PENNSYLVANIA-ból jelentem

Reggel 6-kor keltem pénteken, bevallom tovább már nem is nagyon tudtam volna aludni. Gyors fürdés, majd összepakoltam a maradék cuccom is. Nem igazán volt étvágyam, de S. azt mondta ennem kell, mert a gépen nem lesz kaja. Legyűrtem egy banánt meg egy kis müzlit, fél 8-ra pedig már ott is volt értem a kocsis szolgálat. A kocsi egy sötétített ablakos Mercedes volt, amiben rajtam kívül hátul még öten elfértek volna. Nem szokásom, hogy a külsőségekre adok, de tény hogy kiskirálynak éreztem magam - kit visznek ilyen kocsival reptérre manapság?! :D Egy idősebb bácsi volt a sofőr, egész úton kérdezgetett, de nekem akkor már elég nehezemre esett szavakat kipréselni magamból annyira izgultam. Körülbelül 1 órás autóút után érkeztünk meg a hármas terminálhoz, az OHare repülőtérre. Tényleg hatalmas...óriási...egy terminál olyan, mint egy kisebb város. Gyorsan megtaláltam az American Airlines-t, leadtam a nagy bőröndöm, majd mentem az ellenőrző kapukhoz. Ott is rendben ment minden - cipő és a kabátok persze lekerültek, de az átvilágításnál feltűnt nekik, hogy a kézipoggyászom telepakoltam az összes kozmetikai cuccal,mivel azok ugye nehezebbek. S. azt mondta, hogy talán nem lesz belőle baj. Hát lett. Két választásom volt - vagy leadom a kis bőröndöm is és fizetek még egy kisebb vagyont, vagy meg kell válnom mindentől. Az utóbbit választottam, pár cuccos még azt hiszem nem a világ vége. Így landolt a szemetesben fél literes sampon, tusfürdő, hajlakk, arclemosó, meg minden ilyesmi amit el tudtok képzelni. Az a hatalmas szerencsém,hogy a másik kozmetikai cuccos szütyőm még bele tudtam préselni a nagy bőröndbe, így legalább nem dobták ki az összes parfümöm. Oké,tisztában vagyok vele én is, hogy a kis kézipoggyászba nem nagyon szokták engedni, hogy ilyeneket tegyek, de S. azt mondta, hogy itt ezt nem szokták olyan szigorúan venni. Most körülbelül nincs semmim, jelen esetben még hajat mosni sem tudnék. Iszonyatosan idegbeteg lettem,legszívesebben leordítottam volna a fejüket. Érdekes, a nyáron Hamburgban ugyanígy jártam és visszaadtak mindent, nem dobták ki. Gyorsan lehiggadtam aztán - pár sampon meg tusfürdő talán még nem ronthatja el a kedvem - vettem üdítőt és szendvicset, aztán megreggeliztem.Leültem terminálozni, aztán csak bámultam ki az ablakon. Gyönyörű, napsütéses idő volt amúgy. Pontosan így képzeltem az "új életem" kezdetét.
A repülőúttal minden abszolút rendben volt, másfél órás volt úgy emlékszem. Amikor felszálltunk és láttam, hogy magunk mögött hagyjuk Chicagot, azért legördült pár könnycsepp az arcomon (...) Iszonyatosan imádom a várost és éppen így képzeltem, hogy ilyen gyönyörűen, madártávlatból maradjon meg az emlékeimben addig, amíg vissza nem térek majd.

A philadelphiai reptéren is mindent egész gyorsan megtaláltam, majd megpillantottam az anyukát és a 3 éves kisfiút. Az anyuka két fejjel alacsonyabb nálam, pedig aztán én sem vagyok egy magas ember - de nagyon aranyos. Közvetlen, mindent megmutat, sokat kérdez, érdeklődik. Körülbelül ugyanilyenre számítottam. A 3 éves kissrác (Noah) eleinte picit szégyenlős volt, aztán még a reptéren meg is ölelt - ezerszer aranyosabb, mint a képeken. Egész nap jár a szája (legalább sokat fogok tőle tanulni, normálisan beszél), mindenen nevet. Nagy meglepetésemre eljátszik magában, szóval majdnem hogy az is elég, hogy ülök mellette és mondja a kis dolgait, rakosgatja a játékait. Anyuka megmutatta nekem az egész házat - persze nem olyan mint a tanácsadóé volt, nem hatalmas, de gyönyörűen berendezett és mindenhol tiszta. A szobám csúcs, már most imádom. Délután csinált nekem sajtos pirítóst és levest, majd játszottam a kissráccal. 4 körül hazajött a két nagyobbik "gyermekem". A lányka (Anjali, 9 éves) eleinte szintén félénk volt, csak mosolygott és kérdezte hogy vagyok. Azt elfelejtettem írni, hogy rajzolt és írt nekem egy üzenetet, amit a szobámban találtam (az állt benne, hogy alig várja hogy találkozzunk és együtt játszhassunk). A legnagyobbik fiú (Ben, 10 éves) nagyon független és eszméletlenül okos. Imádja a focit és könyveket olvas, de olyat amiből csak tanulni lehet. Miután hazaértünk Európa-kvízt tartott nekem, tesztelt hogy mennyit tudok a földrészről. Nem hiába volt ő a legszimpatikusabb a képeken, ez élőben még csak tovább erősödött. Azt mondanom sem kell, hogy mindhárom gyerkőc gyönyörű!!! Aranyos kis szöszi fiúcska, indiai beütésű barna hajú lányka, aki olyan vékony és kicsi, hogy ha nem tudnám hogy 9 éves akkor 4 évesnek nézném, és a 10 éves fiú pedig kimondottan szép, jó 10 év múlva jó pasi lesz belőle na... :D Délután végig játszottunk, hiába mondta anyuka hogy feljöhetek pihenni nem szeretem ezt bejátszani az első napon már (tapasztalat). Aztán este 5 körül látta rajtam hogy körülbelül már összeesek a fáradtságtól és a fejem is fájt, ő küldött fel. Életjelet adtam hazulra, de 6 órára már le is mentem vacsizni, csirkét rendeltünk és görög salátát. Anyuka elmondta a hétvégére és a jövő hétre vonatkozó terveket, majd megfürdettük a kissrácot (ezt nekem ritkán kell majd) és beültem a lánykával 9-ig filmezni. Felcsillant a szemük, amikor mondtam hogy imádom a focit... :D A kislány és a nagyfiú is játszik csapatban. Egy Volkswagen Passatot fogok vezetni, de itt hála istennek nem kell Pennsylvania jogosítványt csinálnom. A családnak van egy másik család barátja, ott szintén gyerekek vannak és nemrég érkezett hozzájuk egy osztrák au pair - nagyon örülök!!! Az utcánk és az állam is merőben más, mint Illinois és West Chicago volt. Ezt majd képeken úgyis szemléltetni fogom, de tényleg kezdem elhinni hogy itt minden egyes államnak más varázsa van. A tervek a következők: holnap 1 órakor Anjali focimeccsére megyünk, majd utána én anyukával bevásárolni és mindent megmutat mi hol van. Kicsit vezetni is fogok. Este dolgoznom kell, a szülők mennek kikapcsolódni, de ez csak abból áll, hogy lefektetem a gyerekeket. Vasárnap Bennek szülinapi zsúrja lesz, de délután ha minden igaz bevisz a család Philibe és mindent megmutatnak, ami lényeges - annyira aranyosak és kedvesek. Jövő héten kedden fog csak dolgozni az anyuka, a többi napja szabad. A gyerekeknek szerdától lesz szünet, itthon lesznek. Sok dolgom még nem lesz, azonkívül hogy mindent megfigyelek és próbálok megjegyezni. Anyukával megyek ahova megy, csinálom amit csinál, szóval betanulok. Hálaadáskor az apuka szüleihez megyünk, akik 1 órányi autóútra laknak tőlünk, ott lesz az egész rokonság gyerekekkel együtt.
Elfelejtettem még írni, hogy az apuka - bár svédek a nagyszülei és ő is - itt született és soha nem volt még Európában, egy mukkot sem beszél svédül. Az anyuka Texasban született és ott élnek a szülei is, amire nekem egyből felcsillant a szemem, reménykedem az év során egy ingyen texasi útban majd, azt a helyet látnom kell, mindig is vonzott. Hmm...nem is tudom, mára azt hiszem ennyi. Itt most negyed 11 van, most már csak 6 órányira vagyok tőletek hehe. Álmos annyira nem is vagyok, inkább fáradt, de mindjárt kiderül milyen az új ágyam. Tökéletes minden, nagyon boldog vagyok és pont erre számítottam. Oké tudom, mondom ezt az első fél napom után, de érzem hogy minden rendben lesz. Az idő múlásával majd úgyis írok még több dolgot róluk, az itteni beosztásomról, életemről. Ha az elmúlt hónapban bele akartam volna halni a nagy unalomba, ez most elszáll, mert itt ilyen nem lesz és ennek borzasztóan örülök. Iszonyatosan rendes családnál vagyok, a gyerekek jól neveltek (nem hazudott a cc, ha valaki rosszat csinál, akkor anyuka felemeli a hangját és akkor is a sarokban ül az illető, ha 10 percig ordít), normálisan tudnak enni, normálisan viselkednek és velem szemben is nyitottak. Ez eddig egész könnyen megy, meglátjuk a továbbiaknak mire megyek majd velük... :)
És akkor íme néhány kép, gondolom ezt vártátok már a legjobban. Most még csak a "búcsú-képekkel" és a szobámmal tudok szolgálni, de folyamatban lesz minden.

                                                                      Imádott Chicagom!

                                                                              Erie-tó

                                                                  a legújabb lakosztályom

Ne haragudjatok, ha néha összefüggéstelen voltam, de ismét annyi információ ért hogy egyszerre szeretnék mindent leírni, nehogy véletlenül kimaradjon valami is. Feltűnt, hogy mostanában milyen sűrűn írok... :) Jelzem, ez biztos hogy nem mindig lesz így, de egyelőre nekem észbontó egyszerű, hogy egyszer nekiülök és leírok mindent, másnapra mindenki tud rólam, mint hogy egy nap százszor ugyanazt külön mindenkinek. Szóval ne haragudjon az sem, akinek emailre, üzenetre nem válaszoltam még, a jövő hét folyamán pótolni fogok mindent.

Üdvözlet és puszi Pennsylvaniaból! ;)