Hétfő esti elmélkedés

Az van, hogy mától rematchben vagyok. Nem tudom végre örüljek e vagy se, egyrészről megkönnyebbülés, hogy tényleg már csak két hetet vagyok itt, másrészről vasárnap óta remeg a gyomrom és elsőként ugrok minden egyes telefoncsörgésre, hátha egy család keres éppen.
Hétfőn délelőtt hívott fel a tanácsadóm és mondta hogy már bele is tett a rematchesek közé. Van két hetem. Első kérdése volt körülbelül, hogy lenne e elég pénzem a hazaútra, ha arra kerülne a sor. Nem túl határozottan, de azt mondtam neki hogy "talán van, lesz annyim".
Olyan szinte paranoiás lettem ettől az egész szitutól, hogy néha már-már azt képzelem, hogy tuti nem is fog beletenni a rematchesek közé csak mondja, a két hét után pedig bejelenti hogy bocsi nem volt család. Nyugodjatok meg, azért még normális vagyok, de a jelenlegi szitu miatt már tényleg ilyeneket képzelgek. Ez ugye rosszabb, mint mikor otthonról keresgéltem még, mivel itt rezeg a léc, a napok pedig vészesen fogynak majd. Az összes lehetséges utat próbálom megtalálni, hogy család után kutassak mondhatni. De egyelőre még csak várok - amint biztosabb lesz valami is, azonnal tudatom veletek.
A tanácsadó azt mondta, hogy rengeteg lány van rematchben (?) - nem értem mi történik ebben az évben, hogy ez így van -, jönnek az ünnepek (hálaadás és a karácsony), nehéz két hét elé nézek és nem tud nekem ígérni semmit sem. Nem tudhatja előre ő sem, hogy hány család fog majd keresni és egyáltalán milyenek lesznek. Megegyeztünk, hogy amint van valaki/valami azonnal hív. Ezután még hívott kétszer  - na persze nem azért mert ilyen gyorsan kapkodnak is utánam -, először megkérdezte hogy szeretnék e még erre a két hétre itt maradni (persze, hogy szeretnék), másodszori hívás alkalmával pedig gondolom képet akart kapni arról, hogy mire is vágyom. Két-három gyereket mondtam neki, akik úgy 3-10 éves kor között legyenek, állatokat megszokom (nem azzal van a bajom), majd jött a kérdés hogy van e olyan kívánságom, ahova menni szeretnék. Hát ha nagyon mohó lennék kapásból rávágtam volna Kaliforniát, esetlegesen Seattle és Denver környékét, de roppant mód örülnék annak is, ha itt maradhatnék a közelben...DE! Nem vagyok mohó és mint azt már említettem, most körülbelül a hely az utolsó szempont sajnos, ami alapján válogathatok. Azt mondtam neki, hogy alapjában véve minden állam szóba jöhet (szóba hozta Texast, New Jerseyt is). Gondoltam nagy határokat itt nem szabok senkinek és hogy lássa kivel van dolga én tényleg maradni és dolgozni akarok, nem válogatni. Remélem leesett neki a tantusz, hogy semmiféleképpen nem szeretnék hazamenni :)
Jelenleg ez van. Várakozás következik és erős két hét. Írok amint van fejlemény.

Továbbá sikerült lerendeznem a bőröndöm ügyét is. Gondolom végre előkerültek a fényképek amiket küldtem nekik a tönkrement cuccosról és elintéztek mindenki mást, aki még hasonlóan járt mint én. Felhívott a légitársaság, nagyon készségesek voltak. Kérdezték mikor, mennyiért és hol vettem a bőröndöt, majd azt a parancsot kaptam, hogy vegyek egy újat és küldjem el nekik a számlát minél előbb, küldik a pénzt. Helyes, pontosan így gondoltam én is. Szóval ezt a napokban még lerendezem, mert jelenleg egy métert sem tudnék menni sehova a cuccaimmal.

Megtudtam azt is, hogy hétvégén (pénteken azt hiszem) Veteran's Day lesz - fogalmam sincs hogy ez mit takar, de a család elutazik egész hétvégére és csak hétfőn jönnek majd vissza. Egy percet nem fogok itthon tölteni, az 1oo% :) Összeírtam még azokat a helyeket, ahol nem jártam Chicagoban. Bár vasárnap megyünk a House of Blues-ba, au pair találkozó lesz, de az csak 1-2 órát vesz majd el az életemből..Meg szeretném nézni a Lincoln Parkot, az Oak Street Beach-et (nyáron biztos szebb, de látnom kell), szeretnék sétálni végig a folyóparton, felülni az óriáskerékre a Navy Pierben, elmenni Chinatown-ba, felmenni világosban a John Hancock Centerbe, de tervben van a Jackson Park és a Route 66-os megtekintése is. Ja igen, és ki kell mennem Winnetkaba (külváros), ahol megnézem a Reszkessetek betörők! című film helyszínét.
Furcsa - mármint láthatjátok, hogy nekem megvannak dolgok amiket fontos látnom élőben. Úgy értem ahova otthonról is vágytam - pl. a Home Alone-ház, meg a Route 66-os tábla - semmiségek, de szeretném látni őket. Valószínű, hogy az összes utazással így leszek majd az évem alatt. Kicsit megváltozott az a bizonyos bakancslista és az olyan helyek, amik úgymond csak "kötelezőek" lekerültek róla. Helyette azokra koncentrálok, ahova tényleg szeretnék eljutni és a saját szememmel látni. Ilyen Sausalito falucskája is, San Francisco mellett amit anno még Csilli ajánlott nekem, mivel Münchenben egy Sausalitos nevű hely volt az egyik kedvencem.
Szóval én inkább az ilyenekre vagyok ráhangolódva, ahova igazán vágyom és nem csak kötelezőnek érzem :) Persze a kihagyhatatlan helyek sem maradnak kihagyva...

Olyan szinten hálás vagyok a sok hozzászólás, email és üzenet miatt, hogy azt Ti elképzelni sem tudjátok! Néha olyan szépeket és kedves dolgokat írnak számomra idegenek is, akikkel az életben sem találkoztam még és nagy a valószínűséggel hogy sajnos nem is fogok, hogy csak bámulok magam elé - és olyan nagyon jól esik minden. Köszönöm - bár ez a szó most édes kevés ide. Nagyon hálás vagyok mindenért.
Ez most csak egy ilyen kis hétfő esti szösszenet volt. Írhatnékom támadt, remélem nem bánjátok.
:)