Két napos semmittevés

Ahogy a hétvégi 'programom' felvázoltam, igyekeztem magam tartani is ahhoz - jelentem totálisan kipihentem magam és még csak lelkiismeret furdalásom sincs, hogy az égvilágon semmit nem csináltam.
Volt pár elintéznivaló ügyem, de ezenkívül semmi több. Péntek éjjel még hajnali 2-kor ébren voltam és filmet néztem, szombaton hál' istennek nem volt hegedű, így alhattam kedvemre. Fél 10 körül dobott ki az ágy, én pedig egyből neki estem - még frissen és üdén - az utolsó online leckéknek, ugyanis a hétvégén mindkettőt sikeresen teljesítettem. Megmutatom az eredményeket:

                                                                         olasz

                                                                   spanyol

Valamint kaptam szép "bizonyítványokat" is:

No már most az eredmények ugye elég szépek. De el kell mondjam, mindegyik esetben egy 35 kérdésből álló tesztet kellett kitöltenem - volt egy kérdés, utána 4-5 lehetséges válasz és pipálnom kellett. Mindenféle segédeszköz használata megengedhető, ugyanis itthonról csináltam. Szóval ha olyan őrült módon akartam volna, akkor mindegyik lehetett volna 100%-os. Azt szokták mondani, hogy "csak magadat csapod be, ha csalsz". Mindegyik teszt kitöltésével körülbelül olyan 40 percet elszórakoztam, de azt hiszem még az is meg tudná oldani őket minimum 70-80%-osra, akinek életében semmi köze nem volt sem az olaszhoz, sem a spanyolhoz. Pofon egyszerűek voltak, én meg már felkészültem hogy majd miknek a segítségét veszem igénybe, de sok mindent nem szöszmöszöltem velük. Nem áll szándékomban füllenteni, természetesen miután minden megoldáshoz pipa került, ellenőriztem magam és csak azután küldtem el az eredményeket - azért nem ejtettek a fejem búbjára engem sem na. Amint látjátok a spanyol jobban sikerült, bár nekem az olasz nyelv hangzása jobban tetszik, azt hiszem a spanyol mégis valamiért jobban a számra áll. Tavaly és az előtt is rengeteg filmet, sorozatot néztem spanyolul (ilyen az, amikor az ember nem bírja kivárni a folytatást...), halom spanyol zenét hallgatok és hát voltam is körülvéve spanyol ajkúakkal, mert ők valahogy mindenhol ott vannak :) Szóval talán ennek köszönhető. Hogy a következő lépés most mi, az még rejtély. Befizethetnék mindkét nyelvnél a haladó változatokra is, megkérdeztem a tanácsadóm hogy érdemes/szükséges e. Válasz egyelőre még nem érkezett. A nyelveket azonban nem szeretném hanyagolni, online ugye nekem itt mindig minden meglesz és akkor lépek be amikor csak akarok. Megígértem magamnak, hogy foglalkozni fogok velük továbbra is - spanyolból egyébként nagyon sok mindent megértek már, főleg ha írottan látom. Szóval azért ragadnak az emberre dolgok - akarva és akaratlanul is.
Mindig felháborodtam tavaly, amikor Németországban mindenki azt kérdezte, hogy megértem e a németet vagy beszélem is? Nem értettem miért kérdezik állandóan ezt, de alapjában véve igazuk volt...mivel hatalmas különbség van a két dolog között. Mára azt hiszem elmondhatom, hogy beszélem a németet és az angolt is, megérteni pedig maximum megértek szavakat, kifejezéseket más nyelveket illetően. Annyi sok ember él tévhitben és szilárd meggyőződése, hogy tud angolul meg németül, csak azért mert megért valamennyit belőle. Nem az a mutatvány; megérteni akárki megérthet akármit. De válaszolni, ügyeket intézni, épkézláb mondatokat alkotni is tudni kell!

Szombaton volt egy 1-2 órás köröm a Walmartban - jól elszórakoztam az időt, de valahogy mindig minden egyszerre fogy el. Utána süvítettem is haza, egész délután skypeoltam a barátaimmal, pakolásztam és tettem a semmit. Estefelé aztán írt Evelin, hogy ő halálra unja magát és Marjolein írt neki, hogy mennek egy bizonyos Gryphon Cafe nevű helyre este, ha szeretnénk akkor csatlakozhatunk. Oké, meggyőztek végül is. Este ideje kimozdulni már valamerre...Evelin olyan 8 körül jött értem, aranyos kis veterán kocsijával elszáguldottunk tankolni, majd Wayne-be (régi családom azon a környéken lakik). 9 körül értünk oda, 10 perc múlva zártak - remek. Találkoztunk Marjoleinnel, Oksanaval és Frejaval, elszórakoztattuk magunkat, majd továbbálltunk egy pubba.

Mexikói kaját rendeltünk, ami olyan csípősre sikeredett hogy azt hittem menten tüzet okádok...Az "előétel" egy Heineken volt - nekem.
"Többi hölgy?" - kérdezi a pincér.
"Ah csak víz, víz, víz és szintén víz" - jó, gondolom nem lehetett kitalálni ki közülünk az "alkoholista"...
Jól esett a söröm, a többiek meg persze nem bírták ki hogy bele ne kortyoljanak hehe.
Eszegettünk, beszélgettünk, néztük közben az olimpiát, majd olyan 11 körül komótosan távoztunk.
Fél 12-re már itthon is voltam, csevegtem még egy csöppet azokkal, akikkel egy időzónában vagyok, majd éjjel 1 körül nyugovóra tértem.

Vasárnap fél 11 körül kelés, majd opciók után kutattunk Katicával, mégis hogy lehetne nézni élőben a vizilabda meccset. Hátőőő, az én családomnál összesen 3-4 csatorna van a tévében, szóval ez itt így sansztalan. Online kutakodtunk kicsit, majd jött a mentő ötlet - iPodra le lehetett tölteni egy remek kis alkalmazást ingyen, ahol mindenféle gond nélkül tényleg élőben megtekinthető minden. Minőség kiváló, nincsenek felesleges reklámok és tényleg minden van. Oké persze nem szélessávon meg szupernagy kivetítőn tudom nézni, de ez is jobb - és egyszerűbb - mint a semmi.

Gyorsan összekaptam magam, skypeoltam a családdal, kicsit rendbe vágtam a szobám...aztán úgy döntöttem elgyalogolok ismét a Dunkin Donutsig, meglepem magam egy fagyival. Még amikor nem volt kocsim a koccanás miatt, akkor voltam olyan elvetemült, hogy 50 percet sétáltam az autópályán a tűző napon, de végül is abba sem haltam bele, és őszintén szólva örülök ha hétvégén kocsit sem kell látnom, nemhogy még vezetni is kelljen haha. Olyan jó két óra el is ment a kis sétámmal, csak mentem ahogy vitt az út, zene a fülemben és életöröm volt a javából.
http://www.youtube.com/watch?v=LtGtXsA3v5M
Ennek a hallgatásával most nem bírok leállni - 50 perc gyaloglás alatt nem volt olyan, hogy más zene szólt volna. Egyébként a csütörtöki filmből van ez a zene, aminek azóta is rabja vagyok és csak szombaton nem néztem meg a filmet. Mindegyik más napon igen.
Ezt szépen ki is tudtam tárgyalni még Elisa-val is - ugye emlékeztek még rá? Az őrült spanyol barátnőm? Aki sajnos 2 hónap után hazament és itt hagyott...rettenetesen hiányzik!!! Lehetek itt akárkivel külföldivel, nincs hozzá fogható. Vele tényleg minden szuper volt, totális hullámhossz meg minden - most meg körülbelül az van, hogy mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül képes vagyok itthon gubbasztani néha hétvégén, csak találkoznom ne kelljen senkivel :) Viccesen hangzik, de csak az igazat írom. Meg az osztrák lány is márciusban, Nathalie...elgondolkodom és tényleg azok mentek haza, akikkel mindig minden körülmények között jól éreztem magam.

Kisebb - bár elég fontos - összetűzésem anyukával most így a nap végére, amitől már egy órája gyomoridegem van. Múlt hetemért ugyanis nem kaptam csekket, de az e heti csekket szombaton odaadta. Mondom neki, hogy elfelejtette a múlt hetit, amire ő közli hogy nem felejtett el semmit...és akkor kibújt a szög a zsákból. Jött a fél éve lezárult Miami-téma, hogy akkor ő azzal nem számolt és a nagypapa repülőjegyét neki kellett fizetnie és nagyon drága volt. Aztán jött azzal, hogy amikor május végén elengedett Kanadába, akkor Adrijananak helyettem kellett dolgoznia vasárnap és neki is fizetnie kellett. Ez neki nagyon sok kiadás, értsem meg, szóval nem véletlen nem fizetett. Álló helyemben ott köpni-nyelni nem tudtam, azt sem tudtam mit mondjak...egyáltalán miért most akarja ezeket levonogatni? Fél év elteltével? És különben is mi ez az egész most? A családok kötelesek nekünk mindkét vakációs hétért fizetni, és mivel én az előző két családtól nem utaztam sehova, így most ez az anyuka köteles és nem akar. Értem én, hogy hirtelen jött annó az a Miami, de megbeszéltük könyörgöm, hogy mehetek és minden oké lesz...most akkor mit vár tőlem? Amikor az előző családokat ott hagytam, akkor több pénzt kaptam, de egy fillért sem a vakációs heteim miatt, mivel nem tőlük mentem - ez tiszta sor. Hanem a biztosítások és sulik miatt, ezt a második tanácsadóm mondta még. Ha ő nem hívja fel a figyelmem erre, akkor efölött is elsiklok. Most ebben az esetben mégis én melyik családhoz és kihez menjek vissza, hogy kérem szépen a két vakációs hetemért a fizetést? Mivel jár. Azért én sem vagyok totál idióta. Elhiszem én, hogy nagyon drága minden, drága volt a nagypapa jegye is és az is, amikor Adrijana kisegített. De könyörgöm, az is körülbelül az ő hibájuk volt, mivel nekem áprilisban megmondták, hogy mehetek mert szabad leszek. Én ha itt nem szólok vissza és tűrök, egyszerűen megesznek és 'felzabálnak'. Azt hiszik mindent megtehetnek. Azt a szót, hogy 'korrektség' vagy 'korrekt', azt körülbelül október óta el is töröltem a szótáramból. A legjobb az egészben mégis az, hogy rám marhára sajnálja a pénzt, de minden téren - nem tudom például ahhoz most mit szólna, ha megmondanám neki, hogy szeretnék még két kurzusra jelentkezni és még 250 dollárt arra fizetnie kell, mivel eddig 235 dollárt fizetett összesen a kettő kezdőre, amiknek ma lett vége. A benzint én fizetem, kajára sem sok mindent költ miattam - egyszerűen nem tudom mit vár még úgy mégis? Elhiszem én, hogy ő is spórol...de én is. Grace meg ott hüledezett a boltban pénteken, amikor a drágalátos kutyának elhoztuk az eledelét és cirka 110 dollárt fizettünk érte. Igen, a fél heti fizetésem...de ez mind nem számít. Felőlem fizessen a kutyára, cicára, de ha én megdolgozom a pénzért, akkor nekem is fizessen álljon már meg a menet. Majd hétfőn reggel szépen 'elfelejtek' felkelni, aztán írkálhatja az sms-eket is egészen nyugodtan. Ne haragudjatok, hogy most ennyire kifakadtam, de még nem térek magamhoz. A beszélgetésem kb. egy órával ezelőtt volt vele, azóta elmentek itthonról, de küldtem neki egy jó velősen hosszú üzenetet, válasz semmi. Ha nem fog fizetni a múlt hetemért és ez így folytatódik, akkor adós vagyok egy emaillel a tanácsadónak. Azt hiszem ez már tényleg az a dolog, ami nem tűr halasztást és semmiféle lenyelést, meg elnézést sem...

Így a végére pedig a legújabb videó, az Everglades Nemzeti Parkról (a vimeo.com megint megviccel és egyelőre nem enged többet feltölteni):


Everglades from Vivien Koncz on Vimeo.

Azt hiszem ez az öt nap már semmi lesz. Oké, tulajdonképpen nem hiszem...csak reménykedek. Valószínűleg életem egyik leghosszabb öt napja előtt állok, de ugye semmi sem tart örökké.

Hamarosan jelentkezem! ;-)