Szerdán 8 körül keltünk, majd egyenesen Philadelphia felé vettük az irányt - végre egy lazább nap. Tudtam, hogy itt a városnézést egy szűk délután alatt lebonyolítjuk majd, így nem kell sietni és rohanni a városon keresztül egész nap. Első körben vettünk jegyet a City Hall-ban, hogy felülről is megtekinthessük majd a várost, délután 3.15-re kaptunk időpontot (nem tudtam, hogy ez így megy). Majd leültünk a City Hall belső udvarába és elfogyasztottuk szerény kis reggelinket.
Nem is titkolom; ez a kedvenc helyem Philadelphiában. Egy egyszerű épület belső udvara, ahol nincs más néhány széken és asztalon kívül, néha hegedül vagy zenél egy-egy utcai ember, de mégis valamiért engem ez a hely fogott meg legjobban. Talán a filmes jelenetek miatt is...és amiatt, mert meséltem már arról, hogy ha ennek az udvarnak a közepére áll az ember, akkor négy irányba is ellát a városban, mivel mind a négy irányban van egy "ajtó". Van ebben a helyben valami különleges, nagyon szeretem. Ültünk ott egy fél órácskát, majd megindultunk az Megabus megállója felé, ugyanis fel kellett szednünk Dalmát, aki két éjszakát szerény hajlékomban töltött és együtt turistáskodtunk.
welcome to Philly!
Majd hármasban megkezdtük a városnézést, végig sétáltunk a Schuylkill folyó mentén egészen a múzeumig, majd a Rocky lépcsők, Rocky szobor megtekintése után a Benjamin Franklin Highway-en (zászlós út) vissza egészen a városba, a Love Parkig. Sietnünk kellett, mert 3 órára ismét a City Hall-ban kellett lennünk, hogy le ne késsük a feljutást a toronyba.
A City Hall tetejéről - bár nem túl magas, csodás kilátás tárult elénk, egy nagydarab fekete pasi vitt fel minket lifttel, de oly' kicsi volt fent és a liftben a hely, hogy rajtunk és egy izraeli lányon kívül más nem is fért volna be...
City Hall után már nem sok minden volt hátra - kiterültünk egy kicsit az előtte lévő téren, majd átraktuk magunkat a Love Parkba is. Onnan már csak lesétáltunk a Market Street-en egészen az Independence Hall-ig, végig fényképeztünk, majd sétáltunk visszafele a vasútállomáshoz.
Mivel alaposan megéheztünk, beültünk az Applebee's-be vacsizni - ez a hely általában mindenkinek bejön...
Nem volt más dolgunk hátra, mint hazafele venni az irányt. Így esett, hogy 8-kor már át is léptük a ház ajtajának küszöbét, így maradt egy kis időnk relaxra is...
Ezeken a képeken már majd' megszakadtam a nevetéstől, hogy ez a két nőszemély mit össze nem ökörködött itt a sok cuccossal, amit éppen értek :D
Aztán berendeztük szépen a kis mozi 'termet':
...és beültünk a gépem elé, megnézni a filmet, amit én körülbelül akkor láttam hatodszorra már egy héten belül. Én éreztem, hogy nagyon nem vagyok jól...rázott a hideg és ugyanazon időben volt rettenetesen melegem is, megrohamoztam a mellékhelyiséget és sajnos viszontláttam az étteremben elfogyasztott vacsorám. Sajnos a húgom által hozott (?) vírust sikerült nekem is benyalnom, de hál' istennek egy pár óra leforgása alatt én jobban lettem. Máig sem tudjuk mi volt az, sosem volt nekünk ilyen bajunk sehol. Azt el kell mondjam, azóta ha az Applebee's-es kajára gondolok (a sajtos-csirkés tészta, amit mindig eszek), hányingerem lesz és rá sem bírnék nézni, valószínűleg soha többet nem fogok olyat enni. Azt hittem majd elmúlik az undor, de nem.
A film tetszett a csajoknak, drága Dalmám megkönnyezte, akárcsak én, amikor először láttam. Éjfél körül tértünk nyugovóra, csütörtökön várt ránk Atlantic City...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése