Ördögűzés, esti műszakok és búcsúebéd

Hát komolyan mondom nagyon jól és egyre jobban érzem magam ettől a kis visszaszámlálótól, amit ide biggyesztettem a jobb oldalra. Mármint a felsőről beszélek... :) Ennyire még sohasem vártam semmit, mint az előttünk álló vakációt. Még azt sem, amikor ide kijöttem októberben. De ez most más lesz - nyaralás, feltöltődés, olyan álmok megvalósulása, amiket sohasem hittünk volna. Freja barátnőm és egy másik holland au pair (akit csak szombaton ismertem meg) azt mondták, hogy amikor ott voltak azt érezték hogy "igen, ez az élet, most nem au pairek vagyunk, ez igen, már ezért érdemes volt ide kijönni" - na valószínű mi is így leszünk majd, be vagyok zsongva teljesen, pedig még egy bő hónap. Ígérem addig jegelem ezt a témát, mesélek inkább a hétvégéről.

Előtte azonban meg kell hogy említsem az egyik szívfájdalmam; hogy mégsem kezdem a sulit a jövő héten. Erről már lehet írtam, hogy anyuka kijelentette hogy az angolon kívül nekem mást nem hajlandó fizetni, mivel azért vagyok itt. Ez megint olyan "fifti-fifti" - igaza van, mert tényleg azért jöttem és ő fizet. Nincs igaza, mert én teljesen mást szerettem volna, de csak a döntés joga van nálam. Így jó pofát vágok hozzá, nem lesz spanyol, lőttek az egésznek. De jelen esetben még az angolnak is, mivel anyuka és a tanácsadóm közös meglátása az, hogy a sok "gondom" közepette (fogam és a gyerekekkel való helyzetem?) nem szeretnének ezzel is traktálni, megvárjuk a nyári kurzusokat és elvileg azalatt az idő alatt is össze tudom majd szedni a hat kreditet, no perse ennek annyi hátránya lesz, hogy jó sok hétköznap esti és hétvégi óra - remek, de ezen már nem is bosszankodok. Én azt mondom ez legyen a legkevesebb. Csak szíven üt, amikor másoknál olvasom, hogy ők is jövő héten kezdenek, de éppenséggel azt amit szeretnének tanulni.
Egyébként azt hittem, hogy majd ahogy telik-múlik itt az idő, úgy szeretem meg az angolt is. Hiába beszélem nonstop, mindenkivel, de nem érzem hogy a részemmé válna. Számomra tényleg a német marad az örök, "az első".
Nagy szükségem van viszont erre a nyelvre, azért jöttem, ebből nem engedek. Ha kell hát kell, egye kukac... :)
Nem is értem milyen apropóból, mert annyira nem használom a germánt most intenzíven, mivel németekkel itt nem sok a kontaktom, de mostanában a "what" helyett állandóan a "was" hagyja el a szám - még szerencse hogy ennyire hasonlítanak, így nem néznek rám értetlenül a gyerekek. Aztán pénteken volt egy olyan esetem, hogy "color" helyett "farbe" volt az a bizonyos gyurma vagy vízfesték, nem is tudom mi már. Kétszer is megkérdeztem a kissrácot, hogy "which one farbe", aztán amikor nem hangzott el válasz csak bámult a bociszemeivel, akkor leesett hogy nem beszél németül haha. Még szerencse hogy ezek nem főben járó bűnök. Rajta vagyok két nyelv különválasztásán ám, de tényleg. Lehet jobb is, hogy nem kavarom meg magam még a spanyollal is.

Óóó hát még valami, mielőtt tényleg belekezdek a mondókába...ez csak így vicces és érdekes, azért osztom meg. Éppen azon agyaltam egyik nap, hogy Pesten még soha az életben nem buliztam, de azt hiszem még csak nem is iszogattam sehol sem, viszont ha jó alaposan belegondolok :), akkor New Yorkban az Empire Hotel tetején bezzeg már igen - ezt így még leírni is elég bizar.

Kis kitérő megvolt...pénteken hál' istennek nem kellett kelnem, mivel anyuka itthon volt, így elvitte reggel a kissrácot a suliba. Én hoztam el, kicsit játszottam vele, majd kimenőt kaptam. Körülbelül délután 3-tól este fél 7-ig. Iszonyatosan jól esett, mint az őrült szórtam le a ruháimat, vettem fel a másikat és másodperc töredéke alatt eltűntem a házból. Az ilyen hirtelen szabadidőkkel nem tudok sok mindent kezdeni, így ilyenkor a gépemmel együtt elvonulok egy Starbucksba és kockulok egy keveset. Nem volt tömeg, kellemes péntek délutáni hangulat uralkodott, bevetettem magam a sarokba és a Floridáról szóló útikönyvet lapozgattam - mit, merre és hol érdemes megnézni, megenni. Ha az ember lazulgat és semmit sem csinál is irtó gyorsan röppennek az órák, így azon kaptam magam hogy idő van, kezdődik lassan az esti műszak. A vacsora végére értem haza, segítettem elpakolni, a szülők szedték a sátorfájukat és elmentek moziba, megnézni a Tetovált lányt (ez jó ízlésre vall). Sokáig csak a legkisebb gyerekkel voltam itthon; fürdés, esti mese, dalolás, ágyikó. A két nagyobbik 8 körül befutott, majd bevágódtunk a tévé elé és valami full értelmetlen, nyálas sorozatot kellett nézni, Britney Spears húgának a főszereplésével. Nem mondom jobb programot is el tudtam volna képzelni, de ott voltam, néztem és lestem minden kívánságukat. Hétvégén mindig fél 10-kor van takarodó, gondolom el tudjátok képzelni hogy a másodperc mutatóval szinkronban járt a szemem ide-oda az órán...Így esett, hogy péntek estére már csak filmezés és döglés volt tervben.

Cirka három hónapja vagyok itt, de nem értem miért nem tudok fél 9-nál tovább aludni, még hétvégén sem. Pénteken hajnali fél 2 körül feküdtem le, az otthoni emberkék már kezdtek szállingózni online, elég fáradt voltam, mondom szombaton 10-ig traktorral sem vontat ki innen engem senki. De 8-fél 9 körül megint megriadtam, onnantól aztán már képtelenség visszaaludni. Délelőtt fürdés, hajmosás, gyors eszmecsere a drága otthonnal, délben kocsiba pattantam és meg sem álltam a King of Prussia-ig (mostantól KOP-pal rövidítem majd). Frejaval és a már említette holland lánnyal, Anne-vel találkoztam. Sajnos utóbbi hétfőn repül haza, letelt az egy éve. Először elfogyasztottuk az ebédet, pizzára esett a választásunk és tudunk is egy ritka jó helyet, ami megfelel az au pairek pénztárcájának is.
Utána célirányosan bevettük a mozit, már előző este megbeszéltük hogy Az ördög benned lakozik című horror múvit nézzük meg. Jogos lehetne a kérdés, hogy miért nézek megint horrort moziban, ha annyira nem bírom... :) Nem azzal van a gond, hogy nem bírom, de moziban teljesen más az egész. Nagy horror-fan vagyok, biztosan senki sem tudja megmagyarázni aki szereti ezt a műfajt, hogy miért szereti. Az emberek egyszerűen szeretnek félni és néha rettegni, szimplán ennyi az egész. Vagy mégsem?
Nagy-nagy reményekkel beültünk a terembe, nem voltak sokan. A tudat, hogy a holland lány imádja az ilyen filmeket, a másik oldalamon pedig Freja ült, aki csak miattunk vállalta be az egészet, ő inkább a Szépség és Szörnyeteggel szemezgetett még odakint. A film a 2O12-es év horrorjának van kikitáltva (nem tudom milyen lesz még a felhozatal a későbbiekben), Rómában játszódik, a Paranormal Activity forgatókönyvéhez tudnám kicsit hasonlítani. Freja 30 perc után úgy döntött hogy elhagyja a termet és vissza sem jött. A végignézett 30 percet is úgy vészelte át, hogy sállal takarta el a szemeit. Nagyon sajnáltam szegényt, megrázó élmény lehet ez egy olyan embernek, aki ezt nem igazán preferálja. A filmben nem csalódtam; hozta azt amit az előzetes alapján is vártam. Nem biztos hogy még egyszer megnézném, de egyszer mindenképpen ajánlott - amúgy gusztustalan, döbbenetes, kissé morbid, hangos és rettenetesen ijesztő - így tudnám jellemezni.
Viszont a film előtt levetített előzetesek láttán ismét felbuzdultam, mint mindig. Annyira jó filmek jönnek ki sorjában, hogy ha minden nap moziba járnék is kevés lenne, hogy mindent megnézzek ami érdekel. Azt el kell mondanom, hogy otthon jó ha fél évente egyszer beültem egy-egy filmet megnézni, a szorgos letöltögetés híve vagyok. Itt nagyon drága a mozi, de az au pairek többsége előszeretettel választja ezt szabadidős tevékenységnek. És szerintem ez az a dolog, ami sohasem fog kimenni a divatból, ennek van egyfajta "varázsa" - hogy éppen nem otthon, a géped előtt összegörnyedve ülsz vagy éppen fekszel és bámulod az x-szer y átmérőjű monitort. Jó persze, többségében én is ezt teszem, de nagyon szeretek moziba járni.

Fél 7-re voltam hazarendelve, ismét esti műszak következett. A hátam közepére sem kívántam, de hát ha a szülőknek ennyire bulizhatnékja és itókázhatnékja van akkor ám legyen. Ezt csak abból sikerült leszűrnöm, hogy a konyhában egy üveg whisky, vodka és pár sör volt előkészítve az indulásra - hát jó nekik na. Még negyvenes amerikaiakkal is nagyobb kedvem lett volna picsogni és iszogatni valamerre, mint megint Britney húgát bámulni a tévében egészen este fél 10-ig. Amúgy minden rendben volt a gyerekekkel, de ez a bébiszittingelés átka, hogy a lábad nem teheted ki sehova sem. Megmondom őszintén, nagyon és csak egyre jobban kezd hiányozni az, hogy eljárkáljak szombat esténként. Itt azt hiszem ezt elfelejthetem és nem csak a sokszori hétvégi esti munkák miatt, hanem minden más zavaró tényező miatt is. A közlekedéstől elkezdve addig, hogy itt majdnem mindenki 21 év alatti. Igen, nehezen viselem. Nem azt mondom, hogy nekem minden hétvégén a parketten a helyem egy-egy itallal a kezemben, de óóó mami...ha belegondolok, hogy tavaly péntek-szombaton minden héten zsinórban bejátszottuk ezt, akkor ez azért most elég éles váltás. És nem is csak a buli - hiányzik hogy csak beüljünk valahova egy valamire vagy csak összeüljünk sztorizgatni, akármi. Sürgősen orvosolnom kell ezt majd, amint kitavaszodik. Lássuk be az embernek, télen és hidegben nem sok kedve van császkálni...

Vasárnap komótosan elaludtam fél 10-ig, aztán anyuka lerendelt a konyhába hogy közölje; látja hogy egyre jobb a gyerekekkel a kapcsolatom és a kicsi is teljesen máshogy viszonyul hozzám. A beszélgetés lényege ez volt, elhangzottak más jellegű dolgok is, de összességében azt mondhatom hogy most minden rendben van. A jövő hetem lazának mondható, meglátjuk majd mit hozok ki belőle. Még a délelőtt folyamán elmentem tankolni, majd mire hazaértem már szedelődzködhettem is - ismét a King of Prussia-ban jöttünk össze, annak is a Cheesecake Factory részlegében. Délután 1 óra körül találkoztam a mallban Frejaval, Annevel és egy kínai fiú ismerősükkel, akivel egy osztályban vannak az egyetemen. Hatalmas figura ő is. Először beültünk egy Starbucksba, jól elbeszélgettük az időt, majd délután 4 óra körül bevetettük magunkat az étterembe. Mivel nívós hely, népszerű és nagyon drága is. Kapsz egy csipogót, ami ha megszólal jelentkezhetsz a "portánál" hogy éhes vagy biza és már vezetnek is az asztalodhoz. A csipogó megszerzése után kint ücsörögtünk a földön (mindenki ezt csinálja), jó háromnegyed órát kellett vártunk, farkas éhes volt már mindegyikőnk. Öt előtt nem sokkal bekerültünk, rendeltünk innivalót majd 20 percen keresztül bámultuk az étlapot - a bőség zavara miatt képtelenség eldönteni mire is vágyna az ember. Előételt a holland lány fizette és kérte, ez amolyan búcsúajándék volt nekünk. Mexikói kaját kért - tortilla, quesadilla, guacomole meg minden ami kell. Én már azzal degeszre ettem magam, ennyire finomat még sehol sem ettem. Imádom a mexikói kaját.

Főételnek ki-ki mást rendelt, én egy lángos tésztához hasonló "cuccosba" bugyolált grillezett csirkét kértem, amit még megtömtek paradicsommal, salátalevelekkel, avokádóval, lila hagymával és valamilyen szósszal. Mellőle persze nem maradhatott el az isteni sült krumpli-ketchup párosítás sem. Két hatalmas "szendvics"-szerűséget kaptam, minden egyes falat legyűrése előtt szorgos levegővétel, lassacskán kezdtem kipukkadni. Viszont az étel olyan isteni volt, hogy vétek lett volna otthagyni és nem megenni hehe. Aztán még hogy halmozzuk az élvezeteket, ha már a Cheesecake Factory-ben vagyunk, akkor együnk cheesecake-t. (Cheesecake magyarul sajttorta, de nem sokan hívják így. Inkább túrótortának szokták nevezni, holott semmi köze a túróhoz, úgyhogy azt hiszem maradjunk a cheesecake-nél - aki olvasta a német blogom, az láthatta hogy ott is mindig előszeretettel fogyasztottuk). Persze Németországban mi mindig csak megvettük a hagyományosat, semmi kiegészítés, de isteni volt. No itt viszont hozták a külön erre szabott étlapot és a bőség zavara miatt hirtelen azt sem tudtam mit kellene megkívánni...Végül a banános csoda mellett döntöttem, teljesen jól. Ehhez foghatót nem mostanában ettem, mennyei volt. Sajnos ott kellett hagynom a felét, akárhogy próbálkoztam, a mexikói előétel és a bőséges főétel után ha még letuszkolom a gyomromba azt a tortaszeletet is, nem is tudom most mi lenne velem - bőven elég volt a fele. A képen majd láthatjátok, hogy nem sajnálták róla a tejszínhabot sem, ami nekem annyira nem volt ínyemre szóval azt is szépen "letisztítottam" róla :) Este 7-ig elvoltunk az étteremben - készítettünk sok fényképet, nagyon sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, jól elszórakoztattuk egymást. Hihetetlenül jól éreztem magam, csodás emberekkel voltam körülvéve. Kár, hogy a holland lánynak haza kell mennie, de legalább Freja még itt marad nekem és a kínai fiútól is úgy köszöntem el, hogy mindenképpen találkozunk majd még.

A mókás nap után már csak hazajöttem és az este hátralévő részére már csak passzív pihenést tervezek. Így telt a hétvége, minden szuper volt. Ilyenkor a hétköznap ért "sérelmeimet" valahogy egy csapásra elfelejtem és imádok itt lenni, azokkal az emberekkel akikkel a szabadidőm eltöltöm. Eléggé kettős dolog ez, igaz? Megint megállapíthatom, hogy itt igazán a hétvégék miatt érdemes élni.

Most ennyire futotta, kattogtattam képeket is. Amint Frejatól megkapom a többit, kiegészítésre is sor kerül. Igyekszem.
Legyen szép hetetek, csak pörög azért ez a január...
:)