ráadásul úgy voltunk nála, hogy az ő szobájában aludtunk mi hárman csajok, a nappaliban lévő kanapéjára pedig negyedik 'szörfös' érkezett, egy skót srác személyében. Leo (így hívták a srácot) nem tartózkodott otthon hétvégén, így négy idegen ember birtokolta a lakását. Számomra hihetetlen ez az egész, és tök rendes a fazon. Mennyire durva már... :) Lepakoltunk nála, beszélgettünk kicsit, ráncba szedtük magunkat, majd megindultunk a manhattani sziget déli csücske felé, ugyanis eljött a nap, hogy áthajózzunk Liberty Island-re a Szabadság-szoborhoz.
Az esőt sajnos elkezdték dézsából önteni - el is szontyolodtunk kicsit és nem is úgy nézett ki a dolog, mintha hamarosan elállna és kitisztulna az ég. Semmi kedvünk nem volt esőben átmenni oda és 'csúnya' fényképeket készíteni, bőrig ázni. Staten Island terminálban vártunk vagy egy órát és csodák csodájára az eső elállt, így megcéloztuk a jegyeladókat és már süvítettünk is a sziget felé. Mondanom sem kell, hogy már útközben lesült rólunk minden ruha - ez ilyen, kérem szépen.

                                                                Astoria - Queens

                                      jajj de sűrűn forgattunk egy ilyen map-et azokban a napokban

                                                                          sisters

                                                                            Dalmával

                                                 nagyon nagylelkűek voltak ezek a franciák...

                                                                             álom

A Szabadság-szobrot felvettem a top 3 kedvenc helyem közé New Yorkban - szavakkal leírni képtelenség, hogy mit éreztem amikor közeledtünk, amikor ott álltunk mellette és láttuk életnagyságban. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer oda is eljutok és lesz alkalmam megcsodálni. Eszméletlenül jó volt, őrületesen tetszett. Rám ez valamiért nagyon nagy hatással volt. Imádom. A rálátás Manhattan-re pedig még hab a tortán. Ott sétálgattunk Liberty Island-en - bal oldalunkon a szobor, jobb oldalon a Hudson folyó, távolban pedig Manhattan. Ez New York. Egy örök szerelem.

                                                                           freedom

Szobrozás után New York üzleti negyede felé vettük az irányt, amely nem más mint a Financial District. Azon belül is megcéloztuk a Ground Zero-t, majd a 9/11 Memorialt. Azon a helyen még én sem voltam soha, mindenképpen szerettem volna látni. (Közben mondom, hogy a Ground Zero-ról és arról, hogy mi lesz majd a hajdani Ikertornyok helyén, itt olvashattok).

Enyhén megrázó azokon az utcákon, azon a helyen sétálgatni, ahol csaknem 3000 ember veszítette életét 2001. szeptember 11-én. El sem tudom képzelni, mi lehetett ott azon a napon. A hideg futkos rajtam így is...

Kígyózó sorokon, átvilágításon, ellenőrzések után juthattunk csak be arra a helyre, ahol két hatalmas szökőkút zúdul alá és soha nem áll el a víz. Azokon a helyeken álltak a tornyok. A kis "parkban" mindenhol fák vannak, a fű gyönyörű és locsolva van, a szökőkutak peremére pedig rá van vésve az összes elhunyt neve. Félelmetes az egész. Volt egy "túlélő fa", amely még kicsi volt a terrortámadás bekövetkeztekor és ma pedig ott áll, mindennek a központjában. Körbe van kerítve, ki van feszítve és kötve, gondolom a széltől is óvják.

Megnéztük amit meg kellett, elmélkedtünk és sétálgattunk egy kicsit, majd tovább álltunk. Beültünk lehűlni és felfrissülni egy Mekibe, meneteltünk még egyet a Broadway-en, majd este 6 körül ismét Queens felé vettük az irányt, készülni kellett ugyanis az esti bulira.

Este 9-kor már a Times Square-n ültünk, teljes harcidíszben, bulira felkészülve. Találka volt megbeszélve újdonsült lakótársunkkal, a skót sráccal, oda kellett adnunk neki a lakás kulcsait. Beszélgettünk vele egy keveset - alig értettem meg mit mond. Jobban mondva megértettem, de az amerikai angol után nekem baromi furcsa volt, szóval nagyon kellett koncentrálnom. Időközben újra befutott MZ (Dalma ismerőse) és az ő egyik haverja, aki aznap érkezett Romániából. Csevegtünk egy keveset velük is, majd fél 11 magasságában megindultunk a Skyroom felé, ahol még július első hétvégéjén Lilivel és Mariannal őrületeset buliztunk. Francois (francia) volt a promoterünk, természetesen ingyen bejutottunk. A buli laposan indult, amíg le nem szólítottak minket amerikaiak és meginvitáltak az asztalukhoz whisky-zni és rumozni. Na az kell nekünk...szóba elegyedtünk velük (volt megint: "honnan jöttetek? Oroszországból?"), de aztán túl agyamentnek találtuk őket, kiültünk kicsit hárman csajok a teraszra. Szinte percenként szólított le minket a jónép, mindenki kedves volt és normális. Egy idő után megjelent Francois is, leintettem, majd jelzett merre van az asztalunk, fáradjunk oda és már ihatunk is. Francia "tyúkok" állták már körbe az asztalt, borzasztóan ellenszenvesek voltak és mindenkit méregettek, a promoter srácok viszont nagyon jó fejek voltak és intettek, hogy üljünk le, igyunk, táncoljunk - éppen ami jól esik. Hangulatom egyből a tetőfokára hágott - sajnos Dalmának és húgomnak kevésbé. Elvoltak ők is, de valahogy nem voltak partnerek a táncban. Dalma nagyon fáradt volt, amit el is hiszek, két heti folyamatos menetelés és kirándulás után, tesóm pedig egyelőre még a zenével nem volt kibékülve. Én meg elvoltam végül is egyedül is; táncoltam, beszélgettem - jól éreztem magam. Dalma 3 körül ment haza egyedül, nekünk még volt kedvünk maradni, de egy órával utána mi is távoztunk - tekintve, hogy ha itt 4-5-ig tart a buli, akkor is lelép mindenki haza már hajnali 2-kor. Nem tudnak mulatni na. Könnyen hazataláltunk, aztán le is dőltünk aludni.

Szombaton 10 körül kidobott minket az ágy (na jó, igazából marha gyorsan fel kellett kelnünk), Evelinnel beszéltünk meg randit a Penn Station előtt dél körül. Arra a napra feljött Philadelphiából és együtt róttuk a várost, sok nevezetesség már nem is volt hátra - elmetróztunk a manhattani sziget déli részére ismét, majd célba vettük a Brooklyn hidat. Csak a feléig sétáltunk el, őrületesen meleg volt. Ellőttük a kötelező képeket, majd le a hídról és tettünk egy gyors kitérőt a kínai negyedben, szuvenírbeszerzés céljából.

Aztán egy kis Wall Street, egy "kis" Bika...

...majd útba ejtettük még a Perry Street-et is, a csajok mindenképpen látni akarták a Szex és New York-ból ismert Carrie Bradshaw hajdani lakását:

6-ra otthon is voltunk már, immáron sajnos Dalma nélkül, mivel aznap ment vissza Dallasba. Üres lakásra értünk vissza Astoria-ba, gyors fürdés és készülődés - csak nem engedem haza tesómat búcsúbuli nélkül, meg különben is na. Ha szombat van, akkor szombat van. Igen gyorsan ráncba szedtük magunkat, majd metróval mentünk a Colombus Circle-ig, a Central Park mellé. Leültünk megpihenni egy keveset, majd jelzett Katica, hogy másik két magyar au pair csajszival nem messze tőlünk ücsörögnek ők is valahol, így iziben hozzájuk csapódtunk mi is. Na jó, persze ez előre meg volt beszélve már...

                                                                    Leo apartmanja

És hogy merre mentünk bulizni? Hát az Empire Hotel tetejére. Biussal voltam ott még tavaly télen, első nagyobb bulimon itt Amerikában és szerencsére most volt alkalmam visszatérni. Nyáron ugye minden más, eszméletlen jó az a hely. Hatalmas nyitott teraszok, süppedős fotelek, rálátás Manhattan-re, közben befutott Lili is, természetesen ismét bejutottunk a francia promoter srác segítségével, szóval tökéletes volt minden.

                                           Lili, Judit, Fanni, Katica és én - au pairek gyöngyei :D

Iszonyatosan jól éreztük magunkat, az újonnan megismert csajok aranyosak és mindenki szuper. A zene jó volt, sokkal jobb mint előző este. Szerencsére nem telt bele sok idő és befutott a promoterünk is, meginvitált az asztalhoz, de leülni eszünk ágában nem volt. Már nyomatták is a vodkát a kezünkbe, aztán ihajj-csuhajj, ereszd el a hajamat. Közben megjelent egy hármas számú promoter, aki adott Juditnak pár ingyen itókás jegyet, mi pedig egyből megrohamoztuk a pultot, mivel Francois szólt, hogy 20 perc múlva indulunk egy másik helyre. Katicával másodperc töredéke alatt eldöntöttük, hogy nekünk tequilára van szükségünk, kívánja nagyon a szervezetünk. Ja, de itt nem olyan ám az "adag", mint otthon. Egy decis poharat simán félig öntenek, mi pedig magunkba döntjük öt másodperc alatt - húú, csak úgy perzselte végig a testem a lötyi. Ráharaptuk a citromot persze, de én két perc alatt olyan jól lettem, hogy felőlem a világ végére is elvihetett volna bárki. Éjfél körül taxiba szálltunk - igen-igen, olyan aranyos kis sárgába - és átkocsikáztunk a Hudson Teracce-ra ismét. Csudajó parti volt, ott még jött egy kis vodka, zene pöpec volt, baromi jól érezte magát mindenki.

Francois, a francia promoterünk

Hú, mikor is léptünk le haza? Azt hiszem olyan fél 4 körül...persze egyből célba vettük az ágyat és vasárnap fél 10 körül keltünk fel.

A skót srác eléggé kirúghatott a hámból, még az éjszaka folyamán kaptam tőle egy sms-t, hogy nem fog minket felkelteni éjjel a kulcs miatt, valószínű majd csak délelőtt ér haza, szóval ne várjuk - jól van fiam, látom rád is jó hatással van New York, nincs semmi probléma. Fél 10-kor haza is ért, éppen akkor keltünk. Szegényem olyan csapzottan nézett ki, mint aki végigtombolt egy hetet a Szigetfesztiválon. Egy perc alatt ki is dőlt, mint egy krumplis zsák.

Ami minket illet, volt még egy utolsó shopping rohamunk - szuvenírek, ruha és cipő húgomnak. Mindent sikerült beszerezni a Fifth Avenue-n, megmutattam Laurának a Flatiron Buildinget is, de nagyon megkéstünk, így délután három után értünk vissza Astoria-ba felvenni a csomagokat. Én eredetileg úgy készültem, hogy 4-re már a reptéren leszünk, mivel nekem 6.10-kor jött vissza a buszom Phillybe és kijutni a reptérre meg onnan vissza elvesz vagy 2 órát. Leot éppen otthon értük amikor felvettük a csomagokat, szépen megköszöntünk mindent, hagytam neki egy kis üzenetet és édességet, aztán viszontlátásra. 

                                           a szürke kis lakások egyikében húztuk meg magunkat :)

                                                            Flatiron Building (vasaló épület)

Nagyon sajnálom, hogy így már nem tudtam kikísérni húgomat a reptérre, de mindent pontosan elmagyaráztam neki és hál' istennek mindent meg is talált, minden rendben ment. A Penn Station-ön váltunk el, én újból a város felé vettem az irányt, ő pedig megindult a repülőtér felé...