A "családkeresés" izgalmai

Nem írtam. Úgy döntöttem akkor írok csak, ha már valami biztosabbat tudok, de annyira felpörögni látszanak az események hogy ezt már nem hagyhattam szó nélkül... :)
Majdnem három nap telt el a rematchbe kerülésem óta és jelenleg három család van kilátásban. Ti sem gondoltátok volna igaz? Meglepetten és izgatottan állok a dolgok előtt, meg sem fordult a fejemben hogy a második rematchem alkalmával majd "tolong a nép".

Első email vasárnap este a cc-mtől: egyedülálló anyuka a 13 éves, sportos lányával, aki nagyon elfoglalt. Itt laknak a közelben, csak egy másik körzethez tartoznak. A lány Princetonba jár suliba, a fő munkám a vezetés lenne - suli utáni elfoglaltságok, edzések, kórus, lovaglás, zenekar. Anyuka ápolónő, nagyon sokat dolgozik, van olyan nap amikor 24 órázik. Sokszor van náluk az anyuka édesapja, aki kisegíti őket. Fél órát beszéltünk, de annyi dolgot mondott anyuka, hogy alig bírtam megjegyezni. Közben már kifaggattam az előző au pairt is (nem azt aki miatt rematchben vannak), egy brazil lányt és csak jókat mondott róluk. Néha a tini csajszival voltak zűrjei, de ez korral jár. Az okot nem tudom, ami miatt új au pairt keresnek, de megbeszéltünk egy vasárnap délutáni személyes találkozót és akkor élőben több dolog kiderül majd.

Kedden este újabb telefon, de csak a tanácsadóm jelzett hogy van egy újabb érdeklődő család New Jersey-ből, a pontos helyet még nem tudom. Két kislány, akik 7 és 11 évesek. Hamarosan hívnak majd, róluk még nem tudok semmit.

Ma arra keltem, hogy egy másik tanácsadótól érkezett email (ő kezeli az ügyem, amíg az enyém nincs itthon). Nagyon segítőkész és mindent leír, amit tudnom érdemes. Azt hittem kiugrok a bőrömből amikor megláttam, hogy van egy újabb család aki érdeklődik, ráadásul Chicagoból!!! Mondanom sem kell, hogy alaposan nagyot dobbant a szívem, Chicagoba még mindig szerelmes vagyok és egy szóba, egy normális családba kerülne és már költöznék is vissza. Igen, és ráadásul a városban lakik a család.
Amit tudok róluk: jó vezető kell nekik, 10 éves fiút kell suliba fuvarozni, majd haza. 8 éves kislány enyhén befelé forduló és lassan beszél, busszal megy suliba és haza is. Suli után házi feladatot csinálnak, majd tévézhetnek és számítógépezhetnek. Egészen a lefekvési időig. A host anyuka azt mondja, hogy a gyerekei nem kívánják a felnőttek figyelmét, nem kell velük leülni játszani, egyenesen azt preferálja, ha a számítógépen játszanak. Ezen picit meg vagyok lepve, sosem hallottam még ilyet. Anyuka most vett házat Chicagoban, szóval mondhatni még minden a feje tetején áll, de lassan beüt majd a rend is. Host apuka is van, természetesen. De ő Alabama államban él, mert az ottani egyetem baseball edzője. Szintén hamarosan hívni fognak...

Egyelőre ennyi. Eléggé inspiráló, hogy egyáltalán ennyi érdeklődő van és a cc-k is így állnak a dolgokhoz, ezt már szeretem. Mindent megteszek és igyekszem, remélem sikerül helyesen dönteni majd. Persze tudom, hogy az ésszerűség kedvéért (fogorvos és vakáció) jobb lenne a környéken maradnom, így hát alaposan át kell gondolnom majd az egészet. Várom a családok hívásait és a vasárnapi találkozót. Amint valamiről, valakiről biztosat tudok, jelzek.

Itt a családdal amúgy minden rendben, érezhető hogy kifelé kacsintgatok már. Anyuka nem piszkál, gyerekkel elvagyok, repülnek az órák, a napok. Délelőtt mindig futok, teszem a dolgom mintha mi sem történt volna. Lehet hülyén hangzik, de most mintha kiegyensúlyozottabbnak érezném magam. A tudattal, hogy itt már nem kell sokat lennem, hogy ismét vár az ismeretlen és hogy ez a család még lehet jót is tett velem, hogy máshova "költöztetnek". Ki tudja, lehet vissza Chicagoba...?
A rematchem negyedik napjánál tartok, az arányok eddig nem rosszak úgy gondolom. Persze sok minden függ még sok mindentől, de apait-anyait beleadok és pont.