Pozitív csalódás

Már Sycamore-ban vagyok, a tanácsadómnál lakom egészen péntek reggelig. Korán keltem ma, utolsó reggelem volt a Novak családnál. Kiporszívóztam, elpakoltam a dolgaimat, kockultam még egy kicsit, majd anyuka 11 körül levitt a vonathoz. Az elválás ugye nem volt valami fájdalmas, ő is vidám volt, én is nagyon vidám voltam. Szerintem máig is azt hiszik, hogy amiatt váltok csak, mert kisebb gyerekre akarok vigyázni. Jobb is így én azt mondom. Amúgy tévedtem, az utánam lévő au pair nem német, hanem dél-afrikai. Anyukának megköszöntem mindent, majd felszálltam a vonatra és vissza se néztem. Megint elköltöztem...

Körülbelül fél óra múlva megérkeztem Elburn-be, ahol a tanácsadóm már várt rám, kocsival jött elém és még fél órás autóút következett. Már első fogásra megállapította, hogy a nagy bőröndöm bizony túlsúlyos, szóval holnap kicsit át kell majd variálnom a dolgokat, nem akarok a reptéren vagyonokat fizetni. Elkapkodtam picit a pakolást és minden nehéz dolog a nagy bőröndbe került, se baj holnap orvosolom az ügyet. Már út közben is nagyon sokat beszélgettünk, kezdett pozitív irányban változni a véleményem róla. Megkérdeztem hogy mi az oka annak, hogy ennyire sok a német au pair itt és eléggé elfogadható magyarázatot kaptam, amit eddig én nem is tudtam. A lényeg az, hogy Németország az egyetlen ország a földön, ahol ha megcsinálod a jogsid, akkor Illinois államban elfogadják azt, nem kell az ittenit is megcsinálnod. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy itt az emberek meg vannak győződve arról, hogy a németek nagyon jól vezetnek és megbízhatóak, biztonságos vezetők. Oké aláírom, ebben tényleg van valami, ezt tapasztalni is tudtam. És hogy itt baromi nagy távolságok vannak, kocsi nélkül tényleg nem jutsz el sehova, így az embereknek szüksége van a jól vezetőkre. Ennyi lenne a történet. Tanácsadó hozzátette azt is, hogy a thaiföldiek, kínaiak, kolumbiaiak például pocsékul vezetnek - és ugye belőlük kevesebb is van itt, vagy nincs is egyáltalán.
Észbontóan kietlen tájakon jöttünk, Sycamore 2 órányi autóútra van Chicagotól és ez tényleg az a része az államnak, ahol szó szerint semmi sincs. Hatalmas, mesebeli kúriák a nagy semmi közepén. Néha egy-egy tavacska és még a szomszéd házig is autóval kell menned, csak itt-ott el van ejtve egy-egy ház. Nekem tetszik, bár tény hogy nem bírnék így élni. 
Amikor megpillantottam a tanácsadó (ezentúl hívjuk S-nek) házát, a lélegzetem elállt majdnem. Aztán beléptünk és mindent megmutatott. Voltam már pár szép házban életem során, de jelen pillanatban kijelenthetem, hogy ez viszi a pálmát. Szavakkal nagyon úgysem tudom leírni milyen, pár képet mutatok nektek (lehet hogy még majd csinálok is), de én egész nap extázisban voltam, hogy mennyire gyönyörű helyen vagyok. És ami a legfontosabb, tisztán! Nem kell néznem hova és mibe ülök, mezítláb és mászkálhatok, ragyog a konyha, a fürdőszobám és minden csodálatos, hatalmas és otthonos. Van egy kutyájuk. Normálisan van tartva, nem bűzlik és én még kutyaszőrt sem láttam sehol. És imádok játszani vele és marha aranyos pofa :) Amikor a szobámat megláttam nem hittem a szememnek. De inkább képpel szemléltetem, hátha hihetőbb:

                                                                   Szobám a tanácsadónál..

                 Nekem már idei karácsonyfám is van, ami szerintem Apának tetszik a legjobban a színek miatt... ;)

Fürdőszobám

Na igen, így élek most. Gyönyörű minden, látnotok kellene. Amúgy a házban jelenleg 11 karácsonyfa áll, majdnem minden helyiségben egy, és nem mellékesen de 16 tévé van a házban összesen. Ezenkívül ami még említésre méltó, az a hatalmas terasz és a ház mellett elterülő tó, ami nem is olyan kicsi. Most már megértem, hogy könnyen írogatta nekem anno S. hogy milyen jó családnál vagyok, milyen szuper helyen. Innen könnyen beszélnék én is na... :) De ez már a múlt. Az az igazság, hogy borzasztóan nagyot csalódtam a nőben, ráadásul pozitívan. Nagyon sokat beszélgettünk, amit a családdal nem sűrűn tettem meg és így ez az angolomnak is jót tett. Rengeteg dolgot kérdezett rólam, felőlem. Délután kicsit skypeoltam anyáékkal és S. idejött, integetett nekik és megkért, mondjam el a szüleimnek, hogy milyen nagyszerű lányuk van (...) Hát ezen is csak lestem...Utána lementem és anyát dicsérte, hogy milyen aranyos. Kérdezett a szüleimről, mivel foglalkoznak, nálunk milyen a karácsony stb. Aztán feldíszítettük az utolsó karácsonyfát is az ő hálószobájukban. Itt létem alatt most fordult elő először az, hogy végre lett egy kis karácsonyi hangulatom. Gyönyörű lett a fa és a díszek is olyan mások, mint otthon. Minden - jó értelemben - giccses, színes, túl sok. Kérdeztem én is a családjáról, a férjéről, majdnem mindenről. Képzeljétek, a férje olasz származású és fogorvos. Aztán kérdeztem S.-t hogy beszél e olaszul, azt mondta csak angolul beszél. Aztán szóba jött, hogy még németül is beszélek de sajnos az angolom korántsem olyan jó, amire ő megdicsért hogy nagyon is az, mert válaszolni és kérdezni is tudok, a legtöbb au pair nem nagyon beszél vele. Ez jól esett tőle. Miután végeztünk a fával, megjött a férje is, bemutatkozott. 50 körüli pasi lehet és kiköpött olasz, alacsony, fekete hajú, sötét bőrű - S. azt mondta, hogy maffiózósan néz ki, ez majdnem hogy igaz is rá. Nekem bejön a fazon na, tök jó fej és nagyon közvetlen. Aztán a továbbiakban ismét relaxáltam kicsit, majd vacsora következett. Itt létem alatt és az orientáció után először ettem normális kaját - paprikába tekert darált hús volt borsóval és feta sajtos salátával. Mindent megettem. Akkor már éhes is voltam, de az is nagyon jót tett, hogy végre normálisan leülünk együtt enni, kérdezik mit kérek és főznek rám. Vacsora közben is nagyon sokat beszélgettünk, kérdeztek sok mindent Magyarországról, arról ahol lakom, S. hozta a világatlaszt és meg kellett mutatnom mi fán terem szerény falucskám...Állítom, hogy itt egy nap alatt többet beszéltünk és többet megtudtak rólam, mint a család az egy hónap alatt. Este 8 körül elmentünk kocsival ide a közelbe egy fagyizós helyre, de nem mentünk be, csak odaállsz a kocsival, rendelsz és kiadják az ablakon. Először nem értettem miért mondta itthon a férj, hogy papucsban is mehetek, nem számít. Az egy nap alatt sokkal jobban és hasznosabbnak éreztem magam, még akkor is ha csak karácsonyfát díszítettem és ajándékokat csomagoltam este a tanácsadóval. Hihetetlen jól érzem magam itt, és szerintem ezzel a ponttal kezdődött el a sikerszériám, ami péntektől fog csak igazán folytatódni az új családomnál. Ma megint kaptam egy nagyon kedves üzenetet egy számomra elég fontos embertől és ő valahogy mindig felnyitja a szemem, még ha csak sorokat látok tőle is a fellegekben járok... :) És igaza van. Tudom miért jöttem ide és a "nem túl tökéletes" előző hónapom sem vághat tönkre semmit sem. Élvezni fogok minden egyes percet, igyekszem nagyon jó kapcsolatot kialakítani majd az új családommal, újra eljárok majd futni, barátokat fogok szerezni, tanulni fogom az angolt és rengeteg helyre jutok majd el. Így lesz, ezt megígérem! 

Amit még kihagytam...a tanácsadóm az este folyamán a szemem láttára írt egy nagyon kedves emailt a leendő tanácsadómnak, hogy én vagyok a legjobb és legkedvesebb au pair akivel valaha találkozott...Nem tudom elmondani, mennyire jól esik. Tudom, hogy ezek lehet hogy csak üres szavak, de tényleg a nap folyamán annyiszor elmondta, hogy már-már kezdtem elhinni neki. Lehet holnap megkérdezem őket, hogy nem akarnak e esetleg örökbe fogadni hehe :D El sem hiszitek mennyire jól esik, hogy végre törődnek velem és érdeklek valakit, családtagnak érzem magam itt - azt hiszem ez a legjobb dolog, ami történhetett velem, mielőtt tovább utazom. A csütörtöki napom a 1oo%-os pihenésről fog szólni, addig alszom amíg csak lehet, átpakolom a bőröndöm és előhozom a legjobb formám, hogy pénteken újult erővel vágjak bele a már tényleges "amerikai álomba". Lehet, hogy kattintok még pár képet is majd, tóról, teraszról, házikókról. Úgy tudom, hogy csak a "bello ragazzo" lesz itthon. 

Ami a pénteki utam illeti, iszonyatosan parázok. Nem a családdal való találkozás vagy drukk miatt, hanem a reptéri cuccos miatt. Fél 8-kor indulunk majd innen, 10.45-kor indul a gépem. Az OHare repülőtér az egyik legnagyobb, hatalmas, óriási - tovább fokozni nem tudom. A terminálok számában sem vagyok biztos, de S. ma mutatott képeket, alaprajzot, térképet, a Terminal 3-ból fogok menni (American Airlines-szal). Viszont Csilli és S. elmondása szerint egy terminál akkora, mint egy kisebb város és mire elérsz az egyik végéből a másikba, az 25 percet is igénybe vehet. No igen, egy "szárny" egyik végéből a másikba, három "szárny" van. Lehet nem kellene túlparáznom, de én mégis. Mert ha jól számolom nem lesz olyan hú de sok időm és totál ismeretlen helyen leszek, én Hamburgban is majdnem eltévedtem, aztán pedig az piskóta gondolom ehhez képest. Légyszi nagyon drukkoljatok, hogy ne szúrjak el semmit, jó gépre szálljak és időben!... ;)

Most megyek, esti kis semmittevés következik. Ha történik valami érdekes, akkor holnap írok még, ha nem akkor már csak a családtól, folytatva ezt a pozitív gondolatmenetet.

Puszi

:)