Nehéz idők járnak

A továbbiakban igyekszem inkább a lényegesebb dolgokat megragadni és azokat leírni, nem hiszem hogy mindenkit érdekel az, hogy ide-oda vittem a gyereket vagy éppen itthon mit csináltam.
A hét elején elég sokat esett az eső, javarészt itthon ültem. Már csak azért is mert minden egyes telefoncsörgésre és hívásra ugrottam, mintha az életem múlna rajta. Semmiről nem akartam lemaradni. Arról még fogalmam sincs, hogy a srác tudja e már, hogy jó másfél hét múlva elhagyom őket?!...

Kedden voltam bőröndöt venni a Targetben, nem is volt vészes az ára (86 dollár) és sokkal jobb mint a régi. Olyan biztosabbnak és strapabíróbbnak tűnik. A számla másolatát átküldtem a légitársaságnak, most pedig a megváltásra várok hehe :)
Elfelejtettem írni, hogy aznap reggel a 7 óra helyett 6-kor sikerült felkelnem, mivel reggeli kábulatomban ránéztem a szobámban lévő digitális órára és már 7körül jártunk - persze az óra nem volt visszaállítva még. Így esett, hogy apuka reggel 6-kor kérdőn nézett rám a konyhában, hogy mégis miért keltem fel ilyen korán...ja, mondom még csak ennyi az idő, akkor ezt megint szépen sikerült összehoznom. Magamra vessek ugyebár.

Szerdán mondom jól kialszom magam végre (off nap), erre apuka fél 8-kor kopogtat az ajtómon, hogy "I just wanna say goodbye!", mert hogy majd csak pénteken jön haza. És?! A nyakamat rá, hogy nem kedvességből tette, hanem azért hogy felkeljek végre. Sosem szokott elköszönni, ha elutazik. Kicsit pipa lettem, de sebaj.
Egész nap esett az eső, hideg volt. Nagyban dobott a napomon a délutáni 2 órás skype konferencia a barátnőkkel - rendesen felvidultam. Mindig, minden egyes percben rá kell jönnöm, hogy nagyszerű barátaim vannak! Irigykedve bámultam, hogy rendesen szorongatják az alkoholtartalmú üvegeket és sugárzik a jókedv mindenkiről, elvégre ha szerda este, akkor egyetemi buli. Én maximum a vizes flaskám emelgettem
itthon...bevallom kicsit hiányzik már egy jobbfajta buli, hogy lazítani lehessen kicsit, elengedni magam, csak egy kicsit megőrülni (persze aki ismer, az tudja jól, hogy nem csak egy buli hiányozna). Az az igazság, hogy egy kerek hónapja nem voltam sehol és nem ittam semmit. Na de hiszem, hogy eljön majd a pótolnivalók ideje még... :)

Csütörtökön szerettem volna bemenni a városba picit, de anyuka szerda este szólt, hogy délelőtt jön egy potenciális au pair jelölt, így nem lenne rossz ha én is itthon maradnék.
8 körül felkeltem már, picit rendbe tettem a szobám, majd mentem fürdeni. Arra léptem ki az ajtón, hogy anyuka szorgosan rohangál egy tisztítószerrel és pár papírtörlővel, a fürdőszobám "csillog", összesöpörte a macska minden "dolgát" és betemette azt a macskaalomba, befújt hogy ne legyen bűz, Alex szobájában is rendet rakott és már ott sem volt bűz többé. Kell a jó benyomás, mese nincs. Megjött a csaj fél 10 körül a tanácsadómmal. Én nem voltam jelen az "interjúnál", de végig hallgatóztam (tudom, nagyon mocsok vagyok). A lány szerintem német (Nina, szóval csak a név alapján következtettem), anyuka mézes-mázasan elmondott neki mindent, majd körbemutatta neki a házikót. Nem szidtak engem sem, direkt füleltem. Sőt azt mondták nagyon aranyos, kedves vagyok és jól végzem a munkám, egyszerűen csak másra vágyom. Hozzá kell tennem hogy a tanácsadóm be sem köszönt hozzám, fel sem jött és nem érdeklődött hogy vagyok. Tudomást szereztem továbbá arról is, hogy én biza a 22. au pair vagyok itt már, három lány itt hagyta őket. Egy azért, mert utálta a kutyát, második azért mert hat hét után erős honvággyal küzdött, a harmadik pedig felhívta őket az orientációról miközben már mentek a reptérre, hogy ő inkább hazamenne... :D Nem kommentálnám a dolgokat...Végül is nem tudom miben maradtak, jön e a csaj vagy sem - hamarosan kiderül.
Aztán a csütörtöki délután folyamán tetőzni látszott rosszkedvem és meglátásom a jelenlegi dolgokkal kapcsolatban. Az történt, hogy szerdán reggel arra keltem, hogy érdeklődik felőlem egy család New York államból (30 percre a várostól), átrágtam az esszét és a képeket - minden szempontból tökéletesek voltak, az ügynökség azt írta hogy majd hívni fognak. Vártam, semmi hívás. Baromira lelkes voltam és végre megcsillant a remény is - csütörtökön írtam egy emailt a tanácsadónak, hogy körülbelül mikor számítsak majd a hívásra. A válasz (szó szerint!): "WHAT A FAMILY? WHAT ARE YOU TALKING ABOUT?" (milyen család? miről beszélsz?) - szerintem egy az, hogy legalább köszönhetett volna, másik meg az hogy ennyire bunkó stílusra nem számítottam. Visszaírtam neki a tényeket, majd rá 5 percre hívott, hogy beszélt annak a családnak a tanácsadójával és félreértés (???) történt, ők nem fognak engem hívni (ezt háromszor mondta el) és különben is van au pairjük, majd ő fog engem hívni, ha lesz érdeklődő család. Az ütő is megállt bennem és azt hiszem ott szállt el minden reménységem (...)
Konkrétan magamra vagyok utalva, egyedül vagyok mint a kisujjam és intézkedek egész nap. A tanácsadó naponta hívja fel rá a figyelmem, hogy azért gyűjtögessem a pénzt, hátha mégis haza kell mennem ha nem találok családot. Idegesít és frusztrál a nő, ezenkívül semmit sem segít és úgy érzem inkább hátráltat. Bezzeg a drága családomnak már a 2. nap talált potenciális jelöltet. Komolyan mondom nem hiszem el, hogy mindez velem történik, úgy érzem megnyílt alattam a föld és nem igen akar záródni, az egész helyzetet kilátástalannak látom, nem tudom mi lesz, mikor, mivel kivel és hol?!...

Van 10 napom, jövő vasárnapig van időm. Tudom, hogy még az utolsó pillanatban is történhet akármi és igyekszem még mindig pozitívan hozzáállni az egészhez, küzdök. Ha egyedül, akkor egyedül. Ha nem segít, akkor ne segítsen. Már olyan eszközökhöz nyúltam, amikhez lehet nem is lenne szabad, de nem érdekel. Szerintem már az atyaúristennek is írtam emailt az elmúlt két napban.
Tény, hogy most még a hullámvasút legaljánál is alacsonyabb szinteket járok, de tudom hogy egyszer fenn, máskor lenn. Ezek után csak jobb jöhet.
Az afférok után muszáj volt elmennem kiszellőztetni a fejem, mert idegileg úgy kivoltam, mint ahogy nem mostanában az biztos. A csontomig hatolt a hideg, olyan mínuszok röpködtek szerintem. Szállingózott picit a hó is. Elmentem megebédelni és dobtam egy forró csokit, de körülbelül akkor az emberekre sem voltam igazán kíváncsi, így 1-2 órán belül haza is jöttem.
Annyi biztos, hogy a pénteket és a hétvégét sem vártam mostanában ennyire, mint ezekben az időkben. A család elutazik a hétvégén, nekem szombatra és vasárnapra egész nap Chicago van tervben. Ott majd rálelek a békére... :) Vasárnap részt veszek egy au pair találkozón, ahova azt hiszem Chicago és a környék majdnem minden au pairje jön, a House of Blues-t nézzük meg, Gospel Brunch lesz. Pontosan nem tudom, hogy ez mit takar, de majd hétfőn jövök a beszámolóval.
Továbbá mindenképpen írok, ha a rematch bármilyen fordulatot is venne (...) Kérlek nagyon szorítsatok!
Ma 2011.11.11. - ha ezen a napon nem történik semmi, akkor soha! :) A kedvenc számom, 11-én születtem és az évem első 8 hónapja abszolút úgy bejött, hogy jobb nem is lehetett volna. Tessék kérem arra szugerálni, hogy jelentkezzen egy-két család és nekem is lehessen itt nagyon jó sorom - igen szeretném!

Puszi! :)