Breaking Dawn, Cheesecake Factory, PHILADELPHIA, új barátságok

Ott hagytam abba, hogy péntek este...a tervezett szombati sokáig alvásból megint nem sok minden lett, fél 9 körül totál frissen és üdén fel is keltem. Gyors reggeli volt tervben, majd nyakamba akartam venni egyedül a környéket, Rosemontot. A reggeli előtt azonban anyuka megkért, hogy játszak Noahval, mert ő kicsit dolgozni akar és apuka pedig az udvaron tevékenykedik és a gyerek nem akar kint maradni vele...Ok...Csak ezt mondhatta volna előbb is...A gyerek rettenet hisztis volt, semmit nem akart csinálni, akár a csillagokat is lehozhattam volna neki, csak az anyját akarta és futkosott be 5 percenként a dolgozószobába ordítva. Anyuka azt mondta, ilyenkor muszáj egy kicsit "agresszívnek" lennem, felemelnem a gyereket és levinni a játszobába. Ezzel nincs is semmi gond, azzal inkább hogy a gyerek üvölt és annyira rugkapál, hogy azt sem tudom hogy fogjam meg és ugye már nem bébi (a múltkor például lekarmolta az arcom, se gáz). "Boldog" voltam nagyon, hogy a szabad szombatomon (ők mondták, hogy nem kell dolgoznom) a hisztis gyereket kellett lekötnöm valahogy, de hát nem volt mit tenni. 9 órától olyan fél 12-ig játszottam vele, közben megcsináltam egy mosást-szárítást is. Gyorsan ettem és bejelentettem, hogy lelépnék végre... :) 1 órára összekaptam magam és bár csak a 3/4 3-mas vonatot néztem ki, útnak eredtem mert még be akartam járni kicsit gyalog a környéket. A vasútállomás ezerszer közelebb van még gyalogosan is, mint West Chicagoban volt. Nem mellékesen, de 18 fok volt szombaton - ahh mennyei manna, totál pólós idő, alig hittem el. Kicsit lófráltam a városban, csináltam pár képet (csak hogy megmutathassam milyen környéken lakom), betértem egy drogériába venni ezt-ezt, ittam egy jegeskávét a mekiben és elindultam a vonatra.

Pár kép a környékről:

8 perc alatt Wynnewood-ban voltam, ahol a dán au pairrel találkoztam. Elnézést mindenkitől, nem svéd a csaj, hanem dán. Fogalmam sincs honnan szedtem hogy svéd, de ez mindegy is. Az viszont lényeges, hogy talán az egyik legjobb fej csaj akivel eddig találkoztam itt. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, egyfolytában beszéltünk mindenféléről, kicsit magamat látom benne, néha olyan szétszórt meg mókás. Nem voltak kínos csendek, meg olyan volt az egész mintha már régebb óta ismernénk egymást, borzasztóan jól éreztem magam. Szóval először mozi volt tervben, az Alkonyat - Hajnalhasadás 1. részét néztük meg. Számomra kellemes meglepetés volt, tetszett a film. És baromi jó filmek jönnek ki a továbbiakban is, 2010 áprilisában Titanic 3D-ben - ááááá alig várom hogy lássam! Mozi után még egyáltalán nem akartunk hazamenni, így beültünk a Cheesecake Factory-be. Rengetegen voltak, de egész hamar sikerült asztalhoz kerülnünk. Mennyei burgereket ettünk, íme:

A dán csaj (Freja) tényleg nagyon vicces és életvidám, rettenetesen bírom és biztosan fogunk még találkozni. Sokat meséltünk mindenről egymásnak (életében nem hallott még Magyarországról, azt sem tudta merre van). Mondta, hogy járhatunk majd együtt konditerembe, nyaralásos ügyekbe is benne lenne (augusztusig lesz itt), most jött haza éppen egy 4 napos miami-i útról, ahol egyedül volt. Van egy 17 éves öccse, aki Costa Ricán cserediák - szóval vele is zajlik az élet na. Volt miről beszélni és a vacsi után, olyan este fél 8 körül haza is hozott. Annyira boldog vagyok, hogy végre találok pár embert, akik ilyen nyíltak, jófejek és barátságosak.

Szombati nap folyamán akadt egy kis gond ismét a fogammal...Mióta elkezdett fájni valamikor október közepén azóta nem rágok semmit azon a részen. Tudom hogy ez nem hangzik valami jól, de higgyétek el hozzá lehet ám szokni (...) Most sajnos ez van, igyekszem kihúzni ameddig csak lehet, de tudom hogy az évem során mindenképpen el kell majd mennem fogorvoshoz. Szombaton véletlenül ráharaptam és olyan fájdalom hasított bele, hogy aki látott az nem tudhatta miért vágok olyan fancsali képet és csak bámulok magam elé. Aztán elmúlt, de néha előjön...levizitáltam a fogaimat és tisztán látom melyikkel van gond, talán még az íny is piros picit alatta...Sejtésem sincs tényleg, hogy meddig fogom így húzni. Az egy oldalon rágásban már nagyon jó vagyok, fel sem tűnik, hogy a másik oldalt nem használom és ugyanolyan jóízű minden étel, de tudom hogy ez nem mehet majd a végtelenségig. Várok és remélek, mást nem nagyon fogok (még) tenni. Alaposan földhöz vágna a fogdoki szájából elhangzó összeg egy lehetséges kezelés során. Ennyit a fogamról most.

A hétvégén szerintem megint fejlődtem egy kicsit angolból. A szombati nap után, amit a dán lánnyal töltöttem abszolút érezhető volt a változás, csak úgy sorban hagyták el a szavak a szám, amikor este a családdal beszéltem. Ilyenkor annyira örülök, ennél jobb nyelvlecke valóban nincs. Ha rá van kényszerítve az ember - és ugye én itt abszolút rá vagyok. Viszont az kicsit egyelőre aggodalommal tölt el, hogy egy ilyen nap után keresem a szavakat németből. Beszéltem szombat este két német au pairrel (akiket Chicagoban ismertem meg) és iszonyúan nehéz ez. Egyik percről váltani a másikra, NAGYON NEHÉZ. Sosem hittem volna és elképzelni sem tudom mit művel az, aki hét nyelven beszél...?! :) Számtalan példa van/volt arra, hogy németül köszöntem meg valamit az angol helyett, vagy néha jön a because az aber helyett, amikor a németekkel beszélek. Fogalmam sincs, hogy tudnám mindkettőt normálisan szinten tartani - egyelőre majdnem hogy lehetetlennek tartom ezt. Úgy érzem, hogy ha egyik nap az angolom az egekben van, akkor a németem a padlón. És ez fordítva is igaz. Nem tudom mások hogy vannak ezzel... :)

Vasárnap szintén fél 9 körül felkeltem már, gyorsan összekaptam magam és fél 10-kor már úton voltam a vasútállomásra. Ezúttal kocsival mentem bár gyalog akartam. A szülők mindig "erősködnek", hogy nyugodtan menjek kocsival, mert 5-kor már sötét van, veszélyes hazajönni, kocsival gyorsabb stb. Értem hogy aggódnak, de 10 perc tőlünk a vasút és én nagyon szívesen gyalogolok, ezt a kocsi imádatukat sohasem fogom megérteni. Útközben beugrottam egy boltba áfonyás bagelért és forró csokiért, megreggeliztem, majd elindultam a vasúthoz.

A vonaton találkoztam a német lánnyal, Jessyvel. Sok volt a közös téma, aranyos csaj, de nem az igazi. Picit néha távolságtartónak tűnik, nem beszél sokat, kicsit sem hasonlít a habitusa a szombati dán lányéhoz (akivel ugye abszolút egy hullámhosszon vagyok). Elvoltunk, elhívott sok helyre már, meghívott egy bulira szilveszterre is, elhívott magukhoz is, mondta hogy lóghatok vele és a három német barátnőjével amikor csak akarok - szóval azért nem "katasztrofális" a helyzet, tényleg aranyos, csak más. Fél 12-re már a Philliben is voltunk, először egy német karácsonyi vásár felé vettük az irányt. Ott szétnéztünk kicsit, megtaláltuk a Love-jelet, elkészültek a fényképek, aztán csak sétáltunk tovább. Betértünk egy hatalmas fedett piacra - na ott aztán volt annyiféle étel, ital hogy ha akartam volna sem tudtam volna választani. Sajnos csak az élő rákokról készítettem fotót, nem voltak valami gusztusosak:

A piac után eléggé megéheztünk mi is, a Costi nevű helyet céloztuk meg, ahol isteni cézár-salátát ettünk és ittunk egy mangós smoothiet. Ez volt életem legjobb cézár-salátája, úgy néz ki ez az évem a "leg"-ek éve lesz... :) Séta, séta és még mindig séta tovább, kikötöttünk a Schuylkill folyónál és végigmentünk a partján, majd hazafelé vettük az irányt. Bevallom kicsit fáradt voltam már, fél 5 körül érhettem haza. Csúcsszuper hétvégén vagyok túl, ezt el kell hogy mondjam. Messze a legjobb volt, mióta itt vagyok (na jó, talán egyensúlyban van a hétvégi chicagoi barangolásaimmal is), de hihetetlenül jól éreztem magam. Talán ez végre a normális társaságnak is volt köszönhető. Még a hétvégén megkeresett egy dél-afrikai lány is, valószínű a közeljövőben vele is fogok találkozni, aranyosnak tűnik.

Holnaptól a gyerekek végre suliban (a helyükön) lesznek, sokkal több szabadidőm lesz. Minden beáll a normális kerékvágásba végre. Hamarosan elmegyek a dán lánnyal az edzőterembe és jelentkezem én is. Sulit is szeretnék kinézni már, ahogy lapozgattam az újságot, vannak nagyon érdekes kurzusok is és egyáltalán nem biztos, hogy az "English as a second language"-t fogom választani... :) Amint láthatjátok, nem sűrűn vagyok már online, ha vagyok is akkor inkább este. De így hogy végre van társaság minden más. A legeslegfontosabb dolog ebben az egész au pairkedésben, hogy legyen kivel eltöltened a szabadidőd. A barátok és az ismerősök a legfontosabbak, a host családon kívüli kapcsolatok. Hiába imádom Chicagot, gondolom észrevehető hogy itt sokkal jobban érzem magam. És hát mindig van mit várni kérem szépen...ugyanis 5 nap és ismét New Yorkban találom magam egy hétvége erejéig. Péntek este megyek busszal és vasárnap este jövök majd csak haza. Biankát fogom meglátogatni (többségeket gondolom ismeri a blogját), bulizunk, várost nézünk és szuperül fogjuk érezni magunkat. Érdekes az élet, vele most fogok életemben először találkozni, ez az egész au pairkedős-blogolós dolog hozott össze úgymond bennünket. El sem tudjátok képzelni mennyire várom már a pénteket, isteni lesz minden. Annak ellenére, hogy most ilyen jól mennek dolgaim, még mindig rettenetesen szükségem van arra a hétvégére. Nagyon boldog vagyok most :)