Szilveszter a Times Squaren

                                        BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Majdnem éjfél van, de holnap csak délután fél 4-től kell dolgoznom, így gondoltam rittyentek még most egy bejegyzést. Legalább alhatok kicsit tovább és tudok beszélni az otthoniakkal is.

Nos hát...pénteken extra gyorsan kitakarítottam a házat, majd anyuka elment jógázni, így megbízott hogy vigyem el a gyerekeket a játszótérre, majd adjak nekik ebédet. Letudtam gyorsan a dolgot, ő fél 2-re ért haza, én pedig negyed 3-kor már a vonaton ültem útban a város felé. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ismét kiszabadultam innen, két nap állt előttem, amit New Yorkban tölthetek.
Nem értem milyen apropóból, de kedves kínai társaságos buszom negyed órával előbb indult és kis híján sikerült is lekésnem, bazinagy mákom volt. Viszont én szálltam fel utolsónak a buszra, ami tele volt feketékkel és mindenki az egy szem fehér embert (engem) bámulta...és nem találtam ülőhelyet, azt hittem két órát végig kell állnom, aztán a buszsofőr szólt egy fazonnak hogy vegye le az ülésről a csomagjait, had foglaljak én is helyet. Ez a csomagleemelési hadművelet kerek tíz percet vett igénybe, majd félve huppantam be a tag mellé, az ablakhoz. A két óra alatt annyi megmozdulásom volt, hogy elővettem az mp3 lejátszóm és bámultam ki az ablakon. Feszengtem kissé na. A bácsinak mindkét füle végig volt lyukasztva fülbevalóval, az összes ujján három gyűrű volt, két napszemüveget viselt és egész úton hangosan telefonált, no meg persze terpeszkedett, hogy nekem is minél kisebb helyem legyen hehe. Ötször kínált meg édességgel út közben, majd próbálta megsaccolni, hogy huszonegy vagy huszonkét éves vagyok e (?), elbúcsúzáskor azt mondta örült hogy megismerhetett és boldog új évet kívánt - ezek szerint csak én tűnhettem távolságtartónak, neki élvezet volt az egész, én pedig számoltam vissza a perceket, mikor érünk már New Yorkba.
Háromnegyed órás késéssel megérkeztünk aztán, olyan dugót, mint ami a városba befelé menet fogadott minket én még életemben nem láttam! Azt hittem még vasárnap reggelre sem érjük el a célt, de türelmesen vártam. A fél 6 helyett negyed 7 körül aztán végre leszálltam a buszról, majd megvártam Biankát. Komolyan mondom élvezet azon a környéken, a kínai negyedben ácsorogni és várakozni - ha két órát kellene ott töltenem akkor sem unatkoznék, mert olyan fazonok és szituációk vannak, hogy az valami fantasztikus. Minden egyes perc élmény ott.

Aztán eljött a viszontlátás ideje, majd Biusékhoz hazafelé vettük az irányt és lepakoltuk a bőröndömet. Megismertem a host családját és természetesen legurítottuk a jól megérdemelt sörünket is. Aztán irány a város - látni szerettem volna még a Rockefeller Center-nél lévő hatalmas karácsonyfát, még néhány utcai díszt, de voltunk a Times Squaren és a Disney boltban is. Nem is tudom mi lesz majd, amikor a Disneyland-be megyek, de már a boltban is újra gyereknek éreztem magam és hujjogtam a Toy Story-s játékok láttán. Na aztán amikor megláttam Buzz Lightyear-t is, akkor totálisan elvesztettem a fejem...haha, az volt a kedvenc mesém.

                                                            karácsonyfa a Bryant Parkban

                                         a világ legnagyobb karácsonyfája - Rockefeller Center

                                                                         Disney Store

Úgy elszaladt az idő megint, hogy mire órára néztünk már hajnali fél 2 körül jártunk és megint csak tömve volt az egész tér, az utcák, a boltok, minden. Sétálgattunk és sokat beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt - 4 óra magasságában sikerült is elaludni...és fél 9-kor felkelni. Biusnak ugyanis délelőtt kicsit dolgoznia kellett. Én is összekaptam magam, majd megismerkedtem azzal a gyönyörű félcsoki babával, akire vigyáznia kell. Azt hittem megzabálom azt a kisembert, annyira édes. Egyfolytában engem bámult a hatalmas barna szemeivel, a kicsit sem rövid szempilláit pedig bárki megirigyelhetné. Fogtuk magunkat és elmentünk a közeli boltba, reggeli beszerzése céljából, majd otthon elfogyasztottuk azt és elaltattuk a bébit.
Drága los angelesi sorstársunktól közben kaptunk friss infókat, miszerint nem ártana megrohamoznunk időben a Times Squaret (mostantól TS-ként rövidítem majd), mivel az est fellépője lesz Pitbull és Lady Gaga is. Hoppácska ezt is mi nem is tudtuk. És mi éppen a múlt héten tervezgettük Évivel, hogy nem lenne rossz élőben megnézni egy Pitbull koncertet na...az úgy azért emelne az évünkön rendesen...
Mondanom sem kell, gyorsan iziben bezsongtunk, pörögtünk, majd elkezdtünk készülődni is. Az eredeti terv az lett volna, hogy este 6 körül megyünk a TS-re, de ezt el is vetettük.

3 körül már a városban voltunk, beszereztük a szükséges partiszemüveget és eledelt az éjszakára, majd szerettünk volna bejutni ugye a TS-re. Igen ám, mi naivak...4 óra előtt nem sokkal a rendőrök lezártak minden létező utcát és keserves sorbaállások, lökdösődések, majd csalódások után sem sikerült bejutnunk egyik helyen sem. Bosszantó volt az egész, amikor már megcsillant volna egy-egy reménysugár hogy végre ott leszünk, akkor jött egy rendőr és közölte, hogy egy újabb utca megtelt és ott sajnos nem engedhet be senki mást. Kezdtünk kicsit csalódottak lenni, rohantunk, szaladtunk, futottunk a következő utcáig és próbálkoztunk tovább. Aztán lassan bejutottunk...tudjátok hova? Az 52. utcára...a TS a 42. utcánál van. És álltunk bent a tömegben, sokan már ültek (akkor késő délután 5 óra volt). Realizáltuk, hogy onnan nem fogunk látni az égvilágon semmit sem, tíz blokknyira voltunk az egész mindenségtől, a lényegtől. Idegesek, feldúltak, csalódottak voltunk kicsit. Zavartak a körülöttünk lévő emberek, hogy egyre többen ültek le a földre, így szűkebb lett a hely is, ami az álló embereknek kellett (volna). Meguntuk a dolgot és egyszer élünk vagy próba szerencse és ennél már csak jobb lehet alapon kikászálódtunk a tömegből, át a rendőrökön, át a kordonokon és egy párhuzamos utcán felfelé, a TS felé vettük az irányt. Csak sétáltunk és hirtelen felkiáltottam hogy "otthon most van éjfél!", most mindenki kiabál, visszaszámol, durrannak a pezsegősüvegek, hatalmas nyakba borulások történnek, mindenki köszönt mindenkit még azt is akit nem szeret hehe :)...és ez olyan jó érzés volt, mert kiabált a nép a TS-en is...legbelül mi is ünnepeltünk; ünnepeltük az újévet, az "otthonit". Másrészről "idegbetegek" voltunk, hogy nem a tér kellős közepén állunk minimum, hanem tíz blokkokra vagyunk attól...az első utunkba akadó boltba uzsgyi be, lekaptuk a sört a polcról, majd besoroltunk pár rendőr elé a kasszánál, mintha halaszthatatlan dolgunk lenne a kis "dobozokkal". Helyet foglaltunk a kiülős részen, az utca mellett és elfogyasztottuk a nedűt - boldogan, kacarászva, azzal a tudattal hogy "basszus New Yorkban vagyunk, az év utolsó napján, itt sörözünk és még ha nem is a TS közepén állunk akkor is baromi jó nekünk!". Sajnos az italunk másodperc töredéke alatt elfogyott, így tovább is álltunk. Mentünk mendegéltünk, szükségünk volt wc-re, így jó órás sorban állás következményeként a Bryant Parkban végül szerencsénk is lett. Lenyűgöző az a park egyébként, őrületesen jó, nagyon tetszik. Nyáron vissza kell mennem levizitálni még jó időben is.
Telt múlt az idő, ücsörögtünk még kicsit ebben a parkban, majd 5 perc után kitessékeltek minket, hogy záróra van (?)...aztán rá pár percre ugyanígy jártunk a Harald Square-n lévő parkban is...akkor már úgy gondolom kellőképpen harciasak voltunk ahhoz, hogy kicsit közelebb merészkedjünk a TS-hez, hátha erről az oldalról talán nagyobb esélyekkel pályázhatnánk meg jobb helyeket. Ez beigazolódni látszott; a 38. utcához kerültünk, ami már "csak" négy blokkra volt a tértől, majdnem hogy egész jól láttunk is mindent - kivéve persze a lényeget, leszámítva Pitbullt és Gaga barátosnénkat, meg úgy mindent...Egy újabb próbálkozást tettünk még arra, hogy közelebb kerüljünk az egészhez. Nem bizonyult jó ötletnek ez sem, olyan halálfélelmem ami akkor, azokban a percekben volt, azt soha nem kívánom senkinek! A tömeg nyomult és tódult, mindenki lökött mindenkit és esküszöm ezt sokan még élvezték is, majdnem megfulladtunk már. Ha ott valaki elesik, akkor nem sok esélye van arra hogy fel is kel. Olyan tömeget kell elképzelni, mint amikor a kezed kell már majdnem felfelé tartanod, mert annak sincs hely, elölről, hátulról, jobbról és balról nyomnak és te csak sodródsz. Igen, azt hiszem ez egy olyan dolog, amit nem tudok elmagyarázni, leírni vagy megmutatni. Csak az tudja, aki átéli. Nagyon féltem és sokszor pörgött le előttem az életem megmondom őszintén. Tíz perc után mondtuk egymásnak Biussal, hogy nekünk ebből elég, ha nem fogok látni semmit az egészből, akkor is ki innen mert levegő kell, nem bírtuk. Nagyon lassan, de biztosan aztán visszajutottunk a 38. utcához és ott még másfél órát vártunk az éjfélre. Csak álltunk, mást nem tehettünk és senki sem tett mást - mindenki várt. A TS-t alig láttuk, de azért mégis valamit. Közeledett az éjfél, minden fényképezőgép, telefon és iPad a magasba lendült, őrült videózás vette kezdetét. Jött a tűzijáték...de csak az...én személy szerint hiányoltam azt, hogy visszaszámoljunk vagy mindenki üvöltsön a mellette álló fülébe egy "Happy New Year"-t...a tűzijáték körülbelül 2 percig tartott, de már azalatt elkezdett kifelé nyomulni a nép.
Meglepődötten álltam a dolgok előtt, nem hittem el hogy mindenki ezért tolakodott és furakodott annyira, vagy várt éppen 6 órákat már azon a szent helyen...Én vártam volna, hogy legalább visszaszámolunk, vagy köszöntjük az éppen mellettünk állót...erre semmi...csak a tűzijáték...
Hajnali 1 óra körül már otthon is voltunk, majd hullák módjára estünk be az ágyba - én azonnal el is aludtam. Sokat mentünk és álltunk aznap, a hihetetlen sok emberről ne is beszéljünk és a "fightokról", amiket meg kellett vívnunk... :D
Összességében...Igen, talán túl sokat vártunk ettől az egésztől, naivak voltunk és azt hittük hogy minden egyes ember bekerülhet a mókázás kellős közepére és mindent láthat. A rendőrök azonban csak a dolgukat végzik és alaposan megnehezítették ezt. A TS-től egészen a Central Parkig az összes létező utca meg volt töltve emberrel (ez több blokkot foglal magába) és ők még annyit sem láttak mint mi, mégis 6-7 órákat végigálltak ott. Akiknek akkora szerencséje volt, hogy a sűrűjében voltak mindennek, azok valószínűleg minimum délben kint voltak már és nem is mozdultak sehova sem. A délután négy óra már későnek bizonyult - el tudjátok ti ezt képzelni? Akik kívülről látják és nézik ezt az egészet, azoknak nagyon nehéz ezt elképzelni. Én biztos vagyok benne, hogy lehet ti többet láttatok az egészből tévén keresztül, mint mondjuk mi élőben. Nagyon kemény dolog ez...Az az embertömeg, a közel egy millió ember, ami őrület ott megy, a dudák, a konfettieső, a heringparti, a folyamatos tolakodás és "életben maradás" - ez várt minket, ezt éltük mi át. Sajnos kicsit rossz helyre kerültünk, furcsa visszanézni a videókat a tegnapról, mert így hogy alig láttunk valamit az egészből nem éreztük annyira magunkénak az estét és nem kaptuk el annyira a hangulatot sem. Mindent egybevetve; iszonyatosan boldog vagyok hogy ott lehettem és ott ünnepelhettem, részese lehettem az egésznek. Hiszen New Yorkban voltam, a világ fővárosában. És bár a Lényegtől pár blokk választott el, de ott voltam és átélhettem. Ezer és millió ember álma ez és mi OTT VOLTUNK. Oké, nem láttam Gagát vagy éppen Pitbullt, nem láttam a hatalmas leereszkedő gömböt és a visszaszámlálót sem. Sajnos nem láttam. De utánagondolva az egésznek, azért ez így mindenestül egy örökre szóló élmény lesz. És most az egyszer (na jó, megfogadtam hogy mostantól) becsülni fogom azt a keveset vagy éppen kis dolgot is, ami megadatik, mert másnak még ez sem. Soha többet nem leszek elégedetlen, ha valamiből éppen csak egy "falat" jut nekem. Kimondva is a hideg futkos a hátamon - "New Yorkban búcsúztattam az évet és ott köszöntöttem" - azért ez nagyon nagy dolog. Egy olyan dolog, amit amíg élek nem felejtek el. Nem biztos, hogy valaha újra ott tölteném a szilvesztert, de egyszer az életben ki kell próbálnia mindenkinek!

                                                                      várakozó tömeg...

                                                                                   ;)

                                                                       Harald Square

elnézést a videó miatt, de a felét megint rosszul vettem fel, forgatnotok kell a gépet... :)

http://www.youtube.com/watch?v=bk2ZuZr50vQ
(nem általam készített videó, de ilyesmi hangulatot kell elképzelni)

Vasárnap sikerült elaludnunk délelőtt 11-ig, utána ellazáskodtunk még pár órát, összeszedtük magunkat és újból a belvárosba vettük az irányt. A Harald Squaren találkoztunk két sorstársunkkal, Vivivel és Dórival (New Jerseyben au pairek). Kicsit ücsörögtünk a parkban, majd beültünk egy Starbucksba enni, inni. Ha négy, ráadásul egy nyelvet beszélő au pair összejön, akkor szerintem abból csak jó dolog sülhet ki. Így esett az, hogy hihetetlenül, csúcsszuperül éreztük magunkat, be nem állt a szánk. A két csaj végtelenül aranyos és jófej, éppen olyanok amilyeneknek a blog alapján elképzeltem őket. Őszintén remélem hogy fogunk majd még találkozni. 5 óra körül, már kapkodva elbúcsúztunk egymástól és nagyon kellett sietnünk, hogy le ne késsem a Philly-be induló buszom. Gondolom nem lep meg senkit, hogy megint "marha nagy" kedvem volt hazajönni...körülbelül semmi, de most sokkal rosszabb volt mint a múltkor. Annyira jól érzem ott magam mindig, hogy ilyenkor a buszban a hazafelé úton csak bámulok magam elé és hüledezek, hogy miért kell már nekem megint hazajönnöm és miért kell az ilyen new yorki hétvégéknek ennyire gyorsan eltelniük...

                                                                     utca Jersey Cityben

                                                                       Bryant Park

                                           Bryant Parkban, háttérben az Empire State Building

                                                                   Chrysler Building

                                                              Madison Square Garden

                                                                         Harald Square

Philly-ben 20 percet vártam a vonatra, fél 10 körül már itthon is voltam. Anyuka csak hozta a szokásos formáját - flegmán megkérdezte hogy mégis mit tudtunk a TS-en csinálni 6-7 órán keresztül és hogy ez tényleg ekkora "fun" volt e?! - annyit mondtam neki, hogy igen az volt, majd magamban hozzátettem hogy "drága anyuka, lehet hogy te annyira nem preferálod ezt, de ha nem vetted volna észre én még kicsit fiatalabb vagyok mint te és talán más dolgok érdekelnek" - aztán feljöttem a szobámba.

Hajnali 1 óra múlt...aludnom kell mert már nem bírom nyitva tartani a szemeimet. Csak délután fél 4-től kell dolgoznom, azt hiszem este fél 9-ig. A holnapi nap a totális pihenésé és feltöltődésé, kell az erő.

Remélem mindenkinek szuper szilvesztere volt, méltóan ünnepeltetek, megőrültetek és buliztatok. Ugye nem volt hiány pezsgőből sem? Nálam az most hiánycikk volt, de helyettesítette a sör - köszönöm annak, aki feltalálta.

Puszilok Mindenkit