Megint egy hétfő

Nem is úgy mondanám, hogy rosszul indult a hetem, egyszerűen csak nehéz volt elkezdeni négy laza nap és semmittevés után dolgozni. A 3 évessel kicsit nehéz a dolgom, mondhatni csak most kezdi kimutatni a foga fehérjét. Tudom hogy csak gyerek és rettentő nehéz neki, hogy néha a mami van itt, néha az egyik au pair, aztán hirtelen megjelentem én. Iszonyúan nehéz így együtt "dolgozni" vele, hogy mindig az anyját akarja, mindent csak az anyja csinálhat. Még egy zoknit sem enged felhúzni. Ordít, sikít, visít, rúg, karmol. Örömmel látom, hogy nem csak velem szemben ilyen, mert ha valaki hozzáér vagy segíteni akar neki, akkor egyből elhagyja a száját a "STOP" - de ilyen nagyon durván. Nekem nehéz most hozzászoknom, mivel eddig csak nagy gyerekekkel volt dolgom (6 éves volt a legkisebb). Anyuka mindig nyugtat, hogy ne törődjek vele, ne szívjam mellre amiket mond, mert az előző lánnyal is ezt csinálta vagy 3 hónapig - aztán ugye a csaj itt hagyta őket, de úgy tudom nem ezért. Anyuka folyamtosan hívogat egy ausztrál lányt, aki tőlünk nem messze au pair és szintén egy 3 éves fiúra vigyáz, és mindig megkéri, hogy menjünk együtt a játszótérre, így tudok tőle tanulni, hogy kell kezelni egy 3 évest és mit szabad. Igazat adok ebben neki, de amikor sokadszorra hallom ugyanezt, akkor kicsit rosszul esik már. Figyelem, negatív mondat következik - ha mindent elölről kezdhetnék, csak és kizárólag két fiúra vigyáznék megint és szigorúan 6-11 éves kor között, akik ugyebár olyan délután 3-4 óra körül esnének haza a suliból!!! Ez van, szerintem ha ép eszű ember azért belegondol ebbe, az tisztában van vele, hogy azért vagyok itt ahol, mert nem akartam hazamenni... :) Ez volt az első jelentkező család és megfogadtam, hogy elfogadom az elsőt akármi is lesz. Hát így lett. Remélem változik majd a helyzet és hozzám szokik a kissrác. A szabadidőm eléggé csínján van, a hétfő a rázósabb mondjuk. Fél 10 körül érek haza a kissrác sulijából (preschoolba jár, ez előkészítő), majd két mosást indítok, utána szárítás és ruhák összehajtogatása, a közös fürdőszoba kitakarítása és a gyerekek ágyainak megigazítása. Jó, ez mind fél órás művelet. Fél 12-kor kell indulnom Noah-ért, de mondom csak a hétfők lesznek ilyenek. A hét többi napján fél 10-től fél 12-ig szabad vagyok. Futni fogok menni, megfogadtam. Sok minden más ebbe az intervallumba nem is férne bele. Miután hazaérek Noahval, ebédelünk (szendvics ebédre?), majd 4-5 órán keresztül tartó játék következik. Ma például egy parkban voltunk, 18 fok volt, pólós idő, november 28-án! Elfutkosott a játszótéren, rohangáltam utána, végül is annyira nem volt megerőltető. Fél 4 körül érhettünk haza, bekaptunk egy kis snacket, 4-kor pedig megjött a két nagyobbik gyerek és anyuka is. Onnantól szabad voltam és általában csak egy kis nyugalomra vágyom a szobámban. Említettem anyukának már, hogy hétközben nem igazán szeretek elmászkálni (a pénzem is jobban megmarad), valamint esténként nekem kell egy kis nyugi - fürdés, szociális élet, zene vagy egy film. Erre szükségem van. Ezt Németországban sem csináltam másképp. Szóval elvonultam 1-2 órára, anyukától kaptam olvasnivalót is, szóval most annak álltam neki. Ja, és hétfőn végre megkaptam a bankkártyám is.
Vacsi előtt fél órával szóltak, hogy menjek le kicsit segíteni, teríteni, ilyesmi. Bárány és sült krumpli volt vacsorára. Akkor már nagyon-nagyon éhes voltam, megörültem a bárány láttán. Aztán az étvágyam igen gyorsan elillant - anyuka kerek 10 percig sütött három jókora bárányszeletet, majd a sütőből kivétel után volt szerencsém végignézni, ahogy felszeleteli egy deszkán és folyik belőle a vér - mert hogy ők így szeretik és majdnem mindent így esznek. Hát én azt hittem elájulok, falusi leányzó lévén egy hangulatosabb kis disznóvágáson éreztem magam, de a látvány nem nyűgözött le annyira. Biztos nem tudjátok elképzelni, de tényleg folyt a húsból a vér a deszkán...Én végig azon imádkoztam, hogy remélhetőleg a hús végét kapom majd meg, hála az isteni erőknek, így is lett. Viszont a kaja így sem volt az igazi, minden egyes falat legyűrése kínszenvedés volt, de baromira éhes voltam tényleg. Azt hiszem én itt nem ruhákra, hanem kajára fogok itt sokat költeni (...)

Más dolog. Vasárnap este volt anyukával egy jó hosszú beszélgetésem - nem kell megijedni, csak a heti teendőket magyarázta el. Aztán két nagyobb kő leesett a szívemről is, elkezdtük kicsit feszegetni a jövőt. Amit biztosan tudok, hogy szilveszterkor szabad vagyok, nem kell itt lennem, tervezhetek amit csak akarok. Ők Connecticutba mennek barátokhoz egész hétvégére majd. A másik kő azért zuhant a szívemről, mert megtudtam, hogy a téli szünet mindössze a két ünnep közötti hétből fog itt állni, amikor is a szülők is itthon lesznek. Én meg már aggodalmaskodtam a három hét miatt, amire körülbelül számítottam, lévén hogy itt mennyi szünetet adnak mindenért. Aztán terelődött a szó a vakációs heteimre is ugyebár...Én március első hetét nagyon szeretném megkapni, de ez csak abban az esetben lesz lehetséges, ha az anyósa tud jönni és vigyázni majd a gyerekekre. Máskülönben csak az áprilisi első hetet tudná odaadni, amikor tavaszi szünet lesz és Texasba mennek anyuka családjához (San Antonioban laknak, azért ott én is szívesen tennék látogatást na). Szóval most minden az anyóstól függ, pedig már el volt tervezve minden. Évivel (Los Angelesben au pair) és Biankával (Jersey City-ben au pair) szeretnénk menni egy Miami-Key West-Bahamák útra. Miamiban 2-3 nap, utána hajóra pattanunk és a többi nap ott telne, érintve a már említett helyeket. Ez olyan 90%, hogy december végén már foglalnánk is le az egészet és március első hetét néztük ugye ki (a csajok már kaptak szabadságot). Nos, így nem tudom még mi lesz, annyiban maradtunk, hogy beszél a drága anyóssal - én pedig imádkozom, hogy klappoljon a dolog. A második hetem számomra nem világos, elég sokszor elkérdeztem, hogy az mikor lenne és mindig azt a választ kaptam, hogy augusztusban, mivel egy hétre mennek Maine-be és nekem is velük kell mennem. Igen, dolgozni megyek, nem a két szép szemem miatt visznek... :) Oké, végül is látom majd azt a helyet is, de nagyon remélem, hogy nem úgy szánták, hogy nekem az lesz a második vakációs hetem, mivel "annyira szeretnék velük Maine-be menni" - nem vágom a dolgokat. Most hagyom üllepedni kicsit az ügyet és két hét múlva ismét rákérdezek mindenre. Akinek úgy tűnne, hogy túl korán aggodalmaskodom ilyenek miatt, az téved. Egyszerűen csak szeretem tudni, hogy mikor mi lesz és mire számíthatok, egyáltalán hogy tervezhetek. Mondjanak pontos dátumokat és elégedett leszek na... :)

Kép a kocsiról, amit most vezetek (legtöbbször a Volvot viszem, de majd lekapom a Volkswagent is):

                                                                     az udvarunk

Jók legyetek! ;)