Egy utolsó bejegyzés West Chicagoból

Vasárnap reggel már fél 8-kor csörgött az óra, gyorsan megetettem az állományt, kiengedtem a kutyát, összekaptam magam és a 8.45-ös vonattal már mentem is Chicagoba. Két óránként jár csak vonat és ha a 10.45-össel mentem volna, akkor szinte biztos, hogy nem érek oda az au pair találkozóra. A városban szuper gyorsan elment az idő, megreggeliztem gyorsan a Starbucksban, aztán begyűjtöttem egy-két szuvenírt is (azért csak ennyit, mert a több dolgot majd nyárra tervezem):

Üldögéltem még picit a folyóparton, majd fél 1-re odamentem a House of Blues elé. Már rengeteg au pair ott volt, tanácsadók, civilek szintén. Találkoztam Annával és Ninaval (akiknek a múlt héten várost mutattam), velük ültem és voltam végig. A tanácsadótól megkaptuk a jegyeket, majd lassan be lehetett fáradni az étterem részbe is. Csodálatos másfél órás au pair találkozón vehettem részt, szuper volt. Igaz a németen kívül más szót nem igazán hallottam, de elvoltam. A két csaj amúgy nagyon aranyos, áldom az eszem hogy én kerestem fel őket elsőnek amikor megérkeztek, mert mindig hozzám húznak. Ők tényleg szívből mondták, hogy sajnálják hogy elmegyek, a végén még meg is öleltek. Hosszú asztaloknál foglaltunk helyet, mindenki zsibongott, csacsogott és közben tömte magát. Erre az egészre 28 dollárt kellett befizetnünk és végül is egy kiadós reggelit foglalt magába. Reggeli közben pedig ének és tánc ment a színpadon, aranyos kis csoki emberkék előadásában - borzasztóan jó hangulatot csináltak. Iszonyatosan jól éreztem magam és annyit ettem amennyi csak belém fért. Volt mindenféle gyümölcs - ananász, szőlő, dinnye, eper, mangó, alma, kivi -, aztán voltak desszertek - sütik, lepények, pudingok, muffin, cookie -, előételnek voltak különböző husik - csirke, marha, sertés, de volt hal és garnéla is. Saláták persze minden mennyiségben, ezenkívül áfonyás palacsinta juharsziruppal, valamint gofri eperrel és tejszínhabbal. Kávé, tea, tej, narancslé - csak hogy az alapdolgokat említsem. Kánanán, mesés volt minden. Sajnos 2 óra előtt nem sokkal már elég sűrűn nézegettem az órám, mert a 2.40-es vonattal mindenképpen haza kellett jönnöm, ugye 5-től "szolgálatban" voltam. Az előadó pasi még csak-csak nem akarta abbahagyni a műsort, mindenki tapsolt és ugrált - tényleg nagyon jó volt a hangulat, de sajnos le kellett lépnem. Így is késésben voltam már. Elköszöntem a lányoktól, majd rohantam a vasútállomásra ahogy csak bírtam. Szerencsére elértem a vonatot, de mindenki félőrültnek nézett szerintem megint. Semmi gond, 4-re már itthon is voltam. Megmondtam a családnak, hogy lett másik családom és pénteken megyek, apuka sok sikert kívánt és azt mondta, hogy pénteken délután ér majd haza egy üzleti útról, így ki tud vinni a reptérre ha úgy indul majd a gépem. Hát nem lenne rossz, de egyelőre repülési adatokkal sajnos még nem tudok szolgálni.
Aztán a szülők elmentek itthonról 5-kor, Alexnak pedig itt volt két cimborája, játszottak egészen este 8-ig, megvacsorázott, majd beült tv-t nézni. Végül is semmi dolgom nem volt, örültem is neki, mert tényleg kimerítő hétvégén vagyok túl - de akkor is fantasztikus volt az egész! :)
Vasárnap este még gyors skype, hétvége történéseinek megbeszélése, majd eltettem magam hétfőre...

Hétfőn délelőtt elmentem a Targetbe feltankolni egy kis elemózsiát a hétre, majd mire hazaértem már várt két email is. Az egyiket a leendő tanácsadóm írta, köszöntött, ha bármire szükségem van, kérdésem van, írjak neki. Kaptam tőle egy linket is, blogot vezet az ő körzetébe tartozó au pairek számára - már le is csekkoltam, minden hasznos dolog megtalálható és szerintem ez egy szuper ötlet. Azt is írta, hogy a gyerekek nagyon jól neveltek és tisztelettudóak - oké persze azt ír amit csak akar, ezt majd úgyis én fogom tapasztalni :)
Másik email a mostani tanácsadómtól jött, még mindig nincs meg a repülőjegyem, de a host anyukám nem szeretne két au pairt a házban és mivel a következő lány holnap beköltözik, így nekem a tanácsadóhoz kell mennem a maradék két napra még. A nő a világ végén és még azon is túl lakik, ahol azt mondta semmi sincs és borzasztó unalmas lesz, de mindegy ezt már fél lábbal is kibírom. Holnap anyuka elvisz a vonatra, majd vonatozok egy kicsit és a tanácsadóm várni fog rám egy bizonyos helyen. Nézzük csak a dolgok jó oldalát; kipihenem magam, alhatok és két napos semmittevés vár rám, rápihenek az új családra - na nem mintha eddig nagyon megszakadtam volna, tényleg nagyon várom már, hogy legyen mit csinálni mert ez így nem állapot. A tanácsadó azt mondta, hogy ő sajnos nem nagyon fog otthon tartózkodni, egyedül leszek. Semmi gond. Internet azért remélem lesz a házban hehe, bár van egy rakat filmem is, szóval megleszek...

...Így hát kedden fogtam magam és bepakoltam egy hónapnyi életem a két bőröndömbe...Kitakarítottam a szobám, kimostam az ágyneműket, szépen elrendeztem mindent. Még nem mondanám, hogy izgulok. Inkább mennék már, úgy érzem nincs maradásom. Elég sok rosszabb dolog ért az elmúlt egy hónapban, be kell vallanom nektek őszintén, hogy az orientáción és a chicagoi hétvégéken kívül más öröm nem igazán ért.
De, mostantól minden más lesz. És ezért én is mindent meg fogok tenni. Azt hiszem, hogy ezután az egy hónap után már "így is van megírva", hogy tényleg minden szuper lesz. Remélem most már számomra is elkezdődik majd az "amerikai álom"...
Chicago rettenetesen hiányozni fog. Bár majdnem mindig egyedül voltam, de azok a pillanatok amikor megpillantottam egy-egy helyet, épületet, vagy éppen a kilátás a tornyokból - azok kárpótoltak mindenért. Ne mondja senki, hogy nincs két szerelem, mert én már sok városban ott hagytam a szívemből egy-egy darabot... :)
Sajnos a csütörtökre betervezett Reszkessetek betörők ház megtekintése elmarad. Ahol a tanácsadóm lakik, ott nincs vasút és nem hiszem, hogy arra lenne a legnagyobb gondja, hogy engem elfuvarozzon ide-oda. Mindegy, amint azt már írtam - nyáron visszajövök!

Ez volt az utolsó bejegyzés innen, West Chicagoból. Annak ellenére, hogy nem alakultak itt túl jól a dolgaim, mégis úgy tekintek erre az egy hónapra, mint egy hatalmas leckére, amiből rengeteg mindent tanultam. Sok miért-re választ kaptam, sok mindent máshogy látok már most.
Nem mondom, hogy majd mindig keserű szájízzel fogok visszagondolni az itt töltött időre, de nem is ez lesz életem legszebb időszaka. Így alakult.
Ismét új élet, új család és új hely vár rám, meglátjuk mit tartogat számomra Pennsylvania és egy ennyire sok nemzetiségű család?!

Ha lesz internet a tanácsadónál, akkor majd írok egy "nagyon unom magam" bejegyzést, amúgy meg már csak a családtól. Várom már, hogy találkozhassak velük.

Puszi
:)

Kiegészítés: Most kaptam meg a pénteki járatom adatait. Reggel 7.30-kor egy a tanácsadó által rendelt és kifizetett kocsi fog vinni az OHare reptérre, 10.45-kor indul a gépem. 13.40-kor fogok landolni (ez tuti kevesebb lesz, mindig többet írnak) és a család már ott fog rám várni. A reptér állítólag hatalmas (tíz darab felkiáltójel van a "hatalmas" után), úgyhogy nagyon észnél kell majd lennem :)