Amint beléptem az ajtón körülbelül tíz ismeretlenbe ütköztem, köszöntem de mindenki csak nézett - valószínűleg előtte pár órával közölték mindenkivel, hogy holnaptól nem itteni lakos vagyok. Olyan kellemetlen volt, hogy azt elmondani sem tudom. A konyha úszott a maradékban és az alkoholban, titkon megjegyeztem hogy igazán boldog vagyok hogy nem nekem kell összetakarítanom. Aztán ugyanazzal a lendülettel felsprinteltem a szobámba...
Az itt töltött utolsó két napom zökkenőmentesnek mondható. Mindenki normális volt és én csak tettem a dolgom. Megkíséreltem összepakolni a cuccaimat és hát azt kell hogy mondjam, lövésem sincs ősszel hogy jutok majd haza, mert alig fértem el. Pedig istenemre mondom alig vettem valamit mióta itt vagyok. Szerencse hogy nem kell repülnöm, vagy messzebb költöznöm.
Most nem terveztem hosszú bejegyzést, inkább mihamarabb szeretném elpakolni magam holnapra. Ezért inkább írnék a péntek estémről, amit két itteni barátommal töltöttem. Hozzá kell tennem; nem ez volt az utolsó ilyen este. Most örülök csak igazán annak, hogy tényleg nem kerültem messze ezektől az emberektől. Nehéz, nagyon nehéz normális barátságokat kötni és kapcsolatokat kialakítani a többi au pairrel. Saját magam barátságosnak és többnyire nyitottnak tartom, de még nekem is nehéz. Én sem szeretek mindig csak a megszokott au pair-témákról beszélgetni. És nem szeretem azt sem, ha mindig csak egyoldalú a dolog, azaz mindig én vagyok az első aki a másikat keresi, hívja. Ez esetben hál istennek nem így van, a dán lánnyal és a kínai sráccal príma kis csapatot alkotunk.
Péntekre csak egy laza kis sushizás volt tervben, az eredetileg kinézett japán étterem helyett a King of Prussia-ba mentünk, annak is a kajálda részlegét célozva meg először. A sushi mellől egyikőnk sem tágított - a Samurai nevezetű étteremben remek california-rollokat fogyasztottunk. Isteni volt, bár nem túlozták el. Tény hogy olcsóbban kijöttünk, mintha beültünk volna a puccos étterembe...na de majd egyszer annak is eljön az ideje. A remek fogás után csak kóvályogtunk a mallban vagy három órán keresztül - boltba be, boltból ki, fényképezkedés itt-ott, fellendítettük a Starbucks forgalmát, majd olyan este 10 körül elbúcsúztunk egymástól, ugyanis már velünk szerettek volna felsöpörni. Annyit nevettem azalatt a pár óra alatt, hogy az valami hihetetlen. Imádom ezt a két jómadarat, komolyan. Hál istennek, hogy nem kell messzire költöznöm. Mondjuk, kíváncsi vagyok az új körzetemre, bár még semmiféle információt nem kaptam sajnos az új tanácsadómtól. Hát nem kapkodja el a dolgokat, annyi szent.
Tudom, ezt most magamhoz képest elég rövidre fogtam. De vannak néha olyan dolgok, amikhez szavak sem kellenek. Az van, hogy remekül éreztem magam egész héten és most nagyon boldog vagyok hogy itt lehetek. Nem tagadom, tényleg nem minden pillanat ilyen és néha úgy érzem minden egyes szép percért kemény csatákat vívok, de megéri. Miközben péntek este kocsikáztam haza, gondolkodtam el azon hogy "te jó isten, tényleg itt vagyok, ilyen barátaim vannak és mennyire jó nekem"!
Ez a boldogságom szerintem a rendszeres futásnak is betudható, valamint az új családnak. Elhatároztam, mindent meg fogok tenni hogy 1OO%-osan meg legyenek majd velem elégedve - az első naptól a legutolsóig. Holnap (szombaton) délelőtt még kialszom magam, délután még picit pakolászok mert fele holmi még az ágyon hever, majd lehet elnézek valamerre vagy csak sétálok, de az is lehet hogy itthon maradok, időjárástól függ a dolog. A család felajánlotta hogy elvisz az új családomhoz, délután 5 körül. Alaposan meglepődtem, de jobban örülök neki, mivel el sem tudom képzelni hogy lavíroznék két bőrönddel, laptop táskával, válltáskával és egy nagyobb méretű bevásárló táskával két vonaton és Philadelphiában. Jeee!
A következő bejegyzést már az új családtól írom majd - anyuka azt mondta nagyon várnak, nagypapi még szerdáig ott lesz és ő fog engem betanítani. Bár a munkám nagy része tényleg a vezetés lesz, a legvalószínűbb hogy az elkövetkezendő napjaim nagy részét egy kocsiban töltöm majd - még szerencse hogy imádok vezetni.
Legyen szép hétvégétek!
Mostanában ezt hallgatom rongyosra... :)
Szia Vivi,
VálaszTörlésOlyan ritkán kommetelek, de most rászántam magam és szép magyar szavakkal: "belogoltam az accountomra" :)
Már írtam neked külön is, hogy mennyire örülök az új családodnak. Amint megvan a postacímük, küldd el, illetve szerintem ide a blogra is kitehetnéd, és aki szeretne neked lapot írni, annak nem kell külön elkérnie. Nagyon sokan drukkoltunk neked, remélem tudod! :)
Jófej a család, hogy elvisznek az új helyedre, de talán ez kötelességük is, hiszen nem önszántadból hagytad el őket, ők döntöttek így. A nagypapi tuti jófej lesz a betanítás alatt :) Drukkolok, hogy meg tudják majd oldani a februári nyaralásod alatt a kiscsaj felügyeletét. Na nagypapa szívébe zárod magad, akkor szerintem ez nem lesz probléma :)
Zökkenőmentes költözést és egy szuperjó hétvégét kívánok az új helyeden!
Puszik
Na = Ha :)
VálaszTörlésA minap az jutott eszembe, hogy nem semmi csatákat kell megvívnod és mindennek ellenére helytállsz. Vajon más is ugyan ilyen lelkesedéssel menne előre, ahogy te? Szerintem kevesen lennének ilyen kitartóak. Gratulálok csajszi. és reménykedem benne, hogy három a magyar igazság:)pusziii
VálaszTörlésNagyon nagyon örülök, h ilyen jól alakultak a dolgok, igazán megérdemled :))
VálaszTörlésez a család jó lesz, úgy érzem, és így is legyen :)
a címedet ha szabad, tényleg kitehetnéd.. én nagyon szeretek képeslapot küldeni :)
vigyázz magadra és írj, h milyen az új család :)
Köszönöm csajok! =)
VálaszTörlésPostacímem kitettem a jobb felső sarokba és 2-3 órán belül elvisz a család az újakhoz, rettenetesen várom már!
Szép hétvégét, amint tudok jelentkezek pár újdonsággal és képpel is ;)
Kedves Vivi!
VálaszTörlésMár egy ideje nyomonkövetem a blogod és most már úgy éreztem ideje színt vallanom eme titkos tevékenységemről :))
Nagyon-nagyon örülök neki, hogy ennyire remekül alakulnak a dolgaid! Olvasva e legutóbbi bejegyzést akaratlanul is hatalmas mosolyra húzódott a szám és azóta is egy letörölhetetlen vigyor ül az arcomon, hát ennyire átható a jókedved!
Kívánom, hogy kitartásod meghozza a gyümölcsét és most már felhőtlenül fantasztikusan teljen az Usaban töltött éved! Tényleg kijutott Neked a kalandokból, akadályokból bőven, de ettől csak erősebb lettél, ez már most is látszik! Helytállsz bármilyen helyzetben!