Szerelmem a bokszzsákkal

Nem tudom minek tudható be, de pocsékul aludtam szerda éjszaka. Az eső egész éjjel verte mindkét ablakom, meglehet dézsából öntötték. Viszont amikor reggel fél 6-kor fel kellett volna kelni azt hittem fejbelövöm magam. Eléggé elszoktam az ilyesfajta koránkeléstől, megrázó élmény volt. Mindent megcsinálok, nyitott vagyok akármire, de a koránkeléssel ki lehetne kergetni a világból. Hát sok időm nem volt észhez térni, hamarjában összekaptam magam és megcéloztam a háromnegyed 7-es vonatot - ami persze tömve volt munkába utazó emberekkel. Röpke fél óra múlva a Temple Egyetem pályaudvarán találtam magam, anyuka javaslatával ellentétben nem fogtam taxit - 1. nem találtam, égen-földön sehol 2. akiket leállítottam hol van taxi, egyöntetűen azt mondták hogy orbitálisan drága lesz. Így mentem mendegéltem egy darabon, lecsekkoltam egy térképen merre van az arra, majd kikötöttem az utcán, amire szükségem volt. Leállítottam egy mukit hány mérföld az egyetem fogorvosi kirendeltsége, majd azt ajánlotta fogjak buszt, mivel nagyon-nagyon messze van...Mivel sietősen voltam hallgattam rá. Elbuszoztam a megfelelő helyig, majd 8 óra előtt pontosan 2 perccel lejelentkeztem a portán hogy héé itt vagyok. 8-ra volt időpontom, nem siettem el a dolgokat na. Az orrom alá dugtak kismillió papírt, azokat töltögettem egy órán keresztül - mondanom sem kell, hogy csupa olyan dolog volt, amit az ember lánya nem igazán az iskolás évei alatt tanul meg. Mármint angolból biztosan nem. Fél 10-ig kellett várnom, majd két fiatalemberhez kerültem - annak a csajnak nyoma sem volt, aki elkezdte a fogam kezelését. Kereken másfél órát töltöttem a fogorvosi székben anélkül hogy csináltak volna valamit!! Jobban mondva csináltak, hat darab röntgenképet - mert az itt iszonyúan fontos, ha az nincs akkor szóba sem állnak veled (hozzátenném, hogy három darab röntgenkép 95 zöldhasúba kerül...). Ennyi volt és más semmi, a két kollega azt mondta minden rendben van, most nem csinálnak semmit a fogammal. Nem értettem az egészet, ezért hogy hülyébbnek tűnjek még ötször kérdeztem vissza, hogy biztosan jól értettem e mindent. Elvileg 2-3 héten belül felhívnak és telefonon keresztül fogunk új időpontot egyeztetni, vissza kell mennem és akkor megcsinálnak mindent, a gyökérkezeléstől elkezdve, folytatva a töméseken keresztül. Na azért én erre majd kíváncsi leszek...Megmondom mi van; egyáltalán nem szeretek itt fogorvoshoz menni. Jó, persze az ember sehol sem szeret, otthon sem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, de amit itt csinálnak az nekem túl sok...anyagilag egyrészt, másrészt semmi sem olyan mint otthon, nekem az otthoni dokim egy tömést elintéz 20 perc alatt, de itt az maga 20 perc amikor csinálnak egy röntgenképet a fogamról, elmennek megmutatni valakinek és én ücsörgök a székben lábamat lógatva, meg így az egész eljárás olyan furcsa - és a végén persze csak benyögik hogy mennyi az annyi. Most csak a röntgenért kellett fizetnem, de várok a következő időpontra.

Anyuka tanácsát természetesen megint nem fogadtam meg, nem fogtam taxit. A korábban leállított mukinak sem volt igaza, hogy a pályaudvartól olyan fenemód messze lenne a fogorvos, talán 15 percet sétáltam és már helyben is voltam. Hihetetlen mennyire hozzá vannak itt szokva ahhoz az emberek, hogy 5-10 perces sétáktól már odavannak :)

Délre már itthon is voltam, anyuka itthonról dolgozott ismét. Fintorgott egy sort arra, hogy a fogorvosok nem csináltak semmit és feleslegesen kellett elmennem, egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy ő nem érti ezt az egészet. Gyorsan kiadta az ukázt, hogy két tele kosár hajtogatnivaló ruha csak rám vár, ő gyorsan zuhanyzik és le is lép megint - hasonló okok miatt mint szerdán. Értetlenkedve kérdeztem hol a kissrác, mire azt mondta ma 1 óráig hagyjuk a délelőtti sulijában a fél 12 helyett...az eszem megáll tényleg; amikor ő itthon van akkor látni sem akarja a gyereket és elmegy itthonról. Ki látott már ilyet? 

Délután elvoltam a gyerekkel, főleg mert felfedeztem az új kedvencem az alagsori játékszobában - egy vadonatúj, szuper bokszzsákot. Én élek-halok a gyerekek játékaiért - gyurmázok, x-boxozok, wii-zek, festek, autópályát építek, de ez a bokszzsák visz mindent. Egyből három kesztyű is dukál a dologhoz, nekem sem kellett több, nekivetkőztem és elkezdtem püfölni ahol értem. Minden au pairnek ajánlanám ha van hozzáférése, akkor napi szinten 10-20 percet kötelező ütni-vágni! :) Na jó, nem csak au paireknek - de hihetetlen milyen feszültséglevezető tónussal bír. Utána sokkal jobban lettem, igaz folyt már rólam a víz. Ha hússzor ütsz csak bele, de tudod olyan apai-anyait beleadva, akkor is 10 percig minimum lihegsz utána. Elvoltam, és ezentúl elleszek azt hiszem. Nem voltam híve sohasem az ilyen küzdősportoknak, a bokszot kifejezetten utáltam, de még a végén favorit lesz. Abba inkább nem gondolok bele, hogy holnap majd nem fogom érezni a karjaimat...

Anyuka 4 óra tájban toppant be, majd bevetődtünk immár hármasban a játékszobába. Ilyenkor illetlenségből sem húzom ki magam a móka alól, elvagyok velük igaz teljesen más ha anyukával is kell játszanom és nem csak a kissráccal. Aztán gyorsan rá is kérdeztem, hogy áll e a pénteki takarítás, nagyon szeretném továbbra is csinálni. A határozott igenlő válasz helyett inkább ledöbbentem - mostantól vége ennek, mivel a gyerek suliban van és nekem csak két órám van az egészre, így nem tudom megcsinálni.

Eddig is két óra alatt rendeztem le mindig, szóval emiatt nem értem az egészet. Másrészről az a flegma stílus ahogy ezt az egészet tálalta, hát köpni-nyelni nem tudtam, csak pislogtam körülbelül...Ezentúl soha többet nem csinálhatom, isten sem tudja hogy miért, de anyuka így döntött. Ebben is örömöm leltem, kéthetente plusz bevétel volt, de naná hogy megvonja ezt is, akkor nem értem miért bólintott rá az elején. Azt gyanítom hogy vérszemet kapott annak a hírnek a hallatára, hogy otthonról kaptam segítséget és úgy gondolja, hogy akkor arra a pénzre már nincs is szükségem amit a takarítással kerestem volna. Erre már tényleg nem tudok mit mondani, nem takarítok többet - ez van.

Nem telt bele 10 percbe, majd végre hozzám szólt - nem kell velük ott lennem és játszanom. Ennyi volt az egész, ezzel fogtam magam és felbattyogtam a szobámba. Napok óta már egy normális szava nem volt hozzám, csak a rideg ábrázatát látom és a hideg futkos rajtam ha hozzám szól.

Kicsit össze vagyok zavarodva...

Vacsoránál úgy döntöttem velük eszem (többségében csak segíteni szoktam). Nagy hévvel lemegyek, de már öntögették a müzlit a tálkákba. Ezt bebuktam, nem kell segíteni. A konyhát utána összerámoltam, mosogatógépbe be, de megint csak egy árva szó nélkül zajlott az egész. A 3 éves gyerek sokkal többet beszél hozzám, mint anyuka. Nem hagyhattam szó nélkül a dolgot, írtam a tanácsadómnak hogy tud e valamit és miért keresett kedden, de csak a fogam mivolta felől szeretett volna érdeklődni. Úgyhogy gyanítom nincs gond, csak anyukával - azt nem értem miért nem bírja elmondani, mi szúrja a szemét.

Na de nem gond ám - így holnap délelőtt van két szabad órám; futás és bokszzsák-püfölés van betervezve! Nem állíthat meg senki :) Hétvégén még nem tudom kell e dolgoznom, remélem szólnak majd. Szombatra passzív pihenést tervezek - Freja New Yorkban lesz, de vasárnap találkozunk.

Mára ennyi voltam.