Hétköznapok

Mostantól igyekszem picit összeszedettebben írni és nem olyan kesze-kuszán, mint utóbb. Hát emberek, itt még mindig nagyszerű minden.
Nem fogjátok elhinni, de sokkal jobban tudok alkalmazkodni az itteni körülményekhez, amikkel az első 2 hétben szembe kellett néznem és amelyeken
olyan borzasztó nehéz volt felülemelkedni. Fokozatosan veszem észre, hogy egyre jobban tűröm. Na nem mondom azt, hogy ha egyszer elköltözöm
innen akkor majd állandó koszban és mocsokban fogok élni és valószínűleg meg sem fogom szeretni ezt az egészet, de igaza volt mindenkinek - igenis
megszokás kérdése minden. És persze hatalmas akaraterő. Azért mondom hogy hatalmas, mert senki sem látja hol élek valójában, pár kép alapján nem jön át az egész és már most büszke vagyok magamra, hogy "le tudom küzdeni" mindezt. Az állatok ellen is "harcolok", napközben még a házba sem teszik be a lábukat, ugyanis becsukom a konyha ajtaját és ők szépen lent szambáznak a garázsban. Senki sem tudja meg, tudtommal nem tudnak beszélni. Szóval, az a lényeg hogy amíg én itthon hesszelhetek napközben, még nyugodtan is tehetem mindezt. A fürdőszobámban egyetlenegy cuccomat sem tartom - most meg pláne nem, mivel az egész családdal osztozok, az ő fürdőjüket éppen festik. A szobám egész jó, rend van és tisztaság, majdnem naponta porszívózok, ajtó mindig csukva. Azt hiszem egész jól kezelem a helyzetet.
Apuka még mindig iszonyatosan jó fej, mindig kérdez, érdeklődik és mesél. Látszik, hogy érdekli mi van velem. Anyuka meg marhára nem jó fej - de ugye mint írtam már, kit érdekel?! Kb. keresztülnéz rajtam, még a hétvégén sem volt képes megkérdezni, hogy ugyan már milyen volt a város, hogy tetszett. Voltam olyan udvarias, hogy megkérdeztem hogy van és milyen napja volt - egy "okay" volt rá a válasz. Rendben, akkor szevasz én is megyek isten hírével a dolgomra... :D Nagyon nem érdekel egyébként, hogy ilyen. Csak jó, ha nem kell vele mindig bájgúnárkodnom. Pedig aki ismer tudja, hogy majdnem mindig 100 fokos vigyor van a fejemen és alapjáraton igyekszem mindig kedves lenni, barátkozni. Nála így azt hiszem nem rúghatok labdába. Alexel minden rendben, vele el lehet hülyülni, nem kell órákat könyörögnöm hogy leüljön házi feladatot írni és még mindig vele vagyok a legkevesebbet hármójuk közül. A lányukkal, Raquellel csak hálaadáskor fogok először találkozni, amikor is Wisconsinba utazunk pár napra, egy víziparkba. November 27.-ére, apuka születésnapjára jövünk majd csak vissza. Hát kíváncsian várom a csajszival való első találkozást és az egészet. És bár Wisconsin nincs a bakancslistámon - nyugodt szívvel kipipálhatom majd azt is.

A hétfőm mindig a "legvészesebb" a héten, és már egyedül vittem az egészet. Minden hétfőn 6.30-kor kell kelnem, 7-ig elkészíteni a gyerkőc reggelijét, megetetni az állatokat, jelenleg beengedni a festőt, majd felkelteni Alexet. 7.30-kor elviszem suliba, hazajövök és 2.40-ig szabad vagyok. Aznap akadt pár dolgom, kiganéztam a szobám a hétvége után (a németeknél is mindig dettó ezt csináltam, olyan kupi lett vasárnap estére, hogy öröm volt másnap rendet rakni), beindítottam egy mosást, majd szárítást is, mosogatógépből pakoltam ki, komótosan megreggeliztem, sorozatokat pótoltam és interneteztem. 3-ra hazaértem a sráccal, megírta a házi feladatokat, gyakoroltam vele (felülés, fekvőtámasz, futás - nekem mindent csak le kellett mérnem), majd átjött két barátja és egészen fél 7-ig játszottak, egy szavukat sem hallottam. 7-re eldobtam a sulihoz, majd végeztem a hatalmas "munkával", az apja hozta haza fél 9-kor.
Kedden már 7-kor keltem (mint minden nap),  Alexet elvittem suliba, majd ismét szabad voltam délután fél 3-ig. Elmentem a Targetbe és vettem tököt a csütörtöki au pair találkozóra. Mindenkinek vinni kell tököt, kést és kanalat. Valamint megajándékoztam magam egy Michael Jackson kosztümmel - kalap, napszemüveg, fekete paróka és a fehér kesztyű. Amikor megláttam rögtön tudtam, hogy nekem az kell. Anno a szalagavatónkon Michael Jacksonnak öltöztünk be és a Smooth Criminal című számára nyomtuk a műsort...őrületesen jó volt! Délután előbb vettem fel a srácot, vittem a "kórusba", ő trombitázik. Ott tölt 3/4 órát, onnan egyenesen röplabdára viszem (a kocsiban öltözik át), röplabda után irány az amerikai foci edzés, majd este hittan még. Nem elfoglalt, ááá dehogyis.
A szerdám nem alakult valami túl jól, mondhatom hogy túl sok minden jött össze - na nem kell nagy dolgokra gondolni, csak idegesítő inkább. A gépem már kedden este furcsán kezdett el viselkedni és ezt folytatta a szerdai nap folyamán is, elmegy a kép, össze-vissza ugrál a képernyő, a "pluginek nem válaszolnak", egyszer csak sötét lesz minden...csak imádkozni tudok, hogy ne mondja fel a szolgálatot, mert akkor nem tudom mi lesz. Másik gond a mobilom, ami szintén egyre jobban idegesít. Páran próbálnak már segíteni, de eddig sajnos nem sok sikerrel. Semmilyen más számra nem tudok írni sms-t és hívni sem tudok más számot, csak amerikait. A hétvégén Kim (még a luxemburgi számát használja) egyetlen sms-em sem kapta meg és a hívásaimat sem tudta fogadni. Ha Magyarországra akarok telefonálni, az sem megy. Mielőtt totál idiótának néztek, tudom hogy kell más országba tárcsázni, mondhatni az összes létező variációt kipróbáltam már. Rájöttünk, hogy valószínűleg valami a telefonomon nincs jól beállítva (talán roaming hívások vagy ilyesmi) - fogalmam sincs. Nokia X3-02 telefonom van, alig egy éves, magyar nyelv nincs rajta. Egész délután a netet bújtam, hátha találok valamit ami gyógyír lehetne a problémámra, de sajnos nem lettem okosabb. Ha valakinek van valami ötlete, azt nagyon szívesen fogadnám. Értek a telefonhoz - mielőtt még bárki azt hinné, hogy nem tudom kezelni a saját telefonom -, de nem találok semmi olyasmit ami arra utalna, hogy na...és sajnos nem is ismerek senkit, akinek ugyanilyen készüléke van, pedig az illetőtől valószínűleg tudnék segítséget kérni. Így azért nem klafa a dolog, és ha már ennyit perkálok havonta, akkor szeretnék néha dobni egy-egy sms-t arra Európa felé is, vagy csak felhívni pár percre valakit...na ez jelenleg nem megy...
De a legnagyobb baj még így is szerdán délben, evés közben ért. Az első harapás után olyan fájdalom nyilallt a jobb alsó tömött fogamba, hogy szörnyű. Végül is csak kétszer háromszor voltam otthon fogorvosnál, mielőtt kijöttem. Be is tömött két fogam, azt mondta minden rendben. Rohantam a fürdőbe, mondom megmosom, kitisztul és minden oké lesz. De nem. Kaptam be egy fájdalomcsillapítót, de sajnos ez sem sokat lendített az ügyön, most elkezdett ismét fájni. Ez is csak velem történhet basszus, nagyon-nagyon ki vagyok akadva. Alapbiztosítást kötöttem csak otthon, szóval ha itt fogorvosra kerülne a sor (már pedig sajnos érzem, hogy az lesz), akkor a csillagos eget is le kell majd fizetnem...ezt nem hiszem el!!! Röpke 2-3 hetem alatt tudtam már valamennyit spórolni és most itt a tudat, hogy hamarosan kb. irány a fogorvos és pár száz dollárt ott hagyhatok neki...a fenébe az egésszel! (már bocsi a kifejezésért...) - mindig csak jön valami gond vagy probléma, hát miért lehetne minden rendben, ááá az elképzelhetetlen ugye. Jó, most megint kaptatok egy kicsit a negativizmusomból is... :D De ezeket muszáj kiírnom magamból. Lényeg, hogy amúgy minden rendben mindennel, de ez most baromi rosszkor jött...
Annyi jó volt a szerdában, hogy nem dolgoztam. És úgy tudom a csütörtökök is ilyenek lesznek. Anyuka nem dolgozik ezen a két napon, így mindent ő csinál és ő viszi mindenhova a gyereket is. Kimozdultam volna éppenséggel, ha nem esett volna az eső és nem lett volna 10 fok...az az igazság, hogy ilyenkor mindig csak egyedül tudnék szervezni akármit is, mivel az au pairek többsége abban az időben dolgozik. A városba szívesen bemennék, de ahhoz így egy egész nap kellene, mert ha itt vagyok anyuka azért néha szól pár dologért, amit megcsinálok. Itt a környéken sétálni tudok maximum...amúgy meg mindenhova kocsi, kocsi és kocsi kell. És ugye ha saját célra használom, szintén én fizetem a benzint...szóval jól meg kell gondolni a dolgokat, de jelenleg elvagyok. Majd alakul sorom, ugye nem juthatunk azonnal egyről a háromra... :D Csak otthoniaktól kapom az ívet, hogy "menj már, ne otthon ülj!" - jó, majd menni fogok...

Holnap este fél 8-kor lesz az első au pair találkozóm. Egy svéd lány fog felvenni 7 körül és együtt megyünk St. Charles-ba (szomszéd település). Jelmezben kell menni, tökkel, késsel, kanállal mint ahogy ezt írtam már...Végre megismerem a többi lányt is, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Délelőtt azt hiszem el fogok menni a suliba, ahol tanulni fogok majd. Kell írnom egy angol tesztet, amely alapján besorolnak majd egy csoportba. Szegényes lesz, érzem. De majd igyekszem kihozni magamból a maximumot. A kurzus csak januárban kezdődik majd és a legőszintébbet megvallva sincs semmi kedvem ismét tanulni. Csak muszáj. És ugye most angolt szívesen...Lehet, hogy már sokszor írtam, hogy nagyon nem vagyok ez a nagyon tanulás-orientált személy. Dolgoztam már mondhatni sok mindent, voltam au pair, voltak nyári munkáim, voltam pizzériában, sőt még takarítottam is - ez most lehet hülyén hangzik, de nekem mindegyik jobban tetszett mint a tanulás. Ez van. Biztos nem sok ilyen személy van, hát én közéjük tartozom. Lehet jobb néven venném itt is, ha mondjuk a gyerek itthon lenne egész nap és játszanom kellene vele vagy akármit, mint sem hogy suliba járjak...De, nézzük a dolgok jó oldalát, ott is megismerek majd embereket és tanulhatom az angolt, amiért tulajdonképpen itt vagyok.

A hétvége tervét még mindig nem tudom biztosra...tegnap írt Kim (luxemburgi-német és Chicagoban au pair), hogy lenne e kedvem nála aludni szombaton ha megkérdezi a családját, hogy szabad e...?! És akkor Halloween-kosztümben, immár ugye nagykorúan, amerikai módra ünnepelhetnénk és járnánk a várost. Ez nagyon sokat dobott az estémen, bár valószínűleg csak ma vagy holnap derül majd ki, hogy mi lesz. Drukkoljatok, annyira szeretnék menni, és Chicagoban ünnepelni, meg társaságot akarok és ők tényleg jó fejek. Na mert jönne Jenny is (német, szintén Chicagoban lakik). Mindkettejükkel együtt repültem New Yorkból...Olyan szuper lenne!
Apuka közben tegnap felvetette, hogy hétvégén ha van kedvem mehetnék velük Alex amerikai foci meccsét megnézni...Hmm, hát tévedés ne essék, szívesen veszek részt néha családi eseményeken, rendezvényeken, nem mindig húzom ki magam az ilyen móka alól. De az is tény, hogy szívesebben járom a várost, vagyok a korombeliekkel és kapcsolódok ki. Nekem ez a foci nem kikapcsolódás, inkább kínzás. Mert unalmasnak találom, ráadásul már itt sem tombolnak a 25-30 fokok...úgyhogy ha lesz programom, nem hiszem hogy velük tartok...

Megfogadtam továbbá, hogy most az ősz hátralévő részében és télen gyűjtögető életmódba kezdek, vagyis inkább folytatom (mert mondhatni elég jól haladok) - na már ami a pénzt illeti. Írtam "rövidebb" listát, mit mikorra miért mennyiből tervezzek körülbelül és szeretném tartani magam a tervhez. No meg tavasszal, nyáron sokkal szívesebben mászkálok majd a "nagyvilágban". Első nagyobb út február/márciusra van betervezve, a közeljövőben meg is kérdezem a családot az egyik vakációs hetemet illetően.

Na mára ennyi. Még írni fogok, hogy milyen volt az au pair találkozó és mi lesz a hétvégi program. Csak a fogam lenne rendbe *imádkozik*...
De amúgy továbbra is minden szuper és boldogság van! ;)

p.S.: Tudom már mi veszett el a szétmarcangolt bőröndömből - a fürdőruhám!!! Amire elég nagy szükségem lenne abban a víziparkban...na majd megoldjuk a helyzetet! :)