Suli, "tökölés" és 1000 fokos vigyor

Megint itt vagyok és boldogítalak titeket. Most még minden élmény friss, ezért nem halogathatom a dolgokat.
Szerdán és csütörtökön egy percet sem dolgoztam, és ez azt hiszem mindig így lesz. Anyuka állatorvos - hétfőn, kedden, pénteken és szombaton dolgozik, így ezen a két napon mindent ő csinál és a gyereket is ő hurcolja mindenhova. Én mondom nektek, baromi jó sorom van. A fogam a "régi" és fáj, és igyekszem nem csak fájdalomcsillapítókon élni, de enni is alig tudok, ha ráharapok ki tudnék nyúlni fájdalmamban. Még a hétvégét kihúzom, hátha csak "múló szeszély", de ha nem lesz jobb akkor irány a fogorvos. Nagyon nem örülök, sőt törni-zúzni tudnék, mert nem is az fog érdekelni, hogy mit csinál vele, hanem hogy mennyire tágasra kell majd kinyitnom a brifkóm. De, ez most nem érdekel. Jelen esetben a fogam az, ami a legkevésbé érdekel. Holnap péntek, aztán itt a hétvége. Sajnos még mindig nem tudok semmi biztosat, valószínűleg majd az utolsó pillanatban fog minden kiderülni, Kim még nem jelzett. 

Csütörtökön délelőtt elmentem a suliba, ahova januártól járni fogok (a neve College of DuPage). A drága gps-emnek köszönhetően nagyon könnyen odataláltam (még én is elcsodálkoztam saját magamon). Jó 40 perces az út, de mindenhol túrnak és terelgetnek, ezért jó sokat állt a forgalom. Mondjuk szerintem a szerkezet totál másfele vitt, mint amelyik úton anyukával mentem még egy hete, valamint hazafele is totál más úton hozott, de ugye lényeg, hogy nem tévedtem el és minden rendben ment. 
A suli nagyon tetszik. Tegnap még arról írtam, hogy nincs kedvem tanulni. Hát már van. Angolt meg főleg. Meg sok-sok embert láttam a suliban és így első ránézésre is tök jó fejeknek tűntek, és így elkapott a hevület, hogy örüljek már! - mert amerikai suliba járhatok és angolt tanulhatok végre. 
Szóval English as a second language lesz a kurzusom "címe", amit januártól látogatni fogok. Pontos részleteket sajnos nem tudok még, majd idővel. Bekerültem a rendszerbe, van felhasználónevem, november végéig kell jelentkeznem. Volt hallgatásértés, olvasásértés és íráskészség, szerintem annyira nem voltam "ügyetlen", bár éppen hogy csak kaptam egy pontszámot, azt sem tudom mennyi lehetett a maximum, de gondolom szóltak volna ha kegyetlenül ergya lett volna az egész... :D
Na és hát várom a sulit, jöjjön aminek jönnie kell! 

Délután estéig nyúló skype maratont tartottam és szorítottam a fél arcom (hátha elmúlik a fájdalom hehe). Közben sikerült végre elérnem az osztrák légitársaságot is, akik tönkre vágták az egyetlen bőröndöm. Hát nem számítottam rá, hogy ennyire készségesek lesznek...a válasz emailek körülbelül 2 percenként érkeztek tőlük, a lényeg annyi, hogy csinálnom kellett pár képet a bőröndről és elküldeni nekik. Azt írták, hogy megnézik, majd amilyen gyorsan csak lehet, találnak valami megoldást az egészre. "Véletlenül" megemlítettem azt is, hogy eltűnt a fürdőruhám...kíváncsi vagyok mit lépnek majd...most várok a válaszukra.

Aztán ugye csütörtök este megvolt az első au pair találkozóm. Egy svéd lány keresett meg és mondta hogy szívesen eljön értem, mehetnénk együtt. Miért is ne?! ;) 
Na de nagy készülődésemben mondom még csekkolom az üzeneteket és körülbelül szállni tudtam volna a szobában, üvölteni ki az ablakon, mivel egy nagyon kedves német ismerőstől kaptam híreket. Semmi különösre nem kell gondolni és semmi extra dolog nem is fog történni, de meglendítette az estémet annyi szent. Még azt is kiemelte az illető, hogy nagyon örül, hogy láthatja a németem sem rosszabbodik semmit ezáltal, hogy most egy másik nyelvet tanulok, sőt sokkal jobb azóta, mióta legutóbb kommunikáltunk...Ahh de szuper jól esett. Majdnem szétkapattam a szobát... :D Baromi boldog voltam és vagyok!!! Olyan szép az élet!!! :)
Aztán elmondtam pár szép szót istenkéhez címezve, felkaptam a tököm :D, a jelmezem és már száguldottam is ki a házból. 10 percet vártam a svéd lányra, Sofie-ra. Sokat beszél, bolondos, aranyos, kedves - már az első 5 percben tudtam, hogy vele jól ki fogok jönni. Érdekes helyzet, hogy Németországban anno a nyelvsuliban is egy svéd (meg egy spanyol) lánnyal lettem jóban. Szóval sokat beszéltünk, egy a bibi - november 23-án haza repül. Márciusig kellett volna maradnia, de a családnak nincs szüksége au pairre többé és ő pedig már nem akar váltani, ennyi elég volt neki. Mondta, hogy nem sok barátja van, az előttem lévő új-zélandi lánnyal jóban volt, de barátja is van Chicagoban, szóval minden hétvégéjét a városban tölti. Aztán megérkeztünk a találkozóra. Két másik "kerület" au pairjeivel voltunk összevonva - körülbelüli arány 30 német, 5 brazil, angol, svéd, dél-afrikai, kolumbiai, spanyol és én magyar. Már a svéd lány is mondta a kocsiban, hogy itt rengeteg a német és a brazil, a németek nem nyitnak és állandóan németül beszélnek - ergo nincsenek tekintettel senkire. Már az ötödik lány után zengett a fejemben a mondat "I AM ALSO FROM GERMANY" - áááááá!!! Oké legyenek sokan, de miért nem lehet normálisnak lenni?! Nicky (akivel egy szobában voltam az orientáción) még csak nem is köszönt, észre sem vett, holott facebookon mindig ír, éjjel-nappal. Jó, mindegy hát nem hiányoznak nekem annyira ha ilyenek. A svéd lánnyal voltam végig és nagyon jól megértjük egymást. Valamint volt egy nagyon szimpatikus német lány is (de szerintem apukája vagy anyukája nem német, mert sötét bőrű a csaj), Frankfurtból jött és amikor meglátta a Berlines táskám, akkor egyből "letámadott", hogy onnan jöttem e...mondtam neki hogy csak au pair voltam és dicsérgetett, hogy ez milyen jó, meg milyen szép stb...de ő olyan aranyos volt, fel kellene kutatnom valahogy, de sanszom sincs hogy kezdjem mert ő éppen nem az én "körzetemben" van...Aztán elkészült a tököm, a tökös képek, a közös képek, a jelmezes képek, majd a svéd lány hazahozott. Azt mondta, hogy bármikor akarok valamit csinálni vagy tervezek valamit, akkor szóljak neki nyugodtan. Mondom hogy extrém aranyos...és persze megint ő megy haza. Másik au pairkedésem alkalmával szintén így kezdődött a pályafutásom, két hónap alatt hárman hagytak ott...Na de majd lesz valami, mondom hogy boldogság van, semmi sem szegheti kedvem. És ha még a hétvégém is jól alakulna, akkor meg aztán még a bőrömből is kiugrok talán... ;)

Most pedig íme néhány kép:

                                                     Életem első faragott tökje

                                                          Au Pair találkozó

                                                        A ház, ahol élünk...

                                                              Első terasz

                                                            Hátsó terasz

                                                           imádott Chevy-m


Ölel,
Vivi

;)