Hálát adtam és megtöltöttem a gardróbot

A Hálaadás napján is a szokott időben, 7-kor keltem. Sehol senki. Noah már kiabált a szülők szobájában, de csukva volt az ajtó. Összeszedtem magam, majd lementem reggelizni. 20 per múlva aztán mindenki megjelent és anyuka sűrűn bocsánatkérésbe kezdett amiért előző este nem szólt, hogy nincs rám szükség, szabad vagyok és nem kell korán kelnem sem. Tényleg aggodalmaskodott, hogy "szegény én", meg feküdjek vissza aludni, ilyesmik...de már úgysem tudtam volna aludni. Kicsit akkor "kiakadtam" magamban, mert nem hiszem el miért nem lehet mindig mindent előre tudatni, ahh. Így sem tudom magam sohasem normálisan kialudni, mert hétvégén is mindig megkérnek, hogy azért ne 10-11 óráig aludjak. Ezt egyelőre nem értem. Nem vagyok egy nagy alvó, de a hétvégéken szeretek azért néha 11-ig aludni. Főleg úgy ha nem kell dolgoznom és szabad vagyok, akkor miért mondják meg?! Nem értem, remélem ez alakul majd...
Kicsit néztem Noahval a tévét, aztán mondták a szülők hogy nyugodtan vonuljak el, csináljak amit akarok, sajnos semmi nem volt nyitva, így itthon maradtam. Dél körül aztán felkerekedtünk - mégis találtunk egy nyitva lévő boltot - és oda mentünk Bennek ajándékot venni. Hálaadás napjára esett a születésnapja. Én különváltam a családtól, egy hatalmas üzletben voltunk - élelmiszertől elkezdve ruhákig minden megtalálható. Vettem egy új sapkát és egy 2012-es naptárat. A vásárolgatás után ebédelni akartunk, jó sok kört mentünk, de végül nem találtunk semmit sem, ami nyitva is lenne. Ben kicsit csalódott volt, de hazajöttünk és bekaptunk csak valamit. Nem volt nagy ebéd, de végre megkósoltam a mogyoróvajas-eperlekváros szendvicset. Mindent elképzeltem, vajon milyen ez a kettő vegyítve (a mogyoróvajat ne édesnek képzeljétek, abszolút nem olyan íze van), de nagyon pozitívan csalódtam. Két méretesebb szendvicset be is döngöltem, aztán inkább elkezdtem gyúrni az esti mókára. Ebéd után a szülők elmentek a Volkswagenért a gyerekekkel, én addig fürödtem és elkezdtem készülődni. 3 óra körül indultunk el az apuka szüleihez, fél órás volt körülbelül az út. Most kicsit megint csalódást okozok - egyetlenegy képet nem készítettem a hálaadási vacsora alatt senkiről és semmiről. Ti és mások lehet bátrabbak lennétek, de én odacsöppentem huszonöt rokon közé, és mozdulni is alig mertem akárhova is. Ilyen helyzetekben örülök ha normálisan tudok viselkedni és beszélni... :) A család többi tagja szorgosan kattogtatott, ha lesz rá lehetőségem akkor minden csoportképet elkérek majd, mert készült pár. Apuka szüleinek a házikója (na jó, ők is palotában laknak) nagyon kis aranyos, gyönyörű, szépen berendezett és ahhoz képest hogy idősebb emberekről beszélünk, modern. Amint beléptünk egyből mindenki a nyakamba ugrott, üdvözölt, egyek-igyak ami csak jól esik. A konyhában akkor még nagy előkészületek folytak, a papa vágta fel a pulykát, de volt egy halom gyümölcs, rágcsálnivalók, kekszek, aprósütemények - szóval amikből kapkodni lehetett a nagy vacsora előtt. Apukának két lánytestvére van, mindkettőnek ott volt a férje és 3-3 gyerek. Volt egy 7 éves forma fiú, volt 17 éves csaj és három tinédzser srác is. Mindenki tipikusan svédes volt, szőke haj és kék szem. Le sem tagadhatták volna. Ez mind apuka rokonsága volt. Az egyik férj egyből letámadott és folyamatosan kérdésekkel bombázott, mivel a nagymamája Budapesten született és így minden érdekelte. De nem csak őt, a többieket is. Én ilyen sok kérdésre egy este alatt még életemben nem válaszoltam. Rettenetesen aranyos, kedves és érdeklődő volt mindenki. Ahogy már említettem, ha jól számoltam olyan huszonöten lehettünk. Fél 6 körül ültünk asztalhoz, ez a kis kártya fogadott a helyemen:

A kiszolgálás önkiszolgálós volt - a konyhában lévő hatalmas asztalon sorban felsorakoztattak mindent, mi körbe mentünk és mindenből szedtünk (én legalábbis). Púpig pakoltam a tányérom, mindent kipróbáltam amit csak megláttam. Elmondani és leírni sem tudom, milyen sok mennyei ételt ettem aznap este!!! Minden nap kibírnám és minden egytől-egyig újdonság volt. Próbálom sorolni mik szerepeltek a menüsoron - pulyka, krumplipüré, csicseriborsó, pulykához tartozó töltelék és mártás (hogy azok milyen isteniek!), csipkebogyószósz, főtt kukorica, őszi zöldségek, Waldorf-saláta, krumplis zsemle, banánkenyér. Desszertnek fagyi volt, sütőtök pite (pumpkin pie), almáspite, de Ben születésnapja alkalmából jött a csokitorta is. Állatira finom volt minden, ezt az estét sohasem fogom elfelejteni és nem is csak az ételek miatt. Végre láthattam mi folyik itt Hálaadáskor. A vacsora után még beszélgettünk az asztalnál és eléggé érdekesnek tűntem mindenkinek. A férj (akit már említettem) folytatta a kérdéssorozatot és mindenre igyekeztem válaszolni a legjobb tudásom szerint. Mondanom sem kell, hogy akkor mindenki engem nézett - ajj nem szeretem az ilyet, zavarban voltam és tuti vörös volt az egész fejem. De amúgy olyan nagy érdeklődéssel figyelték minden szavam, hogy öröm volt nézni. Vacsora után páran beültünk a gyerekekkel a tévé elé, a Charlie és a csokigyárat néztük. Többiek amerikai focit néztek egy másik szobában (ilyenkor játsszák ugyanis a hagyományos hálaadási amerikai-futball mérkőzéseket). A film és meccs után mindenki levonult a játszószobába (igen, még a nagyszülőknél is van, nem is akármilyen és akármekkora) és barkóbázni kezdtünk. Jó kis családi móka volt, még jobban összehozott mindenkit azt hiszem. Olyan fél 10 körül szedte mindenki a sátorfáját és a becsomagolt maradék ételeket, aztán haza indultunk. Kicsit fáradt voltam, már a kocsiban is majdnem bealudtam. Hihetetlenül jól éreztem magam és isteni ételeket volt alkalmam enni, már most mondom hogy ezért megéri ez az egy év hehe... :) Apuka családjával pedig karácsonykor úgyis megint találkozom. Egyetlen kivetnivalót találok az estében - az alkohol hiányát. Nem erről szól ez, tudom én jól. De amikor a felnőttek itták a borocskát, söröcskét, pezsgőt, akkor azért azt az au pair is megkívánja, aki lassan 2 hónapja nem fogyasztott semmi ilyesmit. Arról nem is beszélve, hogy az angol tudásomnak is nagyon jót tett volna (olyankor általában nagyon nem érdekel hogy rakok össze egy-egy mondatot, csak mondom ami jön). Helyette kaptam vizet egy csomó jéggel és almalevet...ejnye-bejnye :) És meg sem kérdezte senki, hogy szeretnék e inni mást...pedig tudják hogy 21 elmúltam már...Talán majd legközelebb. Ettől függetlenül az estét tízesre értékelem!
Hálát adtam mindenért - persze csak magamban. A 2011-es évért. Máshogy nem is szabadott volna alakulnia, mivel a 11-es a kedvenc számom. Ez volt életem legeslegjobb éve. Hála mindennek és mindenkinek, akik közreműködtek benne. Hála a csodás januártól augusztusig tartó németországi időszakomnak, hála a rengeteg barátom miatt, hálát adok a nagyszerű családomért, a rokonokért, az ismerősökért és mindenkiért, akik mindig minden jóban és rosszban mellettem állnak vagy szimplán csak meghallgatnak. Hála annak, hogy kijuthattam ide, hogy itt lehetek, itt élhetek. Normális családom van, jól érzem magam, hálaadást ünnepelhettem amerikai módra és hála a sok-sok lehetőségért, amit ez az év tartogat még számomra. Igazából nem tudom kinek vagy minek hálálkodom, de tényleg nagyon hálás vagyok mindenért. A legjobb időben jöttem ki hogy hálát adhassak ilyen ünnepies körülmények és egy remek vacsora mellett.

Eljött a péntek, a Black Friday ideje! Fél 9-kor keltem (jött a takarító brigád, így nem tudtam sokáig aludni), reggeliztem, majd "elvitt" a család a Mallba. Vagyis én vezettem a VW-t (jelenlegi felállás az, hogy működik csak hosszabb utakra nem lehet vele menni), és követtem a családot így könnyen odataláltam. Leparkoltunk, szétváltunk és megkezdtem a bevásárlókörutat. Hihetetlen mennyi őrült ember van itt, minden egyes bolt és helyiség tömve volt, valahol 3/4 órát álltam sorban. Két hatalmas Mall volt egymás mellett, melyeket egy üvegfolyosó kötött össze. A parkolóházak dugig voltak, néha alig lehetett mozdulni az embertömegtől. Hatalmas türelem kellett az egészhez, az egyszer biztos. Boltról boltra jártam, ami megtetszett oda bementem, próbálgattam, vásárolgattam, nézegelődtem. A bevásárló körutat elég eredményesen zártam, íme az újdonsült kellékek:

                                                            régóta fájt már a fogam erre :)

                                                              ez még a csütörtöki hozam...

Évi azt mondta, hogy nagyon vivis minden... :D
Nem túlzok, 130 dollárt fizettem "alles zusammen". És megállapítottam, hogy a Black Friday a világ legjobb dolga, nálunk is igazán bevezethetnék otthon lassan... :) A Mallok tetszettek, megint elkapott a karácsonyi hangulat, néha betértem egyet Starbucksozni és megpihenni, de összességében 8 órát töltöttem a két bevásárlóközpontban. A napom végén megengedtem magamnak egy kis sushit, levezetésképpen pedig egy áfonyás muffint. Mint aki jól végezte dolgát, kocsiba pattantam és meg sem álltam hazáig. És mindenféle gubanc nélkül hazataláltam - első önálló utam és körülbelül 15 perces az út a Mallig. Szerintem elég jól zártam a napot na. Anya, apa ne aggódjatok - gardrób megtöltve! ;) Most tavaszig tuti hogy nem veszek semmi ilyesmit.
Néhány kép a Black Friday-ről:

El kell mondanom továbbá azt is, hogy az állam mint maga Pennsylvania valamiért sokkal jobban tetszik mint Illinois. Sohasem hittem volna, hogy majd így látom egyszer a dolgokat. Ez az állam annyira nagyon megfogott, van valamilyen különös varázsa. Holnap igyekszem sok képet készíteni és próbálom szemlélteni. Látnotok kellene a helyeket, ahol vezetek - néhol tiszta Bakony... :) Sziklák, kis hegyek, színes levelek, sok fa, keskeny utak, folyók és patakok. Sosem voltam az a nagy természetbarát, de tavaly és azt hiszem ebben az évben is megtanultam értékelni. Gyönyörű itt minden. Holnap nagyon jó idő lesz, sétálni megyek az egyetem környékére és itt körbe-körbe az utcákba. Délután vonattal megyek két városnyit és találkozom egy svéd au pairrel, megyünk megnézni a Breaking Down-t. Vasárnap pedig Phillibe megyek egy német au pairrel, megígérem, hogy a következő bejegyzés tele lesz képekkel, rendben?!
Most kicsit lazulgatok még, elpakolok mert úszik a szoba, aztán alvás. Gyönyörűséges hétvégét mindenkinek! Itt 16-17 fok és ragyogó napsütés van és lesz... ;)