Mit is mondhatnék...

...Hétvégém egy hatalmas sétával folytattam, vasárnap délután. Szemerkélt az eső, a szél majdnem elfújt, de mentem amerre csak láttam. Betértem ismét a Subwaybe (mostanában igen csak rákaptam), bedobtam egy szendvicset, majd sétáltam tovább. Még a szombati nap folyamán vettem/vittem a "házibuliba" istenien finom mazsolás, fahéjas mini bagelt és mindenáron olyat akartam ismét felkutatni. Mivel kocsi híján nem tudtam kimenni a Targetbe, így bementem az első útba eső szupermarketbe. Már kívülről sem tűnt valami bizalomgerjesztőnek, de bent is eléggé furcsán éreztem magam. Körülbelül csak színes bőrűek voltak, mexikóiak és mindenféle kétes fazon... :D Néztek rám furcsa szemekkel. A polcokon érdekes cuccok, kötözött sonkák lógtak mindenhol, mexikói kaja borított mindent. Elsétáltam pár soron, majd inkább kifelé vettem az irányt - bagel nélkül. Aztán utamba akadt a Dunkin Donuts - haza jönni még nem akartam, így megajándékoztam még magam egy forró csokival és egy áfonyás bagellel. És nagyon jól esett. Aztán hazajöttem. Párszor majdnem elütött egy-egy autó, mert maxon hallgattam a zenét és mindig elfelejtem, hogy itt mindenki autóban ül és furcsa a gyalogos ember - járda is alig van... :) Üres házba léptem be (a család Alex focimeccsén volt, kérdezték akarok e menni, de eszem ágában sem volt). Skype konferenciáztam apáékkal, sorozatokat pótoltam és melegedtem itthon. Ugye a vasárnapnak körülbelül mindig így kellene kinéznie, igaz?!
Hétfőn nem kellett fél 7-kor kelnem, én csak elvittem a suliba a srácot. Néha "várom" már mikor nyögik be, hogy tényleg nem kellek haha :D
Elhatároztam, hogy végre kezdek magammal valamit, már ami a mozgást illeti. Én képtelen lennék megszokni, hogy a fél életem tényleg a kocsiban élem le - még ha ez marha kényelmes is -, hiányzik az hogy fussak, biciklizzek, néha focizzak (de ugye itt nem tudok), rollerezzek stb. Jobban mondva hiányzott. Mert szeretnék tenni ellene. Futni sajnos nem tudtam elmenni, mivel realizáltam hogy körülbelül semmi olyan ruhát nem hoztam ki, ami arra alkalmas lenne. Jelenleg örülök, ha a hétköznapokon fel tudok egy kicsit slamposabban öltözni, nem hogy még "futó ruhám" is legyen... :D A másik a cipő problémája volt, ugyanis csizmákon, egy tornacipőn és egy ide-oda futkozós sportcipőn kívül másom nincs. Az ide-oda futkozós sportcipőt pedig nem szeretném hazavágni a futással, így döntöttem a biciklizés mellett. Jól beöltöztem - sapka, sál, kesztyű - de nem kellett volna, mert majd' lesült rólam minden. Jó fél órát tekerhettem és borzasztóan jól is esett.
Délután elhoztam Alexet a suliból, majd megkezdődött az ingajárat. Két barátja is nálunk volt, a teraszon ültek és ijesztegették a kicsiket, akik Trick or Treat-elni jöttek. Gyorsan megunták, elvonultak játszani, én ezalatt az idő alatt ki-be rohangáltam és osztogattam az édességet a piciknek, akik jöttek. A többség nem is amerikai volt (spanyolul beszéltek) és láttam nagyon aranyos kis félvér gyerkőcöket, érdekes jelemezeket, furcsa figurákat. Tök aranyos volt mindenki, szépen megköszöntek mindent, pedig csak pár édesség volt, de hát ennek az egésznek ugye itt nagy múltja van. Este 7-kor "házibuliba" kellett vinnem Alexet - nos igen, ő legalább ünnepelt hehe - majd 9-re mentem érte. Ami fogadott, azt a saját szememmel nem akartam elhinni - nem azért mert olyan abszurd volt az egész, de a 13-14 évesek irigylésre méltóan buliztak, szülői felügyelet nélkül. Esküszöm kedvem lett volna beugrani közéjük... :D Két csajszi már az ablakban nyomta és mikrofonba üvöltötték Lady Gaga Just Dance című számát, nagy nehezen észrevettek, hogy kopogtatni próbálok, majd szóltak Alexnek. A házigazdga kiscsaj is kijött és megkérdezte hogy vagyok és ki vagyok. Amint megtudta, hogy "nanny" vagyok (itt mindenki így hívja az au pairt) a nyakamba ugrott és azt mondta mennyire örül nekem - máig nem értem milyen apropóból tette és mondta ezt, csak bemutatkoztam és elhoztam Alexet. De tök aranyos volt, ez így jól esett és dobott az estémen.

A hét folyamán több meglepetés is írt ami az orientáción kialakult kapcsolataimat illeti. Nem lettek szoros barátságok és ezek nem olyan kapcsolatok, hogy életem során kísérni fognak - vagy mégis?! -, de érdekes módon a héten majdnem mindenki keresett, írt vagy sikerült beszélnünk pár szót, akikkel ott megismerkedtem. A cseh, a mexikói és a holland lány is nagyon aranyos és kedves - velük napi szinten beszélek és nagyon jól esik néha megbeszélni velük az au pair élet szépségeit vagy éppen nehézségeit. A német lányok is egytől egyig írnak mindig - Kim (nem az a Kim, aki Chicagoban lakik), Annika és Tina is szuper jó fejek - annyira sajnálom, hogy ezekkel a lányokkal ilyen távol kerültünk egymástól - New Orleans, San Francisco, Washington DC, Alexandria - nos igen, jól szét lettünk szórva. Azt hittem majd az orientáció végeztével minden ottani kapcsolatomnak vége, de hál' istennek nagyon pozitívan kellett csalódnom :)

Kedden megkérdeztem anyukát, hogy elvihetem e a kocsit a vasútig (gyalog 25 perc, kocsival 5 perc tőlünk), de azt mondta hogy ott hét közben fizetni kell és mindenkinek bérelt helye van, különben sincs olyan messze, 10 perc alatt ott vagyok gyalog. Így esett, hogy gyalog mentem - végül nem is bánom annyira, szeretek sétálni. Beugrottam reggelizni a Dunkin Donutsba, majd a 9.45-ös vonattal átmentem Wheatonbe, ahol a magyar ismerősöm lakik. 11 órakor találkoztunk a vasúthoz közeli Starbucksban, vele jött az egyik ismerőse is Eszter, aki csak 3 hónapot van itt látogatóban (majdnem egy idősek vagyunk). Jó két órát beszélgettünk, jól kitárgyaltunk mindent, nagyon aranyosak voltak, haza is hoztak kocsival. Mindenképpen fogunk még találkozni. 2 körül értem haza, aztán már mehettem is a srácért. Elvittem zenekarra, hazajöttem. Elmentem érte, elvittem röplabdára, hazajöttem. Elmentem érte, majd végre haza hoztam. Itthon kajált, tv-zett és számítógépezett, fél 7 előtt pedig elvittem zenekari előadásra, ahol ott is maradtam vele olyan 3/4 8-ig. Nem volt rossz, sőt kifejezetten tetszett. Ugyanezen a napon megkaptam a Socical Security kártyám is, így jövő héten megyek bankkártyát csináltatni és megcsinálom a jogsi elméleti és gyakorlati részét. Még egy betűt sem tanultam, de ugye a szerdám és csütörtököm szabad, esőt mondanak, így megvan a programom.
Megfogadva Csilli tanácsát, igyekszem "letámadni" az új au paireket, akik múlt csütörtökön érkeztek a körzetembe. Természetesen két német lány, az egyikkel naponta beszélek és elég normálisnak tűnik. Vasárnap pedig megmutatom nekik Chicagot - idegenvezetősködök egyet. Sok választási lehetőségem valóban nincs, minden valószínűséggel ha nem beszélnék németül akkor tennének rám magasról, mivel sohasem hajlandóak megszólalni angolul és csak egymással vegyülnek (tudom, ezt már írtam párszor, csak mindig megerősödik).
Kicsit a brazilok is ilyenek, mert ugye örülnek ha tudnak portugálul beszélni egymással és az már "gond" ha miattam angolul kell...összetartóak nagyon és 7-8 hónapja itt vannak már (valaki több), így azért más belecsöppenni a bandájukba, ami nagyon össze van szokva...de tényleg nagyon igyekszem, aggodalomra semmi ok. Másrészről meg valószínűleg én is így lennék, ha tömérdek magyar egyeddel lennék körülvéve - magyarul is beszélnénk néha, természetes. Nem hibáztatok senkit sem... :)

Szerdán 7-kor keltem és mire lementem anyuka benyögte, hogy ma nem kell ám dolgoznom. Hozzáteszem a múlt szerdán is ugyanez volt, de ugye itt "semmiben sem lehetek biztos" alapon felkeltem. Bezzeg máskor mindent ötvenszer el bír és bírnak mondani, de keljek csak fel korán feleslegesen. Amúgy tényleg nagyon szájba rágósok...szerintem azt hiszik hülye vagyok és nem bírok mindent elsőre felfogni, vagy nem tudom...anyuka szájából már sokadszorra hangzott el, hogy bár megyek velük Wisconsinba, de az nekem munka lesz ám - ezt minden egyes alkalommal hozzá teszi, amikor előjön ez a téma. Nem igazán értem miért lesz olyan fenenagy munka - talán a gyerek szájába kell majd tennem a kaját vagy ott is fuvarozom valahova, ez még ugye rejtély - de ahogy tudja mondani, olyan fellengzősen, hát kivagyok... :D
A múltkor a bevásárlókocsis történet vitt még mindent, elkezdte magyarázni, hogy ha visszaviszem akkor hogy működik, hogy veszem ki belőle a pénzt, stb. (bár erről lehet írtam is már, lényegtelen). Nem szeretem ha hülyének néznek és mindent százszor elismételnek, értek a szép szóból. A srác amúgy dettó ilyen - látszik, hogy anyukára ütött és vele jobban kijön, mint apukával. A Trick or Treat estéjén ugye ő elvonult játszani a haverjával, én addig nyitogattam az ajtót másoknak. De mindez előtt 5 perces kiselőadást tartott, hogy hogy kell kinyitni az ajtót (??), hogy tartsam az édességes vödröt, miből mennyit adjak a gyerekeknek, stb...Olyankor néha le tudnám lőni na :D Azt nem szeretem még, amikor megyünk kocsival és tisztán látom, hogy jön valami és még nem mehetek, de Alex mondja hogy menjek csak (go! go! go!) - hát had döntsem már el én basszus, elvégre szerintem nem ő fizeti az 500 dollárt ha összetöröm azt a kocsit. Okoskodó picit - ezt mondjuk mondta az előző két au pair is, hogy mindent meg akar majd magyarázni.
Húú, picit eltértem a szerdától na...szóval kapva kaptam az alkalmon hogy egész nap szabad vagyok, így már tűztem is a városba. Helyette majd szombaton kell dolgoznom, délutánig amíg anyuka haza nem ér, apuka szinte soha nincs itthon, vicc... :D A legjobb arc persze hogy nincs itthon haha. Egyedül bolyongtam ismét, de iszonyatosan jó volt. Sajnos rá kellett jönnöm arra a tényre is, hogy az egyetlen dolog ami miatt szeretek itt, az Chicago! Mert ha a városban vagyok mindig minden más és jól érzem magam. Nem hiszem, hogy bármit is fontolóra vennék, ha a városban lakna ez a család. Semmi egyebet nem csináltam a fényképeken kívül és róttam az utcákat. Vásárlás volt a cél, jobban mondva téli kabát és fürdőruha. Jó párosítás tudom. De mivel elveszett vennem kellene egyet, mert hamarosan megyünk a víziparkba. Persze már égen-földön nem lehet kapni, fogalmam sincs mi lesz, de lehet az amazon.com-hoz kell fordulnom segítségért. Téli kabátot sem sikerült vennem, még elég drágának találtam mindent és olyan hideg idők sincsenek még annyira. Egyelőre bízok a későbbi akciókban. Egy "Szeretlek Chicago"-s pólón kívül semmi mást nem vettem. Mindent csak megtapogattam és visszatettem, hogy ez nekem nem kell...szerintem életemben nem voltam még ennyire smucig haha :D Tényleg nagyon fogom a pénzt, ott ahol csak lehet. Az útiköltségem mondjuk a városba 16 dollár - uhh, hát ez van nincs mit tenni. Nem is vagyok az a nagy boltkóros sem, kevés ruhát hoztam igen...de nem is szándékozok háromszor ennyivel hazamenni. Szükséges szuveníreket persze beszerzem majd, de gyűjtögetek mert sosem lehet tudni hogy mire kell a pénz. Nagyon meleg volt ma (oké 18 fok), én pedig beöltöztem, mint mindig. Lesült rólam minden, de a táskámba mégsem fért bele egy télikabát meg pár kötött pulcsi. A legjobban mégis a kaja viszi a pénzt, ha bemegyek ugye már enni is kellene valami normálisat. Körülnéztem az egyik bevásárlóközpontban és a kaja-részlegen ettem egy Chicago-style hot-dogot (mennyei!!!) és egy frozen joghurtot. De legalább jól laktam. Na meg ugye ha már a városban vagyok, akkor a Starbucks is kihagyhatatlan valahogy - ez van. Fél 6-os vonattal jöttem haza, iszonyatosan fájt a fejem, úgyhogy döglöttem egész este.
Jaajj - elfelejtettem még a szerda reggelhez írni, hogy amikor visszajöttem reggel kómásan a szobámba (miután anyukával beszéltem), a macska itt ült az ablakomban. Méghozzá úgy jött be, hogy egy apró rés volt a szobám ajtaján - de gondolom kaparta és nyomta az ajtót a kis mocsok és bejutott. És itt pöffeszkedett az ablakomban. Már azért is dühös voltam picit, hogy fel kellett kelnem feleslegesen, de a macska kiverte a biztosítékot. Úgy vágtam le az ablakból majd ki a szobából mint macskát....a végét azt hiszem már ki lehet találni. Fúú hogy én mennyire utálom. És ne mondja nekem senki, hogy nem tehetnek az állatok semmiről - hát hogy a viharba ne tehetnének, amikor kapar és állandóan pont hozzám jönne be mindegyik?! Engem néznek, utánam jönnek, ide akarnak bejönni - mintha csak tudnák mennyire nincs ínyemre a dolog és direkt idegesítenek. Már nem sokáig...

És most jöjjenek az elmaradhatatlan képek:

                                                                       Trick or Treat

                                                         Ez kész - jól elkaptam a pillanatot :D:D:D

Csóközön otthonra!